Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-08 / 14. szám
10 Szatmár-Németi 1914. április 8. í lletve a Herba regis, illetve az az óta tudományosan elnevezett Herba Nicotiana Tabagó név alatt ez idő szerint általánosan ismert, a mérsékelt és a subtropikus égövi országokban mostanában állami felügyelet alatt megterniő növényt: a dohányt. Ez a Nicot János tanitgatta a nagypriort és a felséges urat arra, mi módon lehet meleg nyári délutánonként künn a szabadban e növény szárított leveleiből ügyesen összesodort csutak, illetve a mostani pipákhoz lényegében hasonló edényekbe tömött dohánylevél-aprólékok elszívása által a levegőbe eregetett füsttel a szúnyogokat nagy úri testüktől távol tartani. E tanitgatás minden bizonnyal kedvező és tetszetős eredményre vezethetett, mert a kurzus ötödik délutánján igy szólt a felséges ur Nicot Jánoshoz: Hát kedves szolgám János, tulajdonképen mily mennyiségű dohány készlet van a te birtokodban ? Felséges uram és királyom, feleié János, az összes készletem lehet úgy 15 kiló. Most május hó van, ha takarékoskodtok vele, elég lesz kettőtöknek késő őszig, akkor már úgy sincs rá szükség, mert addigra elülnek a szúnyogok. Jövő tavaszra pedig megint hozatok az amerikát járó flandriai matrózokkal vagy 30 kilót. Lesz bőven. Hallod e pajtás, szólt Nicothoz a prior, meg kellene próbálni, hátha itt franczia földön is megteremne ez a növény ? Mit küldözges sünk érte mindig Amerikába. — Igazad van prior, jegyzé meg Őfelsége. Tudod mit Nicot? Ezennel felmentelek téged a lisszaboni követ- ségi állástól. Mától kezdve dupla fizetéssel háznagyom vagy. A kertem végében van 3 hold földem, gondoskodjál róla, hogy mentői hamarább saját termésű dohányom legyen. # * * Szokatlan idők jártak akkor. A franczia kormány poroszlói elől külföldre menekült Kálvin János 1541-ben Genfben uj valláspolitikai alapra fektetett demokrata-köztársaságot alapított és kíméletlen szigorral rendezte az az időben megbicsaklott társadalmi életet. A külföld bámulattal tekintett e férfiúra, kinek csakhamar sok követője akadt. Francziaországban hugenottáknak nevezték magukat a reformatio ezen hivei, a kikben a mi II. Henrikünk apja 1. Ferencz, az időtől kezdve, hogy a Szt. Lajos egyik fiától származott Bourbon család is hugenotta lett, az állam egységét veszélyeztető elemeket látott. Ez az I. Ferencz 1547-ben halálos ágyán lelkére kötötte fiának II. Henriknek, hogy kisérje figyelemmel a hugenottákat és ha azt veszi csepp, eltakarja az anya elől gyermeke verejtékező homlokát. Uj rohammal jelentkezik a láz. A beteg teste megrándul, ajkai megnyílnak, beszél. Lelke ott jár ifjúkorának emlékei között. Látja magát uszályos crepe de chene ruhájában, melyhez úgy illik a halvány rózsaszínű faille derék, karján hamisan csilingel a karperec apró zsuzsuja, hamvas vállait féltékenyen fedi a finom csipke, mig pihegő keblén thearózsa pihen. És boldogan mosolyog, mint aki az első bálba készül. Talán a halál rémes angyala is remeg könyörtelenül elrabolni ily ifjú életet, Visszaidézi a legboldogabb perczeit, mosolyt, rózsát varázsol arczára, hogy ennek leple alatt lopja el az életet. . Szerettei látják, hogy itt a vég kezdete ; szivszorongva hallgatják szavait; az orvos aggódva számlálja érverését . . . egy nehéz sóhaj. Ah ... és az arcz rózsái eltűnnek, a mosoly meghal az ajkakon. Az ágy mellett bölcsejében édesen szendereg kis leánya. Az élet rózsái az ő arczán virítanak, a mosoly az ő ajkaira költözött. Nem is sejti, hogy ez öröksége édes anyja szeretetéből. ...Minden születik és meghal; virul és enyészik. És mig kezdettől a véghez jut, megteszi a szenvedés nagy útját. Szerencse, hogy a kezdeten oly távollevőnek véljük a véget, hogy érdemesnek tartjuk érette szenvedni; a végen pedig elfeledjük a kezdetet s a létküzdelmében kimerülve — a szebb jövő élet reményében könyebben hajtjuk le fejünket pihenőre. Pilcz Ede. .HETI SZEMLE“ észre, hogy azok vezető szerepet akarnak játszani, sőt uralomra törnek, akkor csapjon reájuk fegyveres erővel. Tényleg nem is volt valami nagyon jó dolguk a hugenottáknak II. Henrik uralkodása alatt. * * * 1559. év november 16-án délután 3 órakor örömtől sugárzó arcczal nyitott be Nicot János a nagypriorhoz. No szent atyám, olyant maga még nem pipált, mint a milyen a mi uj dohányunk. Boho fiú. Minek az most ? Hisz nem kellemetlenkednek most a szúnyogok. — Hát az már igaz, hogy most nem kellemetlenkednek, de majd annak idejében ismét eleget fognak kellemetlenkedni. Nem is arról van most szó, hanem hát csak úgy uk-muk be szeretném mutatni az uj dohányunkat. Itt van la, hoztam két jól megtömött pipát, gyújtsunk rá kedves prior ur, majd meglássa micsoda kincs van ebben a pipában. Az ajka nem fog érezni marást, hanem valami felséges izt, orra illatba fül, vére mozgásnak indul és szeme gyönyörködve nézi majd a kavargó szürkés kékes füstkarikákat. Add hát ide fiiam azt a pjpát. Az öreg ur rágyújtott. Ült-ült szépen, csendesen. Pipázott. Mig fenékig ki nem szívta a pipáját, addig nem szólt egy szót sem. Mikor készen volt vele, előbb gondosan kiverte a pipáját, azután Nicot elé állott s igy szólt: No fiam János, ebből a dohányból holnap a királynak is viszünk egy pipára való kóstolót. Akár három pipára valót is vihetünk neki — feleié Nicot — mert van hála Istennek belőle egy egész dohánypajtával. * * * Nov. 17-én délelőtt II. Henriket dolgozó szobájában látjuk. Úgy Vb 12-kor minden előzetes bejelentés nélkül nyílik az ajtó s belépett a felséges ur viruló szépségű neje, a politikában jártas Medici Katalin. Felséges Uram, kezdé e nő, engedd meg, hogy zavarlak pár perezre királyi munkád közepette, de az ok a miért itt vagyok, menteni fogja dolgozó szobádban történő szokatlan látogatásomat. Ma 11 órakor hiteles forrásból értesültem arról, hogy Condi Lajos, Rohan és Soubise herczegek a hugenottákkal paktálnak. — Csak nem talán ? — De igen! Arra kérlek, hogy vallási, egyházi és családi politikánk érdekében ez események fejlődését királyi figyelmedbe venni szíveskedjél. Ugyanez nap, 17-én d. u. 3 órakor a nagyprior és Nicot bebocsájtást kértek a királyhoz. — Meglepődtek kinézésén. Királyi gondok redőzték magas homlokát. Ajk és arcziz- mainak görcsös merevsége nagy lelki nyugtalanságról tanuskodék. Nos ! Mit akartok ? Kérdi őket a király. Uram — szólt a prior — Ha gond nyomja fejedet, ha bu ül sziveden, ha indulataidat nem tudod féken tartani, vagy oktalan harag támad kebledben, ha lelked egyensúlya imbolyog, ha nem tudod mit szólj, hová nézz, merre menj, mit cselekedjél, ha kétségek bántanak, úgy gyújts rá e pipára. Saját termésed van benne. Mi mondjuk teneked, hogy dohányod ize, illata csendesíteni fogja tenvéred háborgását s mialatt a levegőben kavargó füstkarikákat szemléled, kibékülsz Isteneddel, felebarátoddal és tenmagaddal. Henrik hosszasan nézett reájuk. Homlokának redői elsimultak, arczizmainak merevsége engedett, mosoly ült ajkaira s igy szólt: Kedves híveim soha jobbkor nem jöhettetek volna. Jertek menjünk át magán lakomba, hadd tapasztaljam ki véletek együtt vajon igaz e mit mondotok ? Hogy mivel tölté el az időt e három férfiú a király magánszobájában, arról az utókor nem bir hiteles jegyzetekkel. Csak annyit tudunk, hogy a mikor a király este 7 órakor a folyosón végigkísérte távozó vendégeit, akkor az őrtálló inas e szavakat halla a király ajká- iról elhangozni. — „Megnyugvás szállt szivembe. Királyi szavamra mondom, hogy holnap szabad vallásgyakorlatot engedélyezek a hugenottáknak. Mikor pedig halni készülök, vég- rendeletileg fogom meghagyni utódaimnak, hogy életük nehéz napjaiban dohányfüstbe burko- lódzanak.“ Ugyanezen inasnak állítólag meg azt mondta légyen a király : „Eredj fiam, szellőztesd ki a szobámat“ Mikor pedig az inas bement a parancsot teljesíteni, bámulva tapasz- talá, hogy a szoba levegője nehéz illatú sürü füsttel vala telve. Az nap éjjel 11 órakor a király rosszul lett. — Hivatta feleségét, szalajtottak orvosért, de a leggondosabb ápolás daczára reggel 7 órakor meghalt. Ma sem tudjuk mi baja lehetett. Mindössze az tűnt fel a királynénak is, a doktornak is, hogy a ruhája valami különös, átható illattal volt impregnálva. Ugyanaz éjjel a királyi kert végén az újonnan épült dohánypajta meggyulladt és égett, égett sokáig, erős illatú sürü füsttel töltve meg a királyi kert szomszédságát. 18-án délelőtt Henrik özvegye, a 16 éves II. Ferencz anyja: Medici Katalin, különbeni száműzetés terhe alatt eltiltotta a dohánytermelést és dohányzást az egész franczia földön. A nép nem értette ipeg, hogy miről van szó. Ez a tilalom hívta fel tulajdonképen a kíváncsiságot az égő dohánypajtára, a mely Öt napon át folyton füstölgött. Mikor 6-ik napra széthányták a bérezek a hamuvá lett pajtát, a hamu közepében két elszenesedett emberi csontvázat találtak. Ma sem tudják, hogy kinek a csontjai lehettek azok ? Akadtak tudnivágyó emberek a kik a titokzatos események közepette Nocot-tól vagy a priortól óhajtottak útbaigazítást kapni, de egyiköket sem találták meg. Nem is lehet rajta csudálkozni, ők ketten már szokványos pipázók voltak, a kik abban a minutában a mikor Medici Katalin kihirdette a dohányzás tilalmát, valószínűleg rögtön felszedték a sátorfájukat s kivándoroltak az országból. Lehet, hogy itt telepedtek le Magyarországban. Lehet hogy még most is élnek, ha azóta meg nem haltak. * * # Eddig tart a mese. Nem tudom mi igaz, mi nem igaz ebben a mesében. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a szép Medici Katalin öreg asszony korában házsártos egy néni lehetett, mert dohányzási tilalmát még a holta után is nagyon sokáig respektálták nemcsak Francziaországban, hanem Európa legkülönbözőbb helyén is. Például Oroszországban 1634 ben orr csonkítással büntették a dohányzókat. Erdély országban pedig az 1697-ik évi országgyűlés nagyon szigorú büntetést utal ki a dohányzók számára. Hogy ezeket a tilalmakat respek álni kellett, az kézzelfoghatóan igazolja azt is, hogy I. Frigyes Vilmos porosz király aki, amint mondják meglehetős tekintélylyel biró ember volt, még 1725-ben sem mert nyíltan pipázni, hanem 6—8 czimborájával a potsdami kastélyában d. u. 5—6-ig egy kis söröcske mellett titokban szokott volt pipázgatni. Egy szép napon ezt a kedélyes társaságot is szétugratta Medici Katalin tiltakozó szelleme. Csak a napóleoni idők és az 1848-as események törték meg —■ pardon! gyöngítették meg az 1572. évi Bertalan-éj rémes hősnőjének dohányzási tilalmát, mert hisz tulajdonképen a tilalom még napjainkban is él, a mennyiben a középiskolák igazgató urai egytől-egyig, kivétel nélkül évről-évre felolvassák, vagy elmondják szept. első harmadának valamelyik napján az iskolai törvények ama paragrafusát: „Aki pedig a tanuló ifjúk közül nyilvános helyen dohányozni mer, az consilium abeundit kap, a mi magyarul azt jelenti hogy stante pede avagy ha jobban tetszik, brevi manu az intézet kötelékéből kicsa- patik. De hát miért van az — kérdezhetik önök — hogy annak a Medici Katalinnak, a kit Bourbon bibornok, 1587-ben e szavakkal búcsúztatott el ez árnyékvilágból: „Mindennek ő az oka“ a tilalma még most is rajta fekszik a dohányon ? És szabad e remélnünk azt, hogy ha fiaink nem is, de késő unokáink elérik e valaha azt az időt, hogy középiskolás korukban nekik is nyíltan, szabadon lehessen dohányozni ? E kérdésre Istenben boldogult Irinyi Tamás barátunk nagybátyja Irinyi János (kinek nevét az 1836-ban általa feltalált foszforos gyufá kapcsán az egész müveit világ ösmeri, a ki az 1847-ben megjelent 200 oldalas „a vegytan elemei“ czimü munkája által tudós hírre tett
