Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-22 / 29. szám

Szatmár-Németi 1914. julius 22. HETI SZEMLE 5 dorogi gör. szert. m. kath. — egyházmegye kanonokjává nevezett ki. Az uj kanonok tisz­teletére bucsu-lakomát rendezett Halmi, ille­tőleg a megye melyen a megye intelligen- cziája és papsága vallásfelekezeti különbség nélkül vett részt. Az uj kanonok ki is érde­melte a tüntető rokonszenvnek és elismerés­nek ezt a megnyilvánulását. Hazafísága tet­tekben gazdag működése, ifjún maradt lelke széles körökben ismeretes és becsületes mun­kás egyéniségének emléke sokáig élni fog a megyében. HEIZER JÁNOS könyv- és papir- liereskedését, a Deák-térről Kazinczy - ntcza 4. sz alá (Wallon ház) helyezte át. A M. Kárpát Egyesület Kel. Kárp. Osztályárak Közgyűlése f. hó 18-án d. e. 11 órákkor tartatott meg Nagybányán, mely­ről rövid tudósításunk ez: A közgyűlést, melyen mintegy 60 an vettek részt, Farkas Jenő ügyvezető alelnök nyitotta meg; bemu­tatott néhány levelet és üdvözlő sürgönyt a mai nap alkalmából. így gróf Teleki Sándor Kárpátegyesületi elnök, Dókus Gyula zemp­léni alispán, Lőrinczy Jenő ungvári alispán alelnököktől stb. A megüresedett elnöki szék betöltésére Teleki Pál grófot ajánlja, akit a jelenvoltak harsány éljenzés közt egyhangúan megválasztottak. Telekit Stoll Béla, Rencz János s Puskás Ferencz tagokból állott kül­döttség hívta meg a terembe s Farkas Jenő üdvözölte a gyűlés színe előtt. Teleki Pál hosszabb beszédben válaszolt, hangsúlyozva, hogy „Nemo profáta in patria sua“ s hogy annál jobban esik neki ez a megtiszteltetés, melyért hálás köszönetét mond. Alelnök je­lentette, hogy a tagok jelenlegi száma 260. Az osztályban két csoportot alakítottak t. i. a Nagy- és Felsőbánya vidéki és a Beszkidi csoportot. Ezután a választásokat ejtették meg. A nagybányai osztály alelnöke lett Rencz János dr. Választmányi tagok: Bay Lajos, Neubauer Ferenc, ifj. Molcsány Gá­bor, Bálint Imre, Égly Mihály, id. Molcsán G., dr. Szilágyi Imre. Beszkidi osztály elnöke: Dókus Gyula, alelnökök : Kende Péter, Lő­rinczy Jenő. Nagybánya jés Felsőbánya vi­déki elnök : Kádár Antal dr. Majd elfogadták a múlt évi zárszámadást, a jövő évi költség- vetést s végül Stoll Béla megköszönte Teleki Pálnak az elnökség elfogadását, valamint magas szép székfogadó beszédét. VÁROSI ÜGYEK. A mentők. Se’ szeri, se’ száma azoknak az ujabbkori szociális irányú egyesüleknek, tár­sulatoknak, melyeknek mindnyájan fizető, díjfizető tagjai vagyunk. Sokszor igazán csak akkor tudjuk, hogy tagjai vagyunk ennek-annak az egyesületnek, mikor a nyugtát kihozzák. Vagy bosszankod­nak, hogy az egyesületnek, társulatnak, kör­nek stb. nyugtahordója panaszkodik, zúgo­lódik : — Már hányszor kerestem ... és igy tovább. Mert igazán kellemetlen adósság számba megy a tagsági dij . . még azoknak a pasziv- életii köröknek, egyleteknek tagsági dija is, melyek már nem élnek. Még közgyűlést sem tartanak . . éveken át. Csak a mentőkre a mentő intézményre nem gondolunk. Tagjai sem vagyunk. Dijat sem fizetünk. Azt sértődjük voitakép, miből él? Ki tartja fenn? És miből táplálkozik? Pedig igazán, társadalmi, szoczialis köte­lességeinknek, áldozatainak egyetlen egy intéz­mény sem áll úgy neki és kérhetné jogosab­ban filléreinket, mint éppen — a mentő — egyesület? intézmény vagy minek is nevez­zük ? Ha a mentő-kocsi végig hajt utczáinkon ; ha a mentőknek sípját halljuk. . akkor ébre­dünk tudatára annak, hogy valahol baleset van vagy volt, Szivünkhöz kapunk. Lélegzet nélkül vetjük tekintetünket a rohanó kocsira. És talán, talán lelkűnkhöz, szivünknek szól az ismert jelszó. — Mindnyájunkkal történhetik baleset, . Vagy talán ez a praktikus és közismert ige is : — Ma neked, holnap nekem . . . A felebaráti szeretet vagy mondjuk a mai formában: az altruizmusnak leghatal­masabb kifejezése ez a gondolat, ez az érzés. A nagy közönség, a társadalom ... bi­zony hogy többet gondolhatna a mentőkkel. Tehetne is. Hiszen a mentő-intézmény, meg van városunkban is. Szükséget pótol. És ép­pen hogy szükségből van meg. Pedig ez az intézmény is fejlődésre vár. Fejleszteni is lehetne. Sőt kellene. A tűzoltóság, mely ma kezeli a mentő kocsikat . . tudja és érzi legjobban, hogy fejleszteni való van az intézmény körül sok. És fejleszteni is kellene. Az eseteknek száma, különlegessége és napról-napra való speciális volta jelölheti meg az irányt a módokat, az eszközöket, a mikkel ezt az igazán életbeli, nélkíilözhet- len intézményt felkarolhatnék. Most, egyelőre csak ennyit Írunk a a mentő intézményről. Rajta leszünk, hogy adott alkalommal a részletekben is foglal­kozzunk vele. A CSALÁD ÉS ISKOLA. A szövetkezeti ügy és a tanítók. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az idén is rendez továbbképző tanfolyamokat a taní­tók részére. A tanfolyamok julius 1-én kez­dődtek s három hétig tartanak. A múlt évi tanfolyamok sikere arra indította a minisz­tériumot, hogy a múlt évi 6 tanfolyam he­lyett az idén 12 helyen rendezzen ilyet. Az idei tanfolyamokat a bajai, kiskunfélegyházai, iglói máramarosszigeti, losonczi, aradi buda­pesti, temesvári és kolozsvári tanító-, továbbá a sepsiszentgyörgyi tanítóképzőkben tartják. A dolog azért is érdekelheti a tanitóságot, mert a tanfolyamokon a szövetkezeti isme­retek is előadásra kerülnek 8—8 órában. Eze­ket az órákat a Magyar Gazdaszövetség meg­bízásából Czettler Jenő dr. és Schandl Károly dr. tartják, kivéve a budapesti, aradi és te­mesvári képzőintézeteket, ahol Horváth'János dr., a Magyarországi Szövetkezetek Szövet­sége igazgatója a szövetkezeti ügy előadója. Nyugdíjazás. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter Jenkovszky Sándor pálóczi róm. kath. tanítót a f. évi november hó 1-én kezdődő hatályai évi 2800 koronával nyug­díjazta. Ez már humánus nyugdíjazás. Ma­gyarország tanügyének becsületére vall. Ismeretek Világfából. Aratási ünnepek. A nagy világnak a kis fűszál is része. Az ismeretek világának is a legkisebb, leg­igénytelenebb tudás, ismeretszál becses anyaga. Égy-egy törmellék is értéket képviselhet. így vagyunk az ismeretek törmellékeivel is. * A kenyeret minden nép, minden idő nem csak legszükségesebb tápláléknak tar­totta, hanem valami felsőbb, gondviselő jóté­konyságának. A kenyérnek valót, a gabona féléket már négy-öt ezer évvel ennek előtte ismer­ték, termesztették. És arról is vannak bizony­ságok, hogy az emberiségnek e nagy kin­csét mindig vallásos gondolatokkal, érzések­kel vették körül. A mi lelki jelenségeknek ünnepekben, bizonyos szertartásokban adtak kifejezést. * A kereszténység ezt a felfogást, gondol­kozást, érzést megnemesitette. A természet­fölötti élet bizonyosságába és magaslatába emelte. A Megváltó imádsága, melyre az em­bereket tanította: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk“ — mélységes életbölcse- letet, lehet mondani szociális felfogást hozott arra a terményre, melyet a magyar ember eszejárása az „élet“ szóval jelöl meg. Azokat a szertartásokat, ünnepeket, mi­ket az aratásokkal, egyáltalán a mezei munka kapcsolatos tartalommal látta el. Megszen­telte és belekapcsolta az emberek életrend­szerébe, keresztény világnézetébe. Az aratási ünnepek őseinknek szép és kedves ünnepe volt. Még nagyapáink korában is nagy népszerűségnek örvendeztek ezek az aratási vigalmak. A mezőre vig zeneszóval vonultak és onnan vissza a faluba, városokba. Buzakalászokból koszorúkat fontak és azokat a verses jókívánságokban nyújtottak át a gazdáknak. A gazda viszont megvendégelte aratóit és belevegyült munkásainak örömébe. Ez ősi szokást, mint sok más virágát a nemzeti hagyományoknak és életnek leta­rolta a legújabb kor. A tőzsdéknek, a mer- kantill felfogásoknak és az ideálisabb felfo­gásokat pusztító kor. Éket vetett gazda és munkás közé és ezzel az aratási ünnepély­nek is elvette a lelkét, a derűjét, az örömeit. De hiába minden pusztító munka. A népié­lek nem lehet ünnep nélkül. Vagy maga te­remti meg vagy visszahozza a múltból. És vissza is hozta. Ma újra fellendült az aratási ünnepek gondolata és gyakorlata. Különösen Darányi miniszter volt az, a ki ez irányban megnyerte nemcsak a népet, de a gazdákat is. Az aratási ünnepekről most már minden aratás után hallunk örvendetes híreket. Gazda. Mikor aratnak a földön ? Mindig 1 Nincs oly hónapja az évnek, hogy a világ valamely részén ne aratnának. Januárban, mikor nálunk hó borit mindent, nagyban folyik az aratás Ausztráliában. Februárban India és Felső-Egyiptom egy része lát az aratáshoz. Alsó-Égyiptomban márcziusban végződik. Áprilisban folyik az aratás Cyprus szintén, Perzsiában, Kis Ázsiában, Mexikóban és Kuba szigetén. Májusban kerül a sor Algírra, Közép Ázsiára, China, Jappán Mexikó és északamerikai Egyesült-Állam egy részére. Junius havában aratnak a dunai államok, Magyarország, Görögország, Dél-oroszország, Itália, Spanyolország1 Portugália, Franczia ország déli részén és az amerikai államok körül többen. Júliusban arat Németország, Ausztria, Francziaország északi része, Svájcz, Svéd, Norvég. Szeptemberben Észak-Oroszor- szág Novemberben és Deczemberben Észak- Ausztráliában Peru, Dól-Afrika és Alsó-In- diában végzik az aratást. Fürdőkre legtöbbször azok mennek, a kiknek igazán szükségük van reá. Vagy ? A kiknek egyáltalában semmi bajuk nincs. És hányszor történik, hogy mind a ketten csalódottan és még inkább vagy legalább is betegen érkeznek haza. * Fürdőben egy társ bizonyosan hozzánk szegődik. Az unalom, mely napról-napra szá­mítja, számitgatja, számlálgatja mikor megyünk haza ? * Fürdőben még azok az asszonyok is folytonosan a konyhával foglalkoznak, a kik otthon a konyhával egyáltalán nem törődtek. Határtalan szerelem. — Margitka, én sajnálom, hogy nem va­gyok egy középkori lovag, hogy méltóképpen bizonyíthatnám be szerelmemet. Szeretnék ma­gáért csatározni, szenvedni, meghalni! Mivel kizonyithatnám be szerelmemet ? — Mondjon le a czigareitázásról. — Ugyan! Már hogy lehet ilyen képtele­nül nehéz dolgot kívánni! Önayysáya toalettje. — Barátom, a feleséged toalettjei tönkre fognak engem tenni. — Hogy beszélhetsz ilyet ? — No igen. Amint uj ruhát lát a fele­ségeden nyomban ő is rendel magának egy drágábbat. Őszinte férj. — Kedves kis uracskám, hogyan is élnél te nélkülem ! — Olcsóbban, mint most. V'

Next

/
Oldalképek
Tartalom