Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-25 / 8. szám
Szatmár-Németi, 1914. február 25. 5 éves korában. — Dudits Miklós zemplénvár- megyei kir. segédtanfelügyelő f. hó 4-én Nagymihályban elhalt. Dudits Endre beregszászi esperes lelkész fivérét gyászolja benne. — Képáza Cyrill ároki kántortanitó neje, Wladimir Katalin, e hó 15-én 36 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. — Dr. Preusz Adolf ungvári ügyvéd, az ungvári ügy védi kar nesztora, Budapesten egyik szanatóriumban, ahol súlyos gyomorbaját gyógyitlatta, csütörtökön meghalt. Az ungvári születésű 67 é^es ügyvéd megszakítás nélkül 42 éven át folytatott ügyvédi gyakorlatot. — Dr. Rosenberg Gyula a Szatmár—nagybányai vasúttársaság elnöke folyó hó 12 én Budapesten elhunyt. Az elhunyt országgyűlési képviselő és a Szent-Jstván-rend kiskeresztese volt és tevékeny résztvett a közügyekben. A vasúttársaság benne kiváló elnökét vesztette el. Öngyilkos urileány. Nehrebeczky Endre ungvári gk. szemináriumi vicerektor 20 éves Márta leánya, okleveles tanítónő, f. hó 16-án Szegelethy Ilona ungvári állami tanítónő nagynéniének lakásán agyonlőtte magát. Az eset a városban nemcsak megdöbbenést keltett, hanem az apa iránt a legmélyebb sajnálatot váltotta ki. Két évvel ezelőtt az ungvári főgimnáziumban tanuló fia egy ifjúsági tanulmányi kiránduláson a nevickei várrom alatt az Ung vizében tanulótársai néhányával fürdőit, miközben vizbefuit. Nejét, szül. Szegelethy Máriát hosszas betegség után a mull nyáron vesztette el. Az érzékeny lelkű Márta leányát öccsónek két év előtti tragikus halála buskomorrá tette, amit a végletekig fokozott a szerető anyának halála. Hozzátartozói szórakoztatták s mindent elkövettek, hogy a tépelődő leány fájdalmát enyhítsék, atyja minden áldozatot meghozott leánya megzavart állapotának gyógyítására, de mint a szomorú,'esettel bebizonyult — eredménytelenül. A megzavart lelkű fiatal szép leány önfeledt pillanatában a halálban keresett megnyugvást. Temetése f. hó 18-án délután volt, amikor rendkívül nagyszámú résztvevő fájdalomérzettel kisérte a kálváriái temetőbe, ahol nemrég elhunyt anyja és öccse sírja mellé hántolták el. Házasságok. Kiss Nóra ungvári áll. polg. leányiskolái tanítónőt, Kiss Dezső kir. tanácsos, pénzügyigazgató leányát, f. hó 21. vezette oltárhoz a r. kath. templomban Hra- bár Sándor ungvári kir. kath. főgimn. tanár. Az esketést Antal Miklós főgimn. tanár végezte. — Dr. Özvegyi Ferenc nagykaposi kir. aljárásbiró f. hó 21 én kötött házasságot Béressy Etelkával, Béressy Géza, a munkácsi uradalmi főbérlőség gazdasági felügyelője és neje Barkács Ilona leányával. — Nátolya Antal munkácsi egyházmegyei végzett theo- lógus f. hó 24-én tartotta esküvőjét Jaczkó István tárnái g. kath. esperes-lelkész leányával, Olgával. — Lukács László ungvári oki. gyógyszerész, özv. Lukács Jánosné fia, f hó 17-én vezette oltárhoz Petry József táblabiró leányát Etelkát, Pozsonyhan. — Pajor Ödön ungvári m. kir. államvasuti gépész f. hó 22. tartotta esküvőjét Vaczulicz Juliskával Libet- bányáról. — Folyó hó 17-én vezette oltárhoz Szuvák Józef hajdudorogi egyházmegyei papnövendék Szabó Margitkát, Szabó Miklós bökönyi esperes, szentszéki tanácsos kedves leányát. Az esketési szertartást Drohobeczky Bazil tiszaujlaki esperes lelkész végezte a körösi püspök Drohobeczky Gyula Öméltóságának megbízásából. — Németh Béla vármegyei aljegyző f. hó 21-én tartotta esküvőjét Jármy András és neje Dessewfiy Margit, leányával. — Fecser Vendel vállaji aljegyző f. hó 22-én vezette oltárhoz Sáághy Gusztáv mezőpetri-i jegyző Irén leányát Mezőpetriben. •— ifj. Nonn János nagykárolyi gyógyszerész f. hó 19 én tartotta esküvőjét Budapesten özv. Gáti Ignácné leányával Ölgával —- Tóth Ferenc nagykárolyi gépkereskedő kedves leányát eljegyezte Gózner Kálmán nagykárolyi férfi-divat kereskedő. — Medvei Ernő, nagykárolyi kereskedelmi és iparbank részvény- társaság tisztviselője február hó 22-én tartotta esküvőjét dr. Kasza Ferenc ügyvéd a Szeged-csongrádi takarékpénztár volt ügyészének özvegyével Ráffinger Matild úrnővel. — Kiss Károly Debreczenből eljegyezte Teller Ferenc fürdőigazgató leányát: Ilonkát, Bikszádon. — E hó 9 én tartotta kolozsvári Kiss Ferencz ..HETI SZEMLE“ felsőbányái földbirtokos esküvüjét. Pázsit Irénnel, dr. Wagner Józsefné húgával, Halason. -— Zahoránszky Gyula, a Mundusz gyár főkönyvelője eljegyezte Czikajló Irmus- kát Ungváron. — Kenéz Anuskát eljegyezte Keisz Károly Mezőkaszonyban. Meghalt egy rendőr. Molnár Gábor szatmárhegyi közrendőr 36 éves korában, rövid betegség után elhunyt. Halálát özvegye és három árvája gyászolja. Temetésén, a szatmári rendőrök testületileg vettek részt és koszorút helyeztek elhunyt kartársuk koporsójára. Állat pusztulás, ügocsavármegye egyik legvagyonosabb községében, Salánkon szarvasjószágban métely pusztít. Eddig az elhullott szarvasmarhák száma 400 körül van. TELEFON 308. = TELEFON 368. Iskolák, középületek padló pormentesitósére legalkalmasabb a feliérszintt Nem piszkit és nem szagos. — Egyedárusitás: IZZIZIZ VÁMOS ÁRON kizárólagos festék kereskedésében Szalmái*, törvényszékkel szemben. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4 Egyről-másról. Borzalmas boszu. Egy francia kapitány, Paul Gauthier a minap érkezett Párisba a hátsóindiai francia gyarmatokból és borzalmas dolgokat mesélt Ótiangh Teu király kegyetlenkedéseiről. Xong Det király halála után két fia, Quangh Tea és Qug Keo nagy küzdelmet vívtak a trónért. A szerencse Quangh hercegnek kedvezett s ő került a trónra. Az idősebbik herczeg, Qug Keo azonban sehogysem tudott sorsába belenyugodni. Pártot ütött öccse ellen s összegyűjtve híveit megtámadta a királyt. Több európai, igy Ganthier is a herceg seregében szolgált. A szerencse azonban nem kedvezett nekik. A király serege elfogta őket s Quangh borzalmas módon állt boszut. Qug Keot elevenen felnyársaltatta s húsát a kutyák elé dobta. A vezéreket az, erdőbe vitette, ahol a fához kötötték őket. Éjjel felhangzott a tigrisek rémes ordítása, amelyek megérezve az emberi szagot, borzalmas üvöltéssel vetették magukat a szerencsétlen emberekre. Gauthier kapitány a csodával határos módon menekült meg, mert lazán volt a fához kötve s sikerült neki a fára felmászni s igy a tigrisek elől elmenekülni. Társait azonban szétmarcangolták a fenevadak. Olcsóbb a táviratlevél. Ebben a méregdrága világban szinte el sem hisszük, hogy valami olcsóbb is lehet. Pedig a hivatalos lap azt az örvendetes hirt közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter a táviratlevelek diját leszállította. A táviratlevél olyan távirat, amelyet levélben adnak fel olyan helyen, ahol nincs távirdahivatal. A levélben mellékelni kell a távirat árát, a posta pedig elviszi a legközelebb eső távirdahivatalba, ahol aztán leadják a táviratot. A régi tarifa szerint a táviratlevél egy szava 2 fillérbe került és 62 fillérnél olcsóbban nem lehetett táviratozni. Az uj tarifa az úgynevezett díjminimumot 60 fillérben állapítja meg és szavanként 2 fillér helyett 1 és fél fillérre szálitja le a dijat, hatvan fillér díjminimummal. Az uj tarifa február 1-én lépett életbe. Ugyancsak február 1-től úgy a féléjjeli, mint az egész éjjeli távirdaszolgálatot tartó posta- és táviróhiva- talok már este hat órától kezdve kötelesek táviratleveleket elfogadni. Mátrai a Sajttálain! ISKOLA Hogyan nmük a XX. század gyermekét. A modern társadalomnak egyik legnagyobb betegsége az élvezetvágy. Helyesen nevezi egyik Írónk az élvezetet modern evangéliumnak, mert amig az evangélium Krisztushoz vezet, addig a modern evangélium, az ólvezetvágy, elvezet Krisztustól, Egyedüli jelszava: carpe diem. A pogány költőt követi, mert a pogány dalnok dala legjobban cseng fülébe, legjobban citerázza az ő ideg- izgalmak után mohón kapó lelkét. Evvel az egy jelszóval itatja át már a gyermek lelkét is. Erre tanítja az ifjút, a leányt, a felnőtted s még az öregtől is elrabolja az aggság lelkinyugalmát. A ma emberének csak ez zenél a fülében, ez a czólja, amiért dolgozik, ez a lelkesítője, mert másért már lelkesedni sem tud. Szuszai szerint már a szopós gyermekeket teletömik azzal, ami a felnőtteknek élvezetet okoz. Hogy aztán hová jut az igy nevelt gyermek — azt a morális és fizikai lezüllést már a büntető paragrafusok tartják számon. Tehát roppant mély bölcseségü pedagógiai elv: hadd élvezzen. Azt tartom, hogy az ilyen szülőktől el kellene venni a gyermeket. Nem szülő az ilyen, de lelketlen meg- rontója a jövendő reményének, melynek aztán a későbbi korban mintegy követelményévé válik a szeszes italok élvezése. De ez csak egyik élvezeti czikk, melyre már a szülők nevelik drága csemetéiket. Van ám még más szórakozásuk is. Ott vannak a gyermekjátékok, a pénzzel való elkapatás, a ezukor, a mozi, a czirkusz, a szinház, czigányzene, gyermekbálok és Isten tudja; hányféle faja a lélekrontó alkalmaknak. És vájjon, ha a XX. század családapáit, sokszor nevelőit megkérdeznők: nem gondolnák-e helyesebbnek a gyermekeket az ilyen szórakozásokban részben határok között tartani, jórószben pedig távoltartani, azt hiszem kikaczagnák az embert. Nem akarják belátni, hogy mit jelent az, ha a gyermeknek minden vágyát, óhaját teljesítik. Nem akarják tudni, hogy a vágy az olyan mint a fösvény ember, minél többje van, annál kevesebb neki. Az meg éppen ismeretlen előttük, hogy a gyermek akaratát nevelni is kellene. Hogy jó volna megtanítani: fiam, vannak dolgok, amiket megtenni nem szabad; vannak vágyak, melyeket teljesíteni nem lehet. De kérem, hol hallotta volna ezt a XX. század dédelgetett gyermeke, hogy még önmegtagadás is van a világon ? 1 Talán az aranyos bölcsőkben, talán a korzón? Roppant súlyos következményeket von maga után az akarat terén már a gyermek- szobák fonák világa is. Ma kérem az uri-kö- zéposztály gyermeke nem más, mint elkényeztetett, rakonczátlan báb. A nevelésével nem törődik sem az apa, sem az anya, vagy azért mert nem ért hozzá, vagy azért, mert legkisebb gondja is nagyobb annál. Az apa megy hivatalos és nem hivatalos dolgai után. Az anya nem ér rá gyermekeivel foglalkozni, mert fogadni kell a nővendégeket, az udvarlókat, zsurokat tartani, korzózni, térzenét hallgatni, tenuiszezni, este színházba járni, így aztán szomorú, de való, a cselédre marad a gyermek nevelése. Sok keserűséggel lehetne a mai középosztály gyermekneveléséről beszélni. Nem különb a helyzet a serdült ifjúságnál sem, mert természetes is, hogy amilyen a kezdet, olyan a folytatás, olyan a vég. Amint gyermekkorában nevelték, olyan lesz ifjúkorában is. Sőt feljebb egy fokkal. A kis ifjonezból fiatal ur lett. Azelőtt a cseléddel az utczát csavarogta, nincs a városnak zege-zuga, melyet ne ismerne; most már nem áll meg az utczán, benéz a kávé és sorházakba, sőt a zugkorcsmákba is, melyek előtt régebben annyit ácsorgott. Kiváncsi, hogy milyen lehet belül is az élet. A szülői háznak csupán csak kosztosa, kvártólyosa már. Hát a szülőket nem veszi semmibe? De némám, nem is szükséges. Hisz ő kantista, a papa is kantista, a mama legalább darvinista, igy hát
