Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-01 / 26. szám
Szatmár-Németi, 1914. julius 1. 7 váth Imre, Jendrascsák Károly, Kovács Kálmán, Má.jer József, Máncz János, Merza István, Orosz Ede, Pastyik István, Pausz István, Treitli Károly Varga József. Az évzárón hirdették ki a jutalmazott tanitójelöltek névsorát is. Ezek szerint részint alapítványokból, részint jótevők adományaiból a következő növendékek kaptak jutalmat: A IV-ed évesek közül Heftier József, Máncz János, Treitli Károly. A III évesek küzől: Bartha Béla és Müller Ferenc. A II. évesek közül : Tóth János. Az I. évesek közül : Szabó Lajos. A képesítő vizsgálat eredményének kihirdetésével kapcsolatosan Jordár Károly dr., apátkanonok, aképesitő vizsgálat elnöke meleghangú, lelkesítő beszédet intézett az uj tanítókhoz. Az irgalmas nővérek kolostorában levő tanitónőképző és óvó képző képesítési vizsgálatának eredménye. Sikerrel tették le a képesítőt a következő jelentkezők: Bakkay Vilma, Balogh Anna, Bárány Ilona, Bozsán Juliánná, Demeter Erzsébet, Dobrovoczky Anna, Eksmied Mária, Bolwa Mária, Fogarassy Katalin, Gurnesevits Gizella, Homann Rozina, Horváth Teréz, Iván Erzsébet, Kende Ilona, Kiss Piroska, Laskay Juliánná, Lengyel Aquilia, Markos Ida, Máté Valéria, Méder Emma, Navora Sarolta, Papp Vilma, Peyerl Margit, Radics Olga, Remisovszky Gabriella, Smóling Erzsébet, Stróné Gizella, Tamás Hona, Vánk Mária, Ve- kerdi Ilona, Képesített óvónők : Asztalos Ilona, Bakkay Blanka, Bede Emma, Bernhard Mária, Bodor Irma, Butka Ilona, Csorba Ilona, Dobej Irén, Dudás Róza, Eszényi Berta, Fehér Mária, Formády Gizella, Fürpász Amália, Gacsal Mária, Gombkötő Janka, Grundik Malvin, Guth Mária, Gyöngyösy Erzsébet, Háger Margit, Horny Márta, Horváth Margit, Hrivnyák Erzsébet, Jankovics Szidónia, Kallós Erzsébet, Kasza Julianna, Kaufke Margit, Kádár Paulina, Kiss Erzsébet, Kontros Gizella, Komáromy Mária, Kovály Anna, Laskay Mihályné, Lupán Alexandria, Marzsó Margit, Matyasin Erzsébet, Mikó Izabella, Munkácsi Borbála, Nagy Győri Blanka, Oláh Erzsébet, Paszejka Katalin, Pataky Vilma, - Petrovay Margit, Pintér Gizella, Podraczky Bé- láné, Poldauf Etel, Princzinger Jánosné, Pusztai Dominika, Simonyi Irma, Somogyi Ilona, Sóskúti Margit, Sulyok Ilona, Szarvadi Mária, Tiscler Anna, Toldi Elza, Túri Nagy Matild, Ulrich Aranka. Mindkét vizsgálaton Szabó István prelátus, főtanfelügyelő elnökölt a ki nagy és nehéz, de örvendetes munka beféjezésével gyönyörű beszédet intézett a képesített tanítónőkhöz, illetőleg óvónőkhöz. NŐKRŐL A NŐKNEK. A dolgozó nők.* Olvasgatván a nőknek a „Dolgozó nők“, czimü újságát: úgy veszem észre, hogy ma már a nők tevékenységében bizonyos megkülönböztetést akarnak tenni. Hogy mindjárt a dolog velejére térjek : dolgozó nőnek azokat a nőket tartja és különös előszeretettel nevezi is, a kik nemcsak a maguk családja gondozásával, házi munkájával van elfoglalva. Dolgozó nőnek nem azt az anyát nevezi, a ki nappalát a család oltárára teszi. Az ilyen nőt csak afféle dolgos házi asszonynak tekinti. Dolgozó nő az, a ki a házhoz, a családba produktiv munkájával jövedelmet hoz. Tehát, hogy csak néhány kereseti forrást említsek : vagy tanítónő, hiva- talnoknő vagy egyáltalán valami igazi külön foglalkozást üz. Ezzel a felfogással bizony népszerűsíteni akarja azt az irányzatot, a mely a nőnek családi munkáját nem tudja egészben értékelni. Nem is tartja elegendőnek. S mintegy megindítja azt az általános törekvést, hogy a férjhezmenő leányok mindegyike igyekezzék a dolgos háziasszonyság mellé valami okleveles, valami produktiv körű képesítő foglalkozást szerezni, hogy-hogy mikép is mondjam — férjével párhuzamosan jövedelmet produ* Közelebb mi is elmondjuk a magunk szerény véleményét. Szerk. _ HETI SZEMLE“ káljon. Vagy talán férje csekély, talán elmaradt fizetését pótolhassa. Hát én is azt gondoltam és hittem is jó ideig, hogy ez a törekvés jogos, kívánatos, jobb jövőt, boldogabb családi életet biztositó. Szereztem is kitűnő képesítést . . és az élet kezével nyújtott nekem olyan alkalmazást, a melyikkel tisztességes jövedelmet hoztam családom számára. De mi hamar ki kellett ábrándulnom, felébrednem,csalódottan ebből a hitemből. Mert jöttek a gyermekek, a. család. És mondhatom, hogy mihelyt azt kellett éreznem, tapasztalnom, hogy most kezdődik igazán a nőnek, a családanyának, a hü és jó feleségnek, nem dolgocskája, de önfeláldozó munkája. Most kezdődik valójában az igazi dolgozás ideje: be kellett látnom, hogy ha megtartom a családon kivül való hivatalomat; főleg ha azt valójában lelkiismeretesen betölteni akarom: akkor el kell hagynom anyai kötelességeimet. Akkor meg fogják érezni az anyai befolyás, őrködés hiányát az én kis gyermekeim. És a feleségnek kapkodó felületes lelkét az én dolgos, verejtékkel dolgozó uracskám is meg fogja érezni. De nagyon. Az a jövedelem, a mit — hát nevezzük igy — a dolgozó nő a családba hoz,- csak felszínes és látszólagos. A tanítónő például neveli másnak gyermekét, az ő gyermekét pedig otthon nevelik, gondozzák a mai meg- bizhatlan, sőt veszélyes cselédek. A hivatalnoknő, a házon kivül dolgozó anya munkáját hivatalának adja: ezt a munkát otthon pótolni, helyettesiteni kell a bérért dolgozó cselédnek. És az a jövedelem! Szép, talán sokat pótol. Talán nagyobb igényeket elégít ki. De nincsen azon áldás. Ha az a nő, az a család, az az anya oly szerencsés, hogy helyettesítheti egy áldott nagymama vagy testvér, vagy hü rokon . . . akkor nem szóltam. De hol és hány családban találhatók fel ilyen jó lelkek. Oh nem! Azon a jövedelmen nincs annyi áldás, mint az emberek hiszik. Ha a többletjövedelmet mérlegre tesszük, pl. az egyik serpenyőbe; másik serpenyőbe tesszük az anyának aggodalmait, kálváriáját valahányszor ott kell hagynia gyermekeit, azt a pusztítást, a mit otthon a fizetett ellenségek, a cselédek tesznek, akkor látunk csak tisztán, akkor értékelhetjük csak igazán a nőnek keresetét, a mivel állítólag a családját boldogítja. A család részére ma sincs nagyobb tőke, biztosabb és áldásosabb jövedelem, mint az önfeláldozó anyai, háziasszonyi munka. Ez az én szerény véleményem. A ... . Bélámé. Paradicsomsaláta. Vékonyhéju és lehetőleg kevésmagu érett paradicsomot nyersen vékony szeletekre vágunk, megsózzuk, ecsetet öntünk rá és a tetejére kevés törött borsot hintünk. Mókaságok. — Mikor mégy fürdőre Náczi ? — Kicsoda ? — Hát te, meg a családod . . . ■— Barátom, minket úgy megfiiröszlöltek a bankok ebben az esztendőben, hogy elég lesz Hz esztendőre. X — Maga safőrnek kínálkozik hozzám ? — Igen, kérem . . . — Tud teljes bizonysággal hajtani? — Hogyne kérem . . . — Van bizonyítványa róla ? — Nos? — A volt gazdám nem adhatott — kérem — bizonyítványt. Mert éppen árokba fordultunk és a karja eltört. Most nem tud írni. de mikor meggyógyul ... a bizonyítvány is itt lesz. GAZDÁK VILÁGA. Aratnak... Aratnak, de nem mindenütt. Vagy legalább nem szent Péter napjára és úgy, annyi reménységgel, mint a „jó“, sőt „közepes“ esztendőkben szoktak aratni. Különösen Szat- márvármegyében. És a szomszédjainkban: Ugocsa, Bereg és a határos vidékeken. Szomorú sőt vigasztalhatlan képet nyújtanak a mi vidékünkön a búza földek. A vetések részben ki sem keltek. Elmaradtak, ritkák, gyomosak és meg ölő ellenséggel küzdve elsatnyultak. Cserben hagyták sok helyen a gazdákat a vető magvak is. Az időjárás is abnormális volt és még mindig nem tudta megtalálni egyensúlyát. Szerencse még, hogy vannak vidékek, a hol a gazdák nem panaszkodhatnak. Aratnak tehát különböző eredménnyel, hangulattal. Aranykalászt lenget tehát a nyári szél most is, ez idén is. Az arany kalász sz. Pé- ter-Pál napjára már máskor jóformán megérett a learatásra. A homokon a gvorsan érő rozsba már beállottak az aratók. És ott is, a hol a tavaszi őszi szárazság, az idén pedig a május végi fagy kárt nem okozott — reménykedő munka folyik. Nem úgy a csapásos vidékeken, a hol vagy egyáltalán nincs mit aratni vagy ha van is — késik az érés. A harmadik esztendő tehát már, mikor a magyar gazdákra nehéz gond borul. És ezzel a gonddal az egész országra. Az ország közgazdasági helyzetére. Mert hiába, ha a föld nem terem, Magyarországon megakad minden. Ezt ugyan pár évvel ezelőtt elhinni nem akarták ; most azonban már — nagy tandíj fizetés után sóhajtva — nyögve érzi a legdühösebb agrár ellenes mozgalom is. Majd még jön nagyobb tanulság is. 36 millió mm. búza. (Hivatalos jelentés.) A legutóbbi hivatalos vetésjelentés közzététele óta eltelt két hét alatt napról-napra zivataros esők voltak, melyek majdnem az egész országra kiterjedtek, sőt helyenkint felhőszakadásokká fajultak. Az elég gyakran előfordult elemi csapások által okozott, na- gyobbára csak helyi jellegű károsodásoktól eltekintve, az elmúlt két hét időjárása általában kedvezőnek mondható. Megjavította a kilátásokat az a körülmény is, hogy a főbb búzatermő vidékeken igen nagy károsodással fenyegető rozsdaveszedelem megenyhült. A kedvező fejlődésnek köszönhető, hogy a 2— 3 héttel ezelőtt még igen gyenge kilátások annyira megjavultak, hogy az ősziektől ma már gyenge-közepes, a tavasziakból pedig Igaz ugyan, hogy a megnövekedett vetésterület daczára a múlt évinél búza és rozstermésre van a folyó évben ezidő szerint kilátás de tagadhatatlan, hogy az utóbbi javulás nélkül olyan kedvezőtlen termésben lett volna részünk, amilyen már évek hosszú sora óta nem volt. Még jobban kedvezett a közelmúlt időjárása a tavaszi kalászoknak, melyek ez idő szerint jól állanak s oly szép reményekre jogosítanak. j|| Szerkesztői Pzebetek ® Kivácsi. Mit sem tudunk a kérdezett ügyről. A hirek sokszor az óhajtásokat szokták követni. Még egyes egyének önóhajtását is. Sokszor a hirek forrását is — itt találhatjuk fel. — Gazda. Már junius 27-től kezdve megcselekedhette volna ezt katona fia. „Minden földmiveléssel foglalkozó katona jun. 27-től kezdve kiveheti a három heti szabadságot; de aug. 8-án minden szabadságoltnak be kell vonulnia szolgálattételre . . . Vidéki. De igen. Nem árt az, ha a fővárosi ellenséges lapokban megjelent támadásokra is reflektálunk, főleg ha az a mi vidékünkkel kapcsolatos. Hiszen azt a lapot itt is olvassák. Tehát a támadást is. Csakhogy ne ilyen laposan. Verrvel és szellemmel kell az megirni. — Domonya. Szerdán délben, lap megjelenése után érkezett a tudósítás. Köszönjük és kérjük máskor is . . de gyorsabb vonaton. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.