Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-01 / 1. szám

HETI SZEMLE Szatmír, 1913. januárius 1 sok hallgattak, hanem más vallásbeliek nagy­száma is jelen volt az előadásokon. P. Bus a tőle megszokott tűzzel és vallási lelkesedéssel taglalta egyházbölcseleti elveit és hallgatóiban mély lelki átváltozásokat ébresztett. Halálozás. Ormányi Bacskay Jánosné szül. Gönczy Irma életének 64-ik évében elhunyt Beregszászon. A nagykárolyi polgármester beteg. Debreczeni István kir. tanácsos, Nagykároly polgármestere súlyosan megbetegedett. Amint értesülünk, aggodalomra már nincs ok. Népszövetségi gyűlés. Kaplony köz­ség 240 tagot számláló népszövetsége kará­csony másodnapján fényesen sikerült gyűlést tartott a szép számmal egybegyült tagok ér­deklődése mellett. Előadást P. Tamás Alajos sztferenczrendi házfőnök, elnök tartott, ecse­telvén a , népszövetség czélját. — Majd Tillinger Ágoston k. tanítónak a népszövet­ség feladatairól és a sajtóról szóló felolvasása után ismét P. Tamás Alajos házfőnök tartott felolvasást Kaplony történetéről, ama alka­lomból, hogy a jelen 1912. év 200 éves év­fordulója annak, hogy gróf Károlyi Sándor Würtenbergből ide telepítette a svábokat, kiknek ivadékai ma már csak nevükben né­metek, nyelvükben, hazaszeretetükben azon­ban egy fokkal sem állanak a tősgyökeres magyarok mögött. Kívánja, legyenek továbbra is hűséges fiai az egyháznak s a magyar hazának! A tisztikar megválasztása követ kezett ezután: elnöknek P. Tamás Alajost, h. elnöknek Czumbil Istvánt, jegyzőnek Egeli Mihály tanítót választották meg s ezenkívül 9 csoportvezetőt. Adomány. Alulírottak hálás köszöne- tünket fejezzük ki e helyen is a „Szent Ist­ván Társulatinak, hogy kérelmünkre a vez. alatt levő isk. növendékek részére 40 drb. kis és 30 drb. nagy elemi katekizmust volt ke­gyes karácsonyi ajándékul küldeni. Isten fi­zesse meg. — Sárköz, Pillich Ottó rk. pleb. Movik Sándor rk. tanitó. Uj fényképészeti és festészeti mű­terem megnyilt Deák-téren, a Pannónia ud­varának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 275. Makóczy Géza papi 8e'apólsárl Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. az. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. Benyó Andor kocsigyártó Szatmár*, Bányai-nt ©. Ajánlja magát mindennemű uj és újabb divatu ■ kocsik készítésére. ■ Készít ruganyos kocsikat, ho­mokfutót, szánkót és gazdasági eszközöket a legjobb kivitelben. Raktár uj és javított kocsikból. Javítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija S K HIV ÁTLÓS RÉSZ. PÁLYÁZAT. Ujtövisfalvai róm. kath. kán- tortanitói állásra elhalálozás folytán január 15 ig pályázat hirdettetik. Jövedelme: községtől 200 kor. ál­lamsegély 600 kor., egyházmegyé­től 100 kor., Rudolf alapból 33 kor. 32 fill., inisealapitvány és stóla 35 kor., 4 hold szántóföld és házi kert­nek évi jövedelme. 65 kor. Ezenkí­vül nagyon szép kétszobás lakás, konyha, kamara és gazdasági épü­letek. Nős tanítók előnyben része­sülnek. Kérvények főtiszt. Veszprémy Sándor esperes úrhoz Munkácsra (Bereg m.) küldendő. A niezőtererni róni. kath. nép­iskolánál újonnan szervezett taní­tónői állásra január 6-ig pályázat hirdettetik. Javadalma : államsegély 900 korona, a hitközségtől 100 K, 20 K kert illetmény, egy szoba, konyha és előszobából álló lakás. Kötelességei a dijlevélben. Az állás január 15-én elfoglalandó. Kérvé­nyek az iskolaszékhez czimezve az esperesi hivatalba Szaniszlóra kül­dendők. Jövőnk. Sejtettem s csakugyan Szolomájer után megszólalt t. Gaal collégám is. Kartársak! Amiről önök írtak, s amihez pár sorban hozzászólottam, az nem olyan ter­mészetű tárgy, amelyet pro és kontra érvekkel, több oldalú megvilágítás által fejleszteni, s tisz­tázni lehetne. Amit első soraimban megírtam, azt föntartom, sőt még azt is kimondom, hogy ha az összes népiskolák államosítva lennének, én azoknak a t. kartársaimnak, akik exponált nemzetiségi helyeken fognának működni, még akkor is valamely czimen többet adnék, mert — hogy valaki egész életét egy ily jelzett helyen töltse le, az büntetés számba menne, a tanítók gyakori változása a tanügy, s a köl­tözködés a tanítók anyagi kárára történnék. Úgy az állami, mint a hitvallásos iskolák fentartói, vezetői, de t. kartársaim is tisztában yannak azzal és tudják, hogy az iskola lelke: a tanitó. Ha jó iskolát akarunk bárhol is, érté­kes tanerőket kell beállítani; ez pedig pénzbe kerül. Ha az állam az ő iskoláival nem vezetni, hanem az egyes jobb hitvallásos iskolákkal csak lépést akar tartani, akkor is, mivel állo­másai túlnyomóan szegényes, nemzetiségek kö­zött vannak, feltétlenül valamennyivel többet kell adni. Amennyiben t. kartársaim nemcsak sze­mélyemmel, hanem nősülési, családi és vagyoni viszonyaimmal is foglalkoztak, kénytelen va­gyok ezekre Jvonatkozólag is pár sorban vála­szolni. Amint vagyonom engem nem jogosít fel, s nem vezetett az általam mondottakban, úgy önöknek sem ad alapot, hogy abból kiindulva mérlegeljék meggyőződésem megnyilatkozását. Magamról — bár egyéniségemmel ellen­kezik — még is mondok egyet. 1832. január havában kerültem jeles ok­levéllel Püspökladányba segédtanítónak; teljes ellátás és havi 5 frt fizetéssel. Hogy milyen volt az a „teljes ellátás“, elég ha én tudom; tanítottam egy vegyes osz­tályban 145 gyermeket. Ebből — a mondhatni — semmi fizetés­ből junius végén hazautaztam, s varrattam az első rend fekete ruhámat. Megjegyzem, hazul­ról egy krajezárt sem kaptam. Szívesen iga­zolja ezt Kálmánd község aranymisés plébá­nos ura, akinek atyám a dolgot elmondta, s aki mosolyogva gratulált első keresményemhez. T. Gaál kartársam szerint a sertéshizlalás is valami méltóságon aluli foglalkozás: „vi- géczkedés“. Látja, Szolomájer kartárs 1910. évi szüretkor nagyobb mennyiségű mustot vásárolt Mérken. A bort gondozta, s 1912-ben eladott belőle annyit, hogy pénzét visszakapta, s a munkafejében maradt „fényi vért,“ illetve „mérki nedűt“ mily élvezettel fogyasztja. Ez is vigécz- kedés ? T. Schrek kartársunk ezt mondotta: „Tanítói fizetésemet privát munkásságom által évenkint megkétszerezem“. Ez is vigéczkedés? Szép és szükséges az idealizmus — kü­lönösen a néptanítónál — de csak bizonyos fokig, s azután a reálizmus talajára kell lép­nünk. S akkor sem fog t. Gaal kartárs: „gond­nélküli tanitó családapát“ találni és t. Szolo­májer akkor is azt fogja Írni: „csak tanítóhoz illően tarthassam el családomat.“ A fizetésemelés arányában uj és újabb igények fognak előállani. T. Gaal kartárs, a nekem szóló válasz elején Írja: „megtámadta czikkemet“, t. i. én s igy talán az íróját is ? Miért támadnám azt, aki soha nem bántott. Utána egy hasonlatot állít elibem t. kar­társam. Erre csak azt mondhatom, hogy —- sántít, mert a kapáltató és kapás, két egy­mástól független egyenjogú személyek. A bér megállapítása, a kapálás minősége és időtar­tama a kölcsönös megegyezéstől függ. A nap elteltével megszűnt a viszony, amely a nap folyama alatt fenállott. A munkás nem felelős többé munkájáért, de viszont, semmi utóköve­telése nem lehet. Az iskolafentartó és tanitó viszonya egé­szen más. Az iskolafentartó nemcsak munka­adó, hanem fellebbvaló, sőt iskolaszéke által még elöljáró és fegyelmi hatóság. A tanítói fi­zetés megállapitása nem egyezkedés, hanem törvényen alapszik. A munka kiviteléért nem egy napig, egy évig — hitünk szerint még a túlvilágon is — telelősök vagyunk, de viszont, munkánk diját élvezzük holtunk napjáig, hát­rahagyott özvegy és árváink a nyugdíj czimen még azután is. Ezúttal meg én kérdem: mit szólana ahhoz, ha a tiz napszámos közül egyet kiven­nék, s azzal a földem közepén levő szikes ke­mény földet vágatnám egész nap, mig a töb­bit porhanyósabb talajba állítanám ? Legjobb tudomásom-szerint az állami tanítók az az egy ember, akik terhesebb helyen végzik munkáju­kat. Én nem másnak a nyilatkozata után Íté­lek, mint azt t. Marosi barátom irta ; én saját fejem és szemem után indulok. Tovább megyek. Nekem is van, s az itteni kartársamnak — Majorosnak — is van a bérezi határban szőlője. A két szőlő mesgyés; mindkettő 5 éves ültetés, mindegyikben 5 ezer tőke van. — A Majorosét megdolgozta f. év­ben egy illető 45 forintért; ugyanannyiért az enyémet is megmunkálta volna, s mégis én se több, se kevesebb munkáért fizettem 55 frtot. ____KEPESSÁNDOR »e r »zent k^.te.sége Első Magyar Aadesit Sirkőgyárában SZíNÉRVÁRALJÁN a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. Pártoljuk a hazai ipart! A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakn piramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4. ISKOLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom