Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-15 / 28. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár-Néméti 1914. julius 15. nepe. Csak a keresztény szeretet leányai­nak ^csöndes kolostoraiban ünnepel­nek. Felbugnakazorgonánakhangjai. Belevegyülnek az irgalmas nénék buzgó énekei, zsolozsmái. Kigyul ar- czukon a krisztusi szeretet tüze, mely űzi, sürgeti őket „a jobb ajándé­kokéra.“ Mert ők Krisztus iránt való szerétéiből, önként állanak a felebaráti szeretet szolgálatába minden téren. Ahol könny hull. Ahol beteg szenved. Szegénység jajgat. És nevelésre, a kultúra vilá­gosságára vár az uj nemzedék. Külön ünnepet nem várhatunk az embermillióktól. De e milliók közt megállhatnának egy perezre legalább azok, akik a jótékonyság szolgálatába szegődtek. Jó aka­rattal, tiszteletreméltó szándékkal. Megállhatnának, hogy rávessék te­kintetüket az irgalmas szeretet nagy, az egész világra ható esz­ményi alakjára, sz. Vinczóre. Hadd öntene az ő élete, az ő példája lel­ket, krisztusi szeretet minden szivbe. Minden karba, mely áldozatos mun­kát és eredményes munkát is akar végezni a szegényekért. A beteg lelkekért. Mert e munka Krisztus sze- retetétöl, szent Vincze szellemétől áthatott apostolokért kiált. (br.) Hova jutunk, ha mindent, ami szent, felséges, ideális, nagy és nemes előttünk, a sárba tipornak!? A napjainkban mindsürübben ismétlődő merényletek, orgyilkosságok folytán érdemes erről elmélkedni. A kath Az amerikaimagyarságot, mint “ Ä<llu' nagy és átható tényező tartja Világ fenn és fűzi nemzetünkhöz a rrt!,uA7 hit, az egyház. Ha el is hagy­LgyilaZ ták az ó hazát, mint ők neve­körébői. zik Magyarországot, lelkűk haza jár a hit szárnyain és ott az uj hazában is megtartja őket nekünk, a magyar nemzetnek. A hol templom épül, ott a ma­gyarságnak is erős vára épül. A honnan haza fáj, haza sóhajt a mi népünk lelke. A honnan nem egyszer a mi templomainknak is küldenek áldozatokat. Siirjen kapjuk a hí­reket a tengeren túlról, hogy a magyarság összetartása templomokat, iskolákat épit és vallásos egyesületeket alkot. A világegyház nagy, csudás hivatása, hogy az egyetemes egyházban megtartja, őrzi és ápolja a nemzeti érzést és hazaszeretetei. Most is szép, felemelő eseményről Írnak az amerikai újságok: Mc. Keesportban felépített díszes temp­lomban felszentelték az uj oltárképet, melyet a király küldött ajándékba. Mi itt az „óha­zában“ az ilyen eseménynek leggyakrabban nem tulajdonítunk fontosabb jelentőséget. Odakint ellenben ez elfelejthetetlen ünnep, amely csak megerősíti a hithüséget és haza- fiságot. A felszentelési ünnepségre messze vidékről eljöttek, akik valaha itt e hazaföld­jén nevelkedtek, hogy tanúságot tegyenek egybetartozásukról és e „mostoha“ haza sze- retetéről. A raagvar Hitvalló főispán. Nem egye- , *u t-% dűl álló, elszigetelt eseményről KatnOllKUS kell megemlékeznünk. Ebben EffVháZ a b°rus világban, a világnézetek ' mérkőzésének idejében immár gyakrabban fellobognak itt is, ott is a bátor, a hitvalló lelkek megnyilvánulásai — a zöld asztalnál is. Dr. Miskolczy Ferencz Bihar- vármegye főispánjának a vármegye rendkívüli közgyűlésén elmondott hitvalló, bátor beszéde ezek közé a jelenségek közé tartozik. Olyan nagy gaudiummal eresztik világnak, ha a zöld asztalnál egy-egy támadás hangzik el a vallás, az egyház és intézményei ellen. Lehet, hogy a bihari főispánnak hitvalló beszédét is, melyet a trónörököspár halála alkalmából mondott a vármegyeháza közgyűlésén, agyon­hallgatják vagy támadásban részesítik. Annál inkább kell nekünk méltatni ezt a beszédet, melyről a Tiszántúl úgy ir, hogy ez a beszéd egyike volt a legszebbeknek, melyek Bihar- vármegye ősi közgyűlésének termeiben el­hangzottak. A gyász keretében a keresztény meggyőződés sziklaszilárd alapján álló hazafiui lélek megnyilvánulása volt e hatalmas beszéd, melyet a közgyűlés mély megindultsággal hallgatott végig. A hitvalló beszédből leszö­gezzük a következő részletet: — Korunkban az emberiség szivéből, leikéből mindinkább vész ki az ideál! Kezdik elvetni a vallást, semmibe nézik a nemzeti ideálokat, k i akarják küszöbölni az iskolákból a vallás tanítási a valláserköl­csös nevelést, készek rémítő attentátumo- kat elkövetni, czéljaik elérésére minden eszközt jónak tartanak. Eldobják maguktól a vallást, pedig egyedül csak a vallás, a hit az, ami erőt ad és felemel! Ami a megpróbáltatás, a szen­vedés nehéz napjaiban vigaszt és megnyugvást nyújt! Lékicsinylik a vallást, a valláserkölcsös nevelést, pedig az igaz valláserkölcsös nevelésben részesült embert nem lehet az ilyen undok tettek, gaz merényletek elkövetésére rábírni, mert az igaz vallásos emberben él a hit, él a valláser­kölcsi érzés, és a krisztusi, a felebaráti szere­tet és ez az alapja mindennek, ez az alapja a békés együttélésnek, ez az alapja a társadalom­nak, ez a társadalmi rend fenntartója és nem a törvényekben megszabott büntetéstől való féle­lem ! Vége annak a társadalomnak, amelyben a nagy tömeg csak azért engedelmeskedik, mert fél! A félelem nem tart örökké, a félelem el is múlik és előáll a maga valóságában a hitetlen, az erkölcstelen, a mindenre kész, a mindent megtartó és mindent feljorgató ember! . . A katholikus sajtó támogatása. Chilién a minap hunyt el. Jose Tocomal szenátor és végrendeletében hatszázezer dollárt hagyott a katholikus sajtónak. Szent Ágostonnak szobrot emeltek. Combes karthagói érsek vezetésével nemré­giben leplezték le Szent Ágoston hatalmas bronzszobrát Hippo-ban. VÁROSI ÜGYEK. Szatmár szab. kir. város törvény- hatóságának közgyűlése. A julius 13 án lefolyt városi közgyűlést a kegyelet, az emlékezés aktusa vezette be. Á városatyák nagy része külsőleg is kifejezést adott a gyásznak, a fájdalmas rész­vét hangulatának. Fekete ruhában jelentek meg a közgyűlés termében. Csaba Adorján főispán nyitotta meg a gyűlést. Tartalmas, keresetlen és mégis szi­vekbe ható beszédében emlékezik meg a megrázó eseményről, a mely a nemzetet és a nemzet lelkében és testében városunkat is gyászba borította. Beszédének különösen két részlete kel­tett a hallgatóság körében Iáható hatást. Mi­kor ezeket a szavakat mondotta : — Katonának csatatéren, az ellenféllel szembe nézve elesni: dicsőség. Az ilyen példa nem keserűséget, de dicsteljes érzést kelt, az ilyen példa teremti a hősök légióját. Azonban elesni békés időben, mikor valaki szeretettel szivében, hasonló érz etnek kiváltása végett közeledik egy néphez, elesni egy gaz orgyilkos fegyverétől, melyet a legnemtelenebb ellenfél adott kezeibe: ez a kese­rűségnek oly mélységes érzelmével tölti el minden nemesen érző ember szivét, hogy a megnyugvás érzetét csak a vallásos hit tudja felkelteni de önkéntelenül feltesszük a kérdést: miért kel­eti ennek igy történni: Majd igy fejezi be beszédét. — A megboldogultakról az élők felé tekin­tek, akiket a rettenetes esemény legközelebb­ről sulytott: áldott lelkű jóságos uralkodónk felé, ki az emberi megpróbáltatás minden fokozatán keresztül ments az árvák felé, akik csak most vannak az élet kezdetén s már is egy oly irtóztató csapás méretett reájuk, ami egy perez alatt a gyermekből aggot teremt­het. Ha van sebükre vigasz, csak egyedül az lehet, ha látják, hogy a népek szeretete s részvéte körülövezi őket. Az emberi érzés su- galja, hogy ezt hozzuk tudomásukra. A polgármester indítványára a törvény- hatóság a minisztereluök utján külön is ki­fejezi részvétét Őfelségének és a trónörökös árváinak — a királyhoz iutézett és már szö- vegezett rászvétiratban. * A kegyeletes aktus után következett — a választás. Föpénztárossá választották egyhangúlag (az egyedül pályázó) Fürst Viktort, a ki ed­dig főellenőr volt. Áz ő helyére aztán uj el­lenőrt kellett választani. A kandidáló bizott­ság mind a hét pályázót kandidálta. A választás eredménye: Kováts János banktisztviselőt 31 szavazattal föellenőrré választották. Káldor Lajos 23 és ifj. Kiss József 20 szavazatával szemben. Különösnek tartjuk, hogy bár éppen a városházán hangoztatják és jogosan, hogy a választásoknál a városi tisztviselők előlépését kell szem előtt tartani, mégis éppen a város belső embereinek megegyezésén, illetőleg meg nem egyezésén dőlt el, hogy a falakon kívül való, különben érdemes pályázó győzött. Most hát jöjjön a nemes verseny. * A választás befejezésével be volt fejezve nemcsak a választási izgalom, de az érdeklő­dés is. Gyors egymásutánban tárgyalta le a közgyűlés a pontokat. És pedig a miniszteri leiratot; a villamos ügyben ; a felső kereske­delmi iskola segélyezése kérdésében stb. Az. izraelita hitfelekezet a városi segélynek fel­emeléséért kérvényezett. A közgyűlés az ügyet előkészítés végett visszaadta a tanács­nak. A többi letárgyalt ügyekről hírrovatunk­ban referálunk. ___________________________________A_---- t ----1 Ér ni János. 1872—1914. Egyházmegyénknek ismét halottja van. Újra kidőlt egy munkása; Krisztus katonája Isten országában. A világ olvassa és hallja halálának hí­rét. Azt mondja reá: — Meghalt egy falusi pap. A ki azonban tisztában van az élet, a hivatás értékének felfogásával; és tudja, hogy a királyi nap az ő kis sugaraival is vissza­tükrözi egyetlen vizcseppben is az egész napnak képét és jelentőségét: az nem ma­radhat hidegen egy szerény falusi kath. lel­késznek éveken át végzett munkájával, be­csületes apostolkodásával szemben sem. Nem különösen az a község, a hol élt, törékeny testének és erősebb lelkének minden erejét a nép üdvössége és anyagi jóléte érdekében áldozta fel. Egyesek működése szálaiból alakul ki sokszor egyes községek . . egyes községekből magának a nemzetnek sorsa. Az az igényte­len falusi lelkész népének sorsát, üdvét, múltját, jelenét és jövendőjét hordozza a lelkében, munkájában és csendes áldásos fáradozásaiban. Azért nemcsak mi, de mindazok, a kik igy fogják fel a legszerényebb, de áldások forrásaivá váló hivatás betöltését: azok nem fogják megvonni Érni Jánostól sem az imád­ságot, emlékezetet, sőt elismerést. Egy szaímármegyei községnek, Szinfa- lunak volt legutóbb lelkésze. Született 1872. év január 27-én Csanáloson. Felszentelték 1896. junius 29-én- Mint segédlelkész műkö­dött Kálmándon, Szakaszon Szaniszlón ; ideig­lenes adminisztrátorként Nántün, 1905-ben Szinfalu lelkészévé nevezték ki. Tehát negyvenhárom éves ember, 18 éves áldozó pap volt. És ezen évekből Szin- faluban kilencz esztendőt töltött. Csendes, szerény és buzgó volt. Népét szerette s hívei is ragaszkodtak a folyton betegeskedő, de kötelességét azért mindig teljesítő buzgó, jólelkü, szelíd lelkészükhöz. Az ö. v. f. n. Testvér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom