Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-14 / 2. szám

4 „HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. január 14. Egyházmegyei sajtóalap. Az egyház- megyei sajtóalapra az elmúlt héten a követ­kező adományokat kaptuk : N. N. (Trencsén) ........................ 120 öz v. báró Vécsey Józsefné szül. Desseffy Blanka grófnő . . . 20' — Kamat 1813 évről........................ 440 96 Be gyült ....................................... 14645 34 Me gajánlva............................ • 2000'— Te ljes összeg: 17107*50 Tangó. Van-e aki ezt a szót nem ismeri ? Magát a táncot kevesen tudják és komplikált jellege miatt kevesen is fogják megtanulni, de azért ma nálunk a levegő mindenütt tele van tangóval úgy a fővárosban mint a vidéken. — A tánciskolákban alig tanítanak mást, mint tangót, a zenemű-kereskedések kirakatai tele vannak tangó kottákkal sőt már van tangó bálcipő, tangó nyakkendő és tangó selyem is. A tangó eredetileg indus-tánc, azonban mai alakja Amerikából való. Ezelőtt tizenöt évvel mutatta be Európában egy amerikai táncosnő. Akkor nem méltatták figyelemre. Most sem lesz hosszuéletü, mert túlságosan érzéki és mivel 68 figurája van, tehát nehéz a megtanulása. A tangóról eltérnek a vélemények. Ál­talában elitélik érzékies jellege miatt. Ezért sohasem fogja meghódítani a szalonokat és báltermeket. Sokan szalonképessé akarják tenni, simítják, finomítják. A végén ezek is be fogják látni, hogy a tangó csak múló divat, melyet a mai kor szeszélye és érzéki­sége vetett fel. A tangó tiszavirág, melynek élele a gyors eltűnés. „Úgy táncolni a tangót, hogy az müvé- szeet legyen — nem illik, úgy táncolni ahogy illik nem művészet“. — E szavak legjobban jellemzik a tangót; mert ha a tangó illetlen, akkor nem művészet, következésképen nem is tánc; amelyik tánc pedig megfelel az illem követelményeinek : az nem tangó. Minden táncban vissza lehet élni a jó ízléssel, mely csökkentheti a tangó erkölcsi hátrányait, de meg nem szünteti. Európa ne tanuljon a vad indusoktól mert ez sülyedés. A lányok, anyák pedig szívleljék meg azt a gyakorlati igazságot és tényt, hogy a fiatal­emberek örömmel nézik a tangót járó lányo­kat, de csak nézik és nem veszik feleségül csak azért, mert „szépen“ járják a tangót. Vissza azért a magyar csárdáshoz, magyar táncokhoz és a szép szalon bostonhoz. Eltörlik az állásközvetítő zugirodákat. A kereskedelmi miniszter rendelete. Evek óta sok a panasz a gomba módra el­szaporodott ipari állásközvetítő magánirodák ellen. Ezeknek az irodáknak a legnagyobb ré­sze ugyanis zsarolásra van berendezve ameny- nyiben többnyire olyan szerződést kötnek az alkalmazottakkal, hogy fizetésük első havi részlete az irodát illeti meg s ezt a részletet az iroda előre is felveheti az alkalmazótól. A magántisztviselők már évek óta tele van­nak panaszokkal az ilyen irodákkal szemben. Most végre eredménnyel járt a felszólamlá­suk, amennyiben a kereskedelmi miniszter elrendelte az összes ilyen irodák bezárását s igazolványaik bevonását. Állásközvetítésre csak érdekelt testüle­tek vállalkozhatnak. .Erkölcsi bizonyitvány. Á minap egyik közeli község jegyzőjéhez egy öreg parasztasszony kopogtatott be, hogy fia számára, aki a vasúthoz akart bakterségért folyamodni, erkölcsi bizonyítványt instáljon. — Hát aztán jóravaló ember a fia ? — kérdezte az öreg asszonyt a jegyző. — Már hogyne, kérem. Bátran irhát ar­ról minden jót. Finom gyerek a Pista. Született úri fiú. —No jó, akkor kiállítjuk a bizonyítványt, küldje el a fiút s adjon egy koronát stemplire. Az öregasszonynak nem tetszik a dolog. Végre nagynehezen kivallja: Nem jó lösz ez igy. ha én oda adom a koronát a fiam kezébe amilyen gazember- bemén a korcsmába, oszt elissza. Megyés püspökünk kitüntetése. A budapesti kir. magy. tudo­mány egyetem a Konstantin jubi­leum alkalmával megyés püspö­künket is tisztelelbeli doktori okle­véllel tüntette ki. A hir őszinte örömet keltett országszerte, mert e kitüntetés első sorban a tudomány meghódolását jelenti a Ilii. a kath. egyház, Jézus Krisztus előtt. Nem a hittudományi kar, hanem az egész tudomány-egyetem adja a kitünte­tést főpásztorunknak. Ez a diszdok- torság nagy megtiszteltetés az egész szatmári egyházmegyére, mely hogy ily elismerésben részesül, Boromisza Tibor dr. püspök ur ő méltósága kiváló érdemeinek kö­szönheti. Püspökünk doktor, tanitó elsősorban életével és tetteivel. Aranymiséjét monumentális épület­tel, fejedelmi alapítványokkal örö­kíti meg, melyek éppen a legfon­tosabb tényezőnek, a nevelve taní­tásnak örök érvényű érdekeit akar­ják előmozdítani. Az aranymisés alkotásoknak szép koronája a tisz­teletbeli doktori diploma. Dr. Dudek János hittud. kari. dékán értesítése alapján a Rector Magnificus megbízásából és a hittu­dományi kar képviseletében Dr. Lukcsics József prödékán Dr. Mi­hályi! Ákos és dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanárok f. hó 20-án, kedden d. u. a gyorsvonattal fog­nak a püspöki udvarba megérkezni. A díszoklevél ünnepélyes átadása f. hó 21-én szerdán d. e fél 12 óra­kor lesz a püspöki residenciában, mely után a püspök az egyetemi küldöttség tiszteletére diszebédet ad. Esztergomban, Egerben meg­történt már a díszoklevél átadása. Ünnepelt nemcsak egész Esztergom és Eger. hanem a vármegye, ható­ságok, felekezetek és minden ma­gyar honpolgár, Főpásztorunk egy­éni jelleme, kiváló tulajdonságai, az egész szatmári egyházmegye ki­tüntetése megérdemlik, hogy mind az öt politikai megyében viszhangra találjon az első magyar tudományos testület szava és egy szívvel, egy lélekkel örüljünk aranymisés fő­pásztorunk kitüntetésének, megért­sük tanítását és kövessük tetteit. Hátralékos előfizetőinket fölkérjük hátralékaiknak még e hét folyamán való kiegyenlítésére, annál is inkább, mert a tartozások ez évben szokatlanul ma­gasra emelkedtek és a kiadóhivatal is csak úgy tud eleget tenni kötelezettsé­geinek, ha az előfizetők pontosan bekül­dik dz előfizetési dijakat. A muszka. Ölelését egyszer már érez­tük. Fájó volt. kiméletlen, hogy egy egész nemzet pusztult bele abba. Ott jött a grániczok járatlan utain, a duklai szoros ösvényei ömlött alá mint a láma, amely maga alá temet minden életet, virulást, legyen az hatalmas tölgy s part mentén futó kicsinyke virág. Erczgyürüvé ott formálódott a déli síkokon, hol szorítását a legfájóbbnak tudtuk s csupán egy védtelen szó szakadt fel keblünkből: fegyverbe tétel. Évtize­dek, félszázadévnél is több idő haladt el azóta. A hegyi utakon újra sarjad a fü, térségeken városok, falvak uj életre keltek, az ipar, keres­kedelem és kultúra csodákat müveit rajta s a rónaság, „az arany kalásszal ékes rónaság“ oly bőven ontotta a maga termékeit, mint soha azelőtt. Ezt, talán ezt irigyelte meg tőlünk s nem felejti, bogy szép országunkat az ő vére is öntözte, göröngyei az ő fiai tetemétől lettek olyan termékenyek, pusztái az ő katonáinak csontjaitól olyan fehérlők . . . Talán ez s a hálátlanság miatt érzett bosszú, talán a hata­lomvágy* a Szlávia magna hóbortos eszméje indította arra, hogy birtokába vegye ezt a föl­det most már magától, hívás nélkül, hová egy­szer bepillanthatott, mint a mesék hősei Tün­dérország berkeibe. De miként tegye ezt ? Ga- liczia viharos fensikjain nem alszik az őrszem, s a várfokokon veszedelmet ásit ezer meg ezer ágyutorok. Ruténjeinkre vetette hát szemét Rá­kóczi egykori hűséges népére s a pravoszláv, a hithü orosz vallás köpenyege alatt ellenünk lázitja, a fehér czár zászlója alá sorakoztatja; arra az elemre, amelyet hajlékonnyá tett a nyo­mor s elbizakodottá, kétszínűvé a magyar dé- delgetés Fejébe szállt az a kis kultúra, a melyet az utóbbi évtizedben magába szedett s a sápadt korona helyett már a könnyen guruló rubelre esküszik . . . Nem tartozik reánk el­dönteni azt a kérdést, mennyi része van ebben a vallásos fanatizmusnak, mennyi a magyar ellen táplált gyűlöletnek, csupán leszögezzük azt a tényt, hogy Mára marosban a Kablyukok kápolnai összejövetelei, amelyeket füstöt ere­gető tetőjü, földes szobákban rögtönöztek, ve­szedelmesek. Ma egy, holnap kettő, holnap után három, tiz, száz, ezer fogja a pravoszláv, a hithü orosz hitet vallani s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy ellenség él északkeleti határainkon is. Nem elég itt a tör­vény szigora, a vádlottakat elmarasztaló bírói Ítélet. Nagyobb veszedelem rejtőzik a színfalak mögött. Alakja félelmetes, egekig nyúlik vé­kony termete; léptei rettenetesek, az óriáséhoz hasonlók, ábrázata a vért fagyasztja meg ere­inkben. Magyarok, jó lesz ébren lenni egy ki­csit s az egymással való torzsalkodásaitok közt vigyázó szemeteket néha-néha északra vessétek. — a. A szeminárimban a növendékpapok a Szent Alajos Társulat és a maguk nevében szép bucsu-ünnepet rendeztek Szabó István prelátus kanonok, távozó rektor tiszteletére. A bucsu-ünnepély műsora a következő volt: 1.) Újévi üdvözlet ; mondta Varjú Benő IV. é. h. h. főjegyző, 2.) Fohász előadta : a pap­növendékek énekkara. 3.) „Az Isteni gond­viselésről“ Pály Edétől; szavalta: Erdélyi Alajos III. é. h. h. 4.) Búcsúbeszéd tartotta: Rácz Miklós IV. é. h. h. elnök. 5.) Szent az érzet; előadta: a kispapok énekkara A rek­tort meghatotta a szeretetnek és ragaszko­dásnak ez őszinte megnyilatkozásra és vála­szában kijelentette, hogy a Szent Alajos Társulat és a növendékpapok érdekeit ezentúl is szivén fogja viselni. Ratkovszki Pál szabadságon. Rat- kovszki Pál, a kir. kath. főgimnázium igaz­gatója három havi szabadságra ment. Helyet­tesítésével Bagossy Bertalant bízták meg. A szatmáregyházmegyei irodalmi kör jan. 21-én, szerdán d. u. 4 órakor fogja megtartani évi közgyűlését a Cecil-egylet nagy­termében tisztujitással egybekötve. Külön meg­hívókat nem bocsátanak ki, ezért ezúton hívjuk fel a tagok figyelmét a nagyfontosságu gyűlésre. Egyházmegyei hir. Radics István káp­lán Sárközre kineveztetett ideigl. helyettes lel­késznek. A Heti Szemlét múltkori számunkban a szatmári egyházmegye hivatalos lapjának ne­veztük. Esetleges tévedések elkerülése végett kijelentjük, hogy ez csupán az egyházmegyei hatóságnak 341 —1911. sz. rendeletére vonat­kozik, melynek értelmében az egyházmegyei tanügyre vonatkozó hivatalos közleményeket a Heti Szemlében kell közzétenni Kérvények az Oltáregyesülethez. Az Egyházm. 01iáregye?-ület fölhívja a plé­bános urakat, hogy egyházi szerelvényekért kérvényeiket az Oltáregyesülethez czimezve az Egyházmegyei Főhatósághoz legké őbb 1914. februárius végéig annál inkább küldjék be, met a későbben érkező kérvényeket figyelembe nem veszi az oltáregyesület. HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom