Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 4. szám
katholikus voltunkat: véleményt nem alkottunk, vagy ha ezt csendes magányunkban meg is tettük, féltve titkoltuk el, mint tolvaj a bűnét. Így szokott hozzá a kath. közönség a más eszével gondolkozni, a más véleménye szerint élni. Es ezt annyira természetesnek találta, hogy egy világért meg nem erőltetné magát még ma sem, hogy a saját szemeivel nézzen. A következmény: hogy mikor napjainkban az együtt gondolkozó tömeg hatása óriási és képes minden teret elfoglalni; akkor a kat- holikusok nagy többségük daczára ingadoznak hol ide, hol oda; mint a nádszál, amerre a szél fuj. Ellenségeink pedig nem azért hizelegtek, inig szükség volt rá, nem is azért dicsérgették nagylelkűségünket, mintha ez növelte volna boldogságunkat; hanem azérl, hogy erőforrásainkat gyöngítsék s tehetetlenségünket saját erősödésükre kihasználják. Ma már nem hizelegnek. Elég erősek a becsmérlésre, a támadásra is. Most már nem kérik, de követelik, hogy a „szeretet jegyében“ hallgassunk; véleményt, meggyőződést meg ne koczkáztassunk kimondani, hanem szép csendesen a hozzánk illő s a mások által kegyesen nyújtott „türelmesság nevében“ fogadjunk el mindent ellenvetés nélkül. Ezen szégyenletes állapot megszüntetésére mennyi buzgalommal törekszenek a kath. eszmék vezér- emberei, mennyi önzetlen odaadással ébreszthetik a kath. érzelmeket; mutatnak rá tennivalóinkra,'a hosszú pihenés, nemtörődömség végzetes mulasztásaira. Minden fut, rohan, törtet előre. Kihasználnak minden erőforrást. Csatasorba állítanak, kicsit és nagyot, csak a katholikusok patópáloskodnak. Csak e lap. hasábjain is az elmúlt években mennyi eszme, életre való gondolat; az uj élet keretekbe 2 . sében volt négyszáz gramm málnaszörp plus száz gramm tiszta aethylalkohol. A fiatalabbik iker, félliteresében volt négyszáz gramm málnaszörp plus száz gramm tiszta amylalkohol. Megnéztem a szobahőmérőt. Tizenkét R fokot mutatott. A legpompásabb szobalég- hőmérséklet.. Leültünk, kiki a maga helyére. Pista az asztal sarkán megnyomott egy gombot. Szervirozódott a leves. Kikanalaztuk. No fiuk, leves után negyven cseppet! Szólt Pista. Töltöttünk, ittunk. Jött a hús garnérunggal. Ettünk. No, a hús után egy fröcscsöt indítványozott a fiatalabbik iker. Töltöttünk, ittunk. Mikor a sültre került a sor. azt mondta a fiatalabbik iker: Ha megengedik uraim, én kigombolom a mellényemet. Tessék — feleié rá Pista — érezd magad odahaza. Megettük a sültet. Be jó volt az az előbbi fröcses. Szólt az idősebbik iker. Akkor igyunk, felelte rá a fiatalabbik iker. Töltöttünk s ittunk. Pfühh a teremburáját — szólt a fiatalabbik — be meleg van ebben a kabátban; én leteszem a galléromat is. Ránéztünk. Tényleg látszott rajta, hogy vörösebb a füle töve és duzzadtabbak a halántékerei. való beilleszkedést sürgető kívánalmak, vitális nagy érdekek tettre hívása, a meggyőződés energiájával hangzottak el s az eredmény: ráérünk. A megszokott félénk tartózkodás erősen lenyűgözte a bátorságot. Csak szűk baráti körben merünk nyilatkozni, de a fórumon mindenki csendes. Sokan még mindig félnek, hogy ez a katholiczizmus tavaszi szellője korai, utána még csonttá fagyhat minden. Hátha még visszatér a múlt, milyen jó lesz akkor, hogy nem mertünk szint vallani. Gyáva gondolkodás. Ami elmúlt, nem jön vissza. Az időt útjában megállítani nem lehet. Ha semmi egyéb, úgy az ádáz gyűlölet, melyet filléres és nem filléres újságok szórnak a kath. mozgalmak ellen, erős bizonyíték, hogy a forrongásból az újonnan alakuló társadalmi életben a katholiczismus- nak fontos szerepköre van. Innen a nyugtalanság. Ezért iparkodnak, a menyire lehet, kicsinylő megjegyzésekkel visszariasztani a kath. mozgalmakban való részvételtől mindenkit. Sajnos, sokaknál még mindig sikerült is. Sőt sok katholikus a béke kedvéért még ráliczitál a kicsinylésekre. De ha munkás, iparos, polgár és intelligens osztály tudatára ébred kath. kötelességeinek és teljesíti azt, megváltozik minden. Még mindig kevesen ismerik az uj időket. A múlttal nehéz szakítani. A kesztyűs puha kéz nehezen simul a kérges munkás kézhez. De az élet jó tanítómester. Amit magunk jószántából nem akarunk tenni, arra majd kényszerít. Most még sokan csak birál- gatni tudnak. E téren mindenki bölcs. Az eszme lánglelkü bajnokának látszik. A cselekvés idején azonban az a bölcs hallgatáshoz szegődik a lánglelkü bajnok és könyörtelen kritikus. De ez nem baj, legalább gondolkozni késztet. Most még a legkisebb személyi „HETI SZEMLE“ _____ Ta lán tázad van? kérdi tőle az idősebb iker. Az lehet, feleié a fiatalabb, a ki elővette a kronométerjét, megtapogatta a pulzusát, s olvasni kezdett: egy, kettő, három .........................tizenhét, tizennyolcz, tizenkilenc z, húsz. — Négyszer húsz annyi mint nyolczvan. Csakugyan ! Nyolczvan egy perez alatt. — Lehet, hogy van egy kis lázam. Én is megfogtam a pulzusomat, megolvastam. Fél perez alatt harminezöt, egy perc alatt hetven. Rendben van. Hja 1 Messziről jöttetek, jegyzi meg Pista, kihevültetek. Igyatok egy fröcscsel, az lehűt titeket. Töltöttünk. Ittunk. Pár perez múlva a fiatalabbik iker szó nélkül felállott, kiment és kint maradt. Erre az idősebbik iker felállott, hátrább tolta székét, pózba csapt« magát és igy szólt: Uraim! Engedjétek meg, hogy ez alkalommal, itt e helyen a mi kedves házigazdánk egészségére és a függetlenségére féltékeny magyar nemzet korszerű szabad eszméinek mihamarább való megtestesülésére egy fröcscsöt üríthessek. Az Isten éltesse Kossuth Ferenczet, Éljen! Koczintottunk, ittunk. mellőzésért, vagy vélt sérelemért képes a legfontosabb ügyel, melynek helyes és szükséges voltáról megvan győződve, félretolni, mert ambicziónálja, hogy nálánál okosabb ne legyen senki. Ez se baj, mert lassan majd rájönnek, hogy az okosabb enged. Hanem az már baj, hogy mig ellenfeleinknél még a halálos ellenségek is egy táborba állanak az ügy érdekében, addig nálunk jó barátok lesznek ellenségek s kicsinyes nézeteltérések miatt veszni hagyják az ügyet. "így áll a dolog. Mig másokra mindig hallgattunk, egymás közt csak viszály kodlunk , segítség nélkül néztük, hogy merülnek ki a legjobb erők, hogy fárad ki a legnemesebb törekvés a meddő küzdelemben és az őrtálló éberségével vigyáztunk, hogy valaki ki ne emelkedjék közülünk. Az eredmény, hogy nincs vezető emberünk, pedig sokan vagyunk. Erre különben vigyáztak ellenfeleink is. Ha már most egymást megérteni, támogatni nem tudtuk, hogyan forrhattunk volna össze közös véleményben. Pedig a jövő minden munkája, sikere attól függ, hogy az ügy érdekében le tudjuk- e győzni önmagunkat, hogy megalkothassuk a kath. közvéleményt. Pilcz Ede. ______Szatmár Németi, 1914. január 21. Me gyéspüspökünk diszdoktorsága. Örömmel és lelkesedéssel közöltük a ma egy heti ünnepség lefolyását. Kiegészi- tésképen megjegyezzük, hogy a főispán, alispán, pénziigyigazgató, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás és sokan meleghangú levél kíséretében mentették ki indokolt távol- maradásukat. Az ünnepség koronája volt a két beszéd, melyeket a magyarázat és méltatás csak elhomályosítana. Egész terjedelmükben közöljük a maradandó becsű beszédeket. T)r. Lukcsics József egyetemi hittud.-kari prodékán beszéde. Méltóságos és főtisztélendő Püspök Ur! A budapesti kir. magyar tudományegyetem megbízásából és nevében a legmélyebb tisztelettel jelentünk meg Méltóságod előtt, hogy a hittudományi karnak egyhangú választása alapján ő felségének a legkegyesebb beleegyezésével kiállított tiszteletbeli hittudományi doktori oklevelet személyesen átnyújtsuk. E diszdoktori diplomát a Nagy Konstantin jubileum egyetemes örömsugarai között Méltóságodnak ötvenes papi érdemei aranyfonalakkal szövik át. A múlt évben, amelynek technikai nehézségek miatt visszamaradt ünnepi napja a mai is, a katholikus egyház egén mindenütt kigyultak a tiszta lelkesedés örömtüzei, hogy az isteni Gondviselés hálás emlékezésében a kereszténység tizenhat százados szabadságát ünnepeljék. A pons Milviusi győzelem 312 október 28-án tulajdonképpen három- évszázados élet haláltusának döntő akkordja lett, amelyet a 313 iki milánói rendelet, a kereszténység szabadságlevele diadalmasan követett. A keresztény és a pogány világnézetek állottak szemközt századokon át a római birodalomban. A tartós küzdelem, amelynek utjai a keresztények vérétől piroslanak, a hatalmi ellenállás minden erőlködése mellett az isteni igazság és szeretet vallásának győzelmével végződött. A keresztény erények illatoztak a polytheizmus roskadt várának falain. Nagy Konstantin tűzte ki a keresztény
