Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-25 / 8. szám

HETI SZEMLE 3 Szatmár-Németi, 1914. február 25. Azon a helyen, ahol méhek zsonganak, nemesebb, zamatosabb, bővebb a gyümölcs- termés. Hogy csak egyetlen példára hivat­kozzam, ott van Udvarhely vármegye, mely­nek egykor kopár, sivár vidékeit a lelkészek és tanítók szorgalma és buzgólkodása s a méhészkedés és gyümölcsfatermelés művelé­sével és terjesztésével rövid idő alatt paradi­csommá varázsolta. Ugyan úgy cselekedett Komárom vármegye is, ahol messze nem volt egyetlen fa sem, s ma ákác és hárs illata terjed szerte szét, uton-utfélen. Milyen más kép ez! Minő óriási kü- lömbség a puszta, sivár környék és a zöld lombos táj között 1 A méhészkedés és kiváltképpen a fő cél: a méztermelés előmozdításának és foko­zásának legjelentősebb kérdése a méhlegelö javítása, a virágos növények termesztése és szaporitásá. Nem minden virág alkalmas a mézelésre. A méh nyelvének (szívójának) hossza 6-mili- méter; ennélfogva csak olyan virágról szed­het mézet, melynek a kelyhe 6 miliméternél nem mélyebb. Innen van az, hogy a nagyon illatos orgona virágból, amely bő nektáriát tartalmaz, mézet szedni nem tud, mert na­gyon mély a kelyhe. A mezőgazdaságban oly fontos szere­pet játszó herefélék, hajdina, lucerna, baltacím, repce jó mézelők, ott ahol magtermésre vetik a fösulyt, de csak is ott, mert legtöbb helyen éppen virágzásuk kezdetén aratják le azokat. A legértékesebb mézelő növények egyi­ke a tisztesfü. Aratás után (ha előzőén jó eső járt) mutatkozik a tarlón. Innen tarlóvirágnak is mondják. Apró növény, leveles, kissé kel­lemetlen szagu, virágja szagtalan, 6 hétig tartó a virágzása. Sajnos, nem mindenütt díszük ez a méhészkedésre nagy jelentőségű növény. Itt a felsővidéken pedig éppen nem ismerik, holott érdemes volna ennek mester­séges tenyésztésével is foglalkoznunk. Sok helyen kísérleteznek, foglalkoznak vele, egye­lőre kevés eredménnyel ugyan, de ha bevá­lik, nagyot lendít az Északi Magyarország méhészetén. Hogy érdemes a tisztesfü tenyésztésé­vel foglalkozunk, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy mig a mi vidékünkön az 1913. év folyamán volt méhes, ahonnan egy csepp mézet sem szedhettek el, sőt 62 családról 18-ra apadt a törzsek száma, addig a délvi­déken s különösen Torontál és Csanádvár- megyében volt eset, hogy egyetlen egy csa­lád a tisztesfü virágából 55 kilogram mézet gyűjtött; sőt szeptember végén is volt raj, amely a betelelésig 26 keretre fejlődött ki. Minő siralmas állapotban voltak a mi méhcsaládaink szeptember hónap végén 1 20 családból egyesítés után 8—10 család lett, azokat is hogy kitelelhessenek fel kellett etetnünk. Volt eset rá, hogy 4 családot egye­sítettek. Szatmárvármegyében Dióshalomban 7 családot összeütöttek s úgy telelték be. Kérdés, hogy megéri e igy is a tavaszt? Milyen óriási külömbség a tisztes fűben bővelkedő délvidék és a mi szegény méhle- gelővel biró felföldünk között! Jó méhlegelő a facelia is (Phacelia tana- cetifolia). — Boldogult világhíres méhészünk báró Ambrózy Béla „A méh“ czimü mun­kájában ezeket Írja a faceliáról: „merem állí­tani, miképp méhészetünk jövőjének ez lesz a biztositéka s hogy ezúttal a kétségeskedés, bi­zonytalanság és aggodalom érzése nem nyugta­lanítja többé sziveinket.“ A facelia 6—8 hétig szünetnélkül virág­zik, s ^ezalatt ömleszti a mézet. A sovány földet is szereti. Kerti virágaink közül a : zsálya, izsóp, re­zeda, borágó, méhfü, (Melissa officinalis) csil­lag fúrt, kakukfü, pemetefű, napraforgó mind­megannyi jó mézelő. A mézelésre értékes növények a cserje- félék között is találhatók, amelyek egyúttal virágport is szolgáltatnak. Házak alján kerí­tések oldalán szépen elférnek, nem sok he­lyet szorítanak ki s emellett diszül is szol­gálnak. Ilyenek: a ribiszke, egres, mogyoró, som, sefüsefa (Lycium barbarum) vadszőlő, málna, áfonya. HÍREK Hamvazó szerda. Halottak napjával és Sylvesterrel úgy él előttem, mint a múlandóságra intő napok egyike, amely elkísér egész életemen. Áhi - tatát, intelmeit emlékezetemből ki nem tö­rülhetem. Mintha fehér felhőfoszlány lenne tele hamuszinü betűkkel és sürő szövésű gyászfátyol takarná. Ott lebeg a fejem felett Az irás szavait olvasom Te róla, az irás meg­döbbentő szavait: Ember, emlékezzél meg arról, amit mondottam. Por vagy és porrá leszel Mély értelmű, igaz igék ezek s követ­kezéseit eddig még senki el nem kerülhette. Megadással kell fogadni sorsunkat: múlan­dóságra vagyunk teremtve mindannyian. Ezt juttatja eszünkbe e nap, ezt a kathoükus egyház, mikor a világi hivságok, a farsang tizenkettedik órájában, a nagybőjti áhitat első perezeiben, a kereszt jelével hamuzza be homlokunkat: Ember, emlékezzél meg arról, amit mondottam. Por vagy és porrá leszel. Testünk elenyészik s vele együtt mindaz, ami romlékony és elmúló; semmivé lesz mint a bükk- és platánfa, melynek hamuját hordozzuk. Sötét igy a kép, vigasztalan a tanúskodása. Melléje kell állítanunk egy másikat: a szellemet, a lélek erejét. Egy erő­sebb tényezőt, mely jobban áthatja énünket és szolgálatába szegődted azt a másikat, mely uralkodik és parancsol. Fogjuk fel ennek is az értelmét, hallgassuk meg ennek is az intelmeit, mint tettük azzal a másikkal. A negyvennapos áhitat, Krisztus kín­szenvedésének és halálának misztikus va­rázsa, a lélek uralmát helyezi előtérbe. Az égi Mester földi élettörténetének minden mozzanata azt az igazságot, hogy ennek ja­vain kell munkálkodnunk. Leküzdeniink a bűnt, rabigába hajtanunk testi vágyainkat. S ha megfeledkeznénk róla, ha amaz első erősebbnek mutatkoznék, idézzük emlékeze­tünkbe törvényét: Ember, emlékezzél meg arról, amit mondottam. Por vagy és porrá leszel., És itt nem elég megállanunk. Bűneink, gyarlóságaink tudatát is bele kell vinnünk a napnak áhítatába. A test törvénye után a lélek törvényét. A múlandóság után az életet. Ne is maradjunk a külsőségeknél. Hamuzott homlokunk jelezze az élet munkájának kez­detét : bűntudat után a bünbánatot Így csele­kedtek egykoron Ninive szőrruhába öltözött zsidói, igy a templomok hangos csarnokai­ban, évszázadokkal ezelőtt keresztény őseink. Nekünk is ezt kell tennünk. így lesz csak jelentősége a félelemmel hallott igéknek : Ember, emlékezzél meg arról, amit mon­dottam . . . Ajz Oltáregyesület. Az Oltáregyesület czéljárói még mindig nincs a kath. hívek közt általános és szük­séges ismeret, Sokan kérdezősködnek róla. Mások közönyösen hallják nevét és mert nem ismerik nemes czélját, nem is érdeklődnek iránta. A mit egyáltalán nem is ismerünk, az iránt nem szoktunk érdeklődni. Pedig a sok-sok egyesület közt éppen az Oltár-egyesület az, a hol a lelkek e zak­latott világban csöndes, a megnyugvást ke­reső erőt, vigasztalást és erőfeszítésbe nem kerülő jótékonysági alkalmat találhatnak. A Szatmár-Egyházmegyei Központi Ol­táregyesület, vagy a hozzája tartozó fiókegye- sületnek tagja lehet nem és korkülönbség nélkül minden katholikus hivő. Három fel­tételt kell teljesítenie. Neve beírását, csekély alamizsna adományozása (24 fillér) és — ez a legjelentősebb: a legfelségesebb Oltáriszent- ségnek imádásában való részvétel. Havonként egyszer. Az Irgalmas Nénikék templomában, min­den hó első vasárnapján tartja szentségimá- dását az egyesület. A templom egész nap nyitva van. A legfelségesebb Oltáriszentség ki van téve s a tagok reggeltől estig felváltva imádkoznak (adorálnak) a kenyér színe alatt rejtőző Üdvözítő előtt. Délután ájtatosságot tartanak — litániával és szentbeszéddel. Az Isten ez egyesületben inkább imád- kozókat akar, mint dolgozókat. Imádkozni lehet mindenkinek. A férfiaknak is. Az imád­ságok elő vannak Írva, melyekhez külön isteni kegyelem ajándék van csatolva. A munkálkodás nincs ugyan előírva, de azért a tagok a munkában sem maradhatnak hátra. Ismeretesek azon jótékonysági csele­kedetek, melyeket az Oltáregyesület a sze­gény templomok felsegélyezésével már éve­ken átal gyakoroltak. Valóban szép gondolat és gyakorlat Isten templomait . . szegény házait ellátni a szükséges tárgyakkal. A legközelebbi Oltáregyesületi vasárnap Márczius 1-én lesz az irgalmas nénék temp­lomában, reggeli és esteli ájtatossággal kap­csolatosan. Meghívjuk és várva-várjuk a hely­beli és vidéki ájtatos hívőket. A templom egész nap nyitva van. Gyalogjáróink nyomorúságai. Gya­logjáróink nyomorúsága a mostani télen és a bekövetkezett olvadáskor tűnik ki csak igazán. A mélyedések, hepe-hupaságok, fél- resülyedések, vizájlóhelyek egész sokasága legtöbb utczában szinte lehetetlenné teszik a a gyalog-járók közlekedését, A háztulajdono­sok oly áldozatokat hoztak pedig a gyalog­járókért, a milyet egyetlen városban sein igen hozott a lakosság. Hosszú évekre van­nak a háztulajdonosok lekötve a fentartási költségekkel is . . . úgy hébe hóba, évbe lát­juk is, hogy itt is, ott is tataroznak. Hanem most kellene ám végig keresztül kasul járni, vizsgálni a gyalogjárókat, mikor a vízálló he­lyek, felfordult oldalak maguk kiabálják, hogy aztán gondod legyen reám. Nem fedi, csak úgy szemmértékre és találomra . . . kiszurkolni a huppadásos helyeket. Halálozás. Özv. Bernáth Sándorné szül. Szoboszlay Juliánná élete 50 ik, öz­vegységének 1-ső évében folyó hó 18-án d. u. 5 órakor hirtelen elhunyt. Játék-pisztolyokkal járkálnak utezá- inkon kamasz gyermekek, iparos-tanonczok és kereskedőknél alkalmazott tanulók. A mint az est beáll, a gyanútlanul járó közön­ség csaknem minden utczán hall amolyan pisztoly durranásokat, melyek töbször meg­döbbentik és kellemetlen helyzetbe hagyják a járó-kelőket. Főleg mikor a kamaszok a nők közé furakodnak és ott sütögetik el pisztolyukat. És aztán hangos kaczajjal ira­modnak tova, hogy útközben újra eldurrog- tathassák pisztolyukat. Talán mégis csak gátat lehetne vetni az ilyen kellemetlenkedő játéknak. Bodnár Gáspár színmüve „Visszaván- dorlok“ vasárnap este ismét szinrekerült. Az Iparos Otthon szépen sikerült bálján adták elő ugyanazon szereplőkkel, kik ezt már ka­rácsonykor játszották volt. A darab szépsége, gondolatainak mélysége, dialógjainak kerek- dedsége csak most tűnik ki, mikor is a sze­replők biztosabbak voltak mondókáikban, mint az első előadás alkalmával. Illusztris Írónk ezen újabb müve csak büszkeséggel tölt el bennünket s szivünk őszinte hálájával köszönjük neki, hogy mély gondolatainak gazdag kincstárából ismét juttatott egy kis részt a mi gyönyörködtetésünkre. Gyorsírói tanfolyam. A többfelől meg­nyilvánult óhaj folytán Csomay Győző keresk. iskolai tanár márcziustól újabb gyorsírói tanfolyamot nyit. A tanfolyamon az esti idő­szakban hetenkint 2 órában a levelező és a vita-gyorsirás sajátítható el. Látogatási dij havonként 10 korona. Jelentkezni lehet febr. hó végéig. Bikavásár Szatmáron. A Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület Szatmár-Néme- tiben a városmajorban alábbi beosztással tartja meg XII. Bikavásárát: 1914. évi már­czius 11-én d. e. 9 órakor magyar bikák, — 1914. évi márczius 12 én d. e. 9 órakor pedig nyugati fajta bikák vásárát. Felhajthatok szatmármegyei birtokosok tenyészbikái. Tu­domására hozzuk a tenyésztőknek, hogy a felhajtott bikákat a vásár megkezdése előtt e czélra kiküldött bizottság fogja felülvizs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom