Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-18 / 7. szám

4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. február 18. HÍREK A halál szekerén. Sokszor látni orvosi rendelőszobák előtt egy-egy falusi szekeret. Piros, kék kartonhu- zatu párnák, dagadó dunnák között egy-egy viaszsárga ábrázatu nehéz beteget, ügy hoz­zák a szomszédos falvakból, fagyba-hóba, esőbe-sárba s mikor visszaviszik az élet biz­tató levelével, a patikából szerzett orvossá- gos üveggel kezében, talán talán már a te­mető mellett halad el ütjük. Szomorú képek, szivet facsaró, könnyet fakasztó állapotok ezek, amelyekről illik néha egy kissé elmélkedni. Ah, mely hátra va­gyunk ! A haladásra büszke huszadik század­ban mennyire el vagyunk maradva! A kul­túra, az egészségügy virágkorát éljük s éle­tünk koczkáztatásával órák, napokhosszat kell vándorolnunk, hogy áldásait élvezhessük. Nincs orvos, hangzik mindenfelől a panasz. Talán volnának, mondjuk mi, csak falvaink, virágzó községeink nélkülözni kény­telenek. Nem gondoskodnak méltó ellátásuk­ról. Innét van aztán, hogy legtöbbje ott ver tanyát a fővárosban és a vidéki góczpontok- ban. Három-négy ezer koronára nem megy elhagyatott helyekre, mikor magánpraxisból kétszerannyit is megkeres. A községek sziikkeblüségén és orvosaink speciális gondolkozásán kivül, más oka is van e siralmas állapotoknak. A kormányzat, a társadalom. Költekezéseiben, beruházásaiban nem tartja szem előtt az élet sarkalatos elvét: az egészség mindenek előtti Nem oktatja ki a népet. A maga erkölcsi és anyagi támoga­tásával nem járul eléggé hozzá az állapotok javításához. Ha e négy tényező együtt mű­ködnék közre s vállvetve dolgoznék a közös czé!ért:.az emberi élet megmentéséért, akkor községekben is alakulhatnának „életerősegész­ségügyi intézmények, népkórházak.“ t)e hát politikából élő, áldatlan nemzet vagyunk, mely felemészti minden javainkat, erkölcsi tőkénket. Egészségügyre, közjólétre, az élet megkönnyítésére ki gondolna nálunk? Még ott is, hol az ország sorsát intézik, fő a tülekedés, egyéni ambiczió, mit törődünk aztán azzal, hogy mi történik a vidéken, be­teg embertársunkkal ? Ma engem, holnap téged vihetnek döczögő, tengelyig sáros ha­lálszekéren, a világ azért fel nem fordul. Bizony bizony szomorú képek, szivet facsaró, könnyet fakasztó állapotok ezek, amelyekről illik néha egy kissé elmélkedni. Magunkba szállva végre valahára cselekedni. Egyházmegyei hir, Püsgök ur Ömél­tósága az alsófernezelyi rk. templom orgo nájára 500 K.-t adományozott. — Raab Otmár szentferencrendi szerzetes, a kaplonyi rendház tagja kedden szenteltetott szerpappá a püs­pöki kápolnában; csütörtökön pedig áldozó­pappá szenteli Öméltósága a ferencrendiek szatmánémeti kápolnájában. — Az alsófer­nezelyi plébánia id. vezetésével a püspök Szőke Béla nagybányai lelkészt bízta meg, aki az elhunyt Szögyény Lajos betegsége a- latt is adminisztrálta Alsófernezelyt. Uj doktor. Gönczy Istvánt, a buda­pesti mintafőgimnázium gyakorló tanárát, Gönczy Antal magyar gör. kath. esperes-lel­kész fiát, szombaton avatták a budapesti kir. magy. tud. egyetemen a bölcsésztudományok doktorává. Gratulálunk. Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy En­gelbert, kassai tankerületi királyi főigazgató, a kir. kath. főgimnázium tanulmányi előme­netelének megvizsgálására, folyó hó 18-án városunkba érkezett. Az illusztris tanférfiu itt tartózkodása alatt a megyéspüspök ur vendége. Az Egyházmegyei Irodalmi kör a püspöknél. Ez Egyházmegyei Irodalmi kör uj tisztviselő-kara vasárnap tisztelgett fővéd­nökénél, a megyés püspöknél. A kör elnöke, Bodnár Gáspár vezezette a teljes számú tisztviselőkart a püspök elé, a ki szeretetének egész melegével fogadta az Irodalmi-kör képviseletét. A tisztelgés után beható eszme­cserét folytatott a főpásztor a kath. irodalom­ról, sajtóról, miközben nem egy kérdés, eszme nyert megvilágítást és megvitatást az „Egy­házmegye Irodalmi Köró“-nek működése kö­rébe eső ügyekről is. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kun Elemér szatmári törvényszéki jegyzőt jelenlegi alkalmazása helyén a IX. fizetési osztályba sorozott bírósági jegyzővé nevezte ki. Országos zarándoklás Rómába. Az Országos Katolikus Szövetség május hó fo­lyamán nagyszabású nemzeti zarándoklás ve­zetését tervezi. Ennek a mozglomnak nagyje­lentőségű célja, hogy ismereteiket fejlesztve azokat a világhíres nevezetességeket, melyek Olaszországba százezrszám gyűjtik az idege­neket megtekinthessék. Kapcsolatosan ugyan­csak az Országos Katolikus Szövetség Szent Ferenc III. rendje számára Lourdes-ba ren­dez zarándoklást mely visszatérő útjában Ró­mában a másik zarándokláshoz csatlakozik. Legyei János tábornok halála. Hirt adtunk már arról a megrendítő halálesetről, amely Lengyel János cs. és kir. vezérőrnagy­nak, a m. kir. 40-ik honvéd gyalogdandár paracsnokának váratlan elhunytával váro­sunkat érte. A népszerű tábornokot 1911. május 8-án helyezték át Miskolcról Szatmárra s e rövid idő alatt szeretetreméltó modorával és közvetlen egyéniségével a katonai körök­nek és városunk társadalmának közszeretet­ben álló alakja lett Három héttel ezelőtt tífusz támadta meg, amit tiidőgyuladás és szivgyengeség követett s a három kínos be­tegség megőrölte aztán hatalmas szervezetét. Mindössze 54 évet élt! Temetése a József kir. herczeg-utcai 7. számú gyászházból folyó hó 12-én délután 3 órakor ment végbe az egész katonaságnak, városunk intelligencziá- jának és számos tanintézetnek nagy részvéte mellett. A beszerelést a háznál Dr. Boromisza Tibor megyés püspök végezte, inig utolsó útjára Benkő József apátkanonok, plébános kisérte. A megboldogult holttestét a vasúti állomáshoz szállították s Budapesten folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor, a németvölgyi temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra Halálát gyászbaborult öz­vegye, három leánya, a kiterjedt rokonság és az egész katonaság gyászolja. Szabad Lyceumban pénteken délután Tereh Géza tartott előadást Madách Ember tragédiájáról. Az előadást Zichy Mihály pom­pás illusztációi után készült vetített képek ki­sérték. Társadalmi előadások. Az Egyház- megyei Irodalmi kör nagyböjti szabadelöadásaira az előkészületek serényen folynak. Ez évben böjt Il ik vasárnapján, tehát márczius 8-án lesz az első előadás, melyet megszakítás nél­kül követ a többi három. Az előadások tár­gya igen érdekes ; valamint kiválóan tartal­masak és válogatottak lesznek az estélynek többi pontjai is. Felhívás. Vettük a következő felhívást melyet tanulságos tartalma miatt egész terje­delmében közölünk: „A szatmárnémeti liir. kath. tanítóképző ifjúsága soha nem múló szeretetének jeléül emlékkövet óhajt állítani felejthetetlen jó tanára, lelki igazgatója : fő­tisztelendő Schwegler Ferenc ur sirhantján. Rövid volt élete, mint sugáré, mely földre szállott, hogy éltessen lombot, virágot s — vak éj nyelte be hirtelen. E rövid élet bámu­latos kincstára volt a méhszorgalommal gyiij tött tudományoknak ; ideális példakép a kö­telességek lelkiismeretes teljesítésében, az odaadó törhetetlen munkaerőben ; a lelkiatya s a pedagógus fenséges hivatását az őrangyal hűségével egyesítette ; szemén az örök tavasz­ban fürdő lélek mosolyával, szivében a ro­konait, barátait, tanítványait ölelő szeretet önmagát áldozó oltárlángjával mindenkinek kedves, mindenkitől áldott vala. Oh nem a vak éj nyelte be az ő égi sugárlelkét, hanem a mennyország örök fénytengere, melyet gyötrelmei ágyán is megadással, egész éle­ten át gyermeki bizalommal esengeit, remélt, érdemelt Istent-ostromló áhítata. Vele gazda- dagabb lett az ég s ezerszer szegényebbek mi ... . ügy de halott csak az, kit elfelej­tenek. Kétszer halt meg az, kinek jelte­len sirja mellett közömbösen haladunk el. Köny a nőhöz illik, férfihoz a megemlékezés. Ennek a férfias kegyeletnek, síron túl is szerető emlékezetnek akarunk kifejezést adni kedves tanárunk sírján egy siremlékkö felál-, litásával, mely jelképezze az elhalt üdvössé­gért esdő hitünket, mely imádságos kegyeletre hívja fel késő évek gyermekeit is. Akinek Szive együttérez velünk, alázattal kérjük, legyen anyagi segedelmünkre is vállalkozá­sunkban. E felhívást azzal a kéréssel közöljük hogy az elhunyt tanár ismerősei, jóbarátái támogassák szives adományaikkal, kegyelétes szándékukban a nemesszivü ifjakat. Az ado­mányokat Mayer József tanítójelölt (Szatmár ■ Németi, tanítóképző) címére kérjük.“ Gyászhir. Id. Zagyva Istvánná; sz. JoodiRozália 64 éves korábaa elhunyt Szat­már-Németiben. A szatmári Jótékony Nőegyesület. Febr. 7-én kitünően sikerült műsoros estét rendezett szegényei javára; febr. 10-én pedig közgyűlést tartott. Ez alkalommal a titkár évi jelentésének s a pénztáros számadásainak jóváhagyása után tisztujitás volt. _0zv. Uray Gézánó eddigi elnököt az örökös elnök meg­tisztelő címével tüntette ki; ügyvezető elnökké özv. Jékei Károlyné, társelnökké Szlávy De­zsőim úrnőt választotta. Végül néhány em­berbaráti indítványt tárgyalt a szép számmal összegyűlt előkelő hölgyközönség. Olvad a Szamos jege. Az utóbbi na­pokban beállott enyhe időjárás következtében a Szamos jege is olvadásnak indult. A hóval födött jégrétegen lékek támadtak, amelyeken fölcsillámük a viz. A jégtömeg lassan meg­indul, torlódik s valószínűleg robbantásra lesz szükség. A hatóságnak résen kell állnia, hogy a bekövetkező jégzajlás és vizáradás esetén, a partmenti utczák és az árterületek tetemes kárt ne szenvedjenek. A csendőrség közegei meg szigorúan ügyeljenek arra, hogy a Szamos jegére senki se mehessen. Vásott gyermekek a folyó közepéig merészkednek, viszont mások — nyilván időmegtakaritási szempontból — még mindig közlekedési útnak használják, akik nem gondolnak arra, hogy az olvadó és alámosott gyönge jégén, milyen életveszedelemmel jár merész vállalkozásuk. Zuzmarás világ. Déli verőfényben csepeg az eresz, olvadnak a jégcsapok, a hó az utczákról lassan tünedez s megindul a folyók úszó jégtáblája. Mi volna, ha a fagy rohamosan engedne s ránk zúdulna a nap mindent elolvasztó sugárözöne ? Árvizek, hólé- tengerek borítanák el a mindenséget, kárt, ve­szedelmet okozva a földeknek és emberi élet­nek. A természet, a bölcs természet gondos­kodott róla, hogy ez meg ne történjék. Las­san, észrevétlenül tűnik el minden. Éjszakán­kat megint fagypont alá száll a hőmérő s reggelre ködök, fehérség lepik el a tájékot. Valóságos zuzmarás világ tárul a szemünk elé. A fák, kerítések, telefonhálózatok, mintha mágnes lenne valamennyi, tele lesznek apró, vasporszerü fehér jégcsillagokkal. A végtelen­ségből jönnek s mire előbuvik a ragyogó nap, párává válva újra a végtelenségbe kívánkoz­nak. Csak látni kell őket, miként szállongnak, hullongnak a fejünk fölött. Hangtalanul, né­mán s mégis oly andalítóan, oly beszédesen. Mint a virágszirom, mint a madárpihe. Igazi költészet ez, a tél, a búcsúzó tél zuzmarás költészete. Sorozási mulatság folytatása a tör­vényszéken. Tizenkét Mezőteremi legény ült pénteken a vádlottak padján azért, mert a múlt évi fősorozáskor Nagykároly egyik ntcáján afölötti örömükben, hogy nem kelle­nek a hazának, egy szegény fuvaros szekerét fölforditották s a lármára odasiető Kiss Dezső rendőrt egyesült erővel elverték. Hatóság el­leni erőszak miatt emelt az ügyészség vádat Vezér Mihály és 11 térsa ellen, akik közül tizenegyet 3—3 napi fogházra, a főbünös ve­zért 7 napi fogházra Ítélték jogerősen. A fősorozás elhalasztása. A honvé delmi miniszter a törvényhatóságokhoz ren­deletet intézett, amelyben a március hónapra elrendelt sorozást bizonytalan időre elhalasztja A rendelet nem tartalmaz semmiféle indok­lást, de nyilvánvaló, hogy a fősorozás elha­lasztásának oka az, hogy Ausztriában a vál­ságos parlamenti helyzet miatt a véderőtör­vényt nem tudták elintézni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom