Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-23 / 38. szám
HETI SZEMLE Szatmár-Németi, 1914. szeptember 23. r> u 7 NÉPHUMOR. Háborús—Mókaságok. Hova — hova? — Hova, hova János, szólítja meg a kanászt a plébános ur. — A csürhét keresem kérem alásan. Mert elhajtották a nyájamat. — Mi lesz édes fiam, ha nem találsz reá. — Ej no 1 Megyek egy nagyobb csürhe elébe. Van mot muszka-csürhe elég szép számmal. A jó gyermek. — Édes anyám . . agy e most már hamarább lenyugodhatik a táborban édes apám és későbben is kelhet fel . . . — Miér’ édes fiam ? — Miór’ miér’ ? Iszén mostan már Szent Mihály naptól este hétkor húzzák a nyolczat. És reggel pediglen ötkor harangozzák a négyet. Feleletet nem adott az anya. Csak ölébe kapta a jó gyermeket. Pöszke haját megáztatta könnyeivel és ajka rebegte : — Milyen jó gyermek. Hogy aggódik apja éjszakáin. Szegény jó gyermekem. Ezeket is magyarul .... Érkeznek a német csapatok a magyar táborba. Nézik, hallgatják a vezénylést a magyar vitézek. Égyszer csak meghallják a tiszt vezényszavát: — Haplák 1 — Haliga . . csak látjátok . . . csapja össze bokáját egy magyar baka, ezeket is magyarul komendérozzák. — Abbion . . . Ahogyan dukál. Két népfölkelő beszélget az utczán. — Mit csinálnál — kérdezi az egyik — ha a háborúban a muszka-császárral találkoznál ? — Lelőném. — Nem hiszem. Ellenség ellenség, de mégis császár. — Nem is úgy lőném le, mint a többi muszkát. — Hát? — Előbb „fegyverbe“ kiabálnék. Hogy olyan rangban találjam el, ahogy dukál neki. Ujonczok leczke-óráján. A most bevonult ujonczokat nevelik a katonaéletre az altisztek és az öreg bakák. Megkérdezi a káplár az egyik bundást. — Ha puskával a válladon őrt állasz és valaki hátulrul befogja a szemedet, mit csinálsz ? — Hátra szólok, hogy ne bolondozz, Terka1 Vezényszó. Két tiszt fekszik a kórházban. Egy magyar és egy orosz. Mikor már megismerkedtek egymással beszélgetnek a harczokról. Mondja — kérdi az orosz tiszt németül — Micsoda vezényszó az önöknél — hallja — vitéz bajtársam, mikor a vörös ördög apádat kiáltja . . mindig csak apádat, anyádat kiáltja. — Üsd, nem apád — szokta mondani a magyar, mikor . . ütni-vágni akar. — No ja ... ja . . de az borzasztó, az rettenetes mikor a veres ördög igy mondja. És üt, vág . . halált oszt . . . rettenetesen. A féltékeny menyecske. Á szegedi tanyán nagy az öröm. Levelet kap az öreg házáspár a harcztérről a a fiútól. Megírja az „édös szüléknek“, hogy már háromszor megszalasztották az ellenséget, hogy hála Istennek egészséges, a koszt jó, dohány van bőven, a kukoriczatermés arra felé nagyon silány, tisztelteti Marosát és a disznókat karácsony előtt adják el, ha addig haza nem jön. Az öregasszony örvendezik a jő híreknek. — Hála Istennek, csakhogy baja nincs a lelkemnek. Azután elgondolkozik. Nézi, forgatja a tábori postai levelezőlapot és újra megszólal : — Csak legalább megírná, hogy hol van, merre jár. Miért nem üzeni meg a czimét ? — Nem tudja leírni azt a fránya muszka várost, ahol van — magyarázza az apa. — Ez lehet. — Vagy talán nem akarja — véli a Marosa, a fiatal menyecske. — Nem szerette soha megmondani, hova megy. Mán ő csak ilyen. Az öregasszony folytatja. : — Pedig azt írja, hogy czim nélkül is megkapja a levelünket, csak írjuk rá ezt a számot. Hát ez hogy lehet ? Az apa nem tudja megfejteni a talányt, de a féltékeny menyecske ezt is kitalálja. — Összebeszélt levélhordóval. d ü Szerkesztői Üzenetek Falusi. Cs. Cs. A dum-dum (olv. döm-döm) golyók, lövegek úgy vannak készítve, hogy a sebeken szétlapulnak és ezzel rettenetes pusztítást okoznak. Medvékre, oroszlánokra szoktak ilyen golyókkal vadászni, nem pedig emberekre lőni. A nemzetközi egyezmények tiltják az ilyen lövegekkel való harczo- lást. Be van bizonyítva, kilőtt és még nem használt dum-dumoknak száz és száz példányaival, hogy a francziák ezeket a lövegeket használták és használják. A német császár tiltakozott ezen embertelenség ellen. V. Palánka és a többi szives tudósítónknak üzenjük, hogy a kath. Karitásznak egyházmegyénkben megalakult akczióit együttesen fogjuk méltatni. — „A város lelke.“ Nem közöljük. Kecskeméti Kadákat csak ritkán ad a Gondviselés a városoknak. Segítsünk inkább, mint kritizáljunk. Ha arra kerülne a sor, mi sem maradnánk némák. — Őrtűz. Köszönjük, de minden egyes előfizetőinket kérjük, hogy hátralékaikat küldjék be, mert bizony . . . satöbbi. — Cseke. Természetesen nem czikknek, de hirdetésnek tekintjük, melynek utőkövetkezményeit a kiadóhivatal fogja lebonyolítani. — Szinérváralja. Jövő számban. Ki, szedve várja. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3, sz. Hódító körútra indul az uj kőbányai sörfőzde: FŐVÁROSI SŰRFŐZÚ R. T. KŐBÁNYÁN Főrartáros: Weinréb Márton és Fia Szatmár, Zrinyi-utcza 10. Telefon 257. lOOOOO lábat tesz tönkre a szűk czipö. Aki ennek ellensége, önmagának meg jó barátja, az rendelni fog ízlése szerint cipőt Makóczy Géza Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. Walek János czipész mesternél. Szatmár, Szedi enyi-u. 7. Ingük József polgári-, papi- és egyenruha-üzlete Szatmár Deáktér. Yárosház-épület. págg" Több egyenruházati intézet szerződött szállitója. "‘Sajf Készít mindennemű polgári öltönyöket, papi reverendákat; mindennemű öltöny készítésnél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Állandó nagy raktár honi és angol gyártmányú szövetekben. Elsőrangú egyenruházati és hadi felszerelési intézet. Üzletem nagy forgalma által áruimat olcsóbb ár mellett szállíthatom, mint bármely más czég. Átalakítások gyorsan és olcsón eszközöltetnek. Kérem ennélfogva engem becses megrendeléseivel megtisztelni; biztosítom, hogy a legcsekélyebb megrendelésnél is a legnagyobb megelégedésére fog szolgálni. INGLIK JÓZSEF, 8 szabómester.
