Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-01 / 26. szám

Szatmár-Németi, 1914. julius 1. 7 váth Imre, Jendrascsák Károly, Kovács Kál­mán, Má.jer József, Máncz János, Merza István, Orosz Ede, Pastyik István, Pausz István, Treitli Károly Varga József. Az évzárón hirdették ki a jutalmazott tanitójelöltek névsorát is. Ezek szerint részint alapítványokból, részint jótevők adományai­ból a következő növendékek kaptak jutalmat: A IV-ed évesek közül Heftier József, Máncz János, Treitli Károly. A III évesek küzől: Bartha Béla és Müller Ferenc. A II. évesek közül : Tóth János. Az I. évesek kö­zül : Szabó Lajos. A képesítő vizsgálat eredményének ki­hirdetésével kapcsolatosan Jordár Károly dr., apátkanonok, aképesitő vizsgálat elnöke meleg­hangú, lelkesítő beszédet intézett az uj ta­nítókhoz. Az irgalmas nővérek kolostorában levő tanitónőképző és óvó képző képesítési vizsgálatának eredménye. Sikerrel tették le a képesítőt a következő jelentkezők: Bakkay Vilma, Balogh Anna, Bárány Ilona, Bozsán Ju­liánná, Demeter Erzsébet, Dobrovoczky Anna, Eksmied Mária, Bolwa Mária, Fogarassy Kata­lin, Gurnesevits Gizella, Homann Rozina, Hor­váth Teréz, Iván Erzsébet, Kende Ilona, Kiss Piroska, Laskay Juliánná, Lengyel Aquilia, Mar­kos Ida, Máté Valéria, Méder Emma, Navora Sarolta, Papp Vilma, Peyerl Margit, Radics Olga, Remisovszky Gabriella, Smóling Erzsébet, Stróné Gizella, Tamás Hona, Vánk Mária, Ve- kerdi Ilona, Képesített óvónők : Asztalos Ilona, Bakkay Blanka, Bede Emma, Bernhard Mária, Bodor Irma, Butka Ilona, Csorba Ilona, Dobej Irén, Dudás Róza, Eszényi Berta, Fehér Mária, Formády Gizella, Fürpász Amália, Gacsal Má­ria, Gombkötő Janka, Grundik Malvin, Guth Mária, Gyöngyösy Erzsébet, Háger Margit, Horny Márta, Horváth Margit, Hrivnyák Erzsé­bet, Jankovics Szidónia, Kallós Erzsébet, Kasza Julianna, Kaufke Margit, Kádár Paulina, Kiss Erzsébet, Kontros Gizella, Komáromy Mária, Kovály Anna, Laskay Mihályné, Lupán Alexan­dria, Marzsó Margit, Matyasin Erzsébet, Mikó Izabella, Munkácsi Borbála, Nagy Győri Blanka, Oláh Erzsébet, Paszejka Katalin, Pataky Vilma, - Petrovay Margit, Pintér Gizella, Podraczky Bé- láné, Poldauf Etel, Princzinger Jánosné, Pusz­tai Dominika, Simonyi Irma, Somogyi Ilona, Sóskúti Margit, Sulyok Ilona, Szarvadi Mária, Tiscler Anna, Toldi Elza, Túri Nagy Matild, Ulrich Aranka. Mindkét vizsgálaton Szabó Ist­ván prelátus, főtanfelügyelő elnökölt a ki nagy és nehéz, de örvendetes munka beféjezésével gyö­nyörű beszédet intézett a képesített tanító­nőkhöz, illetőleg óvónőkhöz. NŐKRŐL A NŐKNEK. A dolgozó nők.* Olvasgatván a nőknek a „Dolgozó nők“, czimü újságát: úgy veszem észre, hogy ma már a nők tevékenységében bizonyos megkü­lönböztetést akarnak tenni. Hogy mindjárt a dolog velejére térjek : dolgozó nőnek azokat a nőket tartja és különös előszeretettel nevezi is, a kik nemcsak a maguk családja gondozásával, házi munkájával van elfoglalva. Dolgozó nőnek nem azt az anyát nevezi, a ki nappalát a család oltárára teszi. Az ilyen nőt csak afféle dolgos házi asszonynak tekinti. Dolgozó nő az, a ki a házhoz, a családba produktiv munkájával jö­vedelmet hoz. Tehát, hogy csak néhány ke­reseti forrást említsek : vagy tanítónő, hiva- talnoknő vagy egyáltalán valami igazi külön foglalkozást üz. Ezzel a felfogással bizony népszerűsíteni akarja azt az irányzatot, a mely a nőnek családi munkáját nem tudja egészben értékelni. Nem is tartja elegendőnek. S mintegy meg­indítja azt az általános törekvést, hogy a férjhezmenő leányok mindegyike igyekezzék a dolgos háziasszonyság mellé valami okle­veles, valami produktiv körű képesítő foglal­kozást szerezni, hogy-hogy mikép is mondjam — férjével párhuzamosan jövedelmet produ­* Közelebb mi is elmondjuk a magunk szerény véleményét. Szerk. _ HETI SZEMLE“ káljon. Vagy talán férje csekély, talán elma­radt fizetését pótolhassa. Hát én is azt gondoltam és hittem is jó ideig, hogy ez a törekvés jogos, kívánatos, jobb jövőt, boldogabb családi életet biztositó. Szereztem is kitűnő képesítést . . és az élet kezével nyújtott nekem olyan alkalmazást, a melyikkel tisztességes jövedelmet hoztam családom számára. De mi hamar ki kellett ábrándulnom, felébrednem,csalódottan ebből a hitemből. Mert jöttek a gyermekek, a. család. És mondha­tom, hogy mihelyt azt kellett éreznem, ta­pasztalnom, hogy most kezdődik igazán a nőnek, a családanyának, a hü és jó feleség­nek, nem dolgocskája, de önfeláldozó mun­kája. Most kezdődik valójában az igazi dol­gozás ideje: be kellett látnom, hogy ha meg­tartom a családon kivül való hivatalomat; főleg ha azt valójában lelkiismeretesen be­tölteni akarom: akkor el kell hagynom anyai kötelességeimet. Akkor meg fogják érezni az anyai befolyás, őrködés hiányát az én kis gyermekeim. És a feleségnek kapkodó felü­letes lelkét az én dolgos, verejtékkel dolgozó uracskám is meg fogja érezni. De nagyon. Az a jövedelem, a mit — hát nevezzük igy — a dolgozó nő a családba hoz,- csak felszínes és látszólagos. A tanítónő például neveli másnak gyermekét, az ő gyermekét pedig otthon nevelik, gondozzák a mai meg- bizhatlan, sőt veszélyes cselédek. A hivatal­noknő, a házon kivül dolgozó anya munká­ját hivatalának adja: ezt a munkát otthon pótolni, helyettesiteni kell a bérért dolgozó cselédnek. És az a jövedelem! Szép, talán sokat pótol. Talán nagyobb igényeket elégít ki. De nincsen azon áldás. Ha az a nő, az a család, az az anya oly szerencsés, hogy helyettesítheti egy áldott nagymama vagy testvér, vagy hü rokon . . . akkor nem szóltam. De hol és hány család­ban találhatók fel ilyen jó lelkek. Oh nem! Azon a jövedelmen nincs annyi áldás, mint az emberek hiszik. Ha a többletjövedelmet mérlegre tesszük, pl. az egyik serpenyőbe; másik serpenyőbe tesszük az anyának aggodalmait, kálváriáját vala­hányszor ott kell hagynia gyermekeit, azt a pusztítást, a mit otthon a fizetett ellenségek, a cselédek tesznek, akkor látunk csak tisztán, akkor értékelhetjük csak igazán a nőnek ke­resetét, a mivel állítólag a családját boldo­gítja. A család részére ma sincs nagyobb tőke, biztosabb és áldásosabb jövedelem, mint az önfeláldozó anyai, háziasszonyi munka. Ez az én szerény véleményem. A ... . Bélámé. Paradicsomsaláta. Vékonyhéju és le­hetőleg kevésmagu érett paradicsomot nyersen vékony szeletekre vágunk, megsózzuk, ecsetet öntünk rá és a tetejére kevés törött borsot hintünk. Mókaságok. — Mikor mégy fürdőre Náczi ? — Kicsoda ? — Hát te, meg a családod . . . ■— Barátom, minket úgy megfiiröszlöltek a bankok ebben az esztendőben, hogy elég lesz Hz esztendőre. X — Maga safőrnek kínálkozik hozzám ? — Igen, kérem . . . — Tud teljes bizonysággal hajtani? — Hogyne kérem . . . — Van bizonyítványa róla ? — Nos? — A volt gazdám nem adhatott — kérem — bizonyítványt. Mert éppen árokba fordultunk és a karja eltört. Most nem tud írni. de mikor meggyógyul ... a bizonyítvány is itt lesz. GAZDÁK VILÁGA. Aratnak... Aratnak, de nem mindenütt. Vagy leg­alább nem szent Péter napjára és úgy, annyi reménységgel, mint a „jó“, sőt „közepes“ esztendőkben szoktak aratni. Különösen Szat- márvármegyében. És a szomszédjainkban: Ugocsa, Bereg és a határos vidékeken. Szomorú sőt vigasztalhatlan képet nyúj­tanak a mi vidékünkön a búza földek. A vetések részben ki sem keltek. El­maradtak, ritkák, gyomosak és meg ölő ellen­séggel küzdve elsatnyultak. Cserben hagyták sok helyen a gazdákat a vető magvak is. Az időjárás is abnormális volt és még mindig nem tudta megtalálni egyensúlyát. Szerencse még, hogy vannak vidékek, a hol a gazdák nem panaszkodhatnak. Aratnak tehát különböző eredménnyel, hangulattal. Aranykalászt lenget tehát a nyári szél most is, ez idén is. Az arany kalász sz. Pé- ter-Pál napjára már máskor jóformán meg­érett a learatásra. A homokon a gvorsan érő rozsba már beállottak az aratók. És ott is, a hol a ta­vaszi őszi szárazság, az idén pedig a május végi fagy kárt nem okozott — reménykedő munka folyik. Nem úgy a csapásos vidéke­ken, a hol vagy egyáltalán nincs mit aratni vagy ha van is — késik az érés. A harmadik esztendő tehát már, mikor a magyar gazdákra nehéz gond borul. És ezzel a gonddal az egész országra. Az ország közgazdasági helyzetére. Mert hiába, ha a föld nem terem, Magyarországon megakad minden. Ezt ugyan pár évvel ezelőtt elhinni nem akarták ; most azonban már — nagy tandíj fizetés után sóhajtva — nyögve érzi a legdühösebb agrár ellenes mozgalom is. Majd még jön nagyobb tanulság is. 36 millió mm. búza. (Hivatalos jelen­tés.) A legutóbbi hivatalos vetésjelentés köz­zététele óta eltelt két hét alatt napról-napra zivataros esők voltak, melyek majdnem az egész országra kiterjedtek, sőt helyenkint felhőszakadásokká fajultak. Az elég gyakran előfordult elemi csapások által okozott, na- gyobbára csak helyi jellegű károsodásoktól eltekintve, az elmúlt két hét időjárása álta­lában kedvezőnek mondható. Megjavította a kilátásokat az a körülmény is, hogy a főbb búzatermő vidékeken igen nagy károsodással fenyegető rozsdaveszedelem megenyhült. A kedvező fejlődésnek köszönhető, hogy a 2— 3 héttel ezelőtt még igen gyenge kilátások annyira megjavultak, hogy az ősziektől ma már gyenge-közepes, a tavasziakból pedig Igaz ugyan, hogy a megnövekedett vetéste­rület daczára a múlt évinél búza és rozster­mésre van a folyó évben ezidő szerint kilátás de tagadhatatlan, hogy az utóbbi javulás nélkül olyan kedvezőtlen termésben lett volna részünk, amilyen már évek hosszú sora óta nem volt. Még jobban kedvezett a közelmúlt időjárása a tavaszi kalászoknak, melyek ez idő szerint jól állanak s oly szép reményekre jogosítanak. j|| Szerkesztői Pzebetek ® Kivácsi. Mit sem tudunk a kérdezett ügyről. A hirek sokszor az óhajtásokat szokták követni. Még egyes egyének önóhajtását is. Sokszor a hirek forrá­sát is — itt találhatjuk fel. — Gazda. Már junius 27-től kezdve megcselekedhette volna ezt katona fia. „Minden földmiveléssel foglalkozó katona jun. 27-től kezdve kiveheti a három heti szabadságot; de aug. 8-án minden szabadságoltnak be kell vonulnia szol­gálattételre . . . Vidéki. De igen. Nem árt az, ha a fővárosi ellenséges lapokban megjelent támadásokra is reflektálunk, főleg ha az a mi vidékünkkel kapcso­latos. Hiszen azt a lapot itt is olvassák. Tehát a tá­madást is. Csakhogy ne ilyen laposan. Verrvel és szellemmel kell az megirni. — Domonya. Szerdán délben, lap megjelenése után érkezett a tudósítás. Köszönjük és kérjük máskor is . . de gyorsabb vo­naton. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom