Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-20 / 20. szám

6 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. május 20. Ez a gyümölcs volt a — szarvasgomba. A favágó tele szedte gombával kosarát és földes urának vitte, akinek nagyon ízlett a gomba, úgy hogy tanácsára a favágó a ki­rálynak is vitt egy kosárral az ismeretlen gyümölcsből. A favágó azután nagyon meg­gazdagodott és fiai aranykocsikban jártak, mig nem a gazdagság gőgösekké tette őket és egy este az öreg asszonyt, ugyanazt a tündért, akinek nagy vagyonukat köszönhet­ték és aki most ismét alamizsnát kért, hogy próbára tegye őket, kidobták a kastélyukból. A tündér akkor haragosan kijelentette: — A szarvasgomba ezentúl nemcsak a ti kertetekben, hanem az egész országban fog teremni. Azután a varázsvesszővel megérintette a favágó fiait, akik disznókká változtak és azóta ezek az állatok orrukkal turkálnak a szarvasgombák után. Eddig van a legenda, amely nagyon szép és csak annyiban sántít, hogy a szarvas- gombát már az ókorban ismerték, mig a bur­gonya alig egy néhány század óta ismeretes Európában. Őszinteség. Egy tót ablakos atyafi a napokban buzgón kiabálta végig a pesti nagy házak udvarait: — Oblákot csinyáni 1 Oblákot;! Felhívták valahová a negyedik emeletre, ahol egy tisztviselő nyolez gyereke vette vi­dám ugrángozással körül. Az ablakos tót meleg szeretettel ölelte át a gyerekeket és szinte könnyezve csókol­gatta őket. Az anyát nagyon elérzékenyitette ez a jelenet. — Bizonnyára magának is vannak ott­hon, fönn a tót hegyek között ilyen apró gyerekei,és azokra gondol? — Oh, kérem szépen, déhógy vánnák ... — Hát akor miért szereti annyira őket ? — Ablákos tótnak kéll szérétni gyéré- kéket, mer Ok törik be szegény tótnák az ablákot . . . Radikális törekvések. Irta : SZOLOMÁJER JÓZSEF. II. A radikális urak a bitvallásos iskola mai szellemének szofizmákkal támogatott kri- tizálásával akarnak ellenfeleket, a hitoktatás kiküszöbölésének híveket gyűjteni. Mennyire kitűnik ez Zigány azon állításából, hogy „hit­vallásos iskoláinkban gazdagságunk, egész­ségünk, a hosszabb élet, a több és nemesebb élvezetek, művészetünk és tudományunk a fitymálásnak, a semmibevevésnek, vagy leg­alább is a lenéző kicsinylésnek tárgyai s az Írásra, olvasásra, számolásra alig fordítanak va­lamit.“ No már most Ítéljen a tanítóság ennyi zagyvaság fölött. ítéljünk mi, tanítók, akik elsősorban ismerjük iskoláink tevékenységét, életét; ismerjük iskoláink szellemét, melynek áldásos erejét csodálni tudjuk a 2000 éves keresztény kultúra alkotásaiban. Avagy a keresztény világnézeten ala­puló népoktatás, vagy helyesebben a feleke­zeti iskolák tevékenysége csak a biblia és dogmák memorizálásában merül ki, amint ra­dikális kollégáink állítják ?! Ugyan nézzen szét Zigány ur azon a területen, hol a krisz­tusi erkölcspedagogia még nem szúrta le zászlaját az anyaföldbe s hasonlítsa össze azt a világot a mi világunkkal, mérlegelje a kul- tureredményt, a gazdagságot, egészségügyet, a művészetet, tudományt. Avagy hasonlítsa össze a modern kor hivő és atheista társa­dalmát s keresse a két világnézet látható, produktiv, emberbaráti alkotásait, — s ha megvolna a jóakarat — be kellene látnia, hogy a népboldogitó kultúra minden áldása a kér. elvek teremtő energiájából fakadt. — Elvetik a mi iskoláink erkölcsét s valami általános erkölcstanról mesélnek, mely nem „ósdi“ mint a mienk a „jézusi“, melyről Zigány ur azt mondja, hogy „a modern kor számára kevésnek bizonyul. Szeretném kér­dezni: nem-e soknak? .Ahol az erkölcsről beszélve azt mondják, hogy az „a modern ethika tudományos meg­állapítása szerint a kor szeszélyei szerint vál­tozó“ ott csak a jellembeli abnormitások tü­neteivel találkozhatunk. A társadalmi rend biztosítékait az úgynevezett „tisztultabb“ az isteni törvényektől mentesített „erkölcsi fel­fogástól“ tenni függővé, egyenlő volna ez a fogházak ajtainak felnyitásával, mivel az anarchiának a büntetőtörvénykönyv követ­kezményei alóli felszabadulását jelentené. — Mivel fékeznék és győznék meg az általános — szabadkőműves — erkölcstan levegőjében felnőtt kulturcsemeték garázdálkodását, ha az a büntetőtörvénykönyv paragrafusaival szem­ben a maga „tisztultabb felfogására“ hivat­kozik ? 1 A következetlenség kaczagó remekeivel találkozunk a szabadkőmives filozófia gon­dolatmenetében. Mig egyik helyen ezt írja: „Mi tanítók, különösen jól tudjuk, hogy az erőszak, a büntetés, a legalacsonyabbrendü fegyelmezés eszköze“, addig a másik helyen már igy beszél: a kulturnépek tanítói a bün­tetőtörvénykönyv paragrafusaiban keresik és találják meg a társadalmi rend megfelelő vé­delmét.“ Nem sokkal kisebb kaliberű mon­dóka, hogy ,,az az ember, ki a maga tisz­tultabb (!) — a vallás nyűgöző béklyóiból fölszabadult — erkölcsi felfogásban él, soha­sem fog a máséhoz nyúlni, csak azért, hogy annak a másiknak kárt csináljon, hanem mi­vel életfentartó ösztöne joggal tiltja a maga én jének cserbenhagyását.“ Az általános erkölcstan tehát igy fest a maga „tisztultabb ethikai felfogásában.Mit várhatunk annak gyakorlati alkalmazásától ? Bizonyosan mindazt, mit a krisztusi morál- pedagogia tilt. íme az a mélységes szakadék, mely — amint természetes is — az atheista és keresztény világnézet között tátong. Áthi­dalhatatlan ür; egyiknek léte kizárja a másikét. Radikális kollégáink — a nevelés terén működő szabadkőműves képviselet — a val­lásoktatás kiküszöbölésével akarják a nemzet vérébe átültetni erkölcs-mételyeiket s mivel a népoktatás mai szervezete kizárja ezt, az egész vonalon való államosításától várják tö­rekvéseik sikerét. Egy szabadkőműves kor­mányzat bekövetkezefee az az alkalmas idő­pont, melyet ügyesen használnának ki s be- igazolást nyerne, hogy az államosítás csak ügyes taktika sikerét jelentené részükről, nem a kultúra — amint ők hangoztatni sze­retik — hanem a vallás kiküszöbölésének, egyházellenes tendencziáik szempontjából. Egyházellenes czéljaik elérésére demorali­zálni óhajtják — általános erkölcstanukkal — a jelen ifjú nemzedékét, melynek hátán kúsznának a nekik sokat Ígérő kormánysze­kérre. Hogy Zigány kollégánk füzetének Osz- szefoglaló részében is pedáns következetes­séggel és „csalhatatlan“ logikájának fej - szrcsapásaival vágja maga alatt a fát ezen érvelésével: „A történelem tanúságaival iga­zoljuk, hogy az emberiség az állati müvelet- lenség barbár nyomorúságaiból a theologiai szellem közremunkálása nélkül testi és szellemi nagyszerű erőfeszítéseivel emel­kedett föl a műveltségnek, a gazdaságnak és erkölcsiségnek igen magas foKára“. — Ha tovább folytatná, oda kellene kiáltanunk: elég, mert a történelmi ismeret ily „sivatag, szikes, forró homokjában ananászt nevelni, csakugyan képtelenek vagyunk“ 1 — Avagy hát az általános erkölcstan radikális „ana­nászai“ emelték volna ki barbár nyomorúsá­gából az emberiséget mai helyzetébe ? Tudo­mány, erkölcs, fejlődés melegágyai a szabad­kőműves páholyok volnának?! — Meghami­sítása a történelemnek, mikor a keresztény­világnézet teremtő erejét hamis beállítással használják ütőkártyául rosszmájú czéljaik előbbrevitelére. Hiszen az Egyháznak a keresz­ténységnek létjogosultságot éppen az ő múltja — melyre radikális kollégáink hivatkoznak — ad jogot, biztosit vezető helyet a civilizáczió előbbrevitelében. Az Egyháznak a művelő­dés terén kifejtett tevékenységét — korlá­tolt felfogás hiányában — védelmezni sem kellene; a hamisítatlan történelem itélőszé- kének koszorúja érdemben övezi homlokát. A kultúra, mely a népmilliók boldogu­lására szolgál, a keresztény, az „ósdi, jézusi“ pedagógia csarnokaiban és nádfedeles-zsup- pos iskolaházaiban nyerte mai fejlettségéhez az erőt. Rokonszenvezhetünk-e mégis a franezja laikus iskola morálpedagogiájával ? I — A radikális kulturbajnokokkal ? A szabadkő­műves előfutárokkal ? Az évszázados nemzeti tradicziók ellenségeivel ?! — Ki akarják lökni iskoláinkból mindazt mi az Istenre, meg­váltásunkra emlékeztet, s a világba kiáltják, hogy ők a 'hit, a vallás barátjai 1 — Az Egyházzal szemben erkölcsvédőkként lépnek fel s a szabadszerelem, pornographia terjesz­tőivel kebelbarátságban vannak. A haza vé­dőiként mutatkoznak be s az internaczionaliz- mus barátaival ölelkeznek 1 — Az oktatás- irás és szólásszabadságot hirdetik s az egyház jogait konfiskálni akarják. Szofizmákkal bizo­nyítanak, czinizraussal válaszolnak. A radi­kális urak morálisa ilyen elvekből táplál­kozik. A magyar tanítóság józan és túlnyomó része s a nemzet minden hü fia kell, hogy tiltakozzék törekvéseik ellen. A vallások­tatás kiküszöbölésével nem akarnak ők — mint ahogy nagyképüsködve mondják — annak alkalmasabb teret és több intenzitást biztosítani, hanem a mai állami-és nem ál­lami népoktatás keresztény szellemét, ál­talános erkölcstanukkal veszélyeztetni, meg­semmisíteni. A keresztény nemzeti népneve­lésre állami és társadalmi szempontból nélkülözhetlen szükség van ; radikális cse megévé nem válhat, ha cs«k az állami fen- tartó erények őrtállói a gyáva meghunyász- kodás terére nem lépnek. A radikális taní­tók törekvései ellen kiizdenünk kell; a franczia nemzet dekadencziája intő például szolgál. B. D. Vitka. Köszönjük a figyelmet, gratulálunk a munkakedvhez. Szivesen beosztjuk a sorrend szerint. Nulla. Jövő héten részletesen midenről, mert most óriási a munka. Azt hiszem sikerül a jelzett terv. Üdv. Szatmár-Németi sz. kir, város hivatalosan megállapított terményárai. I. rend. 11. rend. kor o n a Tiszta búza . . . . . . 28.­27.— Kétszeres.................... . . 25.— —.—• Rozs ............................. . . 2040 —.—■ Árpa..................... . . 16.20 14 — Zab............................. . . 16.40 12.— Tengeri........................ . . 18.20 18.— Kása......................... . . --.-­--.--­Pa szuly, fehér . . . . . 26.— Paszuly, tarka . . . . . 25.— • Szilva......................... . . --.--­--.--­Kr umpli, zsákja . . . . . 6.­4.80 Szalonna.................... . . ó 2.— uj 1.68 Marhahús.................... . . 1.60 1.42 Sertéshús.................... . . 1.60 —.— Szatmár, 1914. május hó 20. Tankóczi, rfőkapitány. ÍOOOOO lábat tesz tönkre a szűk czipö. Aki en­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog Ízlése szerint cipőt Walek János czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-u. 7. (Bölöngi-féle ház.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom