Heves megyei aprónyomtatványok 1/Q
KORPONAY MARGO festői érzékkel, intellektuális lelkű lettel alkotja műveit. Színekben gazdag képei egyúttal árnyalt megérzésekről, elgondolkodtató látomásokról tájékoztatnak, mintha vallomást közvetítenének az elkerülhetetlen tapasztalatokról, egyúttal a képzelet szárnyalásáról. A tájak, csendéletek, szakrális életképek végül is meghitt együttessé alakítják az emberi egyetemességet; a lángoló virágszirmok, az alkony elhamvadó fátylai, az Istenanya körül derengő misztikus fények Korponay Margó érzésvilágának, gondolkodásmódjának kolorisztikus megfelelői. Egyértelműen azt tanúsítják, hogy valahány akvarell- je, festménye a magateremtette szellemi környezet sajátosságait fejezi ki, a látvány, a képzelet is a személyére jellemző tulajdonságokat tükrözi. Az ilyen művésztípust szuverén egyéniségnek szokták nevezni, ami az alkotó munkában ihlető szabadságot, ám ugyanakkor önellenőrző felelősségérzetet is jelent. Ez az önkontroll Korponay Margó esetében viszont nem jár együtt egyfajta elemző okoskodással, témák, motívumok pedáns rendszerezésével, mert vérbeli festőművészként az esztétikai egyensúly, a vizuális biztonság érvényesítésére a megjelenítés célravezető szakmai lehetőségét veszi igénybe: a képépítés egyértelműségét, a komponálás elsődlegességét. Alkotásaiban a szerkezet jelentős szerepet kap, a látott és elképzelt tájrészletet, élethelyzetet, formai és lelki indítékot úgy foglalja művészi egységbe, hogy a festmény felületén az ábrázolt, jelzett, átvitt értelmű részletek a kiegyensúlyozott összhang képzetét keltsék. A struktív összhatást a festésmód változatossága biztosítja, a hangsúlyozott ecsetvonások levegőssé oldódó fényszóródással váltakoznak, az atmoszféra légneműsége hitelesen társul a tengerparti sziklák statikus monumentalitásával. Mert Korponay Margó képein a szerkezetesség és a festőiség elválaszthatatlanul eggyé válik. 72 Dr. Pogány Ö. Cábor c\ művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója KORPONAY MARGÓ Egerben élő, alkotó festőművész. Egerben végeztem gimnáziumot, Tanárképző Főiskolát, Budapesten tanultam reklámszakmát. Reklámgrafikusként kezdtem dolgozni, közben filozófiát hallgattam-tanultam, de továbbra is fő "szerelmem" a festészet maradt. Sokat festettem a szabadban, mint a franciák és a nagybányaiak, akiket példaképül választottam. Tanulmányaim során a legtöbbet adó mesterem Korga György volt. A művészetben való elmélyülésemben sokat segítettek a régi nagy mesterek, akiknek műveiből próbáltam ellesni a "titkot", Európa múzeumait járva (Turner, Van Gogh, Monet, Zom...). Igyekszem a természethez nagy alázattal közeledni és tisztességgel, őszintén bemutatni az emberi igazságot. Csak akkor festek, ha a külső és belső "fény" adott, mert nem elég a világosság... ez a "Fény" is kell! Mottóm: "A világ olyan átlátszó, mint az üveg, csak ez az üveg puha és meleg és él, annyira él, hogy kibírhatatlan lenne, ha nem lehetne mosolyogni." " A szavalt veszélyes valamik, amelyek hazugsághoz, vagy nagy dolgokhoz vezetnek. A színek is vannak ilyen veszélyesek és két szín Képes leleplezni egy egész korszakot." (Hamvas Béla: Fák) Kétféle technikával dolgozom: AKVARELL: főleg tájképeket festek, gyönyörködtetni és inteni szeretnék: Óvd és ápold a környező tájat) OLAJ: csendélet, tájak - figurákkal, hol az ember örök MESE-TITOK-LÉLEK, MISZTIKUM. E képeken éreztetni próbálom az EMBER vágyódását a Szépség, a Fény és a Harmónia után. Szeretnék festményeimmel szelíden ösztönözni arra, hogy tennünk kell, a helyes arányt meg kell találnunk, s a szeretet útjáról nem szabad letérnünk. Számtalan csoportos, valamint 33 önálló kiállításom volt itthon és külföldön.