Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-04 / 44. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bgy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. A vutkiról, a muzsik pálinkájáról Írnak és hatásairól rajzolnak képet az újságok mostanában. Az orosznak pálinkájáról, melynek évente kétszázezer áldozata van. És hadseregükben is rémitő pusztításokat tesz. Nem pirulunk-e, mikor ezekről a jelenségekről olvasunk? Nem szégyeljük-e magunkat, mikor egyik orosz tiszt azt mondotta, hogy a mi hazánk is, Magyarország, a korcsmák hazája. És mikor a halandóságnak okairól adunk tudományos fejtegetéseket, nem kell-e bevallanunk, hogy a mi népünk köréből is megdöbbentő százalékot pusztít el idő előtt a szesz. Sokan pusztulnak el nálunk is es- kórban, a mi a nagyfokú szeszfogyasztásnak következménye. A hol a világnak legtiizesebb, legcsillogóbban gyönygyöző bora terem . . ott a pálinkás korcsmák hazája van. Valahogyan úgy emlékszem, hogy egy honatya is, a képviselőházban ismételte, visszamondotta azt a szomorú megjegyzést, hogy a korcsmák hazája Magyarország. És szinigaz- sága van. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR, Laptulájdonos 4 SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Járjatok be minden földet, melyet Isten megteremtett. És alig akadtok annyi korcsmára, mint nálunk. Városokban, községekben. Uton-ut- félen, utmentén . . Városokban . . Itt például Szatmáron. A mi vá- sunkban. Van utcza, a hol csaknem minden második ház — kocsma. Pálinkás korcsma. Nóta szótól, kurjongatásoktól, muzsikától hangos a vasúthoz vezető utczán minden korcsma. Az utasok ilyen hangos, gondtalan világban jönnek vagy érkeznek hozzánk. Északon, délen bömböl az ágyú. Oroszlánok harczolnak, hullatják vérüket a hazáért, Értünk is. És itt nálunk, még ki sem gyulnak a villanylámpák, a czigány már az egészséges, vagy szesztől mérgezett mulatóknak fülébe huzza a nótát. És verik az öklüket az asztalba. Azt az öklöt, melyet az ellenség legyőzésére kellene felemelni. A nemzet aggódva kérdi: elbírjuk e pénzzel ezt az óriási honvédelmet. A munka nélküliség kérdése tengeri kígyóként gyűrűzi körül országunkat. Itthon maradottak A kiadóhivaiaü illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. 1 >i*. IIíiIí 1ííiv K&lmÁu szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------A lap ineg'jeleiiik minden szerdán. családjainak segélyezésére áldozatokat kell hoznunk. A tél rettenetes arczulatával fenyeget. Komolyságot, öntudatosságot várna a nemzet a magyar néptől. Takarékosságot és magábaszállást. Sir a lelke jobbjainknak a mindennapi képnek, jeleneteknek láttára. Sajnáljuk, hogy Tisza István úgyszólván csak perczekre szállott ki városunkban. Pedig éppen akkor szállott ,ki, a mikor karon foghattuk volna. És elvezethettük volna korcsmáról korcsmára. És bemutathattunk volna neki csak egy, egyetlen utcát, — Nézze kegyelmes uram. Á társadalmat hívja fel segítségadásra. Takarékosságra inti a városok népeit. A téli időkre figyelmeztet. Nézze kegyelmes uram, igy fest az ínséges nép. Itthon .. mikor ott északon, délen a mi fiaink vérüket hullatják. Mikor iskoláink itt, az északkelet kultúrájának góczpontján sorra bezáródnak. A kocsmák tárva-nyitva. Pártfogók, protekcziók gondoskodnak róla, hogy igy legyen. Nézze kegyelmes uram, a korcsmák késő este is tárva-nyitva. Nótaszótól, muzsikaszótól hangos, minden második Regényes szép Tiszavölgye. Álmok csendes ködlö tája. Regényes szép Tiszavölgye, Min den köszirt-omladékod ’ Forró könnyem hadd öntözze! Szerettelek jó sorsodban, Ha keveset tudtak rólad. Mialatt te bér ez fejeddel Utad’ a felhőben róttad. Hogy egymagad vagy estende, Egymaga a mély virága S senki sincs, ki leszakítsa, Szemet vessen olykor rája. Egyedül csak én járok ott, Hajlatid bus álmodója S hogy a hazám’ a jó Isten Minden bajtól úgy megóvja . . Hadd sírjak most bánatodban Regényes szép Tiszavölgye. Minden köszirt-omladékod’ Forró könnyem úgy öntözze. Ahol eddig csak én jártam, Ellen irtó lába tápod S gyöngyvizedet felborzolva Vérrel kever minden habot. A bokorba száz halált rejt — Recseg a fa letört ága — És a földet, magyar földet, Tűzgolyókkal boronálja. S mintha pokol nyílna ott meg, Lángol a hegy minden falva — Földönfutó már az apám, Nincs fejét a hol lehajtsa. Mivé lettél büszkeségem, Regényes szép Tiszavölgye, Minden koszirt-omladékod’ Forró könnyem, hadd öntözze! Szeretlek úgy, még mint soha Jajtól hangos kicsi hazám, Feléd száll én sóhajtásom Bánat hűvös alkonyatán. Szent büszkeség fog el arra, Hogy e föld is vértöl ázott, Védte ezer férfi karja S mint a tigris, úgy csatázott. Hogy nekünk most százszor drágább S nincs ki tőlünk elpörölje, Uj csatáknak sok uj helye: Regényes szép Tiszavölgye! . . Bakkay Béla. Négy nap a muszka uralom alatt. — Naplótöredék a háborús napokból. — Irta: Egy irgalmas nővér. 1914. október 1. Ma tehát — a mára- marosi közkórházban — elő kell vennem gyönge toliamat, hogy a tisztelendő főnöknő felszólítására, szerető kérésére, amennyire képességem engedi, igy naplószerüen, vázlatosan rajzoljam, leírjam ama napok eseményeit, melyeket az 1914. évnek október elsejétől átéltünk. . Az arra született irók hivatása ilyen mozgalmas, történeti napok följegyzése, megörökítése. Áz én egyszerű Írásom csak igénytelen jegyzetek akarnak lenni. Inkább a mi magunk részére, házunk krónikájaként jegyzem fel benyomásaimat, melyekről előre kijelentem, hogy tehát nem történeti tanulmány szempontjából Írom. De Isten nevében . . a tárgyra. * Az ám, de mi ez? Szivem erősebben ver. Lélegzetem gyorsul és szempáromból hull a könny. Kezem ime reszket. Az asztallapra borulok. Érzem, hogy szükségem van a megkönnyítésre. Hogy elébb jól kisírhassam magam. Hiszen, amit leírnom kell, annak emlékezete lelkem minden húrját megérinti. Még most is fájdalmas rezgésben tartja. — Könyörülj rajtunk Uram 1 B sóhajjal ajkamon emelem fel tekintetemet reád, a kereszten szenvedő Jézusomra. Imádságra kulcsolom kezemet — a mi szenvedő hazánkért. T
