Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-16 / 37. szám
HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. szeptember hó 16-án elő Pataky Lajosnak a hálaadó énekét. Valamint egész istenitisztelet alatt is e kórus énekelt szép klasszikus énekszámokat a tőle már megszokott készültséggel és lelkesedéssel. A székesegyház teljesen megtelt a hívők sokaságával. Valami felemelő, valami csudás hit zengett ki a pápai himnusnak hangjaiból és hatalmas tartalmából. Mintha most sokszorosakban és érthetőbben szólott volna lelkűnkhöz a gyönyörű ének szárnyalása: Hol szent Péter sírba téve És Rómának dobog szive ; Ezrek ajkán, ezrek nyelvén: Hő ima zeng édesdeden . . . Tartsd meg Isten szent Atyánkat Krisztusnak helytartóját. Országos szentségimádás napja. Mária nevenapja volt szombaton. A Boldog- ságos Szűznek, Magyarország patronájának Boldogasszony anyánknak névünnepe Ez a név őseink Qsatakiáltása hajdan s úgy nekik mint nekünk reményünk és vigasztalásunk. Anyánknak névünnepe volt ez, aki szelíden hajolt fölé ennek a vérző nemzetnek és aki ellenségeinkre oly rettenetes, mint a táborok rettenetes csatasora. A kegyelmek napja volt ez, amikor az egyház teljes búcsút ad azoknak, akik e napon ájtatosan járulnak a szentáldozáshoz. Ez a nap az országos szent- sógimádás napja is volt az, országos fohászé hadaink győzelméért, a hadbavonűltakért és a béke helyreállításáért. Egész Magyarország minden templomában a legméltóságosabb Oltáriszentségben jelenlevő Jézus trónolt az oltárokon és vigaszt Jó, erősítő kegyelmével, isteni szivével fogadta azokat, kik őt felkeresték. A mi templomaink is megteltek hívőkkel. Közös áldozások felemelő jelensége bizonyította a mi kath. hitéletünkben is, hogy álhatatosan, rendületlenül hisszük és valljuk, melyszerint győzelmünkben az Isten segítségének az igasság hatalmának kell döntenie. X. Pius utolsó diplomácziai cselekedete. Berlinből jelentik a P. Lloydnak: X. Pius pápa legutolsó diplomácziai fogadásánál történt. A szent atya igen komor hangulatban fogadta az orosz nagykövetet s méltóságteljesen igy szólott hozzá: — Nem fogadom el egy olyan állam képviselőjének üdvözletét, a mely a szentszék minden türelme és engedékenysége daczára nem tudja magát elhatározni, hogy ígéreteit teljesítse. Önöknek egyetlenegy államférfink sincs, a ki a nekünk vagy az orosz katholikusoknak tett Ígéreteket teljesítette volna. Az orosz diplomata, a ki nem volt elkészülve ilyen fogadásra, ijedten válaszolt: ■— Szentséged, de ez nem igaz . . A máskor oly szelíd és jó pápa nem tűrhette, hogy valaki az ő szavában kételkedjék. Felált trónszékéről és heves taglejtésekkel, melyek élénken mutatták a pápa jogos haragját, igy kiáltott: — Ismétlem, hogy egy ígéretüket sem teljesítették, s ön merészkedik a pápa szavát hazugságnak bélyegezni. Nagykövet ur, felszólítom, hogy távozzék. Halálsápadtan támolygott a nagykövet az ajtóhoz. E hirt nagy fentartással közöljük. Azon egy csöppet sem csudálkozunk azonban, ha ez megtörtént. Ha igy történt. Ki ne tudná, hogy a muszka államférfiak Ígérnek, hazudnak és az igazságot még az egész világ vérbe borítása árán is — megcsufolják. Feledjünk mindent! — a mi politika volt. Valaki beszéli, Írja a humorban kifogyhatatlan Peczek Demeter, hogy álmában levelet irt Justh Gyulának és megkérdezte tőle, mikor indul ama bizozonyos küldöttség Szent-Pétervárra és kérte, hogy postafordultával válaszoljon, mert ő is csatlakozni akar de választ nem kapott. Mikor aztán felébredt, az eszmét oly kitűnőnek találta, hogy tényleg megírta a levelet, de válasz arra sem érkezett. A mi különben érthető is. (Jól teszi, hogy nem válaszolt. Feledjünk mindent, a mi politika volt. Még azt a bizonyos küldöttséget is. Talán nem is volt igaz. Olyan más világban volt. (Szerk.) A huszárok búcsúja. Az irgalmas né- nék kolostorában elhelyezett kórházban, főleg az elsőknek érkezett sebesültek, huszárok közül sokan meggyógyultak már és mindjárt búcsút is vettek a kórháztól. A „vörös ördögök“ bubucsuzása megható volt. Azok az ördögök, kiktől a muszka katona jobban fél, mint az atyus kancsukájától, oly humánus, emberséges bucsu- zással távoztak a kolostorból, hálás érzelmüknek oly őszintén és meglepő közvetlenséggel adtak kifejezést, hogy példát vehetnek tőlük mindazok, kiknek a jó példára e tekintetben nagy szükségük van. Katonás sorba vágták magukat az ápoló nénék előtt, „előre“ állott őrmester szószólójuk“ és keresetlen, de annál őszintébb szavakban nyilvánították ki, hogy ők úgy távoznak, mintha „otthonról“ búcsúznának. Ő velük úgy bántak, mint az édes anyák bánnak beteg vagy lábbadozó gyermekeikkel. Az Isten fogja megfizetni ezt a nagy jótéteményt és ők igyekszenek meghálálni,' ha kell életük újabb feláldozásával. Apponyi a pesszimistákról. Apponyi Albert gróf egy társaságban a pesszimistákról a rémlátókról ezeket mondotta : — Ezek ellen a pesszimista urak ellen van nekem egy javaslatom : össze kellene fog- dosni őket és egy messze fekvő magányos szigetre kellene őket deportálni. Ott aztán lógassák továbra is az orrukat és nyugtalanítsák egymást. De minket hagyjanak békében. Mankóra is szükségük lesz a sebesült katonáknak. A sebesült katonák rögtönzött mankóra voltak és talán vannak is kényszerülve. Egyes városokban már felhívások jelentek meg, hogy az asztalosok jó higiénikus mankót és (botot is) készítsenek. Az asztalosok ezekkel az ajándékokkal igen nagy jótéteményt lógnak gyakorolni. Elfogyott . . . Nem, óh nem a regimentünk. Hanem a vitézségi érmeink fogytak el. Katonáink vitézségében bizonyára senki sem kételkedik. Az ősi magyar virtusról szólnak a nép ajkán felcsendülő dalok, a költők énekei; erről tesznek bizonyságot azok a rövid táviratok, melyeket nap mint nap kapunk. De legszebb bizonyíték erre nézve az, hogy már a háború kezdetén elfogyott a — vitézségi érem. A hadügyminisztérium sietve vereti az újakat az állami pénzverőben. Gazdája akad annak, mindnek. A sebesülteknek nem szabad gyümölcsöt adni. A belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben végtelen elismeréssel nyilatkozik a közönség amaz áldozatkészségéről, amit a sebesült katonákkal szemben tanúsít. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy a sebesülteket váró katonákat szeszesitalokkal és gyümölccsel is traktálják és emiatt a katonák közül többen megbetegedtek, a miniszter szigorúan eltiltja a szeszesitalok és gyümölcsök ajándékozását. Különösen nem szabad éretlen gyümölcsöt adni a katonáknak. A miniszteri intézkedés azonban nem tiltja, sőt megengedi, hogy a sebesülteknek befőzött állapotban adjanak gyümölcsöt. A helyi vonatok köréből. A Máv. debreczeni üzletvezetősége beszüntette a Szat- már—Királyháza — Msziget — Kőrösmező között közlekedő helyi vonatokat. A helyi vonatok közlekedése ismét helyreállott és pénteken délután már elindult az első helyi vonat Királyháza felé. Egy családból huszonegy katona. Marosvásárhelyről jelentik : Széplaki Ödönnek a marosvásárhelj'i tábla bírójának az oldalági rokonokat beleszámítva, huszonegy rokonát vittek el a két harpztérre. Bizonyára vannak még ily családfák a magyar földek más területein is. A helyi kir, kath. tanítóképző intézetnek uj (1914/15-ikí) tanesztendeje szept. hó 15 én nyílt meg. Az intézetben most is sebesülteket váró katonakorház van elhelyezve, a tantermek már másodizbe szorulnak alapos tisztogatásra, mégis megtesz minden lehetőt az intézet, kogy a tanítás mihamarább kezdetét vegye és a lehetőség közt folyón tovább. A szatmári Jótékony Nőegyesület akcziója. „Szamos;“ laptársunknak tudósítója révén tudjuk meg, és szives készséggel adunk hirt ez utón arról, hogy a Szatmári Jótékony Nőegyesület a legönfeláldozóbb buzgósággal vesz részt az emberszeretet munkájában. A Vörös-Kereszt czéljaira 1033'60 K t gyűjtött; nyilvántartja, segélyezi a város szegényeit; naponta látogatja a kórházakat, tápláló eledeleket osztva az üdülő betegeknek; árvaházát felajánlotta napközi otthonnak; a sebesült katonák számára összesen 554 darabb fehérneműt gyűjtött, sőt saját pénztárából újabban 200 koronát adott vászonra, melyből — s a Lechner nővérek, Jékei Károlyné elnök stb. által ajándékozott anyagból újabb 232 drb. fehérneműt varrtak a nemesszivü nők' A fáradhatatlan elnöknő mellett különösen köszöuet illeti Polyánszky Miklósné, Botos Gyuláné, és Runyay Sándorné úrnőket, kik a ruhaszabást és munkafelügyeletet végezték.----Ugyanitt hálásan említjük me g, hogy Markos Imréné úrasszony 96 K-t és több tagot gyűjtött a Vöröskeresztnek. A női kereskedelmi tanfolyamon az előadások folyó hó 16-án megkezdődtek. Tekintettel azonban a kivételes helyzetre, a még üres pár helyre a közelebbi napokban je- jentkezők felvétetnek. A jótékony czipészmester. Jut eszünkbe, hogy mikor a magyar kultúrának alapjait raktuk le . . . egy napszámos a Nemzeti .Színház építkezésénél 3 ingyen napot- ajánlott fel. Most mikor felépült magyar kultúránkat védelmezzük : egy derék szatmári czipészmester, neve szerint való Gsernovfszky Antal ingyen czipőja- vitást és újaknak a készítését vállalja. Szegény családok gyermekeinek, itthonmaradt szegény öregek részére. Pedig ő maga is napról-napra keresi kenyerét. Nyolcz testvér a háborúban. Unger Sámuel soproni földmivesnek nyolcz fia van a háborúban. A bevonult fiuk közt van tiszt, altiszt, ujoncz, baka, tüzér, huszár és utász is. Á derék szülők büszkeséggel viselik sorsukat és azt mondják, a hazáért minden áldozatot meg kell hozni. A hős dobos. A sr.-queotini csatában történt, hogy egyik csapat dobosa elesett. Mikor ezt Eitel Frigyes trónörökös látta, kezébe vette a dobot és az ezred élére állva verte tovább a rnarsot ezzel a kiáltással : „Előre bajtársak!" A katonákon izzó lelkesedés vett erőt és óriási győzelmet arattak a francziák fölött. Kibújt egy orosz a bőréből, zöld mundérjából. 0 ott maradt valahol a Kraszniki csatatéren, a mundérját pedig fegyvereivel együtt elhozta N. Váradra egy vitéz főhadnagy s kiállította egy kirakatba. Az emberek megállnak előtte, beszélnek róla, birálgatják. Gyönge legény lehetett, mert a kabát alig illenék a mi fiaink közül egy fiatalra. Ott van az előőrs puskája és dárdája is. Nagy csoportokban bámulják az emberek a muszka mundért: hát akkor egy egész ármádia eleven muszkán mennyit bámulnának Pedig hány ilyen ármádia áll ott a galicziai csatatéren. A katonák ügyes-bajos dolgainak elintézésére alakult bizottság vármegyénkben. Elnök: Kölcsey Ferencz dr. vármegyei tiszti főügyész Nagykároly. Tagok: Nagykároly város: Borody György, Nonn Gyula, Berger Ármin. Nagybánya város: Dr. Makray Mihály, Révész János, dr. Weisz Ignácz. Felsőbánya város: Dr. Moldován Ferenc, Spáezay Gyula. Nagykárolyi járás : Dr. Falussy Árpád, Csighy István, Zahoránszky István. Mátészalkai járás: Nagy Zsigmond, Kathona Géza, Gál Sándor, dr. Fuchs Jenő. Csengeri járás: Sulyok Ede, Kun István, Lichman Kálmán. Fehérgyarmati járás: Dr. Jármy Béla, dr. Hunvald Izidor, Kormány Lajos. Szatmári járás : Dr. Nagy Vincze, cs. Mayer Sándor, Böszörményi Emil dr. Szi- nérváraljai járás: Dr. Lányi Sándor, ifj. Pa- polczy László, Neuman Zsigmond. Nagybányai járás: Molcsáuyi Gábor, Révész János, dr. Drágos Theofil. Avasujvárosi járás: Széli György, Nagy Bálint, Nyáguly Mihály Ká- rolyi-erdődi járás: Rébay Dezső, dr. Mets Gyula, Leichtman Oszkár. Nagysomkuti járás : Mánn Lajos, Bocsánszky Márton, dr. Olsavky Gyula. Őszinte lélek. A falusi asszony meglátogatja sebesült férjét a városi kórházban. Találkozik az orvossal, ki kereken megmondja neki: — Bizony asszonyom, férjének le kell vágni mind a két lábát. — Hát ha a hazáért igy kell, legyen meg a jó Isten akarata. De a háború előtt uj csizmapárt vettem szegény embernek, mit csinál most vele.
