Heves megyei aprónyomtatványok 1/D
vagyok. Persze, azért vigyázok is rá, hogy ne keveredjen össze a két „szerep”; a kollégáim is inkább viccelődnek ezzel. Nagyon sok szeretetet kapok a többiektől. Jó velük együtt lenni, együtt játszani. Erős a társulat, tehetséges emberek dolgoznak itt, tele hittel és energiával. Mi másra vágyik egy színész? Jó rendezőkkel, kollégákkal dolgozni. Azért van ereje az előadásoknak, mert segítjük egymást. Pl. A velencei kalmárban csak 5 mondatom van, mégis izgulok, és végigélem a többiekkel az egész előadást. Az itt töltött években nagyon jó feladatokat kaptam. Szerettem a S%á% év magányt Molnár Piroskával, az Otelló Gyulahágánt Széles Lackóval. Egészen különböző karaktereket formálhattam meg. Egyik kedvencemben, a Galambokban pl. egy 50 év feletti családanyát játszottam, sokan alig ismertek fel. Szívem csücske volt éjjeli menedékhely Násztyája, a romantikus alkoholmámorban fetrengő nyomorult kis lény, nagyon szerettem. A Fekete Péten is, boldog voltam, hogy operett-szerepet játszhatok. Az Emésztő tű%, igazi csapatmunka, imádja a közönség. Híres szerepekkel is jó találkozni, mint a Három nővér Másája. Ajándék a l/admt^ Anna Petrovnája is. Nagyon örültem annak, hogy bekerültem Márton László A nagyratörö trilógiájának második részébe, A% állhatatlanba. Először úgy éreztem magam, mint egy beugró, hiszen már minden szereplőnek kialakult karaktere volt, nekem akkor kellett felépíteni a figurát. Nagy kaland a Hirlap-S jinbá% is. El nem tudtam képzelni, hogy lehet egy előadást létrehozni két nap alatt.- Mennyire áll közel hozzád a színészi rögtönzés? — Megvallom, féltem tőle, mert tudtam, rágódó, fel- készülős típus vagyok. Először itt is mindig leírom a helyzetet, vázolom a szöveget. De aztán persze az előadásban rögtönzünk is, hiszen kiszámíthatatlan, hogy pontosan mi fog történni egy jelenetben. A színpadon tízen kiélezetten figyelünk egymásra, két nap alatt kell ötleteket összerakni, eldobni. Az egész egy fantasztikus játék, trénig, agytorna, és improvizáció. Az elsőnél majd meghaltam, a legutóbbinál már alig vártam, hogy jöjjön a közönség. Bizonyos színpadi bátorságra is szert tesz itt az ember.-Játszol zenés darabban és drámában. A komikus szerepeket is láthatóan élvezed. — Imádok vígjátékot játszani, de nagyon rossz lenne, ha csak azt játszanék. Viszont szeretem egy komoly szerepnél is, ha öniróniára ad lehetőséget. Minden egyes szerepnél — jó esetben — valami újat is megismersz, s valami újat mutathatsz meg magadból. A tél meséje pl. ráébresztett: milyen ereje van az egyszerűségnek.- Ez azt jelenti, hogy az évek során egyre jobban ismered magad, mint színész?-Ügy érzem, hogy egyre bátrabban merek hagyatkozni a rendezőre, a kollégáimra, és talán kifinomultabbá váltak az ösztöneim is. Nem kell eldönteni már a próbaidőszak elején, hogy mit akarok kihozni egy szerepből. Persze rengeteget jelent, ha az ember ilyen jó rendezőkkel dolgozik. Rájöttem, hagyni kell, átengedni magadon a próbákat, az instrukciókat. Régen sokkal vitatkozósabb voltam, és ha nem értettem, éreztem azonnal valamit, sokkal feszültebben szegültem a szövegnek, a szerepnek.- Mennyire folyik egymásba a színpadi és a színpadon kívüli életed? — Más az élet és a színpad. A színpad védelmet is nyújt, és felszabadít. Itt sokkal bátrabb és szabadabb vagyok, mint a civil életben. Számomra a színpad nem a magamutogatás tere. Közösségi lét, amiben én gondolatokat, érzelmeket szeretnék közvetíteni. Nézőként, ha látok egy jó előadást vagy alakítást, hihetetlen örömet érzek, megborzongok. Az a vágyam, hogy én is ilyen élményt adhassak a nézőnek.- Nem bántad meg, hogy nem maradtál Pesten? — Azt mondják, Budapesten jobban szem előtt vagy, talán több a lehetőség a filmezésre, egy’éb munkákra. Én pedig azt mondom, nem tudnék olyan színházat mondani, ahol most szívesebben dolgoznék, mint itt. pcs 25 portré
