Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-06 / 18. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár Németi 1914. május 6 a tanító ur helyett is tanítottam, mikor izsákon laktam, oszt a tanító ur beteg volt, csak oklevelem nincs, mert én mint czipésziparos tanáltam ki, de sokkal jobb szeretném a Tanítást és a Dalárdát, de olcsóbban elvállalom, mer nekem elég lesz 600 korona, mert a szünetbe a czi- pésztanulmányomat is folytathatom választ kérek és ha az elnökség pártol, akkor az elnök ur lábbelijét meg a becses családjáét ingyér reperálom. De újat is csinálok. Maradok hü tisztelettel a sírig. (Aláírás.) Esküvők. Dr. Szabó Kálmán pénzügyi fogalmazó május 2-án vezette oltárhoz Irsik Ferencz leányát, Gizikét Nagykárolyban. — Katona Imre m. kir. állatorvos április hó 25 én délelőtt esküdött örök hűséget Janiczky György leányával, Erzsébettel Nagykárolyban. Menhelyvezetőnöi kinevezések. A „Szatmármegyei Széchenyi-Társulat“ igazgatósága Cziriczás Gizellát az alsóhomoródi, Ary Lajosnét az amaoi, özv. Kósáné Fekésházy Lujzát az atyai, Hoffer Erzsébetet a béréi, Dull Máriát a barlafalui, Barkász Etelt a batizi, Nagy Irmát a botpaládi, Szakái Rózát a csaholezi, Sulyok Ilonát a csengeni, Kovács Irént a csengerbagosi, Dukász Máriát a csengerujfalui, Frank Ilonát a csegöldi, Po- lonkai Matildot a dobrai, Starmüller Gizellát az esztrói, Turcsányi Máriát az érdengelegi, Papp Terézt az érkörtvélyesi, özv. Bene Kál- mánnét a fábiánházi, Scbiffner Lajosnét a gacsályi, Kozánovicsné Fekésházy Gizellát a gencsi, Torna Máriát a gilvácsi, Komoróczy Sárát a győrteleki, Tolnay Viktornét a hagy- másláposi, Tolpné Erdőhegyi Irmát a hiripi, Bányai Lizát a hodászi, László Annát az irinyi, Beniczky Zsigmondné Literáti Terézt a jánki, Fásy Etelt a jármi-i, Szabó Rózsát a józsefházai, Móriczné Görömbei Ilonát a kisari, Benedek Erzsébetet a kismajtényi, Kosáros Józsefnét a kismajtényi, Kalidi Idát a kocsordi, Téglás Máriát a koltói, Ferenczy Máriát a kölesei, Melegh Máriát a kömörői,Imre Júliát a kőszegremetei, özv. Zavatzky István nét a krasznaterebesi, Boros Annát a krasznasándorfalui, özv. Sósné Kós Erzsébet lázári-i, özv. Szintainé Héti Rózát a magyar- berkeszi, Vörös Máriát a mezőteiemi, Heufel Karolint a méhteleki, Hajdú Gizellát a mi- kolai, Lányi Bertát a nagyecsedi, Erdei Rózát a nagygéczi, Husovszkiné Böhm Lujzát a nagykolcsi,’ Czier Máriát a nagymajtényi, özv. Pápa Tivadarnét a nagypaládi, Zavatzki Gizellát a nagyszokondi, Szabó Lenkét a nántüi, Dahovics Borbálát a nyírcsászári, özv. Hetyei Gyulánét a nyirmegyesi, özv. Sárközi Ignácznét a nyirparasznyai, özv. Kassu Zsigmondné Bodó Margitot az olágyüriisi, Veré- czyné Dobránszky Máriát az olcsvai, Nagy Máriát az olcsvaapáti, Fekete Máriát az ópá- lyi, Petrilák Klárát az óvári, Bereczky Idát a paposi, Less Jánosnét a pátyodi, Tarr Máriát a penészlek i, Borsosné Glózer Czeczilt a porcsalmai, özv. Bugyi Endrénét a sándor- homoki, Szilvássy Erzsébetet a sárközi, Schil Saroltát a sárközujlaki, Szász Juliskát a son- kádi, Pikó Borbálát a rakaszi, Erdély Juliskát a szamosangyalosi, Kocsár Erzsébetet a szamoskéri, Kontrós Máriát a szamoszsájyi, Bodor Jenőnél a szatmárudvari, özv. Ősz Mihálynét a szatmárzsadányi, Péterné Hor- zsa Jozefát a szinfalui, Ferenczi Erzsébetet a tiszabecsi, Bunyitai Erzsébetet a tunyogi, §zeibel Erzsébetet a vállaji, Románná Vajda Ágnest a vámfalui, László Ilonát a vámos- oroszi, Vadnai Ilonát a vetési, Fülep Rozáliát a vitkai, Adanetz Máriát a zajtai, Bikfalvi Annát a nagyari nyári men hely vezetésével az 1914. május 11-től október il-ig terjedő idényre megbízta Uj üzlet megnyitás! Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására adni, hogy Rákóczi-u. 28. alatt rőfös, vászon és confekcióiizletet nyitottam. — A n. é. közönség szives pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel Saudek Béla utóda. Tavaszi vásár megkezdődött. Radikális törekvések. Irta: SZOLOMÁJER JÓZSEF. I. A múltkor győzelmi babérhoz jutottak a radikális tanítók. A „békésmegyei indítvány“ szótöbbséggel el van fogadva. A teljes államosításnak és a vallásnak iskoláinkból való kiküszöbölésének hivei egy lépést előbbre léptek. Az „Uj-korszak“ hivei nagy gaudi- ummal hirdetik a radikális irány térfoglalását. Habár a végczéltól még távol látom őket, a megtett lépéstől nem tagadhatjuk meg a siker jellegét. Alig, hogy a napilapok a gyűlés lefolyását közölték, a szives figyelem egy füzetet küldött czimemre, — mint sok társamnak is, — melyben Zigány Zoltán, a radikálisok egyik sok reménnyel kecsegtető kedvencze tárja fel az intencziókat, melyek mozgalmuknak s igy a békésmegyei indítványnak is rugóit adják. Kevés naivitással, több szofizmával és sok gyűlölettel találkozunk soraiban. Nem is meglepő. — A tárgyilagos mérlegelés helyett érzelmének nyújt előnyt s ebből a hadállásból pattantja tompa nyilait a keresztény világnézeten alapuló nevelő-oktatás ellen. Az 1868. évi évi 38. t. ez. liberalizmusának csődjét kívánja bizonyítani azzal, hogy a községi és hitvallásos iskolák visszaesését statisztikai adatokkal és hamis okfejtéssel mutatja be. Az 1911—12. évi közoktatásügyi statisztikai adatok tényleg az állami iskolák arány- lagos fejlődését állítják első helyre, ami azonban nem jelenti azt, hogy a közs. és felekezeti iskolák nem fejlődtek volna, sőt mint Zigány mondja, .visszaesést mutatnának. Az állami iskoláknál megvan a fejlődéshez szükséges anyagi és szellemi feltétel. Intelligens ember ezzel tisztában van. Ha azonban igazságosak akarunk maradni, úgy be kell látnunk, hogy az azok javára eső — 1906 — 11. évi átlagos 5% — előnygyarapodás nemcsak annak tudható be, hogy a 1906. évben fennálló áll. iskolák bővültek, szaporodtak osztály és személyi tekintetben, hanem részben annak is, hogy a lefolyt idő alatt számos elsőrendű hitvallásos és községi iskolát vett át az állam s ez emelte magát a % gyarapodást állami iskoláink javára, nemkülönben a veszteséget, jobban mondva, a gyengébb mérleg eredményt a hitvallásos iskolák kárára. A tárgyilagossághoz való hűség igy variálja a radikálisok összehasonlításait. A fenti Zigány féle téves beállításokból ő és társai az egész vonalon való államosítást követelik. Nem csatlakozhatom hozzájuk. Nem pedig azért — habár egyes renitens, nemzetiséglakta vidékeken magam is szükségét látom az állami iskolák felállításának, de — mert a radikálisok államosító vágyának nem kulturérdek, hanem — a vallásoktatást illetőleg — szabadkőműves tendencziák a sugalmazol, keli, hogy a helyesirányu nemzeti népművelés hivei szembehelyezkedjenek velük. Nevetséges naivitással szeretik a kultúrát — mint annak „zászlóvivői“ önmaguk által szabadalmazott egyedüli képviselői (?) — hangoztatni, mintha a hitvallásos iskolák nem lettek volna eddig is a kultúra előmozdítói. Hiszen vannak anomáliák ; vannak az erdélyi részeken iskolák, melyek az irredenta törekvések táplálásában vélik feltalálni hivatásukat; dehát tessék az államnak — mint Apponyi — törvényeket alkotni s abban a magyaroktatásnak, a hazafiui érzésnek jogot, oltárt biztosítani ; életet, erőt impulzust adni s akkor minden hitvallásos és községi iskola egyben az állami együvétartozásnak, a nemzeti szellemnek, a-magyarságnak temploma, vára, iskolája lesz. De ne tessék aztán a politika kedvéért módosítani, ne tessék visszaszivni a törvény amaz intézkedéseit, melyek az alkotó intenczióit, melyek a törvény súlyát és értékét adják. Ha lehet, mint ahogy okos iskolapolitikával lebet is a nemzeti konszoli- daeziónak alapját egyengetni, úgy tessék ezen az utón munkálkodni s én hiszem és vallani merem, hogy a centrifugális hajtású faji prepo- tentia elernyedését fogja maga után vonni. De hát hogy veszi ki magát Szegeden Miskolczon, Szatmáron, Székesfehérváron, Veszprémben, Nagykárolyban, Győrött államosítani a tősgyökeres magyar iskolákat, Erdélyben meg nyelvi engedményeket tenni, kedvezni a románoknak ?! Egyáltalán minek az állami iskola magyarlakta vidéken, mikor úgy az 1868, mint az 1907. évi iskolatörvények az államosítási tervet a magyarosítás szempontjából konstruálták meg?! — Ezen törvények az államosítást az iskola szellemének szempontjából mérlegelik s ha a radikális urak hasonlóan és nem atheista látószögből kezelnék a kérdést, bizonyosan elejtenék az egész vonalon való államosítás elvét, s ráhelyezkednének az 1907. évi XXVII. t. cz.-re a gróf Apponyi intenczióira, mely respektálja az iskolafentartók jogát, de előírja tanítási nyelv és szellem tekintetében azok kötelességét is. Sőt mindezt ellenőrzi is s módját ejti, hogy a nyakaskodó iskolafentartó ábrándvilágából kizökkentessék. A kalocsai érseki megyéről mondja Zigány, hogy annak területén 2951 be nem iskolázott tanköteles van, tehát szerinte egy újabb adat, mely a felekezetek indolen- cziájára vall. — Nem hívja fel az államot, hogy ily területeken siessen a hazafias egyházak, iskolafenntartók segítségére, hanem a létező állapot praktikus n «^szüntetése helyett ismét csak az államosításban keres megváltást. De hogyan ? — Nem uj állami iskolák felállítására serkent, hanem a meglevő nem állami jellegű iskolák államosítására gondol, mert mi egyebet is adhatna ? A gyarmatpolitikát, a kultúra nélküli sivatagot ezégérül használja, hogy oázisainak birtokába jusson. Nagyképűség az egész. Apponyi grófot hitvallásáért klerikálisnak mondják ellenfelei, a románok meg sovinisztának iskolatörvényeért s igy liberá lizmusát támadják. Ott van azonban báró Eötvös József s ha vizsgáljuk akár az 1868. évi, akár a 1907. évi iskolatörvényt, úgy azt kell látnunk, hogy a két államférfin liberalizmusa egyenlő mértékben érvényesül; a jogok tiszteletében egyik sem marad a másik mögött. Ismerik a tradíciókat és értékelni is tudják. Egyik sem félti a nemzeti ügy érdé két a hitvallásos és községi iskolák szellemétől. Annak megvédésére ugyancsak képesnek mutatkozott Apponyi gróf. Kikre hallgassunk hát?! — Azokra e. kiknek élete, tevékenysége a nemzet elismerését váltotta ki, avagy a szabadkőműves előfutárokra, kiknek szava legfeljebb, mint a kapitoliumi ludak gágogása — a keresztény világnézet ellenségeinek támadására figyelmeztet bennünket?! Az egész vonalon való államosításnak csak akkor volna értelme, ha a franczia iskolák erkölcsének akarnánk átadni a jövő generáció szívverését. — Nincs szándékomban a mai állami iskolák erkölcsi nívóját egy pillanatra sem sérteni, de egy szabadkőműves kormányzat idején, a mondottakat senkisem nevezhetné „vizió“-nak. Francziaor- szág mindennek élő tanúbizonysága! Az egész vonalon való államosítás meglehetne akkor, ha ezen radikálista óhaj a nemzet szivéből törne elő, mig azonban e honnak lakói az ősök erényei után vágyakoznak, eddig a hitvallásos hazafias iskoláknak jövőjük van és lesz. Missziójukat a radikális atheista urak óhajainak ellenében is teljesíteni fogják. Létük nemzeti közszük- séglei, s a meglévő állami iskolákkal dolgoznak, épitnek a magyar államiság ezredéves épületén. A nemzeti szempontból kifelé gravitáló renitencziát van alkalma és eszköze is a kormánynak ellensúlyozni. Tegye is meg! Van-e alapja másik követelésüknek, aval- lásoktatás kiküszöbölésének, akár állami vagy bárminő szempontból meg fogjuk mondani. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4
