Heves megyei aprónyomtatványok 1/I
Kevesen tudják - ami nem csoda, hiszen a szakirodalomban is alig van nyoma -, hogy az 1896. évi pompázatos millenni- umi ünnepségek idején nemcsak a nevezetes Feszty-körkép (és a hozzá hasonló alkotások) felavatására került sor,- elkészült egy igen sajátos, bár hamar elfeledett további látványosság, az úgynevezett Pokol-körkép is. Tervezője Qárdonyi Qéza volt, akit Dante Isteni színjátékának Infernója ihletett meg. Elgondolásának kivitelezését Molnár Árpádra és Trill Qézára, színházi díszlettervezőkre bízta. Az alkotásnak, amelyet 1896. május 16-án, más adatok szerint 17-én avattak fel, a budapesti városligeti fasor és az Aréna út sarkán (a mai szakszervezeti székház telkén, Dózsa Qyörgy út 84.) magasodó, Márkus Qéza építész tervezte - azóta lebontott - „kéttornyú vaspalota" adott helyet. A mű valójában nem is igazi körkép volt. Működési elve ugyanis a nem kizárólag a térhatáson, hanem a természetes és mesterséges megvilágítás, illetve a különböző módon kezelt, a fényt hol áteresztő, hol elnyelő vászonfelület együttes alkalmazásán alapult, ezért sokkal inkább hasonlított egyféle diorámára. Az író maga így jellemezte elképzelését: „Képzeljünk el egy 1540 négyzet- méteres vásznat, képzeljük el, hogy ez a vászon félkör alakban van fölfeszítve, de helyenkint oly átlátszó, hogy erre a vászonra vastag festékkel egy házat festenek, vékony festékkel meg a tetejére lángoló tüzet. A nappali világosság nem hat át a vastag festményen, de a lángon átereszkedik, s olyan tündöklővé teszi azt, hogy a szem káprázik belé. Valóság ez, vagy álom? - kérdezi a néző, hiszen az a láng oly erős, hogy fénye vörösre festi itt körülöttem a nézők arcát is. Képzeljük el mármost, hogy ezekkel a szálló színekkel egy álom világi képet festenek. Sem ablak, sem lámpa nincs sehol, s a kép nézőtere mégis világos, mert a világosság átszáll helyenkint a vásznon, magával hordva annak színeit,- micsoda finomságok ezek a festészetben, mikor az eleven levegő van megszínezve ..." A Pokol-körkép, vagy ahogy Qárdonyi szerette nevezni, a „fény színháza" abban is különbözött a többi körképtől, hogy a látogatók nem is nézők, hanem egy megelevenedni látszó szcéna szereplői voltak. A sötét barlangba, a „pokolba" belépve egy hatalmas térségben találták magukat, ahol nyolcvan szekérnyi természetes szikla volt. A látogatókat a sziklákból kialakított és tulajdonképpen több színpadtér szerepét Jer hát, kövess. Én kalauzod leszek, Es átvezetlek az örök országon, A hol csak jaj van s kínos epedések Egy új halálnak megváltó kezéért. S meglátod ott a szenvedés honában A kik a tűzben is reménynyel élnek, Hogy egykor mégis fel-kiszabadulnak, És eljutnak a boldogság honába." Dante: A Pokol (Qárdonyi Qéza fordítása) betöltő fülkék fogadták. A fülkébe egymás mögé számos fából készült vagy fémből kivágott és vászonnal borított figurát állítottak, s miközben - akárcsak Dante és Vergilius a poklot -végigjárták a patkó alakú sziklás térséget, a színes lámpákkal megvilágított vásznon Qustáv Dóré metszetei nyomán Dante Infoernójának legismertebb jelenetei tűntek fel a szemük előtt: az Acheron folyó partján futó hatalmas tömeg, amelyet darazsak üldöztek, aztán Charon, a Pokol révésze, aki átvitte a folyón a bűnös lelkeket,- odébb a pokoli forgószélben hánykódó szerelmespár Paolo és Francesca,- a pénzeszsákokat hempergető pazarlók és fösvények,- az izzó falú Dis vára,- a tűzesőben hanyatt fekvő pogány hős, aki az ég haragjával is dacol,- a hitehagyott Anasztáziusz sírja,- egy sziklapárkányon a bikafejű Minotaurusz,- a képmutató barátok, akik aranyozott ólomcsuhában végtelen körmenetben róják útjukat,- az öngyilkosok erdeje, ahol a fáknak is emberformájuk van, s a letört ágakból vér csepeg,- a kitekert nyakú emberek, akik között főleg jósok és kuruzslók vannak,- a hatalmas szuroktó, amelybe az ördögök vasvíllával nyomják vissza az onnan kimászni akaró kufárokat,- a vér földje, ahol a viszályt szítók bűnhődnek,- a hamis pénzverők, akik a mocsokban fetrengenek,- az óriások börtöne, végül pedig az örök jég birodalma, ahol a hazaárulók és a testvérgyilkosok szenvednek ... A hatalmas körképnek már a felállítása is szenzációnak számított. Egyedül a háttér vásznát egy hatlovas szekér vontatta ki a ligetbe, és ötven ember kellett ahhoz, hogy az épületbe beemeljék. A Pokol-körkép azonban nemcsak eddig ismeretlen szerkezeti és technikai megoldásaival, hanem - és főként - témaválasztásával tűnt ki a korabeli hazai látványosságok közül. Hiszen nem a millenniumi ünnepségek hangulatába illő historizáló témát jelenített meg, mint például az ilyen történeti szemléletet már címében is híven tükröző Magyarország 1000 éves története ködfátyolképekben vagy j az Ezredévi allegória. Az első pillanatban meghökkentő volt, hogy akkor, amikor az egész ország a dicső múlt és a dicső jelen, az „ősz hajú fejedelem" (Ferenc József) ünneplésének lázában égett, Qárdonyi Dante Infernójának iszonytató képeivel borzasztotta a látogatókat. A körkép jelenetei valóban Dante Poklát idézték, de nem feltétlenül a nagy firenzei koráról, hanem a millenniumi időkről szóltak. Talán inkább arra utaltak, hogy az igazi pokol nem a „fény színházának" falain belül, hanem azokon kívül, a hamis ábrándképeket kergető Magyarországon van ... Qárdonyi tisztában volt azzal, hogy a Pokolhoz jegyet váltó városligeti közönség túlnyomó többségének még a körképen meglehetősen sematikusan ábrázolt szcénák értelmezése is gondot okoz majd, ezért elhatározta, hogy Szász Károly után - ő is lefordítja az Isteni színjáték első részét. Szándékát tehát nem irodalmi szempontok sugallták. Azért fogott munkához, mert mint írta, „a Pokol-körképnek egy olcsón árulható Dante-fordításra van szüksége s olyan fordításra, amit mindenki megérthet". Az 1896 áprilisában megjelent könyvét a kritika durva elutasítással fogadta. Szó ami szó, Qárdonyi munkája aligha tekinthető a szó igazi értelmében vett műfordításnak. De nem is szépirodalmi, hanem az autonóm művészi szférán kívül eső alkalmi, szórakoztató művet, igazi ponyvát akart csinálni. Bevallottan arra vállalkozott, hogy egy, a Dante művénél rövidebb, a Pokol-körkép szcénáinak vizuális befogadását, megértését elősegítő szöveget adjon a látogatók kezébe. Olyat, amely szinte didaktikus módon magyarázza el nekik a körkép legfontosabb látnivalóit. Qárdonyi felismerte, hogy a panorámafestészet és a ponyvairodalom, ez a két, az autonóm művészi szférán kívül eső műfaj mennyire rokona egymásnak. A Qotterhaltétól, a Ferenc József ünneplésétől hangos Budapesten sem a Pokol-körkép, sem Qárdonyi fordítása nem nyerte el a hivatalosságok tetszését. Egyebek mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a megnyitó után nyolc hónappal, 1897 februárjában a Pokol bezárta kapuját. Márkus Qéza kéttornyú „vaspalotája" ezután néhány évig kocsiszínként üzemelt, majd lebontották. Az 1540 négyzetméteres vásznat széthordták, az egykori körképet senki sem ismeri, Qárdonyi- nak a maga nemében nagyszerű könyvét is alig néhányan. Kiállításunk levéltári források, korabeli kritikák, fotók, katalógusok, plakátok stb. segítségével megpróbálja rekonstruálni, milyen is lehetett és hogyan működött a mára tökéletesen elfeledett, s voltaképpen az első magyar „diorámának" is nevezhető alkalmi látványosság, a Qárdonyí-féle Pokolkörkép. Kovács Ákos
