Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-18 / 11. szám
Szatmár-Németi, 1914. márczius 18. HETI SZEMLE 5 Lajos ref. főgiran. tanár szabadságharczból merített ünnepi játékát adták elő derék színészeink. Ladiszlay József kuruczdalokat énekelt, Medák Ilona saját szerzeményű, a magyar nőkhöz intézett szép költeményét szavalta el. Mindenki : egyesület, iskola és pártkör bőven kivette a maga részét a napnak áhítatából s különösen hatott, hogy a Kölcsey- kör, e valamikor hangadó és vezető testület, ezúttal hallgatott. Vagy itt már nem az ősök szelleme munkál, nem Kölcsey eszméi lelkesítik az embereket?! . . A budapesti egyetemi Mária Kong regáció márc. 22-én este 7 órakor a Kongregáció-Otthon dísztermében műsoros estélyt rendez, melyen az ünnepi beszédet Dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár mondja. Halálozás. Jaezkó Lajos mészáros és hentesmester élete öl ik évében hosszas szenvedés után folyó hó 13-án elhunyt. A megboldogultnak temetése vasárnap délután 3 órakor a Kazinczy utca 26. számú gyászháztól ment végbe. Gyógyithatók-e a tüdőbajok ? Ezen fontos kérdéssel foglalkozik egy népszerű füzetben Dr. med. G. Guttmann, a Finsen- gyógyintézet főorvosa. Egész uj módszer és ut tárul itt élénkbe e veszélyes betegségek leküzdéséhez. Hogy minden tüdő-, torok- és gége-betegeknek alkalma legyen e tanulmányos füzetet ábrákkal megszerezni, kívánatra teljesen ingyen és portómeníesen küldjük ezt minden betegnek, aki kéri. Akik tehát ezen ajánlatot igénybe venni óhajtják, Írjanak még ma egy levelezőlapot pontos czimükkel a következő czégpek : Puhlmann & Go., Berlin 900. Müggelstrasse 35. A könyvecske teljesen ingyen és bérmentve megküldetik. HÁZVEZETŐNŐNEK ajánlkozik plébániára intelligens urinö, ki már hosszabb ideig működött plébánián. Czim a kiadóban. A.z életből. Igazad van fiam . . . Ma már nem tudnak az emberek úgy lelkesedni a hazáért, szeretni úgy a hazát, amint mi szerettük . . . Hej szép idők voltak azok . . . Negyven- nyolcz . . . negyvennyolcz . . . Könnyek csordultak ki az öreg honvéd szeméből . . . De kigyult az arcza, a szemeiben fiatalos tűz égett, amint végigjárt gondolatban a csatamezőkön, a lelkes hadfiak között, akiket mint hadnagyuk tüzelt, lelkesített s akiket ő szeretni, becsülni annyira tudott . . . Ifjak voltak mind, mint ő. Együttéreztek s szinte egy életet éltek : a hazáért. Oltár volt előttük a haza, melyért szabadságot, vért, életet feláldozni egy perezre sem vonakodtak ... 8 meg is haltak azok mind — a vörössipká- sok . . . s közülük csak ő maradt életben, de számtalan jelével vitézségének, mert ő sem volt ám az utolsó . . . Majd felém fordult: Fiam, a hazát nem szóval, nem hanggal kell szeretni. Nem mindig az az igaz hazafi, aki magát annak hirdeti ... Az az igazi magyar, az az értékes honfi, aki hazaszeretetét, ezt a nagy pénzt, ezt a drága, féltett kincset tettekre tudja felváltani! Régebben keveset beszéltek, de sokat tettek ... ma sok a szó, de kevés a tett! Márczius 15. van ma. Körülnézhetsz fiam az utczán s látni fogod, hányán dugják ki házukon a nemzeti lobogót . . . hányán járnak büszkén, mellükön kokárdával . . . hányán szavalják nagyhangon a „Talpra magyart“, de a lelkűkből, a haza- szeretet lángja már kiégett. Büszkeségük képmutatás, színes máz s amikor azt harsogják : „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk“, mint gyáva rabszolgák viselik a rabság jármát. Elveiket a pénzárusokhoz hordják ... De elég. . . elfog a keserűség . . . Nem is tartlak vissza az ünnepségtől . . . ünnepelj . . ., de a lelked az sírjon a ma sivárságán s a sirásod esdő imaként kérje az Égből: a tettek ünnepét, mert ne felejtsd el, szivedbe véssed: remélni ott, ahol külsőség, képmutatás, látszat foglalja el a tett helyét, keveset lehet! Kezdem belátni, hogy igaza volt Me- gyery bácsinak. Baranyai. A hajdudorogi püspökség uj vikáriusa. A debreczeni merényletnek áldozatul esett Jaczkovics halálával megüresedett viká- riusi tisztet Miklóssy István püspök Bányai Jenő m-íramarosszigeti gór. kath. hitoktató lelkésszel töltötte be. Az uj vikárius lelkészi működését Ugocsában kezdte meg a rakaszi segédlelkészkedésével, mely időkből még most is sokan szívesen gondolnak vissza a szeretetreméltó, fiatal segédlelkészre, ki most egyházának egyik legnagyobb méltóságára emelkedett. Küldöttség az igazságügyminiszternél. Balogh Jenő ierazságügyminiszter f. hó 11-én a képviselőház nagytermében fogadta Ungvár hatvantagu küldöttségét. A küldöttség tagjainak sorában ott voltak Kende Péter és Rónay Antal ungmegyei képviselők, Sztáray Gábor gróf főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Fincziczky Mihály polgármester, valamint Lám Gyula megyei főügyész is. A küldöttség tagjai azt kérték a minisztertől, hogy a régóta vajúdó törvényszék ügyét vigye dűlőre és állítsa vissza az Ungvárról 1875 ben elvitt törvényszéket. A miniszter válaszában kijelentette, hogy a kérést jogosnak találja s a kérdés most már pénzügyi. Ha a pénzügyminiszterrel sikerül megegyeznie, törvényjavaslatot fog beterjeszteni két törvényszék felállításáról, melyek egyike feltétlenül az ungvári lesz. A küldöttség a miniszter válaszát megnyugvással vette tudomásul. Konferencia-beszédek. P. Bus az országos nevű jezsuita páter március hó 18-án 19-én, 20-án és 21-én általános jellegű konferencia előadásokat fog tartani a katholikus intelligencia számára a nagykárolyi római katholikus plébánia-templomban. Halálozások. Tukács Albert márki ref. lelkész életének 50-ik, boldog házasságának 22-ik évében f. hó 11 én reggel 7 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. — Papp Károly Beregrákos koronás aranyérdemke- resztes ref. lelkésze, az egyházmegye nagyérdemű tanácsbirája életének 84-ik évében pénteken jobblétre szenderült. Árvíz Máramarosban. A nyomor sújtott, Máramaros vármegyét újabb veszély fenyegeti. A napok óta tartó esőzések miatt a vármegye területén valamennyi folyó és patak erősen megduzzadt. A Tisza, Visó, Nagyág, Tarac és Talabor elhagyták rendes medrüket és a szálfákat, fatörzseket magával ragadó ár elöntötte a patakot. Máramarossziget partmenti része a Tisza, a Róna és az Iza folyók megáradása következtében már is viz alá került. Viz alatt áll Falüszlatina község is. A Tisza áradása a faluszlalinai uj hid két nyílását elsodorta. Gyertyánligeten a Soprika patak elvitte a hidat, az Iza folyó a mára- gyulafalvai hidat, a Tarac vize a dombói hidat sodorta el. Ugyancsak a Tarac megron- hálta a kamineci hidat Técső ét Bustyaháza között az ár a vasúti töltést annyira megrongálta, hog a kőrösmező —budapesti vonatok átszálással közlekedhetnek s ez az oka, hogy a vonatok városunkba 2—3 órai késéssel érkeznek. A vármegyei közigazgatási bizottság szombaton délelőtti ülésén az árvízkárokról szóló jelentésekkel foglalkozott. A kár hoz- zátevőleges megállapítása után a közigazga tási bizottság rögtöni segélyt utalt ki a károsultaknak, a kormány 30.000 koronát juttatott az immáron másodszor sújtott mára- marosiaknak. Ezerkoronás díszoklevelek. Munkács város képviselőtestülete múlt csütörtöki közgyűlésében a legközelebb átnyújtandó három díszpolgári oklevélre 3000 koronát szavazott meg. És még azt mondják, hogy nem boldog a magyar. Hamis pénz Ungváron. Lefkovits Miksa, ungvári szabótanoncz f. hó 9-én az egyik füzes utezai kerítés mellett talált egy pléhdobozban 85 darab koronát, amelyeket azonnal beszolgáltatott a rendőrkapitányi hivatalnak. Ugyanis Jaz elmúlt héten kobozott el a rendőrség hamis 10 és 20 filléreseket is. A hamisítványok különben elég ügyetlenek, tiszta ólomból készültek és úgy színükről, mint csengésükről könnyen fölismerhetők. A rendőrség részéről Vidor Dezső városi p. biztos végzi a nyomozást, amely azonban mindezideig eredménytelen maradt. Ä valódi tudomány forrása a hit, Irta : SRE£ MARTON kálmándi rk. tanító. Boromisza Tibor dr. püspök ur Öméltóságát, az egyházmegye első tanítóját, vele az egész egyházmegyét s annak kath. tanügyét ért kitüntetésben a tudománynak a Jézus Krisztus által hirdetett vallás, vagyis a kath. egyház elő't való meghódolását látom. A budapesti m. kir. tudományegyetem e kitüntetéssel elismeri és megerősíti, hogy a valódi értékkel biró tudomány forrása figyelmeztet — különösen bennünket a kath. tanítókat — arra, hogy csak azt a valódi kulturértéket munkáljuk és nemesítsük az emberben, melyet a hit és tudomány együttes erői .képviselnek. A hit tekintélyét elismerő ezen kitüntetés minket, a keresztény pedagógia szerény, de lelkes munkásait, a vallásos meggyőződésében s hazafias érzelmeiben tántorit- hatlan kath. tanítóságot kell hogy elsősorban lelkesítsen s fokozott buzgóságra intsen. Ránk vannak bizva a kath. iskolák „a katholikus kultúra várai.“ Nekünk kell megvédelmezni azokat bátran és lankadatlan kitartással azok minden kincseivel együtt. Hogy erre képesek legyünk, hogy magasztos hivatásunkat betölthessiik s önfeláldozó, ideális, nemzeti és kulturális munkánkat sikerrel végezhessük, Jézus kell hogy legyen vezércsillagunk, az O nyomdokain kell haladnunk valláserkölcsi alapon nyugvó nevelő oktatásunkban. O kell, hogy legyen eszményünk az igazi czivilizációért vívandó nemes harez- ban. Jézus morálja szerint kell élnünk s erkölcsi oktatásunkat végeznünk. Ámde Jézus morálja, az erkölcstan, a hitigazságokra van épitve, azért tehát az erkölcs a hitben birja alapját. — „Amilyen a hit, olyan az erkölcs.“ Az erkölcsiséget tehát a hit és vallás védő szárnyai alá kell helyezni, hogy az anyagelviség s ezzel a szenvedély, — mely érzelmünkre oly nagy befolyást gyakorolhat, tönkre ne tegye, foszlányokra ne tépje a morál, az erkölcs legszebb köntösét. A vallástalan ember könnyen for- mulálja az erkölcs szabályait a saját Ízlése szerint, „melyek mellett nagyon kényelmesen érezheti magát az ember, melyek semmi erőfeszítést, semmi hősiességet nem kívánnak tőle“. Az ilyen „vallástól elkülönített“ morál nem tiltja a „rendetlen örömök élvezetét“, sőt ellenkezőleg „megengedi, hogy nyakig úszkáljon a gyönyörökben“. Nem tartja nemes önmegtagadásnak a kapott sértés megbocsátását, nem kárhoztatja a bűnös gondolatot és kívánságot, mert szerinte : „mi köze a gondolatnak, a kívánságnak a becsülethez“. Ilyenekre mondja dr. Stöckl: „Mig a fogházat csak úgy a könyökével súrolja, addig nincs baj; csak arra vigyázzon, hogy gallérjánál fogva ne lökjék a fegyházba“. Ily polgári erkölcstanból merített modern becsületesség leple alatt zavartalanul burjánozhat „az alacsony önzés, korlátlanul fogamzik meg a fiatal kedélyekben a szenvedélyek csirája, melyek a társadalom sírját ássák meg.“ Ezek ellen küzdeni, az erkölcsiséget a keresztény népbe visszaplántálni, az elasztikus, megalkuvást tűrő morál helyett az isteni tekintélyen alapuló fönséges eszményi morált az ifjúság szivébe csepegtetni és nevelni, a kath iskolák magasztos feladata. A kath. iskoláé, melynek az egyház — hogy úgy mondjam — szülőanyja, melyet mindig mint szemefényét őrzött és őriz ma is, melyhez ragaszkodik, melyet hősiesen védelmez, „mert a krisztusi világnézet, a katholicizmus bástyáját látja benne.“ E magasztos feladat teljesítéséhez, a VIDÉK ISKOLA
