Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-20 / 20. szám
XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. május 20. 20. szám. HETI SZEMLE ■K POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ttfr. >*•4 ELŐFIZETÉSI ARAK: Negyedévre — 2 K — f. Egyes szám ára 16 fillér. Egy évre — 8 K — f. Félévre — 4 . — , Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. BAKKAY KÄLMÄlsT. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-er János tanulmányi felügyelő ozimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán. Tehát mégis baj van. Irta : PILOZ EDE. Igen. Eddig csak mi katholiku- sok hangoztattuk, hogy a keresztény Magyarország ezredéves falait kikezdték; hogy a hitetlenség, sza- badkőmives és szabadgondolkodók égő fáklyákkal állják körül a tetőt, hogy a neinzetfentartó épületet mind a négy sarkán lángba borítsák — ma már a protestánsok is látják és szükségesnek tartják a védekezést. Mikor Csernoch János dr. her- czegprimás a Széchenyi-szövetség1 közgyűlésén mesteri művészettel mutatott rá az összes keresztény felekezetek együttműködésének szükségességére ; ugyanakkor a református Petri Elek, az evangélikus Zsilinszky Mihály ismerték el, hogy a kereszténység védelme, nemzeti létünk biztosítása. Most pedig dr. Kuyper Abrahám holland református lelkésznek jelent meg „A kálvinizmus lényege“ czimen egy könyve, mely vallásos meggyőződéssel hívja fel a hivő protestánsokat a kereszténység véMikor a Yadretek-utczát seperték... Ez nem olyan történet, amilyet poéta- hajlamú emberek pipaszó mellett a bodor füstfellegekből kifundálnak s mint igazat adnak be a hiszékeny közönségnek. Ez tény és való. Kitörölhetetlenül fel van jegyezve az én utczám minden rendű és rangú lényének annáleseiben; még ma is vészesen mozdul meg a seprünyél az asszonyok kezében, haragosan morognak a kutyák, idegesen méltatlankodnak a kakasok, ha hasonló veszedelem közelget. Azon boldogabb évek egyikének augusztusában történt, amikor még a hőség és szárazság miatt panaszkodtunk. Tudnivaló, hogy ilyenkor Szatmár Szaharasivataggá változik és nemcsak az utezákat boritja a por, nanem a nagy templom aranykeresztje se fénylik, sőt még a csillagokat sem győzik az angyalkák törölgetni. A bölcs és körültekintő magisztrátus feje egyebeken kiviil főképpen attól főtt, hogy mikép lehetne annak a látszatát kelteni, hogy a város öntözéséről és tisztogatásáról gondoskodik. Szatmárhegyi bor és savanyuvizes üdülés mellett jött a mentő gondolat, hogy szekérre raknak egy pár rossz hordót és azok néhány liter vizével végig permetezik az utezákat, azonkívül pedig újjászervezik az érdemes utczaseprő-testületet. Állott pedig ez az alkotmányváltozás abban, hogy a párisi kiállításon első dijat nyert tervezet szerint egyenruhába öltöztették a viharvert ábrázatu delinében a katholikusokkal való együttműködésre. Nagyon helyesen. A fenyegető veszély közös. Miért ne volna kötelessége a protestántizmusnak is a kereszténység védelme? Hisz ez egy a faj és haza védelmével. Nemzetünk történelmében a kereszténység az az erő, mely harcaiban védelmezte, fenmaradását biztosította. A kereszténységből hajtott ki a magyar állam ezredéves fája. És ez nem közös kincse-e a nemzet minden fiának? Az első évszázadokban a kereszténység üldözésének legfőbb oka a rómaiak ama hite volt, hogy a pogány vallással együtt bukik a nagy római birodalom. Ezért folyt bárom századon át a keresztények vére. És mi nem gondoljuk, bogy a kereszténység letörésével elvész hazánk? Mi fogja fenntartani? Hol az az erőalap ami a kereszténységet pótolhatná? A mai törekvésekben nincs. Az átlagember ideálja az anyagi jólét, melyet kevés munkával akar megszerezni. A felszínre vetett eszmék nagyrészt a felforgatás szolgálatában legényeket. Ennek darabjai: (Fejtől kezdjem-e vagy lábtól?) nagy csizma, villogó gatya, kocsis nyári ujjas és francia tábornoki süveg. Nagyban emelkedett az utcaseprők önérzete. A katona sem viseli oly büszkén mundérját és fegyverét, mint ők az uj uniformist és kenyérkereső szerszámukat. Azt is természetesnek találta ezek után minden jámbor polgár, hogy az utcák tisztogatása csakis nappal történhetik. Mert ha éjjel menne végbe, mikép gyönyörködhetnénk az uj egyenruhában s mikép mutogathatnánk a czivilizáczió alsóbb fokán álló idegeneknek ? Boldog volt az utcza, amelyen ők megjelentek. S a vászonnép dehogy is zárta volna be az ablakokat, mikor a tisztogató művelet megkezdődött! Sőt inkább az utczáia kikönyökölve nézte a derék hadat, mely városi életünknek uj szint és elevenséget kölcsönzött. Érthető ezek után az a várakozás, mely a Vadretek-utca lakosságát elfogta, lesve a pillanatot, melyben a diszes csapat ház-sorai között megjelenik. Vadretek-uteát emberemlékezetet meghaladó idők óta soha sem seperték. Pedig gazdálkodó emberek lakják, akiknek udvarára napról-napra megrakodott szekerek fordulnak be. Reggel és este visító malaczcsürhe, méla- busan lépegető tehéncsorda vonul rajta végig s ezeket még a XX. században sem sikerült az etikett bizonyos elemi szabályaira kioktatni. A tisztogatást rajta koronkint a vihar végezte, mely a felvégről az alvégre, vagy innen amoda hajtotta a szemetet. No meg a állanak. Itt semmi sem szent. Hagyományok, történelmi múlt, valláserkölcs piaczra kerülnek, ahol besározzák. A Szekfü könyve, a szabadgondolkozó tanítók vallásellenes állásfoglalása, az eszményt, a hitet tépegetik a nép szivéből, hogjr igy majd alkalmas eszközök legyenek a romboló .munkában. Nem eszményi czélok, nem ideális törekvések, még csak nem is meggyőződésből fakadt gondolatok ezek, hanem a feltűnési vágy, az anyagi előnyök, az erőszaktól remélt kevés munka és nagy haladás, a romokon való emelkedés olcsó kitörései. Ezzel szemben a komoly munka, az ezer éven át helyes alapnak bizonyult keresztény szellem erősítése és védelme kivánja, a keresztény gondolkozásu elemek együttműködését. A keresztény szellem avatja az egyént a kötelesség, a munka, az önfeláldozás hősévé. Nemzetünk történelme pedig: az önfeláldozás, a megfeszített munka történelme. Fiai a korálok munkáját végezték életéért minden időben. Névtelen bősök légiói éltek és haltak érte. kutyák. Ebben hasonlítottunk Konstantinápolyihoz. — De most már mundéros utcaseprők vannak. Hadd jöjjenek hát? Hol késnek? — ez hangzott estenkint minden pipázó körben a csutora mellől. Még hangosabbak voltak az asszonyok : — A város hivatalnokai közül csak az adóvégrehajtót, rendőrt és csendőrt ismerjük. Ránk szabnak mindent, ami teher: de érte nem kapunk semmit se. A szatmári résznek jut minden. Oda építették a Pannóniát, hogy legyen az uraknak hol táncolniok. (Be jó, hogy az uram beverte az ablakát!) Mi pedig az utczaseprAt csak ozivilben látjuk. Magam is osztottam az utcámbéliek kívánságát. Nekem még annyival több okom volt rá, mert Pestről egy előkelő vendégem Ígérkezett, akinek azelőtt Németit roppantul feldicsértem. Lángoló patriotizmusom megszégyenült volna, ha legszűkebb hazámat ilyen rendetlenségben találja. Levelet Írtam tehát egy városi tisztviselő barátomhoz s felkértem, hasson oda azoknál, akiket illet, hogy a Vadretek-utcza vasárnapra ki legyen seperve. De elmúlt a szombat anélkül, hogy a várvavárt seprüs had feltűnt volna a látóhatáron. Vendégemet kénytelen voltara a városban éjjel szórakoztatni, hogy nappal aludjék és semmit se lásson utczárnból nappali világításban. A rákövetkező szombaton délután két órakor, mikor már túl voltam a vendéglátás izgalmain és hétköznapi hangulatban heveLapunk mai száma 8 oldal.
