Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-04 / 9. szám

4 Szatmár-Németi 1914. márczius 4. lelővé, a mi szemünk gyönyörködik a munka eredményében, rgi élvezzük azt a gyümölcsöt melyet a méhek szorgalma tett nemesebbé, zamatosabbá. Sokszoros czélt szolgálunk te­hát ama törekvésünkkel, mely a mézelőnövé- nyek terjesztésében és tenyésztésében nyil­vánul., És ha mind'ázok, akik csak egyetlen szót hallottak, egyetlen cikket olvastak is a méhlegelő javításának fontosságáról, csak egyetlen gyümölcsfát, csak egyetlen használ­ható virágmagot ültetnének is el, egy csa­pással, egy akarattal megváltoztatnák a föld képét, árnyassá, illatossá ezerféle szinpompá- ban ragyogóvá varázsolnák át azt a helyet amelyet othonnak mondunk, azt a helyet ahol szívesen tartózkodnunk elemi köteles­ségünk. Mennyivel kedvesebb az az otthon, me­lyet virág illatosít be, mennyivel maraszta­lóbb az a hely, ahol árnyat adó fa lombja hívogat. A méhlegelő javításában törekvésünk inkább oda irányuljon, hogy minél kisebb helyet minél gazdaságosabban használjunk ki. A dudvanemüek — habár sokszor jobb mé- zelők — aránylag nagyobb helyet foglalnak el a cserjéknél és fanemüeknél, mégis a dudva nemüekkel csak akkor érdemes foglalkoznunk, csak akkor czélravezető, ha megfelelő nagy­ságú terület áll rendelkezésünkre, mig a fa- nemüek igen kis helyen ugyanannyit jőve delmeznek, mint a holdszámra ületett dud- vák. Hiszen egyetlen fa koronája is hány e- zer virágot terem 1 A gyümölcs és egyéb célra is hasznos többi mézelők között szépen elfér a konyhakertészet minden szükséglete. Utak mentét, áikok partját, határvonalakat semmi sem jelöl meg jobban a fánál. És ha már beültetjük miért kellene ahhoz éppen hasz­not nem hajtó fát használnunk ? Es ha már beültetjük, miért kellene azt okvetlenül meg­csonkítanunk ? Nem szebb e, nem tetszősebb e a fa olyan növésében, miképpen a termé­szetesség megköveteli? Ne fáradozzunk azon, hogy valamit a képéből kiforgassunk, töre­kedjünk a természetességre, mert mindennek a fejlődése szebb és biztosabb az emberi be­avatkozás nélkül. Nemcsak a saját érdekét szolgálja az a méhész, aki méhlegelő javítására törekszik de közcélt is szolgál, már csak példaadásával is, hiszen sokkal egészségesebb az a környék, melyet fa árnyékol be. A méhlegelő javítására vonatkozóan még csak annyit jegyzek ide: legyen minden­kinek, aki rését kíván magának ebből a nemes törekvésből, az a célja: hogy a méhek számára létesítendő legelő megteremtésében odatörekedjék hogy a vidék viszonyaihoz képest tavasztól őszig tartó hordást biztosítson az. Kiváltképen a lelkészek és tanitók hi­vatottak e munka vezetésére, s nemcsak a maguk számára vívnak ki megbecsülhetetlen erkölcsi javakat, hanem ideirányuló példa­adásaikkal egy kis csurgatott mézzel édesítik meg annak a szegény agyonsanyargatott nép­nek az oly nehezen megszerezhető minden­napi kenyerét. Most van a vértetü irtásának ideje. Nincs nagyobb ellensége az almafának a vértetiinél. Oly nagy mennyiségben lép fel, hogy legrövidebb idő alatt tönkreteszi az almafát. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére a legalkalmasabb idő a tél, addig mig a fa meg nem lombosodik. Miről tudjuk meg, hogy fáink vértesi­vel vannak megfertőzve? Égyszerüen arról, hogy ahol a vértetü megfészkelte magát, ezt a helyet sajátságos hófehérszinü gyapjas vá­ladék majdnem egészen betakarja. Más helyen nem fordul elő, mert sem a levele­ken, sem a faderék sima és teljesen ép kérgén vértetü soha sincs! Ha nyáron a vértetüvel fertőzött foltról a fehér váladékot lefújjuk, vagy leverjük, alatta a vértetüt nagy mennyiségben megtaláljuk, mert a vér­tetü a fehér váladék alatt él óriási tömegben. Hogy vájjon vértetü-e ez, nyomjuk őket össze és ha véresszinű, akkor vértetü fertőzte meg a fánkat. Az ellene való védekezés egyik módja, hogy a nagymennyiségű vértetü­„HETI SZEMLE“ vei ellepett ágakat vágjuk le, hordjuk össze valamely tisztás helyre s égessük el. Ha a fadereka és a nagyobb ágak van­nak ellepve, amikor tehát nem lehet levágni őket, a védekezés a sebhelyek megtisztításá­val történik, az úgynevezett petroleumemul- zióval. A petroleumemulzió úgy készíthető, hogy egy liter vízbe belevagdalunk 10 deka közönséges mosószappant és azután felfor­raljuk ; forralás után hozzáöntünk 2 liter langyos petróleumot. Az igy összeöntött folyadékot még melegében egy lyukas ka­nállal jól összeverjük, kavarjuk, hogy 10—15 perez múlva pépszerü anyag váljék belőle. A sebes helyeket ezzel az anyaggal kell be­kenni, de úgy, hogy egy rész ilyen anyag­ban 4—5 rész langyos vizet veszünk s azt jól összekeverjük. A kenéshez kézi-ecsetet használunk, olyat, mely a fán levő sebet egyszerre be tudja kenni, azért, hogy kenegetés közben a vértetü a földre ne hulljon és igy ne terjed­jen tovább, Ha ezt a munkát elvégeztük, a sebes helyeket kátránnyal jól bekenjük, hogy oda többé semmiféle fertőző anyag be ne férkőzhessék. A sebnek ilyen kátránnyal való bevonását semmi körülmények között sem szabad mellőzni, mert különben minden munkánk fáradtsága kárbaveszett. 8—10 nap múlva újra vizsgálgassuk át fáinkat s ahol újabb vértetüfoltot látunk,-azt a már említett módon irtsuk. Az öreg almafákat pedig, ha testvérek, kímélet nélkül vágjuk ki Mikor uj fákat ol­tunk, vigyázzunk arra, hogy az oltó- és szemzővesszők vértetümentesek legyenek, mert ellenkező esetben magunk fogjuk a vértetüt a fába oltani. Akadhatunk faisko­lákban olyan fákra is, melyeknek gyökér­zete van befortőzve. Itt úgy irthatjuk ki, hogy a gyökérzetet egészen kitakarjuk és petroleum emulziónak 6—8 rész vízzel való hig keverékével jól lemossuk s azután a le­mosott gyökérzetet égetett mészporral egy ujjnyira behintjük. Ne késlekedjünk ennél a dolognál, mert a pusztítás nagy lesz s ha egyszer a vér­tetü elterjed fáinkon, akkor nincs más orvos­ság, mint kivágni, újra telepíteni. Sz. E. Irodalmi Kör első Társadalmi-estélye 1914. márczius 8. (vasárnap) fél 6 órakor a Czeczil-Egyesület nagytermében (Széchenyi-utcza 15, szám.) * Műsor: 1. Them K: Ünnepi dal. Énekli ez estére szervezett férfi-kar. 2. Megnyitó-beszéd. Mondja: dr. Lengyel Alajos, az Irodalmi-Kör világi alelnöke. 3. „A gyermek imája.“ Szendrei István oki. székesegyházi karmestertől. (Harmo­nium, hegedű.) 4. Előadás. (Történeti elméletek.) Történeti idealizmus és materializmus. Mondja: Ba- gossy Bertalan főgimnáziumi h. igazgató­tanár, e. alelnök. 5. Monolog. „Úgy várom a tavaszt!“ Irta: Bodnár Gáspár. Előadja: Markos Ilonka k. a. 6. „Ima.“ Szerző: Renner József, hegedűn játssza: Szölgyémy E. polgári isk. tanár; harmóniámon kiséri: Szendrei István. Az előadást pontosan este fél 6 órakor kezdjük. Belépti díj személyenkint 20 fillér. A következő előadás márczius hó 15-én lesz ugyanott és ugyanazon időben. A n. é. közönséget szívesen fogadjuk és várjuk. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-u teza 4 fafej HÍREK fafej A. párbaj. Előre kijelentem, hogy nem akarom a múlt hét krónikájából ismert gyászos kime­netelű esetet bírálni, már csak azért sem, mert előzményeit, lefolyását távolról sem is­merem. Csupán arra használom fel, hogy so­raimnak bizonyos aktuálitást kölcsönözzek s oly kérdésről szóljak néhány szót, amelyről máskor különben nem szívesen olvasunk. Talán mert nem szeretjük fekélyeinket mu­togatni, talán mert nem tulajdonítunk e tár­sadalmi betegségnek nagyobb fontosságot. Pe­dig komoly baj ez s valamennyiünknek azon kell lennünk, hogy e barbár és keresztény­ellenes szokás végre-valahára megszűnjék. Köztudomású tény, hogy még abban a korban keletkezett,, mikor a központi hata­lom elégtelensége miatt a sértésekért min­denki maga venetett elégtételt. Ma azonban, mikor a törvény a polgárok becsületét meg­felelő büntetőjogi védelemben részesíti, telje­sen érthetetlen. Igyaz ugyan, hogy viszont a párbajban kimondott bűnösöket enyhén, ál­lamfogházzal bünteti s az igy eltöltött időt nem veszi büntetett előéletnek. Mindez azon­ban csak azt mutatja, hogy a bárbaj és an­nak oka oly természetű jelenség, a melynek kiirtása nem az államnak, hanem a társada­lomnak feladata. Mert nézzük csak, mi minden lehet a párbajra ok ? Egy felhevült állapotban mon­dott erősebb és ritkán becsületsértő kifejezés; nők megsértése, vetélytársak szembekerülóse; egyeseknek gyerekes hősködése, virtusko­dása, krakéler-természete és ritkán a tettle­ges bántalom. Mind magántermészetű ügy. Forrása az emberi szenvedelem, lendítő ke­reke a túlhajtott önérzet. Békésen lehetne elintézni valamennyit. Azonban mi történik ? Mindenki másban keresi a hibát s be nem ismeri a magáét. Ha sértő fél, nem akar bo­csánatot kérni, ha megsértették, a fegyveres elégtételt adja legfőbb utasítása. Pedig meg vagyunk győződve, hogyha morális elintézésre törekednének, amit különben a párbaj-kódex is első helyen említ, ma már nem kellene ez egyéni brutálitás és tobzódás ellen harczolni, párbajellenes ligába tömörülni. Legyünk igazi férfítk, ismerjük be hi­bánkat még akkor is, ha netalán túlfizetés történik s a mi részünkön van az igazság. Győzzük le első sorban magunkat s akkor legyőztünk másokat is. E sorok Írójának volt alkalma látni és tapasztalni, hogyan akar­tak párbajokat nyélbe ütni, amelyek azon­ban a segédek becsületes gondolkozásán s a felek férfias eljárásán mindig megtörtek. Ennek leszögezéséért szóltunk a kérdésről s abban a reményben, hátha sikerült másokat is meggyőzni s a felmerülő magántermé­szetű ügyek sokszor gyerekes, sokszor véres elintézésétől eltántorítani. Jótékonyság. Főpásztorunk ismét fé­nyes tanúbizonyságát adta áldozatkészségének. Munkácson az építendő rk. leányiskolára és apáeza-zárdára százezer koronát; a batizi rk. templom építésére hétezer koronát; az Irsik- Árvaház részére aszfalt gyalogjáró költségei­nek kifizetésére 535 kor. 32 fillért adományo­zott. A szülők, hívők és árvák hálás imája kiséri a jótékony főpásztor fejedelmi bőkezű­ségét. Országos zarándoklás. Tavasszal az Országos Katholikus Szövetség ez évben is nagyszabású országos zarándoklás vezetését tervezi Rómába. Az erre vonatkozó első felhívást már kibocsátotta és ennek nyomán élénk érdeklődés mutatkozik a katholikus társadalom minden rétegében. Legközelebb az úti tervet már teljes részletességgel elké­szítik és az ország valamennyi plébániája utján közzéteszik. A zarándoklást, amely Budapestről május 15-e körül indul, Szmre- csányi Lajos dr. egri érsek vezeti. Ezzel kap­csolatosan Szent Ferenc III. rendje a Lour- desi kegyhelyre is elzarándokol és Rómában csatlakozik a többiekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom