Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-29 / 5. szám
Ha a bizottság így cselekszik, akkor nyugodtan nézhet majd saját munkájára, mi meg hálásan fogunk köszönetét mondani (bár mondhatnánk) mind a közönség, mind a magunk nevében, hogy megment minket az Ártatlan Zsuzsiktól, a Hölgyek örömétől mpg más efféle ocsmányságoktól. (Hogy a bizottság tárgyalta-e már az e heti műsor darabjait — nem tudom. Az azonban tény, hogy az igazgatóság csütörtökre kitűzte a Hölgyek örömét. Komikus bizonyíték a bizottságtevékenységének komolysága mellett.) A „Gólya“ egészen az amerikai, chika- gói proletár tömegnek készült. Az őrületes arányú, folytonos munkában idegeit teljesen megőrölt munkáshad, a hülyeségnek csak fokozott, szertelen dimenziójában tud csak felüdülni. Ezt tartva szem előtt megértjük a Gólya őrültségének amerikai méreteit. Az előadásában sokat köszönhetünk Bársonynak, ki figyelemreméltó tehetséggel játszotta a féleszünek mondható apa szerepét. Garai Ilus a naiv, a mitsem tudó asszonyka szerepét itt ott nem egészen jól. de egészben véve kielégítően játszotta. Szőkéről elmondhatjuk, hogy mint komikus jobban játszott, mint bármely más drámai szerepében. Ezután az üres darab után következett kis művésznőnk Faragó Ibolyka hangversenye. Weber konczertje Liszt átiratában volt a programmja. Játékát a színházi zenekar kisérte. A nagyok, a kiséret játéka közepette a billentyűk közé vágnak apró ujjai s óriási, csodás gyakorlattal, bámulatra ragadó technikával verik ki a hangokat. Egy korán érett, magasba vágyó, kitömi akaró, művészi lélek szárnyal itt a hangok tömkelegében. A parányi kezek mindig biztosan, sohasem hibázva vezetnek be minket a hangok gyönyörű birodalmába. Elfelejtünk mindent, még a színpad mizériáit is. Némán hallgatunk és lel künk érez. Egy szebb, gazdagabb, színesebb világban érezzük magunkat s osztatlan örömmel emeljük tapsra kezeinket. Küry Klára hosszú, évtizedes színpadi működése alatt, különösen akkor, amikor zenitjén volt a művészetének, sokat figyelt és tanult. Megtanulta, hogy mi tetszik legjobban a közönségnek. Megtanulta régen, hogy a czéda jelenetek, kétes tartalmú és értéktelen kupiék énekléséhez, játszásához nem kell sok művészet, sem művészien képzett hang. A művészetből elég egy gyiiszünyi, mondjuk, hogy tulmojett termet mellett az ügyes mozgás. A hangból meg éppen elég, ha — tegyük fel — Ardó Ilonkánál ötszörte jobban énekel. Ebből a kettőből ennyi éppen elég! Hanem a harmadikból, abból már több kell! Itten már kell esy jó adag érzékieske- déssel rendelkezni. Tudni kell, hogy ha a sikamlós, meztelen szavak, mondatok csak úgy egyszerűen vannak elmondva akkor hatás nincs. De ha az előadás, elmondás éreztető, alantas, ízléstelen mozdulatokkal van kisérve, akkor a hatás elmaradhatatlan. Ezeket a megtanult dolgokat gyümölcsöztette Küry a szatmári szinpadou. A hatás, a gyümölcs nem maradt el. Úgy az Ártatlan Zsuzsi, mint a Lengyel menyecske előtt kinyílt a vasajtó. Ha Kiiry- nek elfogulatlanul, tárgyilagosan kellene megbírálni a saját játékát és a szatmári közönséget, akkor a vasajtóban, az integetések és tapsok közepette ezeknek a gondolatoknak kellett volna helyt adnia: — Szegény szatmári közönség! mennyi kevéssel beéred 1 És milyen hálás vagy a vendéghez ! Milyenek lehetnek a te színházad művésznői, ha az én kicsi tehetségemet ennyi tapsra, ennyi elismerésre méltatod. Nem tudom mit „szólt volna Küry, ha végig nézte volna az „Üdvöske“ első előadását. Biztosan megfogadta volna, hogy ennek a társulatnak játékát sohasem nézi meg. A különben szép, tiszta, jó darab a silány előadás következtében egészen élvezhetetlenné lett téve. Valóságosan eltorzították. Szereplők hiányában — a kórus tagjai pótolták az énekes szereplőket. Ezt tudni elég! H. Bállá Mariska énekei némileg kárpótoltak. Sümegi félszeg, ide-oda kapkodó, darabos játéka élvezhetetlen. — Meg kell említeni még hogy hosszú pausa után Dénes Ella is megjelent a színpadon. Kötelességemnek tartom még azon öröSzatmár, 1913. januárius 28. ____________ „H ETI SZEMLE“ műnknek is kifejezést adni, hogy az ifjúsági előadásokat sürgető szavunk nem volt eredménytelen. A hírek legalább is olyasfélét suttognak, hogy szombaton meg lesz tartva az első ifjúsági előadás. Az előadás előtt Gazdag Lajos kir. kath. főgimn tanár fog előadást tartani a darabról, az Írójáról, beillesztve abba a történelmi és irodalmi korba, melyben a darab napvilágot látott. Ke. A heti műsor: Szerdán „A farkas.“ Csütörtökön „Hölgyek öröme.“ Péntken ,,A faun.“ Szombaton „A faun.“ Vasárnap délután „A csókszanatórium.“ Este „A parasztkisasszony.“ IRODALOM Az „Élet“ folyó évi január 26 iki szá mában Krúdy Gzula folytatja Mari, a tél leánya regényét, elbeszéléseket Írtak Kosztolányi Dezső és Kanizsay Ferencz, verseket Bodor Aladár és Fábián Géza. Nil művészet- történeti kis essay je a babákról és Olab Gábor tanulmánya a halál poéziséről és az illusztrációk teszik elevenné az. Élet legfrissebb számát. A „Vasárnapi Újság“ január 26 iki száma közli az uj Nemzeti Színház pályadi jat nyert terveit, eredeti képeket a franczia elnök-választásról stb. Krúdy Gyula viar regénye, Bársony István vadászczikke, Schöpflin Aladár színházi levele, Varga Gyula, O áh Gábor és Koroda Pál versei s egy franczia regény van e számban. A V. U. előfizetési ára negyedévre 5 K. A „Magyar Könyvtár“ füzetei közt a XVII. század magyar kortörténetének egyik legfontosabb forrásmüve gróf Betlen Miklós önéletiárása jelent meg, valamint Marczel Prévostnak Missette czimü érdekes novellája és Berstein Édes Otthon czimü ismert darabja Ábrányi Emil művészi fordításban. A füzetek a Lampel R. Wodianer F. és fiai czég kiadása, áruk számonkint 30 fillér. TJttörés Egy derék ködmönös czivis állított be Szóhoz nem jutottunk. Csak ő beszélt imigyen : — Hát hogy olvastam az újságjukban, milyen uj utcsinálóról írtak, eljöttem megtudni, mennyiért szegődnék be napszámra az fiatal Tanódi, a ki olyan jól tudja, hogy kell az utat megcsinálni. — Mert nagyon kellene már az ut a lovaknak is, hogy hordhatnák a trágyát, meg az embernek is, a ki járni akarna itt Szatmáron. Kérdeztem is már a sarki boltost, hogy tudna-e valamit arról a fiatal utcsinálóról. — Aszondja, hogy persze hogy tud Mert hát az a Tanódi az utat törőknek az elseje. Olyan szép utakat csinál, hogy még a vármegye se különbet. — Aszondom erre, hogy csak jönne el ide a majorba is az a fiatal ur. Itt is olyan sok gödör van, itt is egyengetni kellene az utat a jószág előtt. — Hát imák is ki, hogy nagyon megkövetem a tekintetes Tanódi ifjurat, legyen olyan jó, jöjjön el a majorba, vezéreljen minket, hogyan kell utat törni ezen a sárfészken. Még a birkáim is háládatosak lesznek. Ilyen hűséges barmokat nem talál Szatmáron. En mondom, ió dolga lesz nálunk. Van ludtoll annyi, mint a dög. Adok akármennyit úgy, hogy itt nálunk hamar megtollasodhatik. Csak jöjjön el a téns ifjur, majd meglátja, hogy nem unatkozik. Mire fölocsudtunk néma ámulatunkból, a mi magyarunk már ellépkedett. A. „magyar“ újságíró. Mindegyiknek álneve van ; az egyiknek : Barát Ármin. Pedig hát igazában: Arje Braun Főfoglalkozása zsidó. — Születésére nézve újságíró. Mellékfoglalkozása a kormány sajtóirodájának főnöke, miniszteri osztálytanácsos. A kis borzasok meg sem állnak eddig. S mikor odajutnak, nagy, történelem után kiáltó dolgokat cselekszenek. Mint Arje Braun. Hogy mit tett Arje Braun ? — Ehhez a hatalmas tetthez kellő bevezetés, előzmények aláfestése és a milieu illata kell. A történet az ember teremtésekor kezdődik, folytatódik Ábrahám utódain át Jeruzsálem pusztulásáig, mikor is Arje Braun ősei elmenekülnek és több ezer éves bolyongás után a vidéken települnek le, a hol a kis Arje egy szerkesztőségbe helyezkedik. Mindjárt, mihelyt kicsapták a gimnáziumból. Szerkeszt, szerkeszt a kis radikálisan antiklerikális, mig egyszer csak belecsimpaszkodik a miniszterelnök kabátjába és hipp hopp a sajtóirodában terem. Ott már nem szerkeszt, de nevét — nagy dölgok előérzetében — Barátra változtatja, mi velhogy önzetlen barátsága révén fog a történelem lapjain fényleni. Pallós az, akinek szép arcza láttára a barátság csirái kiduzzadnak Barát baráti keblében. Mily megható e barátság már zsenge korában 1 íme egy példa. Barátot fojtja, marja, harapja a gond, hogy mi lesz, ha Pallós meg talál halni ? Istenem, mi lesz ? Ezért aztán lehető sok emléket gyűjt barátjától, főkép aláírásokat a Pallósnak azzal a gyönyörű írásával. Hosszúkás papirosokra Íratja e drága nevet, hol felül, hol alul változatosság okáért. Szinte váltólázt kap az aláírások vágyában. S tán zsebébe teszi a kedves drága papirost ? Oh nem. Tán az íróasztalba csukja ? Oh azt sem! Biztos helyen Wertheim kasszákban letétbe helyezi és bánatpénzt vesz föl rája, ha netán mégis elvesznék. Ilyen barát a Barát ! Nem hiába mondják : balsorsban ismerszik meg a jóbarát. Barát is a balsorsban szik- ráztatta a barátságnak oly aetheri magasokon járó üstökös csillagát, a mely mellett a legnagyobbak barátsága is csak füstös mécsnek látszik. — Barát és Pallós! Mi vagytok ti hozzá Orestes és Pylades, Goethe és Schiller, az „Uj Szatmár“ és a „Szamos“ ? Ki volt az, aki leleplezte Pallós csalását? Nemde a Barát? Ki volt az, a ki tovább is íratta vele a váltót ? Nemde a Barát ? És mikor aláíratta az utolsó váltót, mit tett a barátság példaképe ? Hazament, aláírta a följelentést és börtönbe csukatta Pallóst, hogy ennyi nyomorúság láttán meg ne szakadjon a szive. Hát nem kell szobor ennek az urnák? Szobor, a melyen könnyekkel szemében teszi zsebre a váltót a barátok Barátja, mig a másik kezével börtönajtót nyit. — És ez az ember a sajtóiroda főnöke. Az első hivatalos újságíró Magyarországon. Oh, milyen szép is az bizonyos „magyar“ sajtó, a melynek Barát a főnöke ! — Oh milyen szép! Nyomatott a Pázmánv-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. TÖRLEY
