Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-21 / 42. szám
V 4 HETI SZEMLE* Szatmár-Németi 1914. október 14. mi HÍREK >m A közönségj m egnyugtatására írhatjuk, hogy tévedéslen van, ha azt hiszi, hogy városunkba való kolera betegek szállításáról és elhelyezéséről van szó. Nem ! Sőt teljes megnyugvással fogadhatjuk az intézkedést, a mit a következőben ismertetünk: Mintegy 14 város van kijelölve a sebesültek, illetőleg betegek elhelyezésére. Ezen városok lesznek a nagy középpontok, a hova a sebesülteket, betegeket szállítják. Egy ilyen középpont Szatmár is. 5000 sebesült, illetőleg betegre. Ha akár sebesültet, akár beteget hoznak majd, első kérdés, milyen vidékről való ? Vagy nem gyanús e? Es milyen betegségben van? Ha kolerás vidékről való a sebesült, vagy legkisebb gyanú merül fel a beteggel, sebesülttel szemben, be se hozzák a városba. Hanem elébb a városon kívül (Mikolába vezető ut felé) felállított havakba kerül megfigyelésre. Ót napi megfigyelés után dől el, ott marad-e a barakban (kolerás és vérhasos osztály) vagy jöhet be a városba, a hol nem szerteszét, hanem nagyobb középpontokban leszek elhehelyezve most a betegek és pedig a polgári hatóság kezelése alatt. ' Ezekből látható, hogy itt nincs <•emmi a mi városunk nyugalmát megzavarná. Sőt ellenkezőleg : orvosoknak itten való működése; a megfigyelések; a szigorú rendszabályok, mikkel a fertőző bajt mintegy meg fogni akarják : a mi városunknak prevenczióul és megnyugtatásul szolgálhat. Őfelsége, a király nevenapja Gáli cziában. Ő felsége nevenapját a galicziai harcztereken kegyelettel ünnepelték. Egy huszár főhadnagy tudósitóként erről az ünnepről igy számol be: „Őfelsége névnapján templomban voltunk, s az egész misét végig or- gonáltam. Nem egy szem nedvesedett át a mise alatt, mikor a szomorú magyar ének végig sirt a templomban s utána a Himnust a templomban levő lengyel lakosok a pappal együtt felállva végig hallgatták s annak fenséges melódiái ezer ember énekével kisérve biztosan felju ottak a magyarok Istenéhez, s bizva benne újra megerősödve nyugodtan megyünk Oroszországba, hogy fegyvereinknek a végleges diadalt megszerezzük.“ Ezüstmise. Rónai István csanálosi plébános f. h. 15-én mondotta el a szatmári székesegyházban ezüst miséjét. Rónait ugyanis 1889. év okt. 15-én szentelték pappá. Mint ilyen segédlelkészkedett Nagyszőlősön, Do- bóruszkán, Császlóczon, Nagybányán, Szin- falun. Aztán lelkész volt Kőrösmezőn. Itt érte a kitüntetés, hogy az aránylag fiatal pap Csanálost, a szép és nagy hitközség plébániáját nyerte el. Csanáloson tevékeny működést fejtett ki úgy egyházi, mint szo- cziális téren. Az ezüst mise alkalmával az Ur oltáránál két paptársa Kaufmann Gyula és Czier Ferencz plébánosok szegédkeztek az ezüstmisésnek. Az egészen csendben lefolyt ünnepségen az édes anya és rokonságon kívül paptársai is résztvettek. Kilencznapi ájtatosság. Az Oltáregyesület a háború folyása alatt f. hó 17 én megkezdette második kilenczedét a zárda templomban. Ez ájtatosságot naponkint fél 6 órakor tartják. Október hó 25-én fejezik be. Jöjjetek és kérjétek Oltáriszentségben jelenlevő Jézust, ki hazájának sorsán könnyezett, hogy mi szemeinkben a győzedelemnek örömkönnyei ragyoghassanak. Engesztelő szentmisék az elesett hős katonákért. Már most bontakozik ki az a mélységes nemzeti kegyelet, kötelesség, a mivel a nemzet az jő elesett hős katonái lelkének és emlékének tartozik. Olvassuk, hogy országszerte ünnepélyes engesztelő szent miseket mondanak templomainkban a nagy halottak napja kapcsán, a milyen nagy, mélységes halottak napja alig volt az országnak. Emlékeztetjük olvasóinkat ama sorainkra itt, melyeket a siiok díszítéséről és ezek he- yett a jó cselekedetről irtunk a minapában. Visszaköltözött már a nyugalom és bizalom városunk kebelébe. És velük visz- szajöttek csaknem mindnyájan, a kik a szo- rongattatás nehéz napjaiban, a hihetetlen gyorsasággal elterjedt rémhírek hatását elbírni nem tudták. Meg kell érteni a lelkek nyugtalanságát és akkor senki sem fog rajta csu- dálkozni. Ánnyi bizonyos, hogy a márama- rosi menekülőktől ide plántált és mesében is tekintélyes rémhírekkel szemben nem érkezett városunkba oly erős és kifejezetten bizonyos megnyugtatás, a mely a lelkekben hitelt találva, az otthonhoz kötötte volna. Hiányzott az érczkar, mely a háború moraja és villámlásai között felemelkedik. Hiányzott a helyzetbe való beletalálás gondolata és előkészülete, a mi ilyen esetekben megmenti a lélekjelenlétet. Egyszóval hiányzott annak tudata, bogy itthon mivel állunk szemben. Azért érthető a tömegfélelem, a mely hála Istennek elmúlt. A miért most már senkit sem kell okolni vagy senkinek se tegyünk szemrehányást. Hanem keresse ki-ki a maga lelke és ideg világában azt az áldozatot, melyet lelke és családja nyugalmáért megtett. Dr. FODOR FOGORVOSI rendelését folytatja. A helybeli kir. kath. tanítóképzőben. f. hó 23-án, pénteken úgy a képzőben, mint a gyakorló iskolában a tanítás megkezdődik. . Magyar lapot kérnek Innsbruckba. Egy magyar származású jezsuita ápoló megható szeretettel ir a magyar sebesültekről. Felhívásában azt mondja, hogy mint ápoló szorongó szívvel várja a sebesülteket, hogy vájjon lesz-é köztük magyar? És volt. Volt a Tisza vidékéről, Zalából és Szatmár tájékáról. De földieinknek hiányzik valami. Magyar újság, magyar könyv. Az az van, de kevés. Kath. újság pedig egy sincs stb. Az egy magyar jezsuita ápolót szeretettel üdvözöljük innen a szőke Szamos partjáról, hálás szívvel köszönjük ápoló munkáját és jelezzük, hogy lapunkat nyomban megindítottuk „Für ungarischen Verwundeten“ Innsbruck (Tirol). K. u. k. Garnisonspital No. 10. Abt. XII., a honnan a magyar jezsuita páterek majd eljuttatják Innsbruck 16. kórházban szenvedő honfitársainknak a hazai küldeményeket. Vigyázzunk az asztalkendők használatánál! Nincs hatalmasabb óvszer a kolera ellen, mint — az elővigyázat. Az asztalkendők azon tárgyak közé tartoznak, melyek az emberi szájjal, ajakkal, kézzel leggyakrabban és legközvetlenebbül érintkeznek. Tehát . . . felesleges több és bővebb magyarázat. Több városban már betiltották a kávéházakban, éttermekben a járvány idején az asztalkendők használatát és papír vagy vattelin szalvétákat rendeltek el. Mindezen óvintézkedésekkel kapcsolatosan legjobb védelem a szigorú önvigyázat. Mi magunk óvjuk leginkább magunkat ... a kolerának legközvetlenebb terjesztője ellen. Hivatal a sebesült hősöknek. A kereskedelmi miniszter rendeletet intézett az államvasutak szolgálati főnökeihez, amelyben felhívja őket, hogy a vasútnál megüresedő i azokat az állásokat, amelyeket a törvény az igazolványos altisztek számára rendel fentar- tandónak, csak föltétien szükség esetében és akkor is csak ideiglenesen töltsék be. A háború végeztével, a leszerelés után ugyanis ezeket az állásokat olyan altisztekkel töltik majd be, akik a háborúban megsérültek és igy katonai szolgálatra képtelenekké váltak, de polgári szolgálatra még alkalmasak. Nem szabad telefonon riasztó híreket terjeszteni. A kereskedelemügyi miniszter a riasztó hírek terjesztőinek a távbeszélő használatából való kizárása tárgyában a következő rendeletet bocsátotta ki: „Az utóbbi időben ismételten előfordult, hogy egyes távbeszélő-előfizetők olyan riasztó híreket terjesztettek távbeszélő utján, a melyek minden alapot nélkülöznek és a hadieseményekről kiadott hivatalos értesítésekkel homlokegyenest ellenkeztek. Figyelmeztetem a közönséget, hogy az ily közlésektől tartózkodjék és megjegyzem, hogy a posta- és tá- virdaigazgatóságok utasítást kaptak, hogy ily esetekben az illető előfizetői állomást a használatból zárják ki.“ Klerikusból aktiv katona. Nagyváradról írják : Görög Pál, a helybeli latinszeminárium harmad eves növendéke az idén a szeminárium helyett a csatamezőre ment és beállott katonának. Társai levelet kaptak tőle, amelyben azt Írja, hogy a magyar emberek háborús kedve az ő szivét is megejtette, fegyverrel kívánja szolgálni édes mugyar hazáját és jelenleg suhogó reverenda helyett csukaszürke egyenruha feszül a mellén. Mire van igen égető szükségük a mi harczoló katonáinknak ? E kérdésre idézzük Krausz Alfréd altábornoknak a magyar közönséghez intézett e kérelmei: — A hideg beáltával katonáinknak — a kik földbe ásott árkokban heteket töltenek — meleg ruhadarabokra rendkívül nagy szükségük lesz. Hasmelegitőre, csuklővédőre és hósapkára különösen. Bizalomteljes szívvel kérem a magyar közönséget, hogy ezeket a melegítőket mielőbb csinálja meg és küldjenek ide nekem magyar részről mindegyikből még ötvenezret. — Hiszen a legnagyobb részének már mindez meg is van, de minden katonát el akarok látni e holmikkal és igy még ennyire van szükségem. Bizonyos vagyok benne, hogy a magyar közönség nagyszerűen harczoló katonáinak jó szívvel lesz ilyen irányban segítségére. Nem is gondolják hogy menynyire fontosak az ilyen melegítők. Azért még egyszer nagyon kérem az urakat1 hogy tolmácsolják a kérésemet. Szomorú halál. Szomorú halál ragadta el Csizmadia Józsefet a mármarosi harcztéren. Hivatalos irás jöt a városházára, melyben Troknya Ferenc, a técsői állomás osztályparancsnoka jelentette, hogy’ Csizmadia József, a szatmári 12. gyalogezred népfölkelő hadnagya két napi kínos betegség után e hó 14-én Técsőn elhunyt. Holttetemét ugyanott helyezték örök nyugalomra e hó 15-én. Az elhunyt Csizmadia József a Szatmári Egyesült Bank és Takarékpénztárnak vol a czég- vezetője. Széles körben ismerték, szorgalmas, munkás ember, akit éppen ezért sokan becsültek is. Értesítés. A szatmári irgalmas- nénék anyaházában fennálló tanintézetekben az oktatást novemberben megkezdjük. November 2-án lesznek a fölvételi és javító vizsgálatok, 3-án a „Veni Sancte“, az iskolai év megnyitása és az oktatás megkezdése, tehát a növendékeknek 2-án itt kell lenniök. Az irgalmas nénék elöljárósága. Lelketlen emberek. Nincs benne kétség, hogy az általános és hihetetlenül gyors pánikba, megrémülésbe lelketlen emberek kezei is belejátszottak. Különösen a vidéken, a falusi népnél. De itt városunkban is. Ezek a lelketlen emberkupeczek szándékosan terjesztették a rémhíreket. Egyenesen avval a czélzattal, hogy a menekülő lakosok kótya- vetéljék el ingóságaikat. Bútoraikat, beszerzett télire valójukat. Sőt jószágaikat, szarvas- marháikat, lovaikat stb. Esetekről beszélnek, hogy ingatlanokat is. Mások uzsoráskodtak a pánik napjaiban vagy — zálogház tulajdonosokká tették magukat — fojtogató kamatok biztosításával. Most a szatmári kir. ügyész nyílt felhívásban kéri a közönséget, a népet, hogy ha ily lelketlen emberekkel dolguk volt vagy van —_ juttassák az adatokat a kir. ügyészséghez. És ezt a kizsákmányolt lakosok tegyék is meg. Félre minden titkoló- dással, álszégyennel; le kell ezeket az em- berkupeczeket rántani. Készül a katonák téli ruhája. Az. orszok bizonyára fel vannak készülve a téli hadjáratra, de a mieink katonaköpenyege nem elég védelem az orosz időjárás ellen. Az aggodalmaskodókat megtudjuk vigasztalni. Mert a hadvezetősóg okos előrelátással, bundát készíttet a katonáknak. Sok százezer, talán millió bunda is készen van már s gyors menetben elkészül a többi is. Minden katona meleg bundát kap térden alul érőt, báránybőrrel bélelve. Az oroszok ilynemű felszerelése messze mögötte marad a mienknek. A
