Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
HETI SZEMLE 3 Szatmár-Németi 1914. február 4. Egyptom, Görögország, Róma, virágkorában a mérhetetlen luxus, a földiekbe való temetkezés, a leírhatatlan romlottság kiölt minden nemesebb törekvést az ideálok után. Félő volt, hogy magával ragadja a kereszténységet is. Egy erőteljes ellentétről kellett gondoskodni, mely szemléltetően véste az emberek szivébe azt az örök igazságot, hogy az ember előkelőbb része a szellem, hogy a földi javak fölött az örök értékek állanak. Ezt az intő, figyelmeztető kulturhivatást töltötték be a puszták remetéi, az ősremeték s hatványozott értelemben a szerzetesrendek általában. A keresztény tanításba beköltözött az eleven példa varázsereje, a cselekvés delejes hatalma. Ilyen delejes mozgató erő a valláserkölcsi kultúra fejlesztésében a szerzetesség, annak szegénységre, tisztaságra, engedelmességre tett hármas fogadalma. Az önkéntes szegénység mutatja az emberiségnek, hogy nem a földi jólét a főczél, hogy a súlypont nem a vagyonban van. Egyrészt odakiáltja a szegénynek : tűrj és légy megelégedett, másrészt odakiájtja a gazdagnak is: nem vagy abszolút ura birtokodnak, vannak egyéb kötelességeid is. Ilyen tanításra szüksége van a huszadik századnak is, mikor panaszra nyitja ajkát a szociális nyomor s a kapitalizmus orgiáit üli. E két ellentétes világ kiegyenlítődésében van a kolduló barátcsuklyának szocziális jelentősége. A tisztaság nem merénylet az emberi természet ellen, hanem eleven példája annak, hogy a legerősebb emberi szenvedelmek ellen gátat emelni igenis lehet. A szerzetesi öltöny egész prédikáczió nem a házasság ellen, hanem az önfegyelmezés mellett. Erre pedig manapság épp úgy szükség van, mint volt a haldokló római birodalom korszakában. Ma, amikor a Herrenmorál tobzódása folytán annyi törvénytelen gyermek születik s a nők nem kis százalékát a prostitúció karjaiba sodorja a fegyelmezetlen szenvedelem, mikor ifjúságunk idő előtt testi-lelki betegségben sínylődik és a züllés a hitvesi kötelékeken át a családi szentélybe is behatol: akkor igazán nem fölösleges egy élő lelkiismeretet állítani oda gátul, egy eleven példát, hogy ime van sexuális örömök nélkül is boldogság és megelégedés az önfegyelmezés regulája által. Az engedelmesség fogadalma a tekintély elvének uralmát hirdeti, mely elv leghatalmasabb államföntartó faktor. Ezt fenyegeti az ember rebellis természete, ezt a modern bölcselet, amely alapjában a teljes anarkizmusba konkludál. A tekintély tiszteletére eleven példát állít a szerzetesi engedelmesség, midőn bűn terhe alatt kötelezhet mindenre, ami nem bűn, anélkül, hogy a rendtag színvallását, lelkiismeretét, meggyőződését követelné, mint az sokszor megtörténik a világi életben. — Ilyen értelemben függetlenebb ember nem is képzelhető a szerzetesnél. Ezekből világos, hogy a szerzetesi intézmény egész embereket, karaktereket kíván; az evangéliumi tanácsok követése olyan erkölcsi tőkét, olyan akaraterőt és hősies elszántságot, mely az átlagember közepes energiáját fölülmúlja. — Épp ezért a kolostor nem menedékhely, színpadra, regényekbe való rejtelem, élcelődésre, lekicsinylésre, gyűlölködésre alkalmas médium, hanem erőforrás, amelyből századok merítették és merítik a kultúrához, az igazi kultúrához szükséges energiát. Egyházmegyei sajtóalap, Messze egyházmegyénktől, a távol fekvő mérhetetlen tengereken is viszhangra talált sajtóalapunk esdő szava s megdobogtatta fiatal paptársunk lelkes szivét. Hudecz Rezső tábori leik. küldött 20 K — Megajánlva 2000 K — Eddig begyült ________15129 K 50 Ös szesen : 17149 K 50 A kath. kaszinő estélye. Díszes, nagyszámú, előkelő közönség jelenlétében folyt le a kath. kaszinó farsangi estélye a Czeczil-egyesület nagytermében f. hó 2-án d. u. 6 órakor. Nem maradt hely üresen a nagyteremben. Az ünnepély 5 pontból állott, melyek úgy általában, mint részleteikben magas szinvonalt mutattak. Szomaházy S.: Hófúvás ez. egy felvo- násos vígjátékéban Noéh Béla, Deák Kálmán, Mondik Mariska és a Banner fivérek szerepeltek dicséretreméltó buzgósággal és hozzáértéssel. Különösen kiváló volt Deák Kálmán ügyes alakítása a zsidó szerepében. — A rendezés Dr. Fábián Lajos és különösen Haller Ferencz buzgóságát és szakértelmét dicséri. A tárgyilagosság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a vígjátékok között sok természetesebb, befejezettebb, megnyugtatóbb kimenetelű és tanulságosabb darab is található. Az ünnepély fénypontja a vegyeskar szereplése volt két énekdarab keretében. — Weber: Euryanthe operából békedal volt az első, Wagner: Tannhäuser induló a második darab. Mindkettőt Jaklovics György, a kaszinó egyházi alelnöke dirigálta prteziz tudással és szakértelemmel. A női és férfi hangok művésziesen bájos összeolvadása kellemes élvezetet nyújtott, melyet csak fokozott Ben- diner Nándor zongoramvész, zeneiskolai igazgató páratlan zongorakisérete. A vegyes karban a következők vettek részt: Sopran: Szabó Anna, Mondik Mária, Bozsán Julianna, Magyari Gizella, Kaufke Margit, Méder Emma, Balogh Anna, Popán Anna, Varga Ilona, Kora Mária, Vekerdi Borbála. Alt: Asztalos Ilona, Papp Mária, Lo- veczky Mária, Melega Mária, Puskás Margit, Vanke Mária, Uucz Valéria, Vetter Márta, Zihor Anna, Szentgyörgyi Blanka, Ludescher Gizella. Tenor: Márton Lázár, Sepsy Márton, Papp János, Weisz József, Jankovics János. Makray József, Papp Péter, Treitli Károly, Heffler József. Bass : Dr. Uhl Károly, Holczmann Béla, Kacsó Lajos, Tihanyi György, Pintér József, Pfeifer Jenő, Noéh Béla. A Sopran és Alt szólam betanítását és begyakorlását Holczmann Béla, tanitónőképző tanár végezte. Kedves, biztos fellépéssel adott elő Papp Mariska egy farsangi jellegű monologot, mely után ifj. BJgus Albert sokat Ígérő hegedőjátékát élvezte a közönség Bendiner Nándor mesteri zongorakisérete mellett. A darab: Hubay Jenő Mazur de Concert D mollja volt. Az előadást társas vacsora és családias jellegű táncz követte a kath. kaszinóban. A kath. kaszinó összejövetelei mindig népszerűek, melyeket gyakrabban is szívesen venne a közönség és a melyek csak siettetnék a kath. kaszinó és Cecil-egyesület tervbevett kibővítését. Iskolás gyermekek. A Szamos töltésén láttam őket alkonyati szürkületben, midőn a téglahomlokzatu elemi iskolák kapui a csengetyü vidám hangjára, útnak engedték már a zajongó, fészkére siető madársereget . . . Ketten voltak s ki a lankára igyekeztek, talán éppen abba a zöld zsalus, cserép zsindelyes kis tanyai házikóba, melynek fehér gyümölcsösök közül kiemelkedő formás alakja ide fénylik a téli napsütésben. Jobb módúak lehettek. Sárga posztóból készült, fekete prémes kabát volt rajtuk, csizma a lábukon, a fejükön fekete bárány-kucsma. Könyvtáskájuk fedő lapjának színes képe valami játékot, gondolom labdázó gyerekeket ábrázolt. Beszélgettek. Ott kezdtem rájuk figyelni, hol az egyik a holnapi leczkéjével hozakodott elő. irkájába a „bö“ betűt kellett leírni, a „bö“ betűvel kezdődő szavakból fél oldalt. Kettőt fog írni, — mondá — többet, leírja az egészet. A holnapi gondok, a kötelességteljesi- tés és szorgalom ősi megnyilatkozását láttam akkor a maga közvetlenségében és természetességében. A gyermeki lélek tiindérbiro- dalmát, amely fölött ott suttog a fekete be- tüerdő felhőgondokat kergető szellője . . . Ez a kép jut mindig az eszembe, valahányszor értesitöosztás, érdemjegyekkel telerótt fehér papirosok hullása idején, az iskolára vonatkozó közfelfogásról elmélkedem. Valóban ellensége -e a gyermeknek az iskola, sokat, fölösleges dolgokat kiván-e tőle ? Az a két gyermek, ott a homokot görgető folyó kanyargó ösvényén, egészen másról tanúskodik. Nemcsak megfelel annak, amit kívánnak tőle, sőt többet teszen. Teszi ösztönből, magától, mert benső szükség, munkára való hajlam viszi arra talán még akkor is, midőn síneket rajzol a homokba s játékkocsikat gördít végig rajta tele haszontalan, de szemében értékes holmival. Ne beszéljünk hát túlterhelésről, az élet áldozatairól, iskolás gyermekeink nehéz helyzetéről. Mi rontjuk el őket magunkról, mun- kátianságunkról adva nekik — a mértéket. Kitüntetés. Az Országos Hjrlapirók Pázmány Egyesülete a folyó évi tiszujitás alkalmával Bodnár Gáspár képezdei tanárt, az Egyházmegyei Irodalmi Kör elnökét választmányi tagjául választotta. —■ Gratulálunk. Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Tóth János szatmári joggyakornokot a szatmári törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. Dr. Biró Jenő távozása. Egy fiatal, szimpatikus orvost vészit el a szatmári társadalom dr. Biró Jenő távozásával, aki Tócsőre városi orvossá választatván meg elköltözik városunkból. Biró Jenőt, aki pár év alatt úgyis mint ember, úgyis mint orvos széles körben közkedveltségre tett szert, ösmerőseinek és jóbarátainak őszinte szim- páthiája kiséri. Pályázat. Az egyházmegyei hatóság a mezőteremi plébánia-javadalomra márc. 15 ig, a sárközi plébánia-javadalomra pedig márc. 31-ig pályázatot hirdetett. Ködök ereszkednek kíméletlenül, nesz nélkül, keblünkbe fojtva vissza a szót, nehézzé téve lélegzetvételünket. Már hetek óta itt szövődnek, sűrűsödnek a fejünk fölött mintha Albionban járnánk a magas északon, vagy valahol az orosz hómezők beláthatatlan térségein. Elállják a nap láztól beteg pirosas korongját, elrejtik a hold és csillagok ezüstös játékát. Rejtelem, szorongás, szürke éjszaka mindenütt. Perg a rokka fáradhatatlanul, ve- téjlöjén a szál egyre sűrűsödik, mindig szü- kebbre és szükebre vonja a határt, mig végre utcástul, emberestül mindent egy ködgubóba zár . . . .‘.Vágyaink selyemlepkéje nem tudja magát áttörni hatnuszinü burkolatán: fala áthatolhatatlan, börtönre emlékeztető. Mindenki szabadulni óhajt, de hasztalan. Csak szövődik, csak szövődik a rabság fagyos ezérnaszála s jó ha foszlánya olykor-olykor meg-megszakad s elviszi, hírül adja egyetlen óhajunkat: Jöjj már kikelet első hírmondója, tavaszi hóvirág jövel! . . . Visky Károly ünneplése. Meleg és lelkes ünneplésben részesítette szombaton d. u. a Dalegylet Visky Károly nyug. kúriai bírót az egylet egyik alapitóját és éveken volt elnökét, akinek vezetése alatt virágzott legszebben az egylet s akinek idejében gyűjtötte össze úgyszólván teljes vagyonát. Visky Károlyt, aki most a Dalegylet diszelnöke, szombaton délután testületileg kereste fel a Dalegylet Eötvös-utcai lakásán névnapja alkalmából — Az ünnepeltet dr. Vajay Imre dalegyleti elnök üdvözölte szép beszédben, amiért Visky Károly a könnyekig meghatva mondott köszönetét. Este a Dalárda Veres Lajos vezetésével szerenádot adott az ünne- peltnek, akinek tiszteletére régi magyar dalokat adott elő. Szigorlat. Dr Scheffier János ungvári r. k. segédlelkész a budapesti tudományegyetemen az utolsó szigorlatot is a dogmatikából kitüntetéssel (cum applausu) tette le. Gratulálunk. HÍREK
