Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-24 / 25. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. BAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdónos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting'er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése S korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán. Népiroda. Plakátok hirdették hetekkel ezelőtt városunkban a népíroda megalakulását. Részletesen közöltél^raf népiroda működési körét, ingyenes, önzetlen jellegét, az időt és a helyet, amikor és ahol az emberbarátok rendelkezésére állanak a szegény nép gyermekeinek. Olvastunk egy alkalommal részletes kimutatást az ügyekről, melyeknek elintézését kérték, most meg naponkint tudjuk azoknak nevét, akikhez a szegény emberek ügyes-bajos dolgaikban bizalommal fordulhatnak. Őszinte örömmel és tisztelettel üdvözöljük e népboldogitó törekvést és kívánjuk, hogy csakugyan azt a czélt szolgálja, melyet a szegény ember a népiroda által elérni óhajt. Az igazság és a teljes kép kedvéért azonban szükségesnek tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban egyik-másik dologra felhívjuk közönségünk figyelmét. A népiroda intézményét olyannak akarják az érdekeltek feltüntetni, amely eddig nem létezett, mely tehát úttörő akar lenni egy jobb jövő megalapozásánál. Ez igen vastag és a legelemibb szerénységet nélkülöző tévedés. A kath. egyház és a többi vallások hivatalos helyiségei kivétel nélkül mindmegannyi népirodák, melyek hívőik boldogitá- sán és boldogulásáéi dolgoztak, dolgoznak és dolgozni Ágnak, amig csak hivatásuk lesz a földön. Az állam hivatalai szintén csak az alattvalók érdekeiért vannak berendezve. Igaz, lehetnek itt is, ott is és talán vannak is visszaélések, de csak elvétve, melyek mindig egyesek rovására írandók és nem az ügynek, melyet képviselnek. Aki tehát kizárólagossággal, uttöréssel áltatja magát és ilyenekről beszél, legyen az tanácsadó, vagy tanácskérő, akarva, nem akarva a vallás, az állam és a haza ellen dolgozik. Igen szép jels*ó az ingyenes jelző, mely sokakat csá Isit, de sok embert meg is téveszt, mintha csak a népiroda lenne önzetlen. Pedig talán nagy könyvtárakban sem lehetne elhelyezni azt a sok ügyet, melyeket a vallás és az állam népirodái ingyen és minden viszontszolgálat kikényszerítése nélkül a felekre nézve hasznosan intéztek el. Talán bankokat is lehetne alapítani azon összegekből, melyeket a vallás- és állam népirodái a szükség és nyomor enyhitésére a sajátjukból fordítottak. Nem vonjuk kétségbe, hogy a helybeli népiroda sok ügyet intézel, és hasznosan, de a hátterét biztosan látjuk. Szombaton este alakult meg városunkban hivatalosan a szabadkőműves páholy titokzatosan és minden feltűnés nélkül. Csakúgy suhogtak a szalon kabátos alakok az éjszaka leple alatt. Nem ismeretlen a névsor előttünk. Nem közlik ugyan az újságok és nem is fogják közölni, de az idő lassankint napfényre hoz mindent. Ez a névsor bámulatosan egyezik azzal a névsorral, melyet a népiroda iiapibiztosi listája mutat. Alig van egy-két megtévesztő maszlagnak közbeszurt más név is. Hivő emberek, magyar honpolgárok ! Vegyük észre a hátteret, szervezkedjünk és tartsunk össze, mig nem késő. Nem szolgálhatja az egyén, a család, a társadalom, egyszóval a vallás és haza érdekeit, boldogságát olyan törekvés, melynek hivei A költő. Díszes közönség. Színe, fénye A nagy városnak mind jelen. A művésznő egy versbe kezd most S szün a zsibongás hirtelen. A nagy költő versét szavalja S lázasan tapsol a tömeg. Mind lelkesül, csak a poéta Szivét a taps nem hatja meg. Meghajlik szótlan, gépiesen, Arczát örömpir nem lepi. Pedig sok nagy ur s czifra dáma Kendőt lenget, tapsol neki . . . Egy elhagyott, picziny faluba Szökött az ünneplés elül. Fáradt lelkének jól esett már Bolyongni észrevétlenül. A zsupfödött kis iskolában, Amint épp útja ott vezet, Száz kis fiú egy dalba kezd most S mint száz ezüst csengő rezeg. Mint hogyha szállna tarka lepke Lengő szárnyán az ég fele, ügy hangzik a tavaszi légbe A kisleányok éneke. Figyel, oly ismerős a nóta; Pirul s arczán egy könny pereg. Az ő versét dalolja ott bent A falusi diáksereg. Feleki Sándor. Hogyan jobb? Hogyan jobb ? Különös kérdés; de köny- nyü rá a felelet, melyet e rövid mese fog rá megadni. A falu gazdag, de fösvény árendása szép nejével már évek óta busong, hogy házasságuk gyümölcstelen. Mérges kifakadások- ban, gyakran szitkokban törnek ki, vádolva a sorsot, hogy a házasság legfőbb örömét, a gyermeket megtagadta tőlük. ■ Sok ilyen házaspár van. Ugyanazon község egy szerény, de tiszta szalmás házacskájában, pár év óta fölemlíti, hol a munkától megedzett fiatal férj, hol a szelíd lelkű feleség egymásnak : — Csak a jó Isten gyermekkel áldaná meg csöndes boldogságunkat 1 — Nemde, hálát adnánk az Istennek ? Mily ellentétes kép ! * Egy szép napon megjelenik az élet angyala az árendás házában, hol a férj és feleség a fentebb említett oknál fogva busongott. Egy fehér lapot mutatott a pár elé, melyre ez olvasható szavak valának felírva 1 — Négy gyermekkel áldd meg az Isten 1 Rémülve kiáltott fel mindkettő egyszerre: — Nem, oh nem 1 négy sok volna csak kettőt kérünk 1 Az élet angyala szomorúan távozott s a szegény földmives párhoz tért be. Ez szerény vacsoráját költő el s mindkettőnek gondolata abban az egy óhajtásban egyesült: csak még egy gyermekkel oszthatnák meg Isten áldását. Az élet angyala e szavakat hallatá : Hat gyermekkel fog az Isten megáldani. A ifjú pár egyszerre rebegé: — Legyen úgy, ahogyan Isten akarja 1 Évek múltán az árendás házában gyönyörű két gyermek, egy fiúcska és egy leányka játszadozott. A földmives pár nyol- czadmagával ült az asztalnál. Egyik család olyan boldog volt a gyermekeiben mint a másik. Nemsokára a halál angyala köszöntött be a községbe. A himlő járvány szedte ártatlan áldozatait. Az árendás házából egy koporsócskát kisértek a temetőbe, a szegény földmives pár udvarán pedig két kis koporsó felett hangzott a gyász ének. Ott is, itt is nagy volt a fájdalom. De Lapunk mai száma 8 oldal.
