Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-18 / 46. szám

4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. november 18. küzdelmeinek közepeit — elesett. Századát éppen győzelmes rohamra vezette, mikor az ellenséges golyó szivén találta. A nagymaj- tényi Hauler család emelkedett jelentésben Isten szent akaratában való megnyugvással adja tudtul a hős elestét. — A németek dön­tően megverték a oroszokat. Liprótól Plockig és Violtlavecztól Putróig az oroszokat dön­tően megverték. 23 ezer foglyot ejtettek és 70 gépfegyvert. — A törökök bekerítették a határmenti oroszokat. — Belgrádot ostromol­juk. A szerb főváros nem tarthatja tovább magát. — Ypern elesett. A németek oda be­vonultak. — A Kárpátok hatalmasan meg vannak erősítve. A háború napjai. Szeptember 25. A franoziaországi harez- térről a hivatalos jelentés csak egyes, a né­met fegyverekre nézve eredményes részleges ütközetekről számol be. A mi harcztereinkről nincs semmiféle tudósítás. Szeptember 26. Vezérkarunk hivatalos jelentése erélyesen czáfolja a hadseregünkről az entente sajtójában megjelent híreket; utal arra, hogy a lembergi csata után haderőnk­nek a Santól nyugatra eső területen való gyülekeztetése önszántunkból történik s az ellenfél megzavarni sehol sem tudta és meg sem kísérelte. Az ellenségnek a San vonalon való sikereiről szóló állítások teljesség- séggel valótlanok. A balkáni harczszintóren a helyzet változatlanul kedvező maradt. Az oroszok egyes kisebb csapatai a Kárpátok hegyszorosain át benyomultak magyar tjrür letre. Az ungmegyei uzsoki szorosnál volt legelőször kisebb csatározás a szoros védel­mére kirendelt kis csapatunk és az oroszok közt. Szeptember 25-én 26-án Máramaros vármegyében Toronyénál került összeütkö­zésre a sor anélkül, hogy bármelyik ponton sikerült volna az oroszoknak a határon be­hatolni. — A franeziaországi harcztéren a németek szélső jobb szárnyán újabb ütköze­tekre vezetett, amelyek még eldöntetlenek. A középen nem történt semmi. A Verduntól délre levő első záróerőd, Camp des Romains St. Mihiel mellett elesett. A „von der Tann,, bajor ezred tűzte ki rá az első német lobo­gót. A németek itt átkeltek a Maason. Szeptember 27. Az uzsoki szorosnál szep­tember 26 án pár ezer főből álló orosz betört; Malomréten, Fenyvesvölgy és Csontos közsé­gek közt seregeink visszaverték őket. Mára maros megyében Toronyénál szintén folyik a csatározás az ott betört orosz csapatok és határvódelmünkre kirendelt seregünk között. Munkácsról és Husztról nagyobb csapatok a mieink támogatására. 27-én is több helyen átlépték a határ Ungmegyében. Az ottlevő csapatok a betörő ellenséget feltartóztatták. A csaiározások folynak : az ország közelfekvő részeiből nagyobb csapatok mentek a mieink segítségére. — A franeziaországi harcztéren a francziák vasutaik kihasználásával a né­met hadsereg legszélsőbb jobboldala ellen nagy kerülővel oldaltámadást intéztek. Egy eközben Bapaume felé előnyomuló hadosz­tályt gyengébb német erők visszavetettek s az előretörést egyébként is megakasztoták. A harczvonal közepén a németek támadása egyes helyeken előrejutott. A Verduntól délre megtámadott záróerődök a tüzelést beszün­tették. A német tüzérség immár azokkal az erőkkel áll harczban, melyeket a francziák a Maas nyugati partján vonáltattak fel. Szeptember 28. A máramarosmegyei Ökör­mező községben a telefonösszeköttetés meg­szűnvén, a közönség körében bizonyos nyug­talanság volt észlelhető. Újabb csapatok vo­nultak oda, miáltal a helyzet itt teljesen megváltozott. Ungvárról jött értesítés szerint Malomrét környékén szeptember 27-én har- czok folytak és 28-án az oroszokat ismét Uzsokig visszavertük. A turjaremetei völgyben az ungmegyei haderő összeköttetést keresett és valószínűleg talált is a Munkácsról küldött csapatokkal. Állítólag Szinna felől is nagyobb számú katonaság érkezett, Újabb jelentés szerint az északkeleti kárpáti szorosokban 28-án is folytak csatározások az orosz csapa­tokkal, melyeket az odaérkező erősítéseink a határig nyomtak vissza, úgy hogy sehol sem sikerült az oroszoknak a határszélről beljebb jutni. A legközelebbi jövő fogja megmutatni, puszta demonstráczióról van-e szó vagy na­gyobb orosz haderő támadásáról, mely eset­ben a mi operáló hadseregünk megfelelő ré­szének itt kell velük a küzdelmet felvenniük. Az erre szükséges haderő rendelkezésre áll. A franeziaországi harcztéren nincs változás Szeptember 29. Hadvezetőségünk hivata­los jelentése szerint az északi harcztéren a szövetséges német és osztrák-magyar had­erők részéről megkezdett uj hadműveletek követkestében a Visztula mindkét partján az ellenség visszavonuló mozdulatai vannak fo­lyamatban. Biecz mellett erős orosz lovassá­got szétvertünk. A Aisztulától északra a szö­vetséges seregek több ellenséges lovasosztályt kergetnek maguk előtt. Magyarországban a kőrösmezei határnál ütközet folyik., Megbíz­ható értesülés szerint csapataink Ökörmező táján visszaszorították az ellenséget. Ungmo- gyéből jelentik, hogy a vasúti vonal Csonto­sig szabad. Csontosról szerelők indultak E"eny- vesvölgybe, hogy a távirdát helyrehozzák- Ebből következik, hogy az ellenséget sikerült Fényvesvölgyön túl is visszaszorítani. Szer­biában több mint tizennégy napi makacs küzdelem után, melyekben csapataink a Dri- nát és a Szávát újból átlépték a hadműve­letekben rövid szünet állott be. Összes csa­pataink szerb területen vannak és véres har- ezokban kivívott hadállásokban állják a foly­tonos makacs támadásokat, amelyek mindig az ellenfél veszteségével végződtek. Az utolsó harezokban összesen tizennégy ágyút és több gépfegyvert zsákmányoltunk. Ä foglyok száma jelentékeny úgyszintén a szökevényeké is. A szerbek és montenegróiak offenzivájáról szóló hírek abból keletkeztek, hogy alárendelt ellen­séges erők saját csapataink által majdnem teljesen elhagyott Szandzsák-határterületekre törtek be. Az e területek megtisztítására irá­nyult intézkedéseket haladéktalanul megkzd- tük. Erzsébet király­asszonyunk emléke... A mi feledhetlen király-asszonyunk jó szive. A zivatarok napjaiban, mint felénk mo­solygó csillag gyűl ki Erzsébet napján a mi feledhetlen jó királyassonyunk emlékezete. Ezt a csillagot mindig ott látjuk ... a nemzet egén. Úgy amint őt, a magyar nem­zet őrangyalát, védelmező, vele siró, vele örülő édes anyját lelkében megörökítette a szeretet, a hála. az emlékezet. De most ragyogóbban, fényesebben, biztatóbban tűnik tekintetünk elé. Szelleme szinte köztünk jár kél. A harezmezőkön. Itthon, az árván maradt családok tűzhelyén és különösen a kórházakban. Oh ha testileg is közöttünk lehetne. Ha ott látnok őt, mint látta és leikével ki­sérte a nemzet már akkor is, mikor... mi­kor még . . . császár és nemzet szive egy­más keblére nem borult. De már akkor is ... a nemzet anyja, oltalmazó angyala volt ö ... A. sebesültek­nek, a betegeknek irgalmas, csudás asz- szonya. íme — egy darabka, egy kis gyön­gyike az ő tüneményes szellemének, lel­kének : — Az 1866. csatában egy tápió-szelei öreg vak asszonynak a fia súlyosan megse­besült — és kórházba került. Itt a királyné naponkint meglátogatta a betegeket. Meg­hallván a vak asszony fiának sorsát, a ki­rályné a következő levelet Íratta az öreg asszonynak : Buda, jul. 17. 1866. Jó asszony! Ő fel­sége Erzsébet császárné és királyné Bécs ben a kórházban járt meglátogatni a sebe­sült katonákat s azok közt találta önnek a fiát, Józsefet, nagy sebbel a jobb karján. Az orvos kinyilatkoztató, hogy le kell vágni a karját, de ő nem egyezett bele; tehát - j fel­sége is bátorította, sőt kérte, míg végre rá határozta magát másnapra; Őfelsége más­nap ismét meglátogatta, de a karja még meg volt, az orvos pedig kinyilatkoztatá, hogy ha még ma sem engedi levágni, úgy meg hal, József beleegyezett, és kérte a császárnét, hogy maradjon mellette, akkor bátrabb lesz, és xj Felsége kegyes jó szivénél fogva nem tudott ellentállani a kérésnek s csak akkor ment ki, midőn már "elaludt; az orvosokra bízta, kik Ígérték, ‘hogy nem leszen veszély. De amint vége volt a műtétnek, Ő Felsége ismét visszament s mire József felébredt, már az ágynál ült. — Megígérte egyidejűleg, hogy 14 nap múlva saját kórházába, Luxen- burgba viteti, hol igen jó dolga lesz, mert ott csak tisztek vannak, ő csak maga lesz egy magyar bakával, s a legjobb ellátásban fog részesülni. Ha pedig már egészen jól lesz, haza mehet önhöz, asszonyom, s mivel felkarja van és dolgozni nem tud, Ö felsége kegyeskedett megígérni, hogy mig él, el­tartja. Ő felsége kérdezgette van-e családja? — Mire József azt mondá: csak egy öreg világtalan anyja van, kit igen szeret. — Ez megtetszett felséges királynémnak, hogy oly jó fiú, s azért küld önnek 10 forintot, mert jól tudja, hogy Írni nem lát, igyirathat a fiá­nak ki azt, igen-igen várja. — Én is kérem önt, jó asszony! Írasson mielébb, hogy érzi magát és hogyan megyen dolga. — A fia miatt nyugodt lehet, mert sohasem volt olyan jó dolga, mint most. Ő oly szerencsében részesült, melyek ezrek irigyelnek tőle, s ha egészen felgyógyul, hazatér és önt is elfogja tartani. írasson mielőbb, s a levelet nekem czimeztesse, én fogom Ő felségének átadni, ki azt Ígérte, hogy Józsefnek fogja kezéhez juttatni. — Jó napot kíván B'erenczy-Ida, Ő ^Felsége Erzsébet császárné magyar felolvasó hölgye.“ ____ Fő pásztorunk dr. Boromisza Tibor f. hó 13-án székvárosába érkezett; a Császár­fürdőben nyert uj erővel és szellemi rugé- konysággal vette át főpásztori kormányzását. Egyházmegyei hírek. A püspök 20.000 koronás alapít­ványa. Püspökünk aki csak néhány hónappal ezelőtt 30.000 koronát adományozott a papi nyugdíjalapra, újabb tanujelét adta papsága iránt való szeretetének, midőn nemes szivének fenkölt érzéseit követvén, a budapesti magyar Vörös Kereszt Egylet Erzsébet kórháza javára 20.000 koronás alaptiványt létesített, hogy ott annak jövedelméből a szatmári egyházmegye kebelébe tartozó és gyógykezelésre szoruló szegényebb javadalmu és kórházi ápolásra szoruló papok esetleg az alapítványt tevő vagy a szatmári püspöki székben utódai által kijelölt más egyé­nek ápolásban és gyógykezelésben részesittese- nek. A háború tartama alatt ezen alapítvány kamatai kórházi ápolásra szoruló beteg vagy sebesült katonák gyógykezelési költségeire hasz­nálhatók fel. — A Vörös Kereszt Egylet hálá­jának és köszönetének lerovására intézkedett az iránt, hogy püspökünk neve a korház márvány­tábláján megörökittessék és örömmel vette fel őt a magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének alapitó tagjai sorába. A batizi templom felszentelóse. A batizi róm. kath. templom felszentelése jövő va­sárnap, november 22-én lesz. A szentelést maga püspök ur Öméltósága fogja végezni. Személyi változás. Reichter Ágoston, felsőkerepeczi plébánost katonai szolgálattételre hívták be. Helyettesítésével az egyházmegyei hatóság Láng Ferencz, felsőbányái segédlelkészt bizta meg. Tanári alapvizsga. Bujdos Balázs szat- máregyházmegyei áldozópap a tanári alapvizs­gát a kolozsvári tudományegyetemen jó siker­rel letette.- Erzsébet napja. Erzsébet napja nem­csak a naptárban van, de a nemzet történe­tében és főleg szivében is kitörölhetlen be­tűkkel vésődött be. November 19-én a nem­zet ifjúsága a templomokban, az iskolákban ünnepeket rendez. Mert az ifjúság van arra hivatva, hogy a nemzeti érzéseket, szellemi javait, háláját és megemlékezését — az esz­tendőknek, a generáczióknak átadja. A mos­tani nov. 19-ike talán nem lesz oly fényes, mint a béke idején. De forró, izzó érzelme­ket fog fakasztani a nemzet lelkében és a nemzet jövő reményeiben — az ifjúságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom