Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-22 / 4. szám

6 Szatmsr, 1913. januárius 22 tornacsarnokában Kalazanti Szent József emlékére ünnepélyt fog tartani. Fizetésképtelenség. Kepes Sándor szinérváraljai bánya és rnalomtulajdonos fi­zetésképtelen. Kongresszus Máriapócson. Áz uj hajdudorogi gk. egyházmegye egyik papja nagyon szükséges indítványt intézett az uj egyházmegye papságához, a mely azt czé- lozza, hogy folyó év május első napjaiban Máriapócson az uj egyházmegye papsága és és világi hivei egy nagy kongresszust ren­dezzenek. A fölvetett indítvány élénk lelke sedésre talált. Kanyarójárvány Nagybányán. N.­bányán legújabban a kanyaró van napról- napra terjedőben. Az ottani lapok szerint nagy baj, hogy még az intelligensebb szü­lők is eltitkolják, hogy gyermekük járványos betegségben van, aminek következménye, hogy a beteg izolálásáról szó sincs. Agyagipari tanfolyam Beregszá­szon. A kereskedelemügyi ministerium a beregszászi fazekasok és kályhások tovább képzése czéljából tanfolyamot engedélyezett, mely e hó 8-án a városhatósága által áten­gedett helyiségben megkezdődött. A t nfo lyam márczius hó végéig tart. Gyönge lélek. Gyors egymásutánban már a harmadik öngyilkosság borítja gyászba Szatmármegye ősi családjait. Az erőssé nem nevelt akarat, az élet czélját nem ismerő hit­beli tudatlanság, a morál ellen való vétkek szo­morú következménye ez. — Vasárnap Ilosvay Aladár, Szatmárvármegye alispánjának jogász fia Ilosvay György, Budapesten öngyilkos lett és meghalt. * Pásztorjáték Szakaszon. Szépen si­került pásztorjátéknak voltak tanúi a szaka- szi hivek decz. 24., 26. és 29-én. „A megke­rült gyermek“ czimü pásztorjátékot adták elő a sváb anyanyelvű iskolás gyermekek érzéssel és bámulatos ügyességgel. Csekély beléptidij mellett is 98 korona gyűlt össze az uj orgona alap javára. A csendőrség illetményének ren­dezése. Január 1-től olyan a fizetése a csen­dőrnek, amilyet 4 elemi osztálylyal sehol se kapna meg. Csendőr és próbacsendőr 1000 korona évi zsoldot s 700 koronáig terjedhető pótdijat kap. Őrsvezető 1400 korona, őrmes­ter 1600 korona zsoldot kap. Azonkívül ru- hailletmény, külszolgálatban 24 óránként 2—2.40 kor. pótdij. Villamos világítás Huszton. A nagy- szőllősi világítási részvénytársaság ajánlatot adott be Huszt városhoz, amely szerint haj­landó a nagyszőllősi telepről Husztot villany­világítással ellátni. A közvilágításért kér 6090 koronát, amelyből azonban 1000 koro na, mint garantált városi nyereség részese­dés visszatérül. A magánfogyasztóktól 7 fil­lért kér hektowattóránként. Népszövetségi diszgyülés Márama- rosszigeten. A múlt vasárnap évi közgyű­lését tartotta meg a m.-szigeti népszövetségi szervezet óriási, intelligens közönség részvé­tele mellett. A diszgyülést Knauer Sándor helyi igazgató nyitotta meg. Majd Huszár Károly orsz. képviselő gyújtotta föl tüzes beszédével a hallgatóságot. Beszédében vá­zolta a népszövetség jelentős czélzatait, a melyek elseje a védekezés az ellen a rom­lott közs-ollem ellen, amely utczai csőcselé­ket nevel a fővárosban és vidéken egyaránt. Mikor a népszövetség táborába sorakoztatja a kath. Magyarországot, azt akarja megvé deímezni, ami szent. Nem a saját vallásukat megtartó és a katolikusságot respektáló zsi­dóság és protestantizmus ellen szervezkedik védelmi harczra, ezeknek testvéri jobbot nyújtott mindig és most is nyújt, hanem a vallást gyalázó, azt kiirtani akaró szabad­gondolkozó, szabadkőműves és szocziálista szellemű elemek ellen. Szervezzék ezt a vé­delmi harczot a világi katholikusok, akik felemelt fővel ragaszkodnak a kétezeréves egy­házhoz, akik már nem akarják tűrni, hogy Szent István keresztény birodalmában, Ma­gyarországon ‘ aknamunkát végző, titokban működő utczai csőcselékek garázdálkodjanak. A beszéd után Ékkel Lajos rónaszéki plé­bános énekelte el saját zongorakisérete mel­„HETI SZEMLE“ lett a maga által szerzett „Népszövetségi to- bonót“, majd a helyi igazgató záró szavaival véget ért a lelkes gyűlés, a mely Márama- rosszigetet megerősitette hitében, keresztény érzésében. Emléktábla Bartók Lajosnak. Már régebben hirt adtunk, hogy az erdődi ka­szinó emléktáblával szándékszik megjelölni Bartók Lajosnak, a neves poétának, a Petőfi Társaság megalapítójának szülőházát Erdő­dön. Az emléktáblát Somló Sárika, a Nem­zeti Színház volt igazgatójának leánya készí­tette el. A leleplezés tavasszal lesz egy iro­dalmi ünnepség keretében. Halálozások. Elhunytak a közel na­pokban : Weisz György m. kir. főbányata­nácsos életének 64. évében Nagybányán. — Özv. dr. Fibán Károlyné. szül- Örbonás An­tónia, életének 83-ik évében Ungvárt. — Pásztor István nagybányai főgimnáziumi ta­nár fia, Pistike 5 éves korában. — Schoss berger Béla a munkácsi Főbérnökség szám­tartója életének 43-ik évében. — Fényes Sán­dor sárközujlaki földbirtokos e hó 17-én 78 éves korában. Temetése e hó 19-én volt Sár- közujlakon. Eljegyzések. Vermes Marian net, Ver­mes Adolf nyug. máv. felügyelő, a B. G. V. osztálymérnöke leányát eljegyezte Govrik Tivadar hitelintézeti I. könyvelő Beregszá­szon. — Dr. Komjáthy Lajos ungvári járás- birósági aljegyző eljegyezte Stepán Olgát, Stépán Géza nagykaposi kir. járásbiró leá­nyát. Uj fényképészeti és festészeti mű­terem megnyílt Deák-téren, a Pannónia ud­varának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 375. Nagy fahiány. Nagybányán — ren­geteg erdőségeinek birtokában is — a bekö­vetkezett fahiány miatt be kellett szüntetni az előadásokat az iskolákban. A fahiány oka az, hogy az elmúlt évben hónapokig tartó esőzés annyira átáztatta a talajt, és oly vas­tag sárkérget vont a mezei utakon, hogy a szekérközlekedés teljesen lehetetlen. Uj kövesut. Csomaköz és Bere közsé­gek elhatározták, hogy a községi utakat kö- vesuttá alakítják át és ennek költségeit sa­játjukból fedezik. Kimondották továbbá a köz­ségi képviselőtestületek, hogy felkérik Gróf Károlyi József országgyűlési képviselőt arra, hogy a birtokán a szaniszlói állomásig veze­tő utat szintén köveztesse ki. Nagykároly az uj püspökségért. A múlt héten Hetey Ábrahám főjegyző, helyet­tes polgármester vezetése alatt egy 10 tagú küldöttség nyújtotta át az ujonan rendszere­sített gör. kath. magyar püspökség Nagyká­rolyban leendő felállítása ügyében a vallás­ügyi miniszterhez intézett memorandumot és ezen ügyben hozott képviselőtestületi hatá­rozatot Csaba Adorján főispánnak, kérve őt, hogy ebben az ügyben a várost támogassa. A főispán a legmesszebb menő támogatást Ígérte meg, kijelentvén, hogy hajlandó ez ügyben egy küldöttséget is vezetni a mi­niszterhez. Filharmonikusok Munkácson. Fej­lett zenei kultúrára vall Munkács uj egye­sülete, a mely e hó, 14 én alakult meg a „Munkácsi Filharmonikus Társaság“ czim- mel 250 taggal. Az alakuló közgyűlés az előterjesztett alapszabályokat vitatta meg s végezetül megválasztotta tisztikarát, mely sze­rint : elnök lett dr. Nuszer Lajos. Alpolgármester jelöltek. Beregszász városánál elhalálozás következtében meg­üresedett az alpolgármesteri állás, melyre most dr. Linaer Jenő vármegyei I-ső aljegyző és Turzon Gábor p. ü. számvizsgáló pályáz­tak. Munkács nem nagyobbodik. Múlt számunkban hírül adtuk, hogy mozgalom indult meg Munkács megnagyobbitására a szomszédos községek hozzácsatolásával. A tervvel a városi közgyűlés a múlt héten fog­lalkozott. A kérdés körül nagy vita indult meg. A gyűlés névszerinti szavazással 20 szóval 8 ellen el is utasította az Oroszvéggel és Klastromaljával való az egyesítés kimon­dására vonatkozó előadói javaslatot. ISKOLá Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija B K Kér. szocziális tanítók! Úgy látszik, mintha egy pillanatra le­hanyatlott volna az a zászló, amely alá rö­vid idő alatt ezrek sorakoztak nem külső hatások folytán, hanem önlelkük meggyőző­déséből. Igen, őszinte, igaz vallomással tar­tozunk nektek. Mozgalmunk nem szűnt meg, a lelkesedés, az energia nem csappant, a jö­vőbe vetett reményeink nem zsugorodtak össze, csak egy lélekzetvételnyi szünet állott be. Ezt vesztettük mi, ezt nyelték ellen­ségeink. Most azonban ismét a régi harczi han­gulatban fekszünk neki a munkának, hogy egy egy lépéssel előbbre vigyük a keresztény pedagógia és munkásainak ügyét. Titkolni valónk nincs. Igazmondásunk és őszinteségünk a mi erősségünk. Bár fönt olyan színben látszunk, mintha lázadók és re­bellisek volnánk. Ez a rosszakaratú jóbará­taink munkája. De aki tárgyilagosan bírálja meg eddigi munkánkat, az csak elismerőleg és biztatólag szólhat róla. Büszkesége lehet az egyháznak ez a keresztény socialis tanítói tábor, amely a mai kor követelményeinek megfelelőleg a szervezettség erejénél fogva vesz részt a keresztény Magyarország kiépítésé­ben. Különösen hangoztatjuk ezt ma, amikor ezen felül csábitó szirénhangok csalogatják a tanítóságot. A mi utunk egyenes, világos és tiszta. Nem mondjuk mézes szavakban kívánsá­gainkat. Ez a hízelgők módszere. Nálunk a szó nem a gondolat eltakarására való, hanem annak világos kidomboritására. Éppen ezért ne értsenek félre bennünket, akikhez szólunk és ne üljenek fel a notórius szócsavarók kü­lön értelmezéseinek. A becsületes őszinteség a vezérelvünk. Nem vagyunk lólábrejtege- tők. Azt hisszük, hogy ügyünknek többet használhatunk azzal, ha föítépjük azt a fá- tyolt, amely évtizedek óta eltakarja fájdal­munkat, keserűségünket és engedjük azt, hogy ügyeink orvoslói a helyes diagnózist állapíthassák meg. Még egyszer röviden, félre nem érthető és magyarázható egyszerűséggel mondjuk ki, hogy a keresztény szocziálista tanítóság első és generális törekvése az, hogy anyagi ügyeit a mai kor követelményeinek megfelelőleg rendeztesse. Ezzel kapcsolatban mindazon függő erkölcsi követeléseket, melyeket prog- rammunkban részleteztünk. Mert addig, mig a tanítóságnak, különösen pedig nekünk a nyomor, a nélkülözés az osztályosunk, amig bizonyos tekintetben az erkölcsi megalázta­tás bélyegét hordjuk a homlokunkon : addig fejlődésről a pedagógia mezején — szó sem lehet. Nem tudom megérteni, hogy miért ép^ pen mi vagyunk praedesztinálva az örökös szegénységre. Érteném a társadalom mosto- ságát akkor, ha lehetetlen, jogtalan követe­lésekkel állanánk elő. De mikor éppen csak a legszükségesebb „kenyeret“ követeljük, akkor a legridegebb kinullázásban van részünk. Az unalomig hangoztatott keservekből és összehasonlitásokból nem lehet megítélni a tanítói nyomorúságot. Kínossá, elviselhe­tetlenné teszi a valóságot a „szemérmetes szegénység“ mutatása. Tollal leírni, szóval nem lehet azt meg­magyarázni, ami napról-napra lejátszódik a tanítói otthonokban, ahol otthon csak a nél­külözés van. Ennek megszüntetése és enyhítése leg- elsőrangu feladatunk. Ideje volna már, ha egyszer az illetékes tényezők a háborgó lel­keket megnyugtatnák s visszaadnák azt a tenger kétségbeesett munkaerőt hivatásuk­nak. Az lesz igazi korszakalkotó cselekedet, amely a jóságos kéz puhaságával elsimítja a tanítói homlokokról az elkeseredés mély ba­rázdáit. Körülöttünk világnézetek csatáznak. Mi vagyunk az ütközőben. Nekünk kell te­hát a legerősebbeknek lennünk. De nem elég

Next

/
Oldalképek
Tartalom