Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-28 / 43. szám
Szatmái-Németi, 1914. október 28. HETI SZEMLE 7 elképzelni azokat a „bizonyos“ urakat, akik erre a híradásra ugyancsak vakarni fogják jobb kezükkel a bal fülük czimpáját, mivelhogy nehány nap előtt éppen gyakorlati okokkal rohanták meg nagy ravaszul a minisztériumot, követelvén a halottégetést. Hadseregünk Galicziában. Egy ma- gasrangu katona az északi harcztér eseményeiről a legutóbbi napokban igy nyilatkozott : A hivatalos jelentések abszolút igazmondással készülnek, ezért csak a teljesen befejezett tényeket és a véglegesen elért eredményeket közlik. Én talán többet mondhatok ennél és elárulhatom, hogy nagyszerűen állunk az egész vonalon, túljárunk Medykán, túl vagyunk a Magierán és nem telik bele legföljebb pár nap és hivatalos jelentés fogja közölni az örvendő közvéleménnyel, hogy csapataink Stary-Sambort és Sambort is megszállották. És nyugodtan, elbizakodottság nélkül lehet már beszélni arról is, hogy Lemberg visszafoglalása szintén csak rövid idő kérdése. Varsó lakossága menekül A „Reichspost“ jelenti: Oroszországból érkezett híradások szerint Varsó valamennyi hatósága parancsot kapott, hogy ha a német csapatok a várost harminc versztnyire megközelítették, hagyják el a várost és meneküljenek Pétervárra a lakosságot is felszólították, hogy hagyja el a várost mert a várai a véksőkig akarják védelmezni. Levél Tsingtauból. Naponkint érkeznek a harctérről a szebbnél szebb, lelkesítő levelek, amelyek fiaink csodás hősiességéről, harci kedvéről és nyert csatákról adnak hirt. De a mai posta mindnél kedvesebb és érdekesebb, közérdeklődésre számot tartó levelet hozott. A harc legkeletibb pontjáról, a Kai- serie Elisabeth nevű hadihajónkról, Tsingtauból jött. Hudecz Rezső, tábori lelkész irta egyik szatmári barátjának. A levél szeptember elsején kelt és két hónap után október 25.-én érkezett Szatmárra. Győzelmekről, ha- lálmegvetésről, szövetséghőségről ad hirt, hősökről a javából. Szól pedig a következőképen : Mi már magam sem tudom, mióta háborúskodunk és segítjük német pajtásainkat itt keleten ázsiai birtokuk védelmezésében. Az ágyudörgéshez hozzászoktunk már. A japánok ép tegnap egy hadihajót vesztettek el. A mienk még úszik, ha kissé megrongált állapotban is. Egy emberünk meghalt itt s kettő kórházban fekszik. A jappán flotta szemünk láttára czirkál előttünk, de még nem tett kárt. Az egvik angol hajó erősen megsérült, elvesztette a parancsnokát és három embert, ezenkívül sok sebesülttel kénytelen volt visszavonulni. Azt hisszük rövid időn belül szárazföld felől is fognak támadni ezek a majom emberek. A helyőrség el van szánva utolsó szál emberig védelmezni e szép német kolóniát . . . Főtisztelendő ürl ma háború Ideién Ü cimii kiadványunk megjelent egyházmegyei jóváhagyással magyar, német és tót szöveggel. Ára: 100 drb 2.— korona 500 drb 5.70 korona 1000 drb 10.— korona Tisztelettel Pázmány-sajtó Szatmár-Rémeti. A háború napjai. Szeptember 15. Csapataink a Száván át betör szerb haderőt mindenütt visszavetették. A Szerémség és a Bánság ennélfogva ellenségtől teljesen mentes. Hadvezetőségünk ösz- szefoglaló jelentést ad ki, a galicziai harez- téren lefolyt eseményekről : a jelentés többek között ezt mondja; „Szeptember 8 án a ko- marovoravaruszkai 70 kilométeres harczvo- nalon megkezdődött általános támadásunk, mely 11 ig teljesen eredményes volt. és különösen a déli szárnyon egészen Lemberg közelébe jutott. Ezeknek sikereknek daczára szükségessé vált seregünk egy uj csoportosításának elrendelése, mivel az északi szárny fenyegetve volt és újabb hatalmas orosz túlerő nyomult elő úgy a Krasznik előtt har- czoló hadseregünk ellen, mint pedig e hadsereg és a lembergi csatatér közé. A Gro- dektől keletre vívott nehéz harczokban szeptember 10-én a hadsereg főparancsnoka Frigyes főherczeg és Károly Ferencz József főherczeg őfenségéik az ott támadó hadosztálynál voltak. Derék és három hét óta szakadatlanul harezoló csapataink, mint az ösz- szes eddigi csatákban és ütközetekben, úgy Lemberg előtt is kítettek magukért. Az ötnapos csatában mindkét fél súlyos vesztesége- szenvedett: kiváltképen Ravaruskánál vertük vissza véresen az oroszok több éjjeli támadását. Ezúttal is tömegesen ejtettünk orosz foglyokat köztük sok tisztet. Hadtáphatósá- gaink kimutatásaiból kitűnik, hogy eddig 41 ezer orosz és 8 ezer szerb szállíttatott a monarchia belsejébe és hogy több mint 300 tábori ágyút zsákmányoltunk. Összefoglalva megállapítható, hogy seregeink eddig a legtevékenyebb módon és a leghősiesebb harczokban eredményesen szálltak szembe a számbelileg túlnyomó vitézül és makacsul harezoló ellenséggel“ Hindenburg német tábornok jelentésében melyet I. Vilmos császárnak küldött, megállapítja, hogy a vilnai orosz hadsereg a mazuri tavak mellett lefolyt ütközetekben és az azt követő üldözésekben teljes vereséget szenvedett. A grodnai tartalék hadsereg a Lycknél lefolyt külön ütközetben súlyosan szenvedett. A német hadsereg az egész vonalon győzelmet aratott. — Suvalki orosz kormányzóságot német közigazgatás alá helyezték. A franczia hareztéren a német hadsereg jobb szárnyán nehéz még eddig eldöntetlen harezok folynak. A fran cziák által megkisérlett betörést a németek győzelmesen visszaverték. Döntés még egy helyen sem történt. Kelet Indiából komoly felkelés hírei érkeznek. Szeptember 16. A szerbeknek határainkból való kiveretéséről részletesebb tudósítás érkezik. Röviddel a Timok-hadosztály mitro- viczai megsemmisítése után a szerbek nyugaton Obrenovácz - Progar Pravo - Novoszelo- Kupinovo és Orcsa Hrabovácznál a Száva főpotján átkeltek, hogy a szerémségbe betörjenek. Ugyanekkor több ezer főnyi szerb csapat Osztruniczánál kelt át a folyón. Beleszámítva a nem reguláris csapatokat, az átkelt szerbek mintegy tizenölezeren voltak. Csapataink bevárták, amig akadálytalanul felvonulnak és az átkelést bofejezik. A szer- bek két helyen hidat vertek a Száván, a többi helyeken pedig pontokon mentek át a sekély vizállásu folyón. Könnyű ágyukkal és gépfegyverekkel voltak felszerelve és két osztagban India felé nyomultak. Csapataink megállították őket, heves harcz fejlődőt ki s mikor a miaink Péterváradról erősítést kaptak a győzelem a mienk lett. A szerbek tüzérségünktől sokat szenvedtek; egy részüknek elvágták a visszavonulási vonalát; elesettjeik száma mintegy 3000. sok ezren fogságba estek. Ezalatt a mi déli hadseregünk a Dri- nán át bevonult Szerbiába. Galicziai seregeink önbizalommal tele várják az uj küzdetmeket. A franczia hareztéren eldöntetlenül foly Pá- ris és verdun közt a harcz. Szeptember 17. A francziaországi hareztéren a helyzet változatlan. A harczvonal egyes pontjain a franczia csapatok támadá sait a németek 15 én éjjel és 16-án a nap folyamán visszautasították a mi hareztere- inkről nem érkeztek hírek. NÉPHUMOR. Háborús—Mókaságok. Püspök és a baka. A Csanádi püspök Szegeden időzése alatt meglátogatta a sebesült katonákat. Egy kajlabajuszu, barna gyerektől megkérdezte. — Fiam, höl sebesültél meg ? — Rohatyunál, méltóságos püspök ur. — Hogyan történt ? — Öttem éppen. — Mit ? — Szalonáztam, mikor reám kiabált a főhadnagy ur: Kapd le a fejed, az árgyélu- sodat, leveszi a srapnell. — Hát csak van szöme a szerbnek, látja, bogy őszök. — Ejnye fiam, mégis csak jó lett volna szót fogadni, a főhadnagy urnák. — Őszöm a lelkét a főhadnagy urnák, nekem csak éppen csókolta a lábam a grá- nyit, de a főhadnagy urat kihurczolta világból. Az árok partján temettem el, hogy ha a babája számon kéri tőlem, mög tudjam mutatni, more fekszik az én jó főhadnagyom hogy az Isten nyugtassa. Maga a tábornok ? Póttartalékosból népfölkelő és népfölkelőbői valóságos katonaőxszem káplárja megmagyarázta, hogy ha jön a tábornok, annak milyen tisztelgés jár. A tábornok sokáig nem jött, miközben a káplár több Ízben tudakolta, nem volt-e már itt a tábornok úr? Végre jött a tábornok, de az őrszem nem adta a szabályos tisztelgést. A tábornok megszólította az őrszemet, nem ismeri-e kötelességét ? — Talán maga a tábornok ? — kérdezte az őrszem. — Igen ! — No, akkor a maga bőrében sem szeretnék lenni. A káplár ur már háromszor kereste. Mindent készpénzzel. A hadseregnek elve az, hogy mindent készpénzzel fizessen meg a katonáknak a harácsolásért. Aki mégis megfeledkezik magáról, azt megbüntetik. Egyik meghódított orosz faluból két hízott malaczot hajtott a huszár táborba. — Megfizetted-e ? — kérdezte a főhad- nagy — a szúrós szemű katonát. — Jelentem alássan a főhadnagy úrnak, igenis megfizettem. — Kinek ? — A házban nem volt senki, otthagytam a pénzt az asztalon. — Mennyit te ? — A malaczok darabjáért négy krajcárt. @ Szerkesztői Üzenetek @ Olvaso-kör. Háborúban a dohány egyáltalán nem fényüzési czikk. Fontos szükséglet. Akár a kenyér vagy a hús. Ha nem több. Ha a katonának dohánya van, föl sem vesz egy kis koplalást. Tűri a fáradalmakat. Pipájának füstje kárpótolja. Kimerülése eltűnik, ha rágyújthat. Minden nélkülözést felejt, ha füstje van. Nagy Frigyes, Napoleon is elismerte a dohánynak jelentőségét a háborúban. De főleg a hires 1870/71-iki német-Tranozia háborúban tapasztalták a németek. A mostani háborúban is kijár a mi katonáink dukáncziája. Halljuk is a hazajött sebesültektől: A koplalást csak eltűrtük De mikor dohányunk nem volt, kutya világot éltünk. — Népfelkelő. Az 1b78. évi születésűek október 28-án. A jelentkezés alkalmával netán birtokában levő népfelkelési igazolványi könyv felmutatandó. — Előfizető. Minden lapnak erős próbája volt és van a mostani időben, úgy a nyomdai viszonyokat, mint a papírosat és más soksok körülményt illetőleg. De főleg azok az olvasók teszik próbára, a kik olvassák, talán kritizálják is a lapot, de az előfizetésekről még utófizetések idején is megfeledkeznek. Mi sein élheiünk tintából. Nekünk a nyomdával szemben nagy kötelezettségeink vannak. Ha tehát az előfizetés elmarad, minket igen súlyos holyzetbe juttatnak talán éppen azok, kik a lapot ily türelmetlenül várják és szívesen olvassák. — Márma- rosi. Jövő számunkban igen bő és hü képeket adunk a mármarosi károsultakról. És másról is. Csak türelem. Nyomatott a Pázaiány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
