Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-18 / 11. szám
Szatmár-Németi, 1914. márczius 18. HETI SZEMLE 3 lési eszközöket hatalmában tartotta, másik a kizsákmányolt, melyet előbbi, mint erősebb, rabszolgaságban tartott. Ezek között folyt és folyik a harcz szüntelenül. Marx szerint a politikai jogi és társadalmi eszmék, sőt maga a vallás is a termelési viszonyokból származnak és azok átalakulásai. Például szerinte a kereszténység hit- és erkölesrendszere is a jogaitól megfosztott és rabszolgaságra kárhoztatott emberek jámbor sóvárgásának eredménye. Vagyis a vallás csak czégér volt, mely mindig önző érdekeket takart. Meg kell adni, hogy Marx agitácziós czélokra pompás rendszert teremtett. Mert az a jelige, hogy a világon minden csak gyomorkérdés, az éhes tömeg előtt a legszebb szónoklat, amelyet még a legkorlátoltabb elme is megért. Ha a szocziálista vezérek azt mondják a nyomorúsága miatt izgatott tömegnek, hogy a papok prédikáczióikkal, a törvényhozók törvényeikkel, az uralkodók haderejükkel csak saját önző érdekeiket védik, hogy nincs szentebb, igazabb és jogosabb mint az, hogy mindenki jóllakjék és élvezzen, még pedig azonnal: akkor az a tömeg vakon megy neki a szuronyoknak, öldököl, rombol, hogy fékevesztett szenvedélyei kielégítést nyerjenek. Tagadhatatlan, hogy amint az eddig fejtegetett elméletek mindegyikében van va- lemi igazság, úgy különösen a Marxéban is. Mert a gazdasági érdekeknek mindig hatalmas mozgató erejük volt akár a nemzetek, akár az egyesek küzdelmeiben. Mert a népek honfoglalását, hóditó hadjáratait, a legtöbb polgárháborút ezzel az elmélettel kielégítően meg lehet okolni. De viszont számtalan oly eseménye és eseménysorozata van a világ- történelemnek, amelyet materialisztikus elmélettel nem lehet megfejteni. Az ős keresztények vértanuságát, a remete- és szezzetes- életet, a keresztes hadjáratokat, az emberi tudomány és előhaladás bajnokainak önfeláldozását, mint a hogy napjainkban is látjuk a sarkutazóknál és az aviatika halottaiban. Annyi hasznuk mindenesetre volt a materialista elméleteknek, hogy a történetírót sokoldalú kutatásra ösztönözték a valódi ok vagy okok megtalálása érdekében. Az eddig közlött elméletek az embert sok tekintetekben az állatok sorába helyezik amelyek életét csakugyan faji tulajdonságai és környezete határozzák meg s amelyeknek összes küzdelmei éhségük kielégítését czélozzák. Szünet. — Akkor még gondolva se gondoltam édes lelkeim, hogy én többé az életben nem fogok az én nagymamukámnak ilyen szépen, ilyen gyermekdeden beszélgetni. Akkor igen, éppen mint most nagyon zordon tél volt. És ez a kegyetlen, ez a zord tél . . . éppen a közepén . . . meglopta az én drága nagymamu- kám utolsó, szép búcsúzó napjait. Köhicsélni kezdett. Nem játszott, nem csevegett. Nem kérdezett. Nem védelmezett. Csak ült . . . ült. És a messzeségbe nézett, Az ismeretlen mesz- szeségbe. Bizony. És egy este . . . mintha még egyszer felvillant volna lelke napja. Reám nézett. Megsimogatott . . . Aztán olyan becé- zően kérdezte . . . — Szeretni fogod a virágot ? — Nagymamuka — szóltam. De most öt mondatot sem tudtam kiejteni. — Úgy fogod szeretni, mint én szerettem? — Nagymamuka . . . szinte' sírtam. És egy mondatot sem szólhatttam. Mert hozzám hajolt . . . — Becsüld meg azt, aki neked olyan szívvel, olyan tisztaságos lelküséggel hozza, az első,virágot, mint nekem hozta . . . nagyapuka. És jól nézd meg ... ős jól figyelj arra .. és sokáig figyelj arra, aki neked aranyat, karperecét és drágaságokat hoz . . . szereteté- nek zálogául. De éppen ezért volna képtelenség egy állatfaj történetéről beszélni. Mert abban nincs fejlődés, nincs előhaladás. Ezek a materialista elméletek nem adják meg a kulcsot az emberiség múltjának megértéséhez. Valamint annak, aki egy tekintetre messze terjedő vidékeket akar belátni, magas hegyekre akar lelátni, magas hegyek csúcsaira kell hágnia: úgy annak is, aki az emberiség, vagy akár egy nemzet történetét is meg akarja érteni, fölül kell emelkedni az anyagi világ ködös atmoszféráján és a legnemesebb eszmékben kell keresnie az emberiség cselekedeteinek vezércsillagait. Ebben áll a történelem idealizmusa. Az emberiség vezérlő eszméi pedig a következők: 1. Az Isten eszméje. Mint a hogy a nap táplálja, neveli irányítja a növényeket, úgy éltette az Istenben való hit az emberiséget és vonzotta csodálatos erővel maga felé. Aki kiküszöböli a világtörténelemből az Istent, az nem fogja megérteni a világ- történelmet. Mennél tovább megyünk vissza az ős hajdanba, annál inkább tapasztaljuk, hogy az Isten-eszme, tehát a vallás irányította a letűnt korok embereinek egész gondolkozását, minden jelentősebb cselekedetét, családi életét, társadalmi és állami berendezkedését, irodalmát és egész művészetét. Vannak ezen eszme uralmának is apályai és dagályai, de az kétségbevonhatatlan, hogy most és mindörökké fogja ez az utolérhetetlen ideál maga felé vonzani az emberiséget és arra ösztönözni, hogy úgy egyes egyedeiben, mint a maga egészében napról- napra tökéletesedjék és az ő szent tetszését megnyerje. 2. A történelem második nagy vezérlő eszméje az emberi nem egysége, azaz minden ember testvérisége. Az önzés évezredeken át megakasztotta ennek az igazságnak el smerósét. A történelem előtti korszak mindekinek harcza mindenki ellen. Később, midőn a közös eredet egy törzzsé tömöritette a családokat, minden idegenben egyúttal ellenséget is látott. Még az ókori művelt görög is annyira távol állott az emberi egyenlőség gondolatától, hogy a rabszolgában kétségbevonta a lélek létezését is és minden más nemzetbelit, mint barbárt megvetett. Az első kísérletet a nemzetek egyesítésére Szünet. •— Oh drága leikeim, akkor mindjárt nem is tudtam, mit mond nagymamuka. Csak mikor már nem volt. Csak mikor eljött az első tavasz ... és eljött az első ibolya . . . az első gyöngyvirág. És én kivittem a nagymamuka sírjára. {Elérzékenyülten.) Azóta mindig jobban tudom . . . érzem, hogy mit mondott .. . Azóta óh édes lel keim . . . azóta . . . mindig jobban várom a tavaszt . . . (.Elgondolkodva..) — Úgy várom a tavaszt. . . . úgy kérdezem a lelkemtől ... a mind jobban ébredező lelkemtől . . . mikor jő a tavasz . . . {szünettel, gondolkodva) az a tavasz, mely meghozza, elhozza azt az igaz virágot ... azt az egyetlen szál virágot . . . amely olyan szép, olyan igaz, olyan örökkétartó, mindig szép, mindig üde emlékekből, hiv szeretetből, holtig tartó virágzásból táplálkozik, mint a nagymamuka virága . . . {Sok szünet.) % * — Édes leikeim, értik most már, miért várom én a tavaszt . .. Úgy várom azt .. . azt a boldog tavaszt . . . a világ-hóditó Nagy Sándor makedón király tette a görög kultúra égisze alatt. Még hatalmasabb próbálkozás volt az, amelyre a római birodalom vállalkozott a római polgári jognak mindent egybeforrasztó erejével. De ezek csak gyarló kísérletek voltak. A világtörténelem folyásának medrét Krisztus ágyazta meg azzal az égből hozott tanítással, hogy mindnyájan egy atyának vagyunk gyermekei és hogy nincsen különbség görög, római és zsidó között. Ennek a hatása alatt jutottak először Európa nemzetei testvéri viszonyba, ez alakítja át lassankint az egész emberiséget, úgy hogy már némileg most is elértük, hogy az egész világ czivilizált és félig-med- dig kulturált népei egy nagy köztársaságba vannak egyesítve. De intenzive még hatékonyabban működött és működik ez az eszme, amintjlátjuk a jogegyenlőség kivívásában, a népjóléti intézmények: kórházak, iskolák stb, elterjedésében. Napról-napra kevesbedik a régihez képest a nyomor. Azért nincs igazuk azoknak, akik a jelenhez képest a régi jó időket magasztalják. 3. A harmadik vezérlő eszme a világ- történelmi események megítélésében: az egyének és népek felelősségének elve, melynek forrása a szabadakarat, következményepedig az, hogy a múltakért érdem szerint bűnhődünk vagy jutalmaztatunk. A kollektivizmus hivei a világtörténelem eseményeiben mindig a tömegmozgás eredményeit akarják látni, amelyekben az egyes ember akarata felolvad és megsemmisül. Czéljuk ezzel az, hogy az egyedekről levegyék a felelősséget. Erőszakos ferdítésük következménye az is, hogy tagadják a nagy emberek létezését és ezek döntő hatását korukra. Mi azonban fennen hirdetjük az egyén jogai között szabadakaratát, felelősségének terhével együtt. Állítjuk azt is, hogy az egyedek között óriási' különbségek lehetnek fajsulyra nézve. Tehát egy-egy nagy ember, bár egy bizonyos mértékig hat ő reá is a környezet, szellemi felsőbbségével és akaratereje hatalmával képes mozgásba hozni a félvilágot. 4. Gyönyörű perspektívát nyújt a jövőbe és betekintést a múlt küzdelmeibe a kulturális eszme. Az a foglalatja ennek, hogy az emberiség veleszületett lelki nemességénél fogva tör előre az ismeretek végtelen mezején nem a haszonért, nem az élvezetért, hanem magáért a kultúráért. Leszáll a tengerek mélyére, fölemelkedik a légkör legfelsőbb régióiba, leereszkedik a vulkánok izzó kráterébe és elmegy az örökös jéggel fedett földsarkokhoz, nincs a nagy természetnek oly parányi lénye, vagy jelentéktelen tüneménye, melyet méltatlan tárgynak tartana kutató szorgalmára. A tudománynak az ősök által meggyuj- tott fáklyái folyton lobognak s a találmányok által egy század alatt is több fényerőt nyertek, mint amennyit haladtunk a pislogó olajmécstől a villamos reflektorig. Oszlik a sötétség és vele együtt eltűnik a babonák homálya és kevesbednek a bűnök is, amelyek amazokból táplálkoznak. íme ez a történelem idealizmusa, mely bennünket a föld sarából és porából Istenhez emel,emberi méltóságunknak és lelkünk teremtő hatalmának tudatára juttat. De a legfölségesebb a történelem metafizikájában az, hogy az emberiség és az egyes nemzetek sorsának alakulásában meglátjuk az Isten kezenyomát. Mert lehetetlen a történelmet anélkül tanulmányozni, hogy az egyes korszakokat áttekintve észre ne vegyük, hogy az emberiséget mint vezérli az 0 végtelen bölc sesége oly czélok felé, melyek elérése neki üdvére válik. HUNGÁRIA ezelőtt Moskovits fióküzlete ajánlja női-, úri- és gyermekcipő külön- legességeit jelentékenyen leszállított árak mellett Szatmár, Deák-tér 7.
