Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-03 / 22. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. június 3. gazdasági rabszolgaság sem illik ? Igen, tudták ők ezt, hirdették is, de e részben még nem lett pünkösd a világon, mert a világ még nem érlelődött rá; a szó még csak fogalom volt, érzés s lelkesülés nélkül. Hát azok a keresztes vitézek, kik vérüket ontották Krisztusért, nem tudták-e, hogy mi a testvériség ? Tudták nagyon jól, de azért még nem nemesbült meg bennük az érzés annyira, hogy a jobbágy-társadalomban azt az igazibb testvériséget s egyenlőséget érvényesiteni tudták volna. Hát a megváltás hitében élő modern ember nem látja-e az óriási gazdasági ellentéteket s nem ülkö- zik-e meg azon, hogy az egyiknek milliói vannak, a másiknak meg fillérei sincsenek? Dehogy is nem látja s már kezdi érezni is az ellentétek e szégyenletes kínját, sürgeti már az újat, szomjazza már a jobbat, de végrehajtani még nem tudja; e részben még nem hasadt rá a a pünkösd. Ezt a pünkösdi átható nagy hitet s nagy szeretetet, ezt az ideális gondolkozást s áldozatkészséget az Isten lelke gyújtja ki végig a történelmen uj meg uj pünkösdi tüzek- ben. Azoknak pedig, kik az igazi haladás és odaadás szolgálatában állnak, az Isten e Szentlelkét szeretniük kell; meg kell látniok fényeit s meg kell tapasztalniok erőit. Hinniük kell abban, hogy az igazság, jóság s szépség nemcsak ideológia, hogy a hit nemcsak régi fogalmak hideg tükrözése; hanem hogy az mind igaz, mély valóság! Hinniük kell a Szentiélekben s szeretniük s szolgálniok kell őt. Először úgy, hogy ne vétsenek ellene, mintahogy a nagy angol kardinális mondotta: „Soha nem vétkeztem a világosság ellen“; azután pedig úgy, A nagy szellemek felismerik egymást, találkoznak. így Ferrini barátságban állott a világhírű kath. vezérrel, Windthorsttal, a nagy regényíróval Perniee Alfréddal, a botanikus Westermajerrel, a nagy tudós Lingenthal Zachariással, aki Ferrinit szellemi fiának tekintette s akire ráhagyta örökségül kéziratait, hogy értékesítse azokat. Még élnek Berlinben, akik 1881—82. években ismerték Ferrini egyetemi hallgatót, kiket kellemesen lepett meg az ő szerény magaviseleté s mindenkit megnyert magának, akivel csak érintkezett. Ferrini Berlinben hamarosan résztvett a kath. egyesületi életben. Igen tetszett neki ez az összetartása, együttműködése a hason- gondolkozásu ifjaknak. Különösen nagy kedvét találta abban, ha Berlin sz. Hedwig cimü templomában a buzgó kath. ifjakkal együtt imádkozhatott, együtt énekelhetett. A tüzes olasz ifjút a vallásos szellem jó barátságba hozta a komoly s kedélyes német ifjakkal. ,,Mi mindannyian testvérek valánk“, Írja egyik levelében, ugyanazon hit birtokában s ugyanazon érzület lelkesített bennünket. Beékelve egy romlott város színterébe, felvidultam, mikor láttam, mily kedvesen mosolyg fel az ég ez ifjak homlokán abban a szent pillanatban, mikor ez ifjú szivek J. Kr. leslét vették magukhoz velem együtt csendes tiszta örömmel.“ A vidám barátságos élet ép oly kedvesen hatott Ferrinire és szívesen időzött köztük egyesületi szórakozásaik, munkálkodásaik közepeit. Leveleiben dicsérőleg emlékezik meg ,,a szép német, dalokról és a bajor sörről.“ A német szépirodalmat is csakhamar megszerette, azért irá róla magas barátja s jóhogy a nagy hitet s a szeretetet az életbe vigyék át s tudjanak áldozatokat is hozni értük. Áldozatokat hozni s nem az önzés inspirációira hallgatni; az igazi haladást szolgálni s nem a hatalom után tüskön bokron kérésziül szaladni. Aki kenyérrel be nem éri s az igazság küzdelmes kardjánál többre becsüli a czimet, a méltóságot s a pénzt, annak nincs missziója az eszmék szolgálatára. S nemcsak hébe-korba áldozatokat kell hoznunk az eszmékért — ezt a magyar ember megteszi — hanem kitartással kell dolgoznunk megvalósításukon s ezen a téren óriási feladatok várnak Magyarországra, mely még mindig nem a munka társadalma. Lelkesedés is kell, de a lelkesedéshez apostoli kitartás, vértanúi hűség s áldozatos munka is kell s ez utóbbiból van itt kevés köztünk. Mindkettő kell s pünkösdi Lélek csak abban van, ki mindkettőnek hive. A régi Magyar- ország meg csak lelkesedni tudott s dolgozni nem szeretett; az uj Magyarország meg csak dolgozni akar s az eszményeket lekicsinylő A régi Magyarország tunya volt, az uj Magyarország blazirt lett; az nemzeti volt és szegény, ez kozmopolita és nem gazdag; mindkettő a bomlás és romlás mérgét hordozza magában. Ezzel szemben a pünkösdi szellem abban a Magyarországban lesz, mely magyar is, hivő is, idealista is, nemzeti is, ugyanakkor pedig munkás, szorgalmas és takarékos is. Ebből a pünkösdi tüzből válik egyéni de- rekasság s öntudatos nemzeti élet. Prohászka Ottokár. akarója Förster breslaui püspök „épugy : kitűnik a német nyelvben, mint a jámborságban.“ Mikor a páviai egyetem emléket állított egyik legnagyobb fiának, Ferrininek Bon- fante tanár „a tudósok és férfiak mintaképe gyanánt“ mutatta be nagy közönségének. Mi hozzáadhatjuk: a keresztények mintaképe ő. Mert kereszténynek lenni Ferrininél annyit jelentett, mint legelső kötelessége, életének tulajdonképeni feladata. Mélyen kér. vallásosságából fejlődött ki az a jellem nagysága, amelyről az ünnep szónoka azt merte mondani : „Ferrini a legnemesebb alak azon nagy alakok között, akiknek képét a páviai egyetem márványba véste hála jeléül és az ifjúság mintaképéül.“ És mert Ferrini oly buzgó keresztény volt, azért az ő hírneve messze túlhaladta a tudósok körét és valószínűleg egykor még az egész világ visszhangoztatja dicséretét a katholikus anyaszentegyházban. Mindjárt halála „utón nyilvánosan hangoztatták barátai : „Ő szent volt.“ Rómából egy tanár irta Ferrini szüleinek :“ „Igen Contardó szent. Mi hét évig láttuk őt, hét évig imádkoztunk együtt vele s magain is tanuskod hatom arról, az erényeknek mily dicső képét veszhettük el benne!" Egy másik úr irá: „Contardó ugv élt s úgy halt meg, akár csak egy szent“ És Brugi tanár fölkiáltott: „Ha Ferrini nem szent, akkor ki lehet az?“ A hívek hasonlóképen nyilatkoztak róla, mikor páviai egyetemi hallgató korában szokatlan jámbor magatartással áldozni látták : „a bor- romei intézet szent Alajosa." Suna lakosai se tudták máskép kifejezni álmélkodásukat, csak e szavakkal : „Ferrini az Alajos.“ Sitja Simában úgy a lakosokra, mint a KRÓNIKA. Vármegyei közgyűlés. Felette csekély számú bizottsági tag jelenlétében tartotta meg Szatmárvármegye közönsége tavaszi rendes közgyűlését. Csaba Adorján főispán megnyitó beszédében el- parentálta Kossuth Ferenczet és báró Fe- jérváry Gézát. Napirend előtt Kende Zsig- mond tette szóvá, hogy a közgyűlés iránti érdektelenség főleg onnan ered:, hogy a bizottsági tagok nem kapnak tárgysorozatot. Indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a jövőben a rendes közgyűlések tárgysorozata is közöltessék a bizottsági tagokkal. A tárgysorozat pontjai közül általános érdekeltséggel csak Éalussy Árpád indítványa birt a Szekfü féle Rákóczi könyv elítéléséről. Á vármegye egyhangúlag fogadta el az indítványt és ezzel csatlakozva az országos mozgalomhoz elitélte a mű kegyeletsértő voltát, kimondotta továbbá, hogy különösen és főkép az akadémia eljárását helyteleniti, melynek sokkal kevésbbé lett volna szabad a könyvet kiadni, mint a szerzőnek megírni. Felvették továbbá a Porcsal ma—Sályi—Jánki útvonalat a törvényhatósági úthálózatba. Nagykároly és a fehérgyarmati járás közt ez újabb direkt összeköttetést létesít. A tárgysorozat befejeztével Kende Zsigmond szólalt fel és panasz tárgyává tette azt, hogy Kölcsey Fe- rencz csekei sírja elhanyagolt állapotban van daczára, hogy a vármegye már négy óv előtt elrendelte a renoválást. A közgyűlés e felszólalás folytán újból utasította az alispánt a sir sürgős rendbehozatalára. Radikális párt. A szélső radikális irányzat elszakadva a többi politikai párttól, a hol eddig táplálékot talált, hozzálát immár az önálló működéshez. Tanítók, tanárok, iparosok, kereskedők, mérnökök, ügyvédek, orvosok, köztisztviselők és magánalkalmazottak felhívást bocsátottak ki, amelyben csatlakozásra hívják fel az ország „dolgozó“ polgárait s junius hatodikára nagygyűlést rendeznek a régi képviselőházban (szent falak, hogy össze nem omlottok a múlt ily megcsúfolásának láttára) s meg akarják alakítani az Országos Polgári Radikális Pártot. A felhívás Ízelítőt ád az uj párt programmjából, amely hadat üzen a „burkolt abszolutizmusnak“ s le messze vidékre csodálatos vonzó erőt gyakorol. 1910. május havában a majlandi tanulók Ferrini sírjához zarándokoltak és szép beszédben állították Ferrini dicső alakját a tanuló ifjúság és a nagy számban odasereg- lett nép elé. Igen, egész Olaszország nagy tisztelettel tekint e nagy fiára és máris egymást érik a kérvények a Vatikánban, mindenki az ő boldoggá avatását kérelmezi, sürgeti: 1909. év május havában kihallgatáson jelent meg X. Pius pápa előtt Suna plébánosa, Ferrininek jó barátja és bizalmasa és a pápa igy szólt hozzá : kérvényt kaptam, amelyben nagy melegséggel kérik Ferrini boldoggá avatásának megkezdését. Mit szól ön hozzá ?“ A plébános feleié: „Ferrini Contardó valóban szent volt és híveim tisztelték őt és szentnek tartják.“ Mire X. Pius: „Boldog volnék, ha eary egyetemi tanárt az oltárra emelhetnék. Oh bizonyára korunknak méltó példaképe lenne ő !“ E pár szóval találóan jelezte X. Pius, mi az Ferrinénél, ami leginkább érdekel bennünket az ő jellemvonásában : ő kortársunk, a mi korunkba való ő. 0 a mai korban élt, a mienkhez hasonló viszonyok közt. Sőt a kör, amelyben forgott, sokszor inkább megnehezítette neki a keresztény élete . Ő azonban értett ahhoz : a teremtményekben nem akadályt, hanem eszközt látni lelke üdvének szolgálatában. Kedvelt mondása volt: „Min den a tietek, ti pedig a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.“ I. Kor. 3,22, vagyis minden Isten szolgálatára segíti az embert. 2. Ferrini korának embere. Korunk az előhaladás kora. Csakhogy nincs haladás munka, fáradtság nélkül. Es
