Heves megyei aprónyomtatványok 1/D
A Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a MissionArt Galéria tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait 2008. december 17-én, szerdán délután 5 órára a Miskolci Galéria Rákóczi-házába (Miskolc, Rákóczi u. 2.) BLASKÓ JÁNOS (1919-1988) festőművész emlékkiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja: ANTALL ISTVÁN a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője A kiállítás kurátora: KISHONTHY ZSOLT művészettörténész Az elkerülhetetlen, 1975 kevert technika, 80x100 cm Falu és város, 1973 kevert technika, 74x68,5 cm Emlékeim ősz illatú kertjében időnként még mindig megjelenik bajsza mögé rejtett délceg mosolyával, és rendre int. A kert gyümölcseiből csendéletet állít elém, elegáns zakója alól színes drapériát varázsol, majd előkerül nagymamám ismerős öreg vasalója, mázas cserépedényei, szúette köpülője, melyeket szeretettel egymás mellé rendez. Derűs arccal pajkosan rám tekint, és a tőle megszokott átéléssel és méltósággal beszél a szépről, a körülöttünk lévő világról, a hagyományokról, a tárgyak leikéről, a formák rendjéről, a színek üzenetéről, a teremtés kivételes lehetőségéről és képességéről. Ilyenkor mindig ugyanazt az alkotás előtti, lázas érzésnek lüktetését érzem, mint mikor a rajzbakon ülve tekintetünk csak reá szegeződött, ittuk szavait és alig vártuk, hogy hozzákezdhessünk a rajzoláshoz, festéshez. Majd a mindent kimerítő elemzés után munkára int, és mint egy Magritte festményen a kertben belép egy ajtón. Belép egyablakos szobájába, amely egyben könyvtára, lakhelye, műterme is volt, amikor tanítani Budapestről Egerbe érkezett. A festőállványon éppen készülő képe, amelyet titokban mindig megcsodáltam a résnyire nyitott ajtón keresztül. Csodáltam a látványtól messzire kalandozó világát, türelmes festői magatartását, valamilyen rejtett lényeget sugárzó szigorú rendjét képeinek, színeinek lazúrokkal fokozott titokzatos mélységét. Azután a következő időtlen percben, álmomban hirtelen nagyon magamra maradok a szabadság és a felelősség valami furcsa elegyének terhével és az elmúlás valahonnan mélyről zengő, fájó érzésével szívemben. Lassan enyhül csak ez a szorítás, mikor a lelket felemelő emlékezés tudatosítja bennem, hogy múltunk képei, hangulatai nem vesztek el, felidézhetők, élnekés hatnak a jelenben is. Ez a teremtő idő csodája. Ahogyan Babits írja Bergson filozófiáját elemezve: „a múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkűnkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden pillanat magában foglalja az egész múltat és valamit ad hozzá." Ebben az élet teljességét sugárzó, múltból jövőbe ható teremtő időben idézzük most fel e kiállítással Blaskó János sokak számára kedves alakját, tisztes emberségét, elfeledni látszott életművét. Dobrik István
