Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-21 / 3. szám

HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. január 21 6 CSARNOK. Az aethyl és az amylalkoholról. A kath. népszövetség január 4-iki gyűlésén előadta: Dr. Gobi Alajos orvos. Hölgyeim és Uraim ! Ezelőtt tiz évvel, nyár elején, az alko­holellenes küzdelem egyik vezetőféríiának, Dr. Földes Bélának felolvasását volt szeren­csém végighallgatnom Budapesten. Felolva sásának első részében arról beszélt, hogy Angliában évenként .kétszázhatvanmillió ko­ronát. költ el a nép alkoholt tartalmazó ita lókra. Második részében statisztikai adatok alapján fölsorolta, hogy a bűnesetek nyolcz- tized részében a bűncselekmények indító oka az alkohol; hogy az angol kórházakban éven­ként háromszázharminczhatezer alkoholistát kezelnek és körülbelül ötvenezerén halnak el idült alkoholizmusban. Végül pedig hangsú­lyozta azt, hogy az alkoholt tulságban ked velő emberek maguk is. utódaik is, testileg is, erkölcsileg is elsatnyulnak, elgenerá­lódnak. A felolvasás tartalmas volt. A vetített képek is igen szépek voltak. Meg is tapsol­tuk Földes dr.-t. En is tapsoltam. De őszin­tén he kell vallanom, hogy az én tapsom nem volt szívből fakadó hangos, lelkes taps. Ve­gyes érzelmek hatása alatt ültem ott. Egy­részt örültem, hogy láttam és hallottam Dr. Földest, másrészt, nem bántam volna, jobb szerettem volna, ha a felolvasáson való meg jelenésemmel nem téptem volna szerte-széjjel az angolok iránt táplált eddigi illúzióimat. Még aznap éjjel visszagyorsvonatoztam Szatmárra. Sok volt az utas. Kényelmes alvásról szó sem lehetett. Befészkeltem ma­gam egy sarokülésbe és bóbiskolni próbáltam. Nem ment a dolog. Mihelyest behunytam a szemeimet, rögtön pavilion rendszerű angol kórházakat és deliriumos betegeket láttam magam előtt vibrálni. Istenem, gondoltam magamban, ez a Földes Béla okos ember, tapasztalt ember, sokat járt-kelt. külföldön. Ha ez mind igaz, a mit ma mondott — pedig hátigaznak kell lennie — akkor én többé nem megyek el a katholikus kaszinóba kriegszpartit játszani. Mert, ha oda elmegyek, akkor, akár a nyerő, akár a vesztő partiba kerülök bele, két parti után átlag 500 gramm bor jut az én gyom­romba. Ez pedig, miután a Pongrácz Lajos borát minimo ealculo nyolcz perczentesnek kell értékelni, átlag negyven gramm tiszta alkoholt jelent naponta. Már most, ha szűkén számitok akkor is eltart a kugli idény három hónapig. Az kilencven nap. Kilenczven szo­rozva negyvennel annyi mint háromezerhat- száz gramm tiszta alkohol. Világos 1 így másková nem kerülhetek, csak oda, a hová az angolok. Elhatároztam, hogy én feléje sem nézek a katholikus kaszinónak, hanem a helyett beállók a Földes Béla táborába, s titokban tanulmányozni fogom itt Szatmárott a szok­ványos alkohol élvezés káros következmé­nyeit. Tanulmányomat azzal kezdtem meg, hogy figyeltem és hallgatóztam. Helyi érdekű lapokat olvastam, hadd lássam, mikor fogják e lapok hírként hozni azt, hogy Kertészffy Gábor bácsi, meg Zahoránszky Pista, Dunay Sándor, megJaklovics György, Lovász Győző meg Mondik Bandi, Ányos Miklós meg Já- nossy Jakab, Krompaszky Béla meg Kulcsár Pista, Lahocsinszky Béla meg Nuricsán Gerő, Ruprecht Sanyi meg Scherling Tóni és a többiek egymással összevesztek, párbajt ve­rekedtek, s jogerősen kapott három-három heti államfogház büntetésük leülése közben, öntudatuktól hucsut véve, Dr. Földes Béla statisztikájának hitelessége kedvéért elhaltak. Három hétig tartó folytonos megfigyelé­seim nem vezettek semmi pozitiv eredményre. Hml Látni óhajtottam embereimet. Elindultam. A hogy befordultam a katholikus kaszinó kapuján az udvarba, nagy zsivajt hallottam. A zűrzavaros zsivajból élesen kivált a Zaho­ránszky Pista hangja: „Eh mit, megmondtam már százszor, hogy azzal a zsidóval nem tud megbirkózni Tóni. Nem húz rá a karja. Men­jen rá Gábor bácsi, s üsse le egy hajításra.“ Pillanatra meghűlt bennem a vérem. Itt van ni! éppen jókor jöttem. Vájjon ki lehet az a szerencsétlen zsidó, a ki véletlenül betévedt a katolikumba? Meggyorsítottam lépteimet, s éppen akkor érkeztem a tett helyére, ami­kor Gábor bácsi általános izgalom közepette, a Pista biztatására, az első lökésre csakugyan leverte a baloldali zsidót. Szörnyen megresteltem a dolgomat. An­nál is inkább, mert a hogy lehengerbuczká- zott a baloldali zsidó, időt kaptak rá, hogy engem is észrevegyenek. Szervusz Lojzi! Isten hozott! Hol voltál oly sokáig? Jó hogy itt vagy! Mindjárt beállhatsz, mert Stroh- mannunk van. — Beválasztottak. Hej, ha ezek az emberek akkor belelát­tak volna a vesémbe, hát akkor valószínűleg nem választottak volna be engem maguk közé! Szinte megszégyenítettek. Bántott szi­ves fogadtatásuk. Ereztem, hogy nem érdem­iem meg a szives barátságnak ily közvetlen megnyilatkozását azoktól, a kiket, a lefolyt három hét óta elfogyasztott huszonegy szo­rozva negyvennel, annyi mint nyolczáznegy- ven gramm alkohol elfogyasztás ideje alatt, napról-napra lejebb és lejebb képzeltem csúszni az alkoholizmus veszedelmesen meredek lej­tőjén. Formálisan bámultam őket. Egyiküknek sem volt rezes az orra, egyikeknek sem volt puffadt, fénylő, kékesvörös színben játszó az arezbőre. Egyiköknek. sem volt lomha, visz- szatetsző a külseje. Üde, fürge, vidám, ked­ves szellemes volt mindegyikök. Legjobban érezte magát közöttük Gábor bácsi, a ki fia­talos könnyelműséggel az nap este még ki- lencz bábut is dobott egy ütésre, amiért tud- val.vőleg két bor és egy viz kompetál. Ez azután még inkább gondolkodóba ejtett engem. Mert ebből a két bor és egy vízből a nyolezszáznegyven gramm alkohol vegyületen felül még öt-öt gramm plus esett mindegyikünknek a rovására. S csodálatos­képen egyiküknek sem esett tőle semmi baja ! Lehet, talán azért, mert a hogy elütötte a nagy torony órája a félnyolezat, mindegyi­kök vette a botját, jó vacsorát és jó éjszakát kívántak egymásnak, s mentek haza ki a szénatér felé, ki Németi felé. Egy ideig még néztem utánuk, vájjon nem csapnak-e be eu- gem, tudnak e egyenesen járni? Tudtak. Mit tehettem mást? Én is haza jöttem. Útközben, meg odahaza is azon tanakodtam, hogy ha már most az az eshetőség adná ma­gát elő, hogy ezek közül az urak közül va­lamelyik nem ismerve a Földes Béla dr. an­gol statisztikáját, véletlenül vagy szándékosan otthon vacsora után még le talál nyelni két- három pohár bort, akkor már nem tudom mi fog történhetni vele, már abból igazán baj lesz. Úgy éreztem, hogy alkoholellenes ta­nulmányom nem lenne se jó, se teljes, ha ebben az irányban ki nem bőviteném kuta­tásaimat, a mi csak úgy eshetik meg, ha folytatólagosan is szem előtt tartom embe­reimet, azaz ha folytatólagosan is eljárok kö­zéjük a katholikumba a kugli partikra. El is mentem. El is jártam ezek után oda hűségesen. Pár heti nagyon óvatos kér- dezősködés utján a legtöbbjétől kicsaltam azt a titkot, hogy biz ők odahaza a vacsora után is megisznak két-három pohár bort. Folyton fokozódólag ámultam és bámul­tam őket. A mily arányban nőtt az ámulatom, oly arányban csökkent és szintelenedett előt­tem Dr. Földes Béla tekintélye. A kugli idény végén a következőkben összegeztem tanulmányom eredményét: 1. az én antialkoholos Szatmárnémeti statisztikám nem egyezik a Dr. Földes Béla angol statisztikájával, 2. az angol ember gyengébb fejű ember, miDt a magyar ember, 3. az angol ember feje nem bírja úgy az alkoholt, mint ahogy bírja a magyar em­ber feje, 4. föltéve, de meg nem engedve azt, hogy az angol ember feje éppen olyan erős lenne, mint a magyar ember feje, további tanulmány tárggyá teendő az, vájjon a ma­gyar alkohol fizikai, kémiai és élettani sajá­tosságai közösek e az angol alkohol e nemű sajátosságaival ? Kutatásaim köre tágabb lett. Elmentem Bartók Laczihoz. Laczi, adjál nekem tudományos czélra ötszáz gramm alkoholt. Milyent parancsolsz? Tiszta alkoholt. — No jó, de milyent adjak : Aethyl alkoholt e, vagy amylalkoholt ? Hát kétféle van? Természetesen. Hát mi különb ség van közöttük? Az egyik drágább, a má­sik olcsóbb. — Igen? Az egyik drágább, a másik olcsóbb! ? Mint, mikor a vaknak a szeméről leve szik a szürke hályogot, egyszerre világos lett előttem a titok: Hopp! A Pongrácz Lajos borában olcsó alkohol lehet, ezért nem egye­zik az én statisztikám az angol stati-zti- kával. Igen!? Az egyik olcsóbb a másik drá­gább? Hát tudod mit Laczi, pakkolj be ne­kem mindegyikből a drágábból is ; az olcsób­ból is ötszáz-ötszáz grammot. Bepakkolta. Mit fizetek ? A drágábbért 50 krajezárt, az olcsóbbért 45 krajezárt. Fizettem és vittem haza a két fiaskómat. Otthon gusztálni, vizsgálni kezdtem az én alkoholjaimat. A drágább: kristálytiszta, színtelen, könnyen mozgó, almaillatu maró, égető izü folyadék, mely a fizikusok szerint meggyujtva alig világitó kékes lánggal ég, iB’-B C°-nál forr, minus 130 C° nál fagy. Á kémikusok szerint vegyképlete C2 H5 O H Neve aethylalkohol, magyaiul borszesz. Az olcsóbb szintén tiszta színtelen fo­lyadék, de illata az eczetre, ize a megkoz- inásodott tejre emlékeztet. A nyelvet és a torkot erősen marrja, forrponlja 69 C°, fagy­pontja 87 C°, vegyképlete C5 H11 O H. neve amylalkohol magyarul erjedéses faszesz. Közös tulajdonságuk az, hogy a vízzel mindegyikök tetszés szerinti mennyiségben és arányban keverhető. A gyantás anyagokat és az illő olajokat mind a kettő kitünően oldja. — Italba: vízbe, borba, szörpbe keve- rődve az embernek a gyomrából és beleiből vegyi szerkezetük megváltozása nélkül, tehát bomlás nélkül felszívódnak a chylust vivő utakon, a májon keresztül az áramló vérbe, s az áramló vérrel elsodortatnak testünk ösz- szes szöveteinek minden elképzelhető részébe, a többiek között az agyba, a kisagyba, a nyultagyba, a gerinczagyunkba eljutnak és ez utóbbi szerveinket, azaz idegrendszerünket a bekebelezett mennyiségnek megfelelően iz­galomba hozzák, izgatják. Idáig hát szeren­csésen eljutottam. Megtudtam, hogy gyakor­lati szempontból nézve az alkohol kérdést e kétféle alkohol mystikus élettani sajátságai­val kell még közelebbről megismerkednem. Igen ám, de hogyan? Törtein a fejemet. Nem-tudtam kitalálni semmiféle czélhoz ve­zető módszert, még álmomban is az alkoho­lok motoszkáltak a fejemben. Hogy mi volt az eredmény, elmondom más alkalommal. Vidéki. Ha mindoyájan óhajtjuk, hogy lapunk élénk, gyors vidéki tudósitásokat hozzon . . . édes mindnyájunknak rajta is kell lenni. Csakhogy az a baj, hogy az élénk óhajtások nagyon is élénkek, a segítség pedig a lagymatosság tultengésében leledzik. Iparos Szatmár. A legnagyobb érdeklődéssel fogjuk kisérni iparosaink minden ügyét. Az iparos osztályra, ennek az osztálynak megerősödésére, önállóságának és befolyásának helyes irányú képviseletére nagy szüksége van a mi társadalmunknak. Azért az iparos osztály lapunkban mindig támogató és védő barátra fog találni. Szamosmenti. Mi nem avatkozunk egyik laptársunk belügyeibe sem. De joggal elvárjuk, hogy más lap is emigyen viselkedjék velünk szem­ben. P. M. Nagysomktit. Mátészalka. Köszön­jük, mielőbb felhasználjuk. Tibai Minden rendben, elintéztem. Sok a munka, hétfő jól sikerült, Andris gyönge és nem igyekszik : Haza most nem mehetek, tehát várlak. Kálmán. Sziget. Későn kaptuk. Jövő számban felhasználjuk. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom