Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-08 / 14. szám

Szatmár-Németi, 1914. április 8. „HETI SZEMLE 11 / szert.) már 1851-ben megadta a feleletet a mi­kor a dohány level anyagának, analyzálása alkalmával azt találta, hogy a dohány levél sejtjei egy: C10 H1* Ns elemcsoportosulással biró szer­ves vegyületek, alkaloidát tartalmaznak, a me­lyet ő Nicot J. nevéről Nicótinnak nevezett el. Ez a nicotin alkaloida tisztán előállítva színtelen, elég könnyen mozgó, égető izü, ká­bító szagu, könnyen illő folyadék, amely nedv a dohánylevelek elégetésekor szabaddá lesz, átmegy a füstbe, s a füsttel együtt belélegez­hető. Ez a nicotin a füst utján kicsiny adagban belélegezve mérsékelten izgatja az ajk, nyelv, szájüreg és garatüreg nyálkahártyáját s fokozva az e nyálkahártyák felületére szájadzó nyálmi­rigyek emésztő nedvválasztó képességét. — A lég­csőn át a tüdőbe belélegezve a rendes belélegzés­hez szükséges exigen által által taposott utakon a nicotin is bejut a vérünkbe, s az oxigént mindenütt nyomon követve a nyúlt agyunkba is eljut. Itt e helyen enyhén izgatja a szív és a véredény centrumot, azaz gyorsabb, élénkebb, erőteljesebb szívműködést vált ki. Természetes, hogy ilyenkor, egész szervezetünk anyagcseréje fokozódik, az eszmék társulási képessége élén­kül, a gondolatok sorozatos összekapcsolódása gyorsul. Kellemes közérzet, kedély nyugalom — euphoria — köszönt be öntudatunkba. Nem csoda tehát, illetve érthetővé válik, ha az élet ügyes bajos dolgaival bíbelődő férfiú ebéd és vacsora után vágyteljes készséggel nyúl pipája, szivarja vagy czigarettája után, hogy annak bodor füstjébe burkolózva rövid időre távol tartsa testétől, kiűzze öntudatából a szú­nyogoknál is kellemetlenebb vendégeit a gon­dokat, a gyötrelmeket. Rózsás állapot ez Uraim ! Csakugyan az! Csak ne volnának a rózsának tövisei. De hát Sajnos vannak, még pedig eléggé nagyok és elegendően hegyesek. Ugyanis, ha folytatólagosan nagyobb és nagyobb, vagy egyszerre tömegesebb nicotin mennyiség légeztetik be a vérünkbe, akkor a tulerős agyizgatás kellemetlen színezetű jelen­ségeket produkál. Nevezetesen: a mi fizikai szivünk tulajdonképen egy erős izom fallal biró szelepes tömlő, a mely tömlő váltakozva összehuzódni és elernyedni képes. Amikor ez a tömlő elernyed, akkor az a tüdő felől nyíló szele­pen át a tüdőben oxidált vért magába szívja, ha pedig a szivtömlő öszszehuzódik, akkor az előbb magába szívott vért az ütőerek felé nyitó szelepen át az ütőér rendszerbe nyomja bele. Ezen éjjel nappal perczenként 72-szer rithmikusan egymás­után következő elernyedés, illetve összehúzódás okozta szivó-nyomó erő tartja a vérünket egyen­letes keringésben. A nikotin nagy adagja a szivünk meg­szokott rithmikus működését megzavarja; még pedig akként, hogy aránytalanul, túlságosan fokozza a szivizomzatnak összehuzódási képes- sépét. A görcsösen összehuzódó szivizomzat nem akar, nem tud elég gyorsan elernyedni. Az úgynevezett összehuzódási szak — a systole — nagyon sokáig tart a mi bizony elég nagy baj, mert ebből kifolyólag szivszorulás érzeté­vel járó hirtelen vérkeringési zavarok állanak elő az egész szervezetünkben. Az ember szive tájékára ilyenkor szokatlan félelem érzete ül. Elsápad. Elkábul. Szédülni kezd s az arczárói is leolvasható rettegéssel várja azt a pillanatot, hogy szive ismét ellazuljon, illetve melle meg­szabaduljon attól az érzéstől, mintha egy gyil­kos kéz marokra szorította volna a szivét. Ilyenkor egy pillanat egy másodpercz na­gyon hosszú idő. Harminczhárom másodpercz pedig éppen elegendő idő ahhoz, hogy itt a földön soha többé semmiféle vágyunk kívánsá­gunk ne legyen. Uraim, a dohányzó embernél a szív tájé­kára tolakodó kisebb nagyobb mértékben je­lentkező szorongó félelem érzés a heveny ni­cotin mérgezésnek legelső jele, legelső tünete. Aki ilyenkor szó nélkül leteszi a pipát, a Szivart vagy a czigarettát, hogy soha többé ne nyúljon hozzá, az nagyon bölcsen cselekszik. Azokat az urakat, akik egy-két vagy több kisebb-nagyobb natin roham után az abstinen- tia, azaz az önmegtartóztatás terére lépnek, a kik, vagy czélszerüen redukálják, vagy telje­sen abban hagyják a dohányzást, a filozófusok iskolája kényszerbölcseknek, partialis, illetve totális kényszerbölcseknek nevezi. Ilyen kényr szerbölcsekkel a társadalmi életben lépten-nyo- mon találkozhatunk. Van belőlük elég. Külső megjelenésükről nem lehet reájuk ismerni. Ép úgy néznek ki, mint a rendes tuczat képű fiét- közköznapi emberek. Ismertető jelük az, hogy a partiális kényszerbölcs délelőtt nem fpgad el szivart, czigarettát. Egy discrét kézmozdulat, egy kedves fejbólintás kíséretében azt mondja : Köszönöm! délelőtt nem dohányzom. A totá­lis kényszerbölcs még ebéd, sőt legjobb va­csora után is, még a legkedvesebb házi asz- szony kínáló szavára is azzal felel: Kisztihand, nem dohányzom. Az ilyen totalis kényszer bölcsek filozófiá­juk részletes inditóokát illetőleg rendesen szűk­szavúak azokkal szemben a kik a nem do­hányzó embert anyámasszony katonájának né­zik, De didaktikus czélból a legnagyobb kész­séggel tárják fel személyes megfigyeléseiken alapuló tapasztalataik gazdag tárházát. Az ilyen emberek tapasztalatait meghall­gatván, a tárgyilagosan gondolkozó természet­búvárok és az orvosok tapasztalataival teljesen megegyezően arra az eredményre jutunk, hogy a nicótinnak az agyra és a szívre való kelle­metlen hatása az életkorral fordított arányban áll. Nevezetesen, mentői idősebb életkorban nyúl az ember először a pipa után, annál kevésbé árt az; s mentői fiatalabb korban kezd az em­ber dohányozni annál jobban bántja, bontja, izgatja a nicotin az idegrendszert és a szivet. Mathematikai formában szólva a nicotinnal szemben tapasztalható ellenállási képesség 1—5 évig nulla; 5—10 évig 75 rész; 10—15 évig 75 rész; 15 — 20 évig 3/s rész; 20—25 évig Vb rész; absolut ellenállási értéknek felel meg; 75 rész, ellenállási értékkel csak 25 éven felüli korú teljesen normális alkotásu idegrendszerrel és szívvel biró férfiak rendelkeznek. Öröklésileg, vagy időközben közbejött betegség miatt szerzett idegességre vagy szív­bajra hajlamos férfiaknak a nicotinnal szemben való ellenállási értékük még 25 éven túl is az indispositiójukkal arányosan csökkent marad. Mit mondjak még ezek után önöknek, kö­zépiskolába járó kedves ifjú barátaim ? Mit egye­bet, mint azt, hogy engedjétek meg, miszerint a ti jóakaró tanítóitok, tanáraitok, igazgatóitok a ti egészségügyi érdekeitek szigorú szem előtt tartása czéljából továbbra is hadd hangoztassák minden tanév elején azt a drákói szigorú iskola törvényt: „Aki pedig a középiskolai ifjak közül dohányozni mer, az intézet kötelékéből kicsa- patik.“ E tilalmat becsülettel megtartva jutalmatok az lészen, hogy 24 éves korotokban, ha úgy tetszik nektek, bajuszotok és gondjaitok arányá­ban bátran megtölthetitek gondüző pipátokat. Hölgyeim ! önökhöz is van egy pár sza­vam. A nő csontrendszere, izomzata, idegrend­szere gyöngédebb, finomabb, érzékenyebb mint a férfié. Az önök fizikai szive nem nagyobb mint a jól összeszoritott bal öklük. Ez iczike piczike, örökösen mozgó szivecskéjüknek abso­lut ellenállási értéke csak a három — xxx — túl közelíti meg az 75 rész ellenállási értéket. A xxx innen a nicotin által kiváltott fizikai szivnyugtalanságát a Hymen legkedvesebb, legrózsásabb lánczai se.n tudják féken tartani. Azért önöknek a xxx innen, saját jól felfo­gott érdekökben dohányozni tilos. A xxx túl szabad önöknek is szabad dohá­nyozni, hisz önöket is ép úgy zaklathatják a szú­nyogok meg a gondok mint a férfiakat. Azonban mielőtt erre elhatároznák magu­kat, számitaniok kell a következő okvetlen vele­járó kellemetlenségekkel: 1. Szép, tiszta, gyöngyházfényü fogso­ruk lassan-lassan megbámul. 2. Lágyan csengő kedves szoprán hang­juk bizonytalan bariton színezetet kap. 3. Üde leheletükbe, gondosan fésült puha hajzatuk szálaiba, suhogó szép selyem szoknyájukba bele veszi magát az a bizonyos nicotin szag, amelyen amint tudni méltóz- tatnak a legfinomabb parkklub parfüm illata sem tud javítani, csak rontani. 4. Sőt e kellemetlen illat belelopja ma­gát hamvas ajkuk mézébe is, úgy, hogy meg­lepődéssel kell majd tapasztalniok, miszerint régi bizalmas barátnőjük a legtisztább szívből fakadó érzéssel adott csókjuk nyomát leple­zetlen nyíltsággal siet letörülni ajkairól a zseb­kendőjével. Ami bizony nagy illetlenség! 5. Az sem kicsinység, hogy a mai jog­kereső világban önként lemondanak arról, a mérhetetlen nagy hatalmukról, hogy igy szólhassanak kedves férjükhöz: Nézze ked­ves szivem, azt maga nagyon jól tudja, hogy én magát nagyon, de nagyon szeretem. De pgye lelkem, azt is tudja, hogy az én idegeim ki nem állják a dohányfüstöt? Tudom, hogy maga is szeret engem egy piczikét, azért ugy-e szivem nem veszi tőlem rossz néven ha arra kérem, hogy vonuljon ki a pipájával a saját szobájába, vagy akár a kertbe, mert eltekintve attól, hogy nekem nagyon árt a füst, a szőnyegeimnek, meg a függönyeimnek sem használ az. No de nem ez a legnagyobb baj 1 A legnagyobb baj ott kezdődik, a mikor a nő saját házán kívül, zsurokban vagy éttermekben, vagy házi bálban előveszi illatos czigarettjét, és rágyújt. Ilyenkor a nő kiszámíthatatlan rom­bolást visz végbe ott, ahol nem is sejti. Mentői exponáltabb állású ez a nő, inentől csinosabb külsejű, mentői kedvesebb és men­tői nagyobb elegántiával szívja kicsike cziga­rettjét, annál nagyobb az iger, a csábitó erő, hogy még ugyanazon este, vagy legkésőbb másnap igy szóljon ez úrnő, vagy ez úrnő barátnőjének, vagy ez úrnő felebarátjának a a 14—15—16 éves leslő leánykája az ő báli lovagjához : Nézze Düczi, én magát végtelenül fogom szeretni, ha ad nekem egy czigarettet. Ha önök azt hiszik, hogy Düczi ka nem ad neki czigarettet akkor csalódnak, dehogy nem ád, még gyufát is gyújt hozzá! Hölgyeim ügyeljenek leányaik egész­ségére. Hát mi deresedni kezdő férfiak ? Mi uraim dohányozhatunk, pipázhatunk, szivarozhatunk, czigarettázhatunk, mert nekünk szükségünk van arra. Mikor ? Meddig ? Amikor jól esik. Addig a mig nyelvünk, tüdőnk, gyom­runk, agyunk, szivünk, ideg és véredényrend- szerünk, feleségünk vág}' felebarátunk azt megen­gedi. Ha ezek közül valamelyik vetó-t mond, hagyjuk abba. Azért nem árt, ha bizonyos törvények­nek is nevezhető elveket mégis szem előtt tartunk. Ilyenek: 1. Lehetőleg elsőrendű dohányt szívjunk, mert a másod, harmad, negyed rendű dohány­levelekben a nicotinon kívül kevesebb-több kozmás olaj is van. Az ilyen dohányfüst büdös. 2 Csak jól kidolgozott, teljesen száraz dohányt szívjunk, mert a nedves dohány rosszul ég. Annak a szívása fárasztó. 3. Idegen ember pipaszárát ne vegyük szánkba. 4. Hosszú időn át megszokott dohá­nyunkhoz, szivarunkhoz, czigarettánkhoz hűek maradjunk. 5. Idegen helyről jött, ismeretlen erejű dohányból egyszerre sokat ne szívjunk. 6. Hálószobánkban éjszaka ne dohá­nyozzunk, mert megeshetik, hogy egy szép nap reggelén hozzánktartozóink és orvosunk ép oly tanácstalanul néznek majd reánk, a mily tanácstalanul néztek 1559. év november hó 18-án reggel II. Henrikre az orvosa és hü neje : Medici Katalin. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. lOOOOO lábat tesz tönkre a szűk czipö. Aki en­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog Ízlése szerint cipőt Walek János czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-«. 7. (Bölönyi-féle ház.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom