Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-31 / 53. szám
Szatmár 1918. deczember 31. ban, Köln, Düsseldorf, Gladbach, a legény- egyletek tagjainak 95 százaléka szakszervezeti tag. Ha tehát Németország óriási kultúrával rendelkező munkásai felismerték a keresztény szakszervezetek szükségességét és az ebből eredő nagy gazdasági előnyöket, érthetetlen, hogy hazánk munkásai és legényegyleti tagjai nem követik német testvéreik példáját. Hová fognak csatlakozni bérmozgalom esetén a legényegyleti tagok ? Ha időben nem csinálják és támogatják a kér. szocz. szakszervezeteket, bizonyos hogy a vörösök polyp karjaiba esnek és akkor a kath. legényegyesületek elvérzenek. A sötét középkor. A karácsonyi czikkek nagy özönéből messze kimagaslik a Budapesti Hírlap egyik czikke, a melyet a zsidó vállásu Alexander Bernát dr. egyet, tanár irt a kultúráról. Örömmel kell megállapítanunk, hogy ez a czikk nagyban hozzájárul ama hamis fölfogás megváltoztatásához, a melyet különösen elkapatott ifjú „tudósok“ szoktak nagy előszeretettel a középkorról terjeszteni. A czikk a kuliurának 6 jellemző vonását tárgyalja, köztük a történeti és hierarchikus jelleget. Erre vonatkozóan a következőket mondja: — Vannak értékek, melyek csak mások után jelentkezhetnek, mert az egyik lépcsőfokul szolgál a következőnek. Ilyet az egyén fejlődésében is találunk. Mily szomorú volna az a férfikor, melyet nem előzött meg ifjúság s mily tragikus az az ifjúság, melynek virágait nem érleli gyümölccsé a férfikor! Rettenetes látvány az öreges ifjak s az ifjonc aggastyánok! Az egyéni életből nem adunk oda semmit, mind szükséges, az egyik nélkül nem lehet a másik, és csak az egésznek van értelme. Valami hasonló van az emberiség, a nemzetek történetében. Egy példát mondok. Beszélünk a sötét középkorról : az egyike a legértelmetlenebb frázisoknak. Az szükséges fejlődési foka a történetnek. A középkor föladata volt a keresztény áldotta a kiállított egyházi tárgyakat, majd megszemlélte apróra Véesey Esther bárónő, oltáregyesületi elnök kalauzolásával a nagy Ízléssel készített templomi ruhákat és főpásztori áldásával fejezte ki atyai szivének hálá- láját és örömét a buzgó oltáregyesületi hölgyeknek. * * * A kiállított tárgyakat az Oltáregyesület jan. 2-án küldi szét a következő helyekre: Aknasugatag : 1 pluviale; Aknaszlatina : 1 karing, 1 aspergile, 4 minister-ruha, 4 mi- nister-ing, 2 oltárabrosz; Alsógereben : 1 casula ; Alsófernezely : 8 minister ruha, 8 minister-ing, 1 velum, 3 oltárabrosz, 6 lavabo; Bárdházai: 2 alba, 6 corporate, 12 kehelytörlő, 1 casula, 1 ciborium-köpeny, 4 minister-ruha, 2 cingulum, 1 oltárabrosz, 1 szőnyeg; Csengtr: 2 alba, 1 karing, 6 corporale, 12 kehelytörlő, 1 bursa, 4 minister-ruha, 1 misekönyv-tartó, 6 lavabo, 1 oltárabrosz; Csomaköz: 11 méter csipke, 4 minister ruha, 4 minister-ing; Do- bóruszka: 6 corporale, 12 kehelytörlő, 1 casula, 2 oltárabrosz, 1 misekönyv-tartó; Fe- renczesek temploma : 1 antipendium ; Dolha ; 1 alba, 1 kettős stóla, 1 aspergile, 3 eanon- tábla, 1 csengő, 1 ciborium-köpeny, 1 kehely, 6 oltárgyertyatartó, 2 oltárabrosz, 1 antipendium ; Fancsika: 2 alba, 2 cingulum, 12 kehelytörlő ; Fehérgyarmat: 1 kettős stóla, 4 minister-ruha, 4 minister ing; Jónk: 2 alba, 2 cingulum; Lázári: 1 bursa, 1 aspergile, 4 minister-ruha, 2 cingulum; Mérk: 2 alba, 1 karing, 1 ciborium-köpeny, 3 oltárabrosz; Nagyszokond: 2 alba, 1 karing, 6 corporale, 12 kehelytörlő, 4 minister-ing, 6 lavabo, 2 cltárabrosz, 1 antipendium; Nagyberezna: 2 alba, 1 karing, 6 corporale, 1 keresztelési készlet, 1 misekönyv-tartó, 6 lavabo, 2 keresztelési ingecske; Nántü: 1 alba, 1 karing, 12 kehelytörlő, 1 kehely, 6 lavabo, 1 oltárabrosz; Pátyod: 2 alba, 1 karing; Szamos- dara: 1 casula, 1 szószékteritő; Vállaj: 1 casula, 1 bursa, 1 aspergile, 1 keresztelési készlet, 1 ciborium-köpeny; Zajta: 1 alba, 1 kettős stóla, 1 csengőhuzó, 1 ciborium-köpeny, 4 minister-ruha, 2 cingulum. „HETI SZEMLE“ gondolat és érzés alapján a barbár germánokat, magyarokat, szlávokat czivilizálni. Ehhez szigorú fegyelme kellett az életnek és gondolkodásnak, kemény iskola jármát kellett fölrakni a nemzetekre, a jámborság által szeliditeni az erőszakos akarat hevületeit és az értelmet lassan megnevelni önállóságra és alkotó munkára. Ha igy nézzük, bámulva kell néznünk a középkori kultúrát, melynek gyönyörű alkotásai vannak, nagyszerű építészete és szobrászata, fényes költészete (Dante), a, tudományos gondolkodásnak is dómjai, sz. Ágoston és akvinói sz. Tamás, szigorú tago- zottsága a serdülő társadalomnak és óriási koncepciója az isteni és világi államnak. Az az értelmetlen frázis akkor keletkezett, mikor egy részt egy uj és magával eltelt kultúra a maga szemével nézvén a régit, ezt kiemelte a saját korából és mintha a maga korabelije volna, úgy Ítélte meg. Éppen úgy, mintha a férfi visszapillantva gyermekkora emlékeire vagy maradványaira, restellené, hogy négy éves korában nem volt húszon négy éves. Másrészt, hogy a kultúrának régi formái makacsabbul élnek, mint e formák tartalma, mely esetleg már rég átalakult és uj formákat alkot magának. Minél ujkoriabbak leszünk, annál igazságosabbakká válunk a középkor iránt. Egy két szó a népvédö irodáról. Még valamennyien emlékszünk arra a meglehetősen nagyméretű mozgalomra, ami a szatmári népvédő iroda megalakulását előzte meg. Azok, akiknek bizonyos érdekük fűződött és fűződik ez iroda megalakulásához, szóval és tollal azon voltak, hogy, minél nagyobb propagandát csináljanak. És ez sikerült is. A város vezető emberei karolták fel az eszmét s az iroda megalakult — papíron. Nemsokára azonban kisült és bebizonyosodott, hogy a népvédő iroda szabadkőműves intézmény. De még bebizonyosodott ezenfelül más is. Az nevezetesen, hogy az a nép védő iroda — nincs. Nem létezik és hála Istennek nem is működik. (Szegény nép! Hogy védenek titeket odaát?) Ezzel kapcsolatban azonban rámutathatunk a szabadkőműves intézmények specialis jellemvonására. Előbb azonban tudnunk kell, hogy —- bár népvédő iroda nincs, népet nem védenek, helyiség sincsen — a város jövő évi költségvetésében egy tétel szerepel, melyben a népvédő iroda részére 600 korona van biztosítva. így vándorol tehát a város polgárainak a becsületes munkától verejtékező homlokkal szerzett s befizetett adóiból (ők nem hazudjék el jövedelmeiket) a saját pénze a .'. testvérek Kölcsey páholyának pénztárába a polgármester (Dr. Vajay Károly), a fő- számvevő (Figus Albert); a föszámvevö helyettes (Litteczky István), a gazdasági tanácsos (Bartha Kálmán) és még mások aszisztálása mellett. Tehát népbaráti, népjóléti, humánus köpe- nyegbe burkolják önző érdekeiket s mint látjuk, meg is valósítják. Más intézménynél, amelyik bármely czimen segélyt kér a köztől, kiváncsiak vagyunk az előző munkásságra. Mit tett, milyen eredményeket tud felmutatni, van e már munkásságának gyümölcse, általában van-e haszna tevékenységéből annak a társadalomnak, annak a köznek, amelynek pénzét segély czimén élvezni akarja? A népvédő irodával ez épen fordítva van. Semmi munkásságot nem fejtett ki, semmi eredményt felmutatni nem tud, de a segély már jó előre biztosítva van. De tegyük fel, hogy fel tud mutatni valamelyes eredményt, mondjuk „felvilágosított“ egy két embert — progressiv irányban — hasznára válik-e az a társadalomnak ? Hiszen ma már intelligens ember előtt nem kell bizonyítgatni, hogy a „magyar“ szabadkőművesség tulajdonképen egy haza-, nemzet- s vallásellenes érdekszövetkezet. S ugyan milyen lehet a tőlük jövő felvilágosítás? A hangzatos frázis, a czifra köpenyeg itt is megvan, de mi van a köpenyeg alatt ? Czéltudatos félrevezetés és érdekszolgálat — a népvédő irodára vonatkoztatva pedig — nem a nép, a magyar nép érdeke, hanem a saját, önző érdekük s ezzel kapcsolatban a kozmopolita, az internacionális zsidó érdek. 3 Az ilyen érdekeket pártolni, az ilyen munkásságot anyagi segéllyel támogatni érdeke lehet a Kölcsey-páholynak, de nem érdeke Szatmár városának s még kevésbbé az adófizető polgárainak. A városnak pedig nem szabad könnyelműen gazdálkodni adófizetőinek pénzével. Ezeket a dolgokat figyelmébe ajánljuk az uj városatyáknak, habár nem sok remény- nyel, mert úgy az uj, mint a régi városatyák között sokan vannak szabadkőművesek. A helybeli sajtó karácsonya. — Krisztus egyháza 1913 esztendő után mint „hatalmas folyam megáradva túllép partjain és pusztulás meg nyomor marad utána ... A szeretet melegségéből idővel fény, pompa és hatalom lett. Miliárdok vannak felhalmazva, elegendők egy jóidőre a szegényeket megszüntetni, de a hatalom ijedten szabadkozik: „Könnyű volt Jézusnak szegénynek lenni, mint Isten fia megtehette, de mi emberek mit csinálnánk vagyon és hatalom nélkül ?“ — Stb. stb. — a „Népszava“ stylu- sában. Es most nagyon csalódni méltóztatnak. mikor azt tetszenek gondolni, hogy ezek az izetlen avasságok és szellemtelen bővített mondatok a „Világ“ karácsonyi vezérczikké- ből vett idézetek. — Pardon, most vesszük csak észre, hogy a czimbe már odaírtuk: helyi sajtó. — Oh, kérjük alássan, még mindig tévedni méltóztatnak. — Nem találták el! — A „Szamos“? — Hova gondolnak ! ? — A „Szamos“ — igen okosan — nem irt semmit sem karácsonyról. Az ő ünnepi száma valamiféle „ezredik czikk“ megszületését ünnepli hig szó-lével leöntözve. Az Ur Jézus születéséről — szegény — még mindig nem tud. Az a föntebbi szógyűjtemény a „Szatmár és Vidéke“ karácsonyi vezérczikkóből való. A mely szerint: ünnepelni „Jézust csak a szegények tudhatják.“ — Bizonyosan ezért olyan szellemszegény az a valamicsodás irás, illetve — vezérczikk. E mellett azonban egész nyugodtan gondolhatnak önök még arra is, hogy ilyenfajta oldalbarugásokat különös kedvteléssel juttatnak hozzánk ünnepeinken — a szabad- kőmivesek. Egyházmegyei Sajtóalap, Legkedvesebb és legtöbb energiát magában rejtő eme rovatunk sorait mindig lel- kesiilően, szent reményektől megszállottan irtuk. Toliunk virágszirmok illatába már- tottan rótta a sorokat. A jövő szele vette szárnyára lelkünket, sürgő élet gépdübörgésének zenéjét hallottuk. Sajtónk nagylázu munkáját láttuk ; szivünk már simogatta azt a papirt, a melyen a mi katholikus napilapunk küldte szét aczélkovácsoló, vértadó betűit, a melyek nyomán hitvalló, intransigens katholikus tábor nőtt. Legkedvesebb rovatunk sorait — nagy hittel hiszszük — nem mi írjuk utoljára. Ezentúl még sűrűbben, még állandóbban és még tartalmasabban jelenik meg az uj esztendő számaiban, hogy mihamar fölváltsa a remények e rovatát a megvalósulás. Hiszen messze vidékeken is dolgoznak érte lelkesülő szivek. Buzgó tanítónők — idegenbe elszakadva is — fáradoznak a mi sajtóalapunkért ... Ez az igazi sajtó-hölgy- bizottság! Ma még egy kettő, holnap már tiz, azután csakugyan meglesz a hölgybizottság is és munkája nyomán a mi napilapunk. Megilletődötten írjuk ide Gacsályi Irén és Bányai Kornélia nevét. Nemzetiségi területen működnek — egyik Hunyadban, másik Trencsénben — és ott gyűjtögették szent lelkesülósük áldozatos tüzóvel a filléreket koronákká. A zárdái tanitónőjelöltek is nyomukon járnak : nemsokára egy sajtóünnepséget rendeznek a mi alapunk javára. Addig is a
