Heves megyei aprónyomtatványok 1/K

A nevetéssel legyőzhető Iszonyat A. Sírkő és kakaó t 1968. január 3-án mutatta be először a budapesti Thália Stúdió. Pontosabban csak a felét mutatta mégpedig nem a sírkőt, de nem is a kakaót, hanem mind­kettőt félig. A hatalom abban az időben nem mutatkozhatott borzasztóságosnak, így hát az Öregasszonyt az általam áhított Latinovits Zoltán vagy Dayka Margit helyett az édes-kedves Komlós Juci játszotta el. Hacser Józsa és Harsányi Gábor azonban, mint a Piti-házaspár, olyan piti volt, olyan szánal­mas és közönséges, amilyennek elképzeltem és reméltem. H uszonnégy évvel megírása után társadalomkritikai dara­bom történelmi távlatot kapott. Igaz; a lakáshiány azóta sem csökkent, ma is létezik még eltartási szerződés, mely némelyek létérdekévé teszi mások halálát. A Hatalom ma is él a jogaival, és noha ma ellenőrizhetőbb, és korlátok közt tartható, ma is elmosódik a határ az „élés*' és a „visszaélés” között. Ráadá­sul az eltartási szerződést, már komédiám megírásakor is csak ürügyül használtam, valójában - mint egy kritikus észre is vette - a kormányzók és kormányzottak együttélését szabá­lyozó Társadalmi Szerződés állapotát firtattam. A. darab történeti jellegét igazából a stílusa leplezi le. Brecht- nek és az abszurdnak a keveredése Kelet-Európábán a hat­vanas évekre vall. A Brechttő1 tanult könyörtelen társadalom- és erkölcskritika a szélsőségesen groteszk ábrázolásmód révén olyan általánosítást tett lehetővé, mely nem teljesen esélytele­nül szállhatott szembe a cenzúra szigorává. Ráadásul az ab­szurd és groteszk ábrázolásmód iránt tanúsított érdeklődés visszahatás volt a társadalmi életen eluralkodó didaktikus szellemiségre, amely - persze összehasonlíthatadanul maga­sabb gondolati szintre emelve - nyomot hagyott Brecht nem egy miívén is. IVÍinden darabnak próbája, hogy megváltozott történelmi örülmények között megújul-e a benne ábrázolt világ. Sképes-e a mű olyan hangsúly-eltolódásokra, amelyek vábbra is biztosítják a dráma időszerűségét? Azt hogy ma a darabnak olyan problémái nyomulnak az előtérbe, amelyek a megírás idején periférikus jelentőségűek voltak. Például: alkalmas-e egy ember (vagy egy közösség) hosszú rabság után a szabadságra? Kimeríthetetlen-e az alattvaló­utánpótlás? Képes-e a hatalom arra, hogy minden körülmé­nyek közt fenntartsa bevált formáit és kereteit? IC8 persze továbbra is izgat, minden politikai, erkölcsi és esztétikai kérdésnél makacsabbul, hogy legyőzhető-e az Iszo­nyat, szépítő szándék nélkül, pusztán nevetéssel? A szerző a rendezővel r Élni bárki bír, élni életet, de túlélni minden élőt, ez az élvezet! Papát és mamát, nővért, öcsikét, gyerekeket, unokákat túléldesni szép. Mózes vándorolt negyven éven át, ám a célba mégsem ért, mert meghalta magát. Légy bár bölcs, vezér, isten embere, ha nem értsz a túléléshez, megesz a fene. Itt mindenki él vígan, szaporán, azt hiszik, hogy az élethez is kell tudomány. Élni bárki bír, aki nem halott, én nem élek, de túlélek, ebben nagy vagyok. Szerkesztette: LŐKÖS ILDIKÓ. Tervezte és rajzolta: SZEGEDI KATALIN. _________________Felelős kiadó: GÁLI LÁSZLÓ. ________________ A tipográfiai forma az „R" Nyomdászműhely munkája. Ct.: Radó István. I , ViKfl *14-084. Nyomta az UNIVERSAL ISZ. F. v.: Bordás Péter. Özvegy Toronyné, öregasszony: M. Horváth József

Next

/
Oldalképek
Tartalom