Heves megyei aprónyomtatványok 1/F

bainál is mindenütt megjelenik. Ugyancsak a pleisztocén-időszak üledéke az északi oldalon, Mátraderecske térségében, kialakult lösz. Itt találták a múzeum leglátványosabb ősállatát a mamutot (Mammuthus primigenius). A pleisztocén idején, bár hazánkat jég nem borította, a Kárpát-medencében - így e területen is -megjelennek a nagy termetű, hűvös klímához alkalmazkodott állatok. A mamut mellett ennek az időszaknak jellegzetes állatai a gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitata), az őstulok (Bős primigenius), ősbölény (Bison bison). A magasabb régiókban, főleg barlangokban élt, a barlangi medve (Ursus spelaeus), barlangi oroszlán - barlangi hiéna. A sziklás hegycsúcsok állata volt a kőszáli kecske (Capra ibex). A visontai külszíni bányászat során, a pleisztocén-üledékek, számos nagy testű állat maradványát tárták fel a szakemberek, s bátran állíthatjuk, hogy itt találták meg hazánk legnagyobb mamuttemetőjét.

Az ősemberrel egy időben élt állatok nem csak táplálékul szolgáltak az embereknek, de részesei voltak kultikus szertartásaiknak, sőt mint az a kiállításban is látható, csontjaikat szerszámkészítésre is felhasználták.

A pleisztocén vége felé az időjárás melegedésével a nagy testű állatok fokozatosan eltűntek az üledékekből, s helyüket elfoglalták a ma is élők. Ezért ismerős némelyik, a vitrinben elhelyezett állatcsont gazdájának neve.

A jégkor végén az élővilág fokozatosan fölveszi a mai időszakra jellemző florisztikai és faunisztikai képét.

13