Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-24 / 52. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. deczember 24. vallásából kifosztani, hogy aztán alkalmas eszköz legyen kezükben a forradalomra, amelyből (a zavarosból) ők hasznot remélnek, miként pl. a balkáni nagy kavarodásból egyedül a Roth- schildoknak volt hasznuk: nekik győztek szer- bek, bulgárok, nekik haraptak fűbe a törökök. Kulturális téren progressio az iskolák államosítása, úgy azonban, hogy a bócher-iskolá- kat baj ne érje. Progressio a hittanitás kiküszöbölése. Progressiv dolog a sajtóban, színházakban, orfeumokban a kereszténység tanai, papjai s intézményei ellen való izgatás, a magyarságnak pornográfiával való elárasztása, a melytől kiszárad a csontja, veleje, s igy alkalmatlan lesz arra, hogy a létért való gyilkos harczban a raffinált s ügyesebb ellenféllel szemben megállja a helyét. Progressio, ha a Kölcsey- kör égisze alatt neveletlen durvaságokkal kicsinyük le nemzeti múltúnk nagyjait s az Eöt- vös-matinékon tudatlan, szürke kis ügyvédnek titulálják a „nemzet bölcsét“. — Méltóztaiik — ugyebár — most már ezekbpl is sejteni a progressiv tolvajnyelv eme sokszor használt kifejezésének valódi értelmét? A pápáról. — Ha egyszer eljön az óra, melyben elfogulatlanul meg fogják írni ennek az állítólagos „falusi plébánosának uralkodása történetét, majd ki fog tűnni, hogy X. Pius a legelhatáro- zottabb, legenergikusabb, röviden legtekintélyesebb személyiségek közé tartozik, kikkel az egyház valaha dicsekedhetett . . . Soha befolyás alatt nem állott és senkinek meg nem engedné, hogy őt vezesse. Biztos, hogy ő és csak ő viszi a vezérséget, és hogy senkire se bízza a kormány gondjait. Ha valaha kíméletlen volt, vagy olyannak látszott, sohasem azért történt, hogy bármiféle környezetnek engedelmeskedjék, — hiszen annak nincs rá hatása, — hanem hogy kövesse alapelvét, amely egész uralkodását vezeti : Omnia instaurare in Christo. S ha majd részletezni fogják életét, rájönnek, hogy nemcsak kérlelhetetlen vezetők által nem hagyta magát befolyásoltatni, hanem gyakran maga ajánlott környezetének szigorú rendelkezéseket; melyeket munkatársai hiába igyekeztek enyhíteni. Szóval ami a Vatikánban egy évtized óta történt, azt X. Pius akarta ... X. Pius munkáját szerethetjük, vagy nem: de aki jól ismeri őt, egyet nem tagadhat meg tőle: a csodálatot, az eszthetikus csodálatnak bizonyos nemét az ő szép nemes jelleme iránt.“ ... És ezt a jellemzést egy franczia — éppen nem katholikus — világlap, a „Temps“ adja arról a pápáról, akit a mi keleti fantáziájú apró zsurnalistáink a „Világ“-tól le az „Izbu- gyahosszufalui Kürt“-ig csak mint „jó, öreg, tudatlan falusi plébánost“ mutatnak be olvasóiknak. Nagy furfanggal igy rontva le bennök annak a legóriásibb tekintélynek tiszteletét, akitől elhidegülve vész és pusztul az egyházhoz tartozás érzülete. Minden vonalon ezt a tudatos aknamunkát látjuk mindaz ellen, ami katholikus, — az ébredésnek csak el kell már következnie ennek a gyalázkodó sajtónak bojkott alá vevésével. Ez a deczember-vég igazán nem is tél. Az emberlelkek tavasza ez. Mert megmozdul és jön hozzánk az erdő. Nem a fenyegetően sötét, Macbeibet-et ijesztő birnámi erdő, de a zöld, az illatot öntő fenyő- erdő, a melynek fái hozzák a karácsony lelkét: a gyermekszívek erős hitét, mosolyát, békéjét. Hozzák az énekel, a mely az égé. Hozzák a világosságot, a mit elvesztettünk, az imádságot, a mit elfelejtettünk, a szeretetet, amit elhagytunk hétköznapi útjainkban. Hozzák az ünnepet, a mélységeket, a szépségeket. Jönnek, jönnek a kis zöld fák ide a kőrengetegbe. Es átvarázsolódik a hitvány, sekélyes város nagyszerű, igazi erdővé, ahol élet él. Színes gyermekemlékek dalolnak, emberek ismernek magukra és rátalálnak legdrágább kincsükre, a Credó-ra. A „szép legenda“ szerint ilyenkor angyalok járása van. Meglibben hófehér szárnyuk, kezökben ajándék: az ég igazi ajándéka. Mindnyájunk szivébe hull és megtöltekezünk a legszentebbel: a hit érzésével. Oh, hogy szétfoszlanak az élet hazugságai, milyen kicsinyes minden. Most látjuk, hogy kavicsokat gyűjtögettünk, üveggyöngyökben gyönyörködtünk, hamisságokban hittünk. A csillagok kigyulásában, a fenyőfák zizegésében, a szent éj csöndjében érezzük, hogy nincs más igazság, hogy nincs más valóság, mint a hit. Ezért van tavasz ilyenkor, deczember végén! Előfizetőink, úgy vidékiek (rom. kath. iskolák is), mint helybeliek, sokan hátralékban vannak előfizetési dijaikkal. Tisztelettel kérem e hátralékok mielőbbi beküldését. Ettinger János, a Heti Szemle kiadóhivatalának vezetője. A karácsonyi istentiszteletek. A székestemplomban karácsony estén az éjféli misét Benkő József apátkanonok-plebános mondja. Karácsony első napján az ünnepi nagymisét 9 órakor a főpásztor helyett Pemp Antal praelatus-kanonok, püspöki vikárius végzi, utána prédikál Uhl Károly dr. theol. tanár. Karácsony másodnapján a 9 órai ünnepélyes nagymisét Benkő József apátkano- nok-praelatus mondja és prédikál Kuliffay Mihály s. lelkész, o-év estéjén 6 órakor Benkő József apátkanonok prédikál. Egyházi fölmentés. Karácsony másodnapján — mivel az egyébként eltörölt ünnepnapot mi ünnepül üljük meg — a főpásztor fölmentést adott a pénteki abstinentia alól, tehát meg van engedve a húsétel. A püspök adományai. Főpásztorunk a karácsony alkalmából a helybeli szegényeknek 350 K, Szatmár város Ínségeseinek 1000 koronát, az egyházmegyei legényegyesületeknek 50—50 K, összesen 300 K, az Oltáregyesületnek 200 K, a Reg Szent Ferencz-egyesiiletnek 50 K, a kispapok karácsonyára 200 K-t juttatott karácsonyi ajándékul. A főpásztor ez adományokon kívül a következő czélokra juttatott magánpénztárából segélyeket: a dolhai templom építési, kőszállítási munkálataira 1000 K, a kraszna- bélteki templom építésére 5000 K, a vállaji templom építésére 15000 K, a Nagytarnán létesítendő plébánia- és templomtelek vételére 3600 K, a székesegyházi templom tornyainak renoválására 1898 K, a németi fe- renczrendi kolostor és plébániatemplom vil- lamvilágitására 1640 K, az ungszennai iskola telkére 6000 K, a helybeli rk elemi fiuis- kolások felruházására 300 K-t. A seminárium uj rectora. A főpásztor Szabó István praelatus-kanonokot fölmentvén a papnevelő-intézet rectorságától, helyébe Sz. Jordán Károly dr. apát-kanonokot nevezte ki. Kinevezések. A nagykárolyi esperesi kerület esperesévé Pajor Endre csomaközi plébános ; a németi plébánia adminisztrátorává P. Tamás Alajos ferenczrendi házfőnök s a szaniszlói plébánia interimalis administra- torává Láng Pál ottani s. lelkész neveztetett ki. Kiküldetések. Az uj plébániák jövedelmének megállapítására hivatott vármegyei bizottságokba egyházi tagokul kiküldettek a dolhai plébánia részére : Ulfert Alfonz huszti esperes- plebános, Ilosvay Lajos mszigeti és Schubert Geyza nagybocskói plébánosok; a perecsenyi plébánia részére pedig : Tahy Ábris ungi főesperes, Fibiger Sándor dr. p. kamarás, tanár és Jóna József dr. felsődomonyai plébános küldettek ki. Kinevezés. Hunka Károly vallás- és közoktatásügyi miniszteri számgyakornokot a XI. fizetési osztályba számtisztté nevezte ki a miniszter. Gimnáziumunk Konstantin-ünnepé- lye. Ezerhatszáz éve jelent meg az égen a jelmondát : In hoc signo vinces és ugyanez idő óta cseng felénk e jelszó a keresztények ajkairól. A katakombák folyosóiból, üregeiből, gyertyafényes imatermeiből himnusokat énekelve jött elő a kereszténységnek három századon át bujkáló csapata, hogy ezután az Isten szabad, napsütéses, verőfényes kék ege alatt hirdesse tovább az eddig is diadalmasan hirdetett örök Igazságot. Ezt a kereszténységnek Konstantin császár-adta felszabadítását ünnepelte főgimnáziumunk tanári kara s ifjúsága deczember 20-án d. u. 5 órakor tartott Konstantin-ünnepségén. A gimnázium díszes nagytermét mintegy félezer előkelő hallgató töltötte meg, s a programm egyes számai után zugó tapsban adott kifejezést együttérzésének. A szavalatok, ének és zeneszámok mind-mind nagy tetszést keltettek. A szavalatok közt erejével, tartalmasságával kivált Merker Márton dr. tanár ódája, a ki a kereszt diadalát ünnepelte nagyszabású és nagyhatással előadott ódájával. Különösen kiemelendő Sztára-Szepessy „Rózsafüzér“ ez. iskolai daljátéka, a melynek igazán szép előadására úgy az énekkar vezetője Sándor Veneze, mint maguk az előadók egyaránt igyekeztek. Az ünnepségnek legkiemelkedőbb momentuma azonban a két beszéd volt, melynek egyikét Varjas Endre, a másikát pedig Sándor Veneze tanárok mondották. Varjas Endre egy gyönyörű gondolatot tárt elénk, amit át kell éreznünk s ez az, hogy a katakombákba bekényszeritett kereszténység dolgozott, hiába érezte az elnyomatás súlyát, az üldözés gyilkoló mérgét. Oda állította e mozzanatot a huszadik század katholikussága elé, hogy a mint a katakombák egyháza ásta a a maga városát az ellenséges élet alá, mig végre az ő országa lett győztes: úgy kell a mai léha, hitetlen ős erkölcstelen társadalomba is beievinnünk a mi hitünk elveit. Mert ellenségünk ez a mai élet is, proletárjai iivöl* tenek, praetoriánusai a toll lándzsájával harczolnak ellenünk s a mint az ősi múltban éhes fenevadak ordítoztak feléje, ma a páholyok mélyéből morajlik a gyűlölet szava. Sándor Vence beszédében hangoztatta, hogy kevés sőt semmi hatása, eredménye nincsen a puszta lelkesedésnek s akaratnak, ha ehhez nem járul a harmadik, a mindennél fontosabb tettre késztetés : a példa. És a leg- igazabb példa ifjúságnak, papnak, tanárnak, hívőnek az ő atyja, az aranymisés püspök, a kinek beszéde végén kifejezte a kir. kath. főgimnázium tanári kara s ifjúsága hódolatát s háláját aranymiséje alkalmából. A főpásztort mélyen megillette a váratlan, bensőséges ün* neplés és szivének legmelegebb szavaival köszönte meg „kedves fiainak, a tanároknak s az ifjúságnak“ úgy az ünneplést, mint a mélyhatásu, szép ünnepséget. (e.) Emlékeztető. A szatmári kath. Legényegyesület pénteken karácsony másodnapján hozza színre a Cecil-egyesület nagytermében (Szé- chenyi-utca) Bodnár Gáspárnak legújabb darabját, a „ Visszavándorlók“ cimü hatásos karácsonyi szinjátékot. A betanítás és rendezés munkáját Haller Ferencz az egyesület titkára végezte, akinek fáradhatatlan agilitása és általánosan ismert szakértelme biztos garanciát nyújt arra nézve, hogy az előadás kitűnő lesz és a legmesszebbmenő igényeket is ki fogja elégíteni. Az előadás délután öt órakor kezdődik. Belépő dij 1 korona. Külön meghívókat nem bocsát ki az egyesület, hanem ezúton hívja meg az érdeklődőket. Adományok. Szabó István praelatus- kanonok főpásztorunk aranymiséjének emlékére a szeminárium kápolnájában felállítandó oltárra 2000 K-t adományozott, hogy ez oltár hirdesse a jövőben is a gondviselő Isten nagy kegyelmét, melyet aranymisés főpásztorunk által az egyházmegyére árasztott. Ugyanő a karácsony alkalmából a múlt évben 8000 koronával létesített alapjának gyarapítására újból 6000 K-t, az egyházmegyei sajtóalapra 1000 K-t és az egyházmegyei papi nyugdíjalapra szintén 1000 K-t, adományozott. —■ Szabó Norbert nagyrépost a tőle létesitott alap gyarapítására 1400 K-t. A székes káptalan a papi nyugdíjalapra 1200 K-t adományozott. A város a munkanélküliekért. A nagy nyomor enyhítésére a város — igazán humánus elhatározással — nagy áldozatokat vállalt magára Nemcsak pillanatnyi, hanem állandó segélyt akar nyújtani azzal, hogy a téli hónapokra a régi fegyverfelszerelési raktár helyiségeiben inHÍREK
