Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-01 / 13. szám

Zápolya menekültjei népesítik be a a Latorcza partján húzódó palánk és vár­közti területet. Thököly Imre tornyot von egy fabódéra. Legyen hát lent egy templomocska. De Báthory Zsófia kápolnát épit fent a szik­lán, hogy ott áldozhasson vallásosságának. Eltörött a kurucz lobogó.., A két be­épített kőszenteltviztartó meghagyásával be­falazták az ajtót. Német katonaság jön, kü­lön bíróságot is állít. Mily sokan menekül­nek védelemért ide .. . De van Galgenfeld, érett kalászba szökken az elhintett mag a szántóföldek dűlőjében, mert annak az út­nak a végső határkövei mellett jártak, amely útnak ismét hagyományos magyar mega­dással tapossuk véres porát: szurcny, statá­rium és akasztás volt szivrepesztő kitünte­tése annak, aki hajnalról csak szeretett volna gondolkozni a levert szabadság rémes éjsza­káján 1855. november 24-én már itt van Kraguliae őrnagy, Wellzj, kapitány. A vár megszüntetett vár, mert Őfelsége már 1852- ben politikai foglyoknak nyilvánította jóakara­tából a „sáuczrabokat“. Pf'afif főhadnagy is elvezényli a Nassau 15. ezred zászlóalját, csak egy őrszakaszt hagy a katonai kór­házban. Hol van Bállá Gergely, az ál Wese lényi, a „sárgaképü lázadás“ hőse? Ne za­varjuk csöndes pihenését. Ott fekszik a palánkai rabtemetőben... De Kazinczy is elment és miután kiterjesztette a szabadság madara, a Turul is a szárnyát a milleniumi emléken, elvonult minden rab is a Rákóczi várból. Elment a katonaság is. De fikik a régi kórházból plébániai templomot építenek, nem lehetnek hűtlenek az édes anyához, az elhagyatott, minden idegentől befirkált Zsófia-kápolnához. „A régi szép kor visszatér e tájra . . . Hisz’ még a fecske el se költözött, Az uj templomba’ szól a nép imája. S egy uj pünkösdhit gyújt a nép között. Uj tűz gyűlt s már is mintha visszatérne A hős kuruczkor minden szép erénye: Egy szív lett népünk ’s ismét jelszava, Mi régen volt: „Isten, király, haza!“ Szatmár-Németi, 1914. április 1. _________ aj ándékozzuk örökre és visszavonhatatlanul, de mégis oly módon és azon nyíltan kife­jezett feltétel alatt, hogy a fent említett mi­séket örökké ugyanazon templomban végez­zék és soha abba ne hagyják ; továbbá, hogy se a tartományi főnök, se az őr, se a gvár- diánok közül valamelyik, se más szerzetese annak a rendnek ne merészelje és ne legyen jogosítva azt a malmot eladni, elzálogosítani vagy bármi módon a Boldogságos Szűzről elnevezett fenti kolostortól elidegeniteni. Ha esetleg — amitől Isten mentsen — a tartományi főnök-atya az őr, vagy egy gvardián, vagy valamelyik a nevezett szerze­tesek közül ezt megtenné, vagy megtenni törekednék és merészkednék, vagy nevezett misék elvégezését elhagyná, vagy elhanya­golná. vagy félbeszakítaná : mihelyt ennek a ténynek igazsága kiderült, attól fogva azonnal és állandóan essenek el és fosztas­sanak meg úgy a Boldogságos Szűzről neve­zett fenteinlitett kolostor, mint a benne élő szerzetesek annak a malomnak a tulajdon­jogától; maga az a malom pedig minden hozzákötött joggal és tartozékaival együtt bármi pereskedés és törvényes eljárás mellő­zésével szálljon vissza és essék tulajdonul azon közelebbi vérrokonainkra, akik akkor életben lesznek. Ebben az esetben testvéreinknek és vér- rokonainknak egyedül ezen irat erejével teljes és minden néven nevezendő joguk legyen a fent erolitettt malmot ugyanazon szerzete­sek kezéből a maguk részére lefoglalni és hasonló jámbor célra másutt, ahol nekik tet­szik, elkötelezni és vele rendelkezni. Ezen ígéreteinek úgy összeségükben mint egyenkint vett hitelére és bizonyságára adtuk ki ezt az alfabet helyén szakított le­velünket, amelyet nagyobbik pecsétünk rá- függesztésével is megerősittettünk. Kelt a mi Esztergom városunkban má­jus hó 22. napján, az Urnák ezerötszáztizedik esztendejében. Bagossy Bertalan. „HETI SZEMLE“ Az uj templom a Wellzl kapitány vagy főszámvevő tetemeit őrző Nép. Jánoskápolna helyére épült. De a régi-régi elhagyott anyaegyházért is elment az irás a műemlé­kek magyar bizottságához a következő szö­veggel : Nagyméltóságu Elnök Ur! Alulírott azzal a legalázatosabb kére­lemmel bátorkodom a várpalánkai uj plébá­nia nevében a Nagyméltóságu Elnök Úrhoz fordulni, kegyeskedjék a műemlékek közé elvben már besorozott munkácsi várnak kez­detképen Báthori Zsófia alapította 252 éves Sz. Zsófia kápolnáját átvenni és azt római katholikus bucsujáróhellyé alakítva a várpa­lánkai plébániára bízni. Két és fél századdal ezelőtt tért, vissza a kath. egyházba Báthory Zsófia. Állandó tartózkodási helyéül Munkács várát jelölve ki vallásos buzgóságának akart áldozni: lak­osztályának folyosója végén felépítette a 150 embert befogadni képes kápolnát, amely­nek oltárára sz. Zsófiának deszkára festett kettős ajtóju képét helyezte el és körülvette Bécs és Krakó akkori egyházi miiiparának minden csodás értékű remekével. A budai kamarai levéltárban látható „Inventárium rerum mobilium in arcé Mun kács inventarum“ jegyzék mutatja, mennyi miliárd értékű kincs volt itten felhalmozva és került a Radics Absolon árulása követ­keztében 1688 ban Bécsbe. Volt egy csodatevő Mária kép is, amely a leltár szerint is csodásán könnyezett, akár­csak a nagyszombati képe a kuruczok dia­dalmas Nagyasszonyának, amikor Rákóczi beesett a trencséni hegyszakadékba és ennek következtében a nagymajtényi síkon eltörött a kuruczok Máriás lobogója. Ezt a Galicziából, Klokotsowból való képet a sz. Szűz koronájával 7 nagy, 10 kisebb rubin, 5 smaragd, ll apró gyémánt, 19 nagyobb és 536 apróbb gyöngyszem ra- gyogtatta. A Szűz nyakában is 85 nagy, 2771 kisebb szemből álló 18 sor keleti gyöngy függött. — Az Istenanya ölében tartott kis­ded Jézus koronájában is 2 nagy, 9 apróbb rubin. 3 nagy smaragd, 4 kis gyémánt, 11 nagy, 322 apró gyöngy fénylett. 1711 Nagyboldogasszony napja előtt még ott állt ez a kép a Zsófia kápolnában, oda­járt a hazáért imádkozni a vár és környé­kének sok népe, hiszen értékét nevelte az is, hogy talizmánja, kísérője volt a lorettói templom részére is gyémántolvasót adó Zrínyi Ilonának keleti útjában, mikor mint sebzett madár térje Thököly Imre után törökországi számkivetésbe ment. II. Rákóczi Ferencztől elég volt már a képnek visszahelyezése is arra, hogy zászlója alá toborozza Munkács várának hazájához mint Mária országához ragaszkodó népét. 1711. augusztus 11-én azon­ban a kamara tisztjei elvitték a képet. Az idők mostohasága ép úgy sújtotta sz. Zsófiának Munkács vári kápolnáját, mint konstantinápolyi templomát. A szélrózsa majd­nem minden irányába jutott a drága török selyemöltönyökből, gyöngy-, gyémánt-, rubin-, smaragd-, klárissal díszített szent edényekből, aranycsipkés ruhákból. A budai kamarai leltár tanúsága annak, mennyi kincset vittek el már 1909-ben Len­gyelországba, 1711. julius 12-én Sárospatakra. Adott belőlük 1729 ben Friait Ágoston páter a munkácsi plébánosnak. Munkácsnak jutott az az aranyozott ezüstpohár (kehely) is, amelyre 6 drb. pogánypénz volt beillesztve és amely 17 és féi lattot nyomott. Munkács különben Majtényi Paulinus pátertől is sokat kapott. Maradt azonban még elég műkincs a várban is, de ezt elhamvasztotta az 1834. évi tűzvész. Nagyméltóságu Elnök ur! Hódolatos tisztelettel bátorkodom jelenteni Nagyméltó Ságodnak, hogy a mai napon azzal az aláza­tos kéréssel fordultam a nagyméltóságu m. kir. igazságügyminiszteriumhoz, kegyeskedjék a kápolnának mindazt a felszerelését, amely- lyel 1897-ben a fegyintézet megszüntetésekor és a fegyházi lelkész távozása alkalmával még rendelkezett, most amikor a századokon át a várkárkápolnához tartozó Várpalánka község önálló rom. kath. lelkészség lett, ami­kor ismét van állandó pap a vár tövében, — 3 a várpalánkai lelkész gondos felügyeletére bizva,- visszaszolgáltatni. Sz. Zsófiának konstantinápolyi templo­mában még nem folytathatják a török benyo­mulás alkalmával legendaszerüen félbemaradt szentmisét. Itt azonban Nagyméltóságod ma­gas pártfogásé valismét felhangzik majd az ének. Legyen Beregmegyében, Endre, Béla, Levente magyar herczegea egykori kedves vidékén is, sőt olyan ritka, hires történelmi ponton, mint a munkácsi vár, legalább egy bucsujáróhelye a római katholikusoknak! Szentelje meg a XX. században is az imád­ság és az Isten igéje azt a templomot, ame­lyet egy Báthory Zsófia vallásossága ékelt a sziklák tövébe, amelyet egy Zrínyi Ilona öntözött meg könnyeivel, amelyben fegyvereik győzelméért, a Nagyasszony pártfogásáért, a magyar szabadságért a Rákóczyak fohász­kodtak és ahol nemcsak az életnek, becsüle­tes munkának, az isteni, emberi törvények­nek tiszteletét hirdeti a sok megtört bűnös méltó vezeklése, hanem számos, méltatlanul szenvedő hazafi sóhaja is beszéli az 1848. márczius 15-én ültetett, ma már terebélyes „Szabadságfa“ lombsultogásával, meg a mil- léniumi emléken lebegő, kardos turulmadár­ral, hogy: „Megfogyva bár, de törve nem El nemzet e hazán 1“ * * * Az igazságügyi minisztériumtól is kér­ték a felszerelések visszaadását. A miniszté­rium 1913. nov. 13 án 55132 sz. alatt a leg- egyenesebben oda nyilatkozott, hogy a rákos- patotai gyüjtőfogházból és a békéscsabai mú­zeumból visszaadja az oltárképet, a kelyhet ciboriumot, a fekete misemondóruhát stb. ha a kápolna ismét istenitisztelet helyéül fog szolgálni, ha eziránt a szatmári méltóságos püspöki kormány tesz felterjesztést. Az egész ügy most püspök urunk Ömél­tósága előtt áll, az ő magas beleegyezésétől és főpásztori rendelésétől függ, felhangzik-e ott hamarább, mint a konstantinápolyi Szófia templomban a Glória. Bár lenne ott a turulmadár mellett a régiek Zsófia-kápolnája az uj korban is a ke­reszténység és a magyarság védőbástyája! Talán a vári hosszú utón később keresztut is lesz! De addig is, hadd tanítsák a mai, az esz­ményektől kissé elhidegülő nemzedéket onnan a Rákóeziak sasUszkéből, a Rákócziak példá­jára utalva szeretni Istent, hazát, becsületes, lelkiismeretes munkát, valódi keresztény ma­gyar életet. ‘ (rjg.) A Sz. E. Irodalmi-kör nagybőjti estélye. A Sz. E. Irodalmi-kör vasárnap este be­fejezte nagyböjti előadás-sorozatát. Öröm­mel és büszkén állapíthatjuk meg, hogy az Irodalmi-kör fáradozása nem volt hiábavaló. A közönség megértette a czélt, pártolta az eszmét erkölcsileg és anyagilag. Hisszük, hogy az előadások az öntudatos kath. élet fejlesztésére jótékony hatással lesznek. A Czeczil-Egyesület nagytermét a befe­jező előadás alkalmából is előkelő közönség töltötte meg. Jelen voltak: Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök Hámon Róbert pápai kamarás irodaigazgató kíséretében, a káptalan tagjai, Dr. Vajay Károly polgármester, kir. tanácsos, egyháziak, világiak, hölgyek szép számmal. Sugár Béla oki. tanító, tanítóképzőnk volt jeles növendéke saját szerzemnyü költe­ményeiből adott elő néhányat érzéssel és a közönség tetszése mellett. Következett Bodnár Gásgár „A piknikbe nem megyünk“ ez. párbeszédjének előadása, melyet a Csarnokban közlünk és amelyről mindenki láthathatja, milyen gyakorlati és mű­vészi érzékkel dolgozik Bodnár Gáspár a lel­kek vallásos kialakításán. Thurner Elza és Thurner Lili voltak a párbeszéd méló elő­adói, akiket a közönség lelkesen megtapsolt élvezetes előadásukért. Áz estély koronája volt Dr. Gőbl Alajos orvos szabadelőadása „A dohányzás higiéniai és társadalmi méltatása“ czimen, aki kedves lebilincselő modorával gondos, szakavatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom