Heves megyei aprónyomtatványok 1/H
A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága tisztelettel meghívja önt Gruber Béla FESTŐMŰVÉSZ (1936—1963) EMLÉK- K IÁ LLÍTÁSÁRA Megnyitó, 1976. október 24-én, fél 12 órakor az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában. Megnyitó beszédet mond: BERNÁTH AURÉL Kossuth díjas festőművész Gruber Béla első kiállítása Budapesten volt, röviddel halála után. A Főiskola dísztermében rendeztük — mondhatnám a régi magyar plasztikus kifejezéssel élve — lóhalálban. Mert mielőbb be akartuk őt mutatni, mint a magyar művészet kincsét, másrészt mert hajtott bennünket a megrendülés, tragikus halála foly tán. Azóta vagyunk páran, akik azt hisszük, hogy ez a halál egy nagyméretű tehetségtől fosztotta meg hazánkat. Igen, egy nagyméretű tehetségtől, akinek ha még pár év adatott volna élni, rangban a legnagyobbak közé kiézdötte volna fel magát. Még főiskolás korában érte a halál — tessék ezt elgondolni! Iskolai tanulmányok is vannak itt bőven önök előtt, de nem tanulmányi rangon, hanem remekművekként. Tessék azt elgondolni, több száz mesteri, hellyel — közel isteni rajz, kép maradt a család birtokában, és ez mind egy, iskoláját még el nem végzett fiatalembertől. Nem lehet betelni e tüzes katlanra hasonlatos szív munkarohamával, mert mindent, amit a látás közvetítette érzés neki diktált, azonnal megfogalmazott. Ez a festőtípus, a Van Gogh-i, erre mondjuk mi festők: olyan a szenvedélye, hogy eszi a festéket. Az ilyeneknek az indulata oly hatalmas, hogy engedelmes lesz minden téma a keze alatt, mert elképzelhetetlenül egyértelmű számára a világ, amit kifejezni akar. Ez nem könnyű munkát jelent egyben, hanem lázas munkarohamot, mintha az üdvössége függne a munkája sikerétől. Talán plasztikusabbá teszem a mondottakat: halála előtt, négyhetes kórházi fekvés közben az éjjeliszekrényén álló ebédjét tartó lábasok, csészék és a család által hozott virágok s a kórházudvar pár fája legalább annyi képre inspirálta, amelyek egy kissebb kiállítást bízvást megtölthetnének. S mindezt kórházban, betegen. Legnagyobb művét, a Műterem címűt, amely egyébként diplomamunkája lett volna, nem tudta befejezni. De még így is a legnagyobb remekművek közé kell sorolnunk. Nem tudtuk idehozni, mert az állam vette meg a Főiskola könyvtára részére. így ez jó helyen van. A kép nagy példája a festői koncepciónak és a festői sűrítésnek. Öt nő a tárgyak tengerében ül, áll, létezik és a bútorok, kazetták, képek és komódok tetejéről és mélyéből előáradó tárgyak valami olyan varázslatos életszeretetet, a szem örömének olyan differenciált látványát, és a bal oldalon már valószínűleg befejezett csendéleti rész pedig olyan hatalmas erejű világot nyújt, amilyennek a magyar festészetben alig van párja. A festészet a világot ezer és ezer módon látja és láttatja. Az elbűvölő könnyedségtől a tragikus mélységekig óriási a skála. Gruber Béla szeme a tragikus mélységeket látta meg, amiben talán benne van tragikus sor6a érzete is. Gyorsan talált önmagára, úgyszólván az első rajztól kezdve végig rövid életén magával ragadóan beszél, úgy mint a legnagyobbak, akik soha nem küzdöttek azzal a problémával, hogy mit-hogyan ábrázoljanak. A magától értetődő robosztus fogalmazás olyan metszőén biztos mélyreható látást sugalmaz, ami előtt, mint valódi természeti csoda előtt kell állnunk. Huszonhét évet élt. Ily kevés idő alatt ilyen gazdag életművet csak az tud létrehozni, akinek isten fogja a kezét, hogy egy görög mitológiai kifejezéssel éljek. Szerény, bensőséges, csendes lénye szféráján kívül zajlott a világ, ő csak nézett a világra, de tudta azt, hogy bármily igénytelen jelenség lesz is az amit lefest, a világ igazságáról tud vele valamit mondani. ß-v t> Ezúton mondunk köszönetét a Gruber családnak a hagyatéki anyag átengedéséért, valamint mindazoknak, akik munkánkat segítették. A kiállítás megtekinthető 1976. november 22-ig, naponta 10—18 óra között. Az anyagot válogatta és rendezte: F. Ludányi Gabriella, fotó: Nagy Éva. F.k.: Dr. Bakó Ferenc Készült a Technolux KTSZ Rota üzemében, F.v.: Király L.
