Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-25 / 12. szám
Szatmár-Németi, 1914. márczius 25. HETI SZEMLE 3 De nem minden városban három-négyféle egyesületet, mint azt épen a katholikus mozgalmaknál tapasztaljuk és nem divergáló czé- lok elérésére, hanem csak egyetlen egy czél : a keresztény magyar nemzeti egység megteremtésére. A szép szavak ideje lejárt, a tettek napjait éljük. Nem csak ige, de kenyér is kell. És mihelyt a nép látja, hogy az egyesületek tagjai közös erővel törekszenek a terhek könnyítésére és a megélhetés anyagi eszközeinek minél alkalmasabb és eredményesebb megszerzésére, önként nyitja meg lelkét és ajánlja fel erejét és tehetségét azon ügy szolgálatára, mely a maga és családja fenntartásának biztosításával a keresztény társadalmat is erősiti. Mert aki a mai kor szellemét ismeri és mégis azt hiszi, hogy felolvasások, hangversenyek és mulatságok rendezésével a keresztény nemzeti egység megteremtését csak egy lépéssel is előbbre viszi, az az álmok világát éli, ami lehet szép, szórakoztató és kellemes, de a jövőre kiható eredményt nem hoz. Krisztus Urunk is megátkozta azt a fát, melynek gyümölcse nem volt, noha levele és árnyéka bőven vala. Ma az élet kiáltja felénk, hogy az anyagot észrevegyük az eszményben. Élvitázhatlan tény, hogy akié a vagyon és pénz, azé a hatalom és az ország. Tehát minden szervezkedésnek ultima ratiója: munka és vagyon. Ez ad önállóságot és függetlenséget. Ha ezt megszerezzük a népnek, követ bennünket, amint kénytelen ma követni azokat és szolgálni meggyőződése ellenére a keresztényellenes eszméket, mert azoknak a zsebében van, akik igy kívánják. Mentség nincs. Koldusbot vagy behódolás. található. Ez részben jól is van igy. Csakhogy az aztán a bibi, ha ez az ambiezió határt nem ismer. Egy ilyen tulambicziózus ember százakat, ezreket idegenit el magától és attól az eszmétől, amelyet előmozdítani ő is hivatva van. Egy ilyen tultengésben szenvedőnek csak egy a mottója, nagy betűkkel irva, de jó vastagon : „ÉN“ — — Megkezdődik azután az „ezt én tettem“ ; „ezt én építettem“ ; „ezt a dolgot én ütöttem nyélbe“ ; „barátom, ész kell ide, ész tudod ?" . . . Következik a portéka árulása dobszóval a nyilvánosság nagy piaczán . . . Majd jön a más csendes, feltűnés nélküli sokszor nagy és sok izzadásba kerülő, nem talmi, hanem valódi érdemszerző dolgainak lekicsinylése, magyarán mondva a sárga földig való lecsepülése csak azért, hogy a másik, az „ÉN“ emelkedjék; a mi, ha várt időben meg nem történik, akkor csakhamar beüt az agylágyulás, vagy a gutaaütés, amint ezt — sajna! — nem egy eset igazolja. És ezután csakugyan muszáj egy pontot tenni. Az sem utolsó oka a hidegségnek, hogy az egyházmegyei hatóságok nem mindig vannak tekintettel arra, hogy mi a valódi és mi a „mü“ érdem. Nem is oiyan régen olvastam és pedig nem egy angol írónál, hanem egy vidéki újságban, hogy X egyházmegye fő pásztora Y urat 50 éves papi jubileuma alkalmával röndes leikés szé nevezte ki. Uram, Teremtőm I Ha már földi elismerésről van szó, csak ennyit érdemelt meg az a szegény öreg emberi Aki talán a hegyek között, elzárva a világtól, a kultúrától, talán ökrös Épen ezért minden gyülésezés, szónoklat hiábavaló, mert ma csak a pénz beszédét értik meg. Szomorú, hogy ide jutottunk, de ezen semmiféle filozofálással nem segítünk. Egy segítség van: a gazdasági és pénzalapon való szervezkedés. Minden alkalmat és eszközt fel kell használni az egyesületnek, hogy ipari gazdasági és kereskedelmi előnyöket szerezzen tagjainak és a pénz lehetőségét biztosítsa a becsületes munkához. Amely egyesület ezt megvalósítani képes, az megtalálta az utat a nép leikéhez, visszaadja hitét és bizalmát. Az igy dolgozó és megkönnyebbült szívvel imádkozó néppel meg lehet teremteni a keresztény nemzeti egységet. Filéz Ede. A székesegyház uj orgonája. Nagyszerű terv valósul meg a közel jövőben. Mindnyájunk kegyes Atyja, Főpásztor Urunk, a székesegyház részére egy uj orgona felépítésével megbízta Rieger Ottó budapesti orgonagyáros czéget. Egy jobb, tökéletesebb orgona fog tehát nemsokára chorusunkon zengeni, magasztosul- tabb áhítatot kelteni. Püspökünk saját vagyonából fedezi az egész költséget s igy fejedelmi adományával, bőkezűsége folytán méltán válthatja ki híveinek — kik rajongó szeretetet ápolnak a ne meslelkü főpap iránt — s minden tisztelőinek hódolatát és köszönetét. S áll is hálafohászunk az Egek Urához, hogy áldja meg a jótékonyságában s atyai szivének oly egész melegével érző, nagy eszmékben igazságos és jócselekedetekben gazdag életű, aranymi- sés főpásztort, hogy még hosszú idők sikereit, örömeit élvezhesse. A most február 28-án aláirt szerződés alkalmából visszatekinthetnénk a múltba, de nézzünk inkább reménynyel a jövőbe. Hol lehetnénk ma előrehaladásunkban, ha ez esemény 10—15 évvel ezelőtt történik, érdekes volna fejtegetni, ezidőszerint azonban most ez nem czélom. Minden bizonynyal sokkal jelentősebb e múltnál a jövő s ezen első és szekereken utazgatva, talán nem egyszer nagy szükséget szenvedve, de becsületes törekvéssel, legjobb tehetsége szerint teljesítette Krisztus parancsát: „euntes doeete“. És hirdette az „evangélium Christi“-t nemzedékről nemzedékre. Es maga a szűkölködő, az elhagya- tottságát érző, jóságos szavakkal vigasztalta, erősítette, bátorította a szegények, az élet súlya alatt már-már összeroskadozni készülők százait 1 Mig a másik, mert közelebb áll — hogy a Viczinális ur tárczájának a keretébe vágjak — a mozdonyhoz, a fűtőhöz, esetleg a hordárhoz, egy-kettőre a látszólagos érdemek súlya alatt nem hogy roskadozna, hanem Blériotszerüen emelkedik az élet magas hegyeinek örök napsugártól ragyogó ormaira, a honnan nem egyszer gőgösen néz el annak a másiknak, a sokkal öregebbnek, becsületes és igaz munkában megőszült tisztes feje felett! Mi tűrés, mi tagadás . . . elég kesernyések ezek a sorok. De tessék elhinni — nem ártanak. Nem különösen most böjt idején. Ha e soroknak nem is minden betűje, de 100 °/o-a igaz: amint az is igaz, hogy egymásiránti közömbösségünknek, barátságtalan- ságunknak más okai is lehetnek és vannak. Mindaddig mig ezen okokon mi magunk nem segítünk, akárhogy is nem akarnók, de bizony csak a II. osztályban fogunk továbbra is utazni hidegen . . . morogva . . . zsörtölődve ... és egymásnak az orra alá nagy füstfelhőket fújva. Egyébiránt: „Szálem alejkum 1“ Viczinális Bakter. fontos lépéssel is, melylyel feléje közeledtünk, kedvező momentumokkal biztat továbbra is. Ideje már, hogy a hasznavehetetlen, tönkrement, ócska alkotásnak: a régi orgonának helyére, egy monumentális remekmű, az uj orgona kerüljön. Letűnt idők múltjában felvetett nagy eszme végre alakot öltött, a terv most valósul meg. A jószándéku és nagyfontosságu elha- rozás, megyéspüspökünket áldozárságának ötvenedik évfordulója alkalmával, emlékünnepei előtt foglalkoztatta s még akkoriban — bizottság alakítása nélkül — „maestro“-nkat, Pataki Lajos képezdei zenetanárt kereste fel bizalma, hogy csak egyedül a nagytehetségü és képzett professzor, — mint az ügynek teljhatalommal felruházott adminisztrátora — készíttessen, avagy készitsen tervezetet, javaslatokat egy újonnan építendő orgonára vonatkozólag., A tudós maestro megfelelt a bizalomnak. Általa megszerkesztett, kifogástalan és tökéletesen helyes tervezete szerint készítettek és nyújtottak be ajánlatokat a Rieger Ottó budapesti és Angster József és fiai pécsi orgonagyáros czégek. Hét hónapig halasztódott ez ügy körül a döntés, mig végre most már véglegesen perfektuáltatott. A legcsekélyebb modifikálás nélkül (sőt a pedálregisztraturát még eggyel kibővítve: Basso principale 16’) fogadta el a Főpásztor a tervezetet s ma már talán meg is kezdte a ezég a munkálatokat, hogy a megrendelésnek mihamarabb eleget tehessen és az uj orgona szállítását, átadását minél előbb eszközölhesse. Az uj orgona ára 38.000 korona és ez a dispositiója: I. MANUAL. (C-a3) 58 billentyű. 1. Principale 16’ 2. Bordone 16’ 3. Principale 8’ 4. Fugara 8’ 5. Pileata 8’ 6. Flauto concerto 8’ 7. Camoscicorno 8’ 8. Dolce 8’ 9. Octava 4’ 10. Flauta duplex 4’ 11. Viola 4’ 12. Capricorno 4’ 13. Superoctava 2’ 14. Quinta X 2, 22/a’ 15. Cornetto X 3—5, 8’ 16. Mixtúra X 5, 2z/3’ 17. Tromba 8’ 18. Clarino 4’ II. MANUAL. (C-a3) 58 billentyű, 70 hangra kiépítve. Redőnyszerkezettel (Clausura). 19. Pileata dulcis 16’ 20. Principale 8’ 21. Gamba 8’ 22. Flautoarmonico 8’ 23. Bordone 8’ 24. Salicionale 8’ 25. Flauta tibia 4’ 26. Fugara 4’ 27. Flauta silvestris 4’ 28. Piccolo 2’ 29. Quinta-duplex X 2, 22/V 30. Mixtúra X 3, 22/s’ 31. Clarinetto 8’ III. MANUAL. (C-a3) 58 billentyű, 70 hangra kiépítve. Redőnyszerkezettel. 32. Quintadena 16’ 33. Violino 8’ 34. Iflauto d’amore 8’ 35. Unda maris 8’ 37. Aeolina 8’ 37. Violino principale 4’ 38. Flauta cuspida 4’ 39. Flauto traverso 4’ 40. Flagioletto 2’ 41. Harmonia aetheria X 4, 22/a’ 42. Vox humana (Tremolo) 8’ 43. Oboe 8’
