Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-29 / 5. szám
Szatmár, 1913. januárius 29. vállalkozó, a vasútépítő, a gründoló, a miniszterekkel barátkozó, az állami szállító, az okirat hamisító, angolokat kifo sztó. Hat millió. Ezért kap nehány évi börtönt. De mit kap azért, amennyit a magyar nemzetnek, a magyar névnek ártott? Mit kap azért, hogy ennek a koldus nácziónak utolsó condráját, a tisztességes nevét szaggatta le elgyötört testéről ¥ Mit kap azért, hogy büszke magyar nevünket a becstelenség kloakájába mártotta ? Azért mit kap, hogy undok lehel létével dögleletessé tette levegőnket, hogy piszkos kezével megbélyegezte földünket, hogy ragadozó körmével levakarta arczunk- ról bőröstül a szégyen pírját ? Hol az a bíróság, amely mindezekért kiméri a büntetést ? Hogy ez a szittya nem szittya, hogy ez a magyar nem magyar, hogy ez a Pallós nem Pallós : az gúnyos tréfája a sorsnak, mely a meggyalázott magyart hegyibe még ki is röhögi. A szittyánk Galicziában termett, a Pallósunk Pollák, a magyarunk zsidó. Zsidó. Ezzel némelyek szemében minden megvan mondva. Másokéban semmi. A másoknak igazuk lehet, mert ugyanezt esetleg keresztény is elkövethette volna. Viszont fogadni lehetne, hogyha annak idején a recepció elmarad, a Pallós szerepe nem talál alakitót. Ezt a darabot ilyen brilliánsul, ilyen tökéletesen, ily világraszóló sikerrel csak ie cipiált játszhatta meg, kinél a becsület sepimi, a meggazdagodás minden, a siker a fontos, a mód mindegy. Ez a korrupt, bomladozó, hitevesztett, nagyképü, titkos bűnökkel terhes és rejtett gazságoktól rothadó elkeresz- ténytelenedett keresztény magyar társadalom pompás talaj a kazár parazitának. Egy félig érett díszpéldány kullancs most lehullt a bőrünkről. De hány tökéletes egyed csüng még rajtunk, aki a vérünkből milliókat, ezerholdakat, báróságot és magyar nemességet szívott magába. De hány, de hány ? Becsületes választójogot! Az általáp09 választói jognak egy pár évvel ezelőtt még nagyon sok ellensége volt azoknak sorában is, akik egyébként a becsületes, tiszta és hazafias politikának hívei. Rossz ajánlólevél volt a választói jog általánosítása számára, hogy ezt az eszmét a darabont Kristóffy vetette lel, még pedig bevallottan azzal a czélzattal, hogy igy törje le az akkor erőteljesen folyó nemzeti küzdelmet. Gyanút és aggodalmat keltő volt továbbá az a körülmény is, hogy az osztrák ezentralista körök lelkesedéssel tették magukévá a Kristóffy javaslatát s minden befolyásukat latbavetetiék az udvarnál, hogy a darabontok után következő kormányok a szó legtágabb értelmében vett általános választói jog megvalósítására szorittassanak. Ehhez járult azután a nagy bölcsek és okosak szűnni nem akaró prófétai intelme, hogy a demokratikus választói jog veszélyezteti a magyarság szupremacziáját, a felforgató elemek kezébe juttatja az országot stb. Ma már szertefoszlottak mind a rémképek. Ma már csak a rövidlátók, a megvásároltak s a kiváltságaikat féltő lelkiismeretlen önzők küzdenek a becsületes választói jog ellen. Bécsben már régen belátták, hogy a választói jog általánosításához fűzött reményeik túlzottak voltak, mert az nem hogy gyengítené, hanem inkább erősiti a magyarság nemzeti küzdelmeit. Az udvar, jóllehet többszöri ünnepélyes Ígérettel az általános választói joghoz kötötte magát, már nem bánná, ha időtlen időkig a mostani választási rendszer maradna nálunk érvényben. — Hogy pedig a nemzeti állam veszedelmét jósló lárma csupán osztályérdekek palástolására kieszelt szemfényvesztés és humbug, azt legfényesebben bizonyítja az általános választói jognak szóval és tollal legádázabb ellenségének, Tisza Istvánnak választójogi javaslata. A Tisza-féle javaslat ugyanis úgy védi „HETI SZEMLE“ meg a Magyarország szupremacziáját, hogy két és fél százalékkal nagyobb arányú választói jogosultságot biztosit a nemzetiségeknek, mint a szövetkezett ellenzék tervezete; az erdélyi magyarságot pedig egyszerűen kiszolgáltatja az oláhoknak. A felforgató elemek ellen úgy védekezik, hogy a nagyobbrészt szoczialista munkásságnak könnyűvé teszi a szavazati jog megszerzését; a hazafias és vallásos mezőgazdasági munkásságnak kilencz tizedét ellenben elüti attól, az egy tizedrész szavazati jogát pedig a föl- desur szeszélyétől teszi függővé. S hogy a magyar szupremáczia védelme teljes legyen, a választói jog szabad gyakorlásának alfáját, a titkos szavazást csakis a nagyipari városokban engedélyezi Tisza. Mert a „felforgató elemek“ tudvalevőleg nem a városok szoczialista, vadházasságban élő, vallástalan és forradalmi proletárjai közt keresendők, hanem a falvakban. Hát ha a választójogellenes agitáczió nagykolompja ilyen komolyan veszi a nemzeti állam védelmét s a felforgató elemek megfékezését, lehet-e az egész „konzervatív“ akcziónak egy szemernyi őszinteséget, egy talpalatnyi bázist tulajdonítani ! Annyi most már kétségtelen, hogy az általános választói jogból a magyar nemzeti államra semmi veszedelem nem származha- tik, akár a nemzetiségeket, akár a „felfor gató elemeket“ tekintjük. Semmi ok sincs tehát arra, hogy a természetjog követelményének ellene szegüljünk, hogy milliók gyűlöletét szítsuk s az igazaitól elütött munkásság elkeseredését forradalommá nővesszük. De még más, nem kevésbbó súlyos okok is követelik egy becsületes és általános választójogi törvénynek minél előbbi megvalósítását. A Lukács-Tisza-féle kormányzat szörnyűségeinek láttára elképedve kérdezzük, hogyan mernek ezek az emberek ilyen gazdálkodást űzni a nemzet jogaival ? Hogyan merészelnek törvényeket tiporni, jogokat eladni s a nemzet legszentebb érzelmeit nap-nap után czinikus kegyetlenséggel ar- czulütni ? Hogyan ? Hát úgy, hogy nem kell félniük a nemzet megtorlásától. A nemzet elkeseredése és bosszúvágya a parokszizmu- sig emelkedhetik; a „nagy leszámolás“ kor, a választásoknál mégis tehetetlen a 30 mii lió, a csendőrszurony, a szolgabiró, a választási elnök és egyéb basákkal szemben. A hatalom urait sem lehet felelősségre vonni, sem megbuktatni, még kevésbbé megbüntetni. Ezért van égetően nagy szükség a becsületes, a tiszta választási törvényre. Ha a nemzetnek módjában lesz nyomatékosan érvényt szerezni a maga akaratának, ha a hatalom birtokosai minden cselekedetükben maguk fölött érzik az ellenőrzés és a nép- itélet Damokles kardját, akkor nem ismétlődhetnek a közelmúlt gyalázatosságai, akkor több lelkiismeretesség lesz a nemzeti közjavak sáfárjaiban, akkor menten megfullad a százkaru és ezergyomru munkapárti polip, akkor vége szakad a közhivatali felelőtlen panamázásnak s annak a minden rendű és rangú korrupciónak, amely 40 esztendős virágzásával mélyen a Balkán színvonala alá sülyesztette hazánk hírét és becsületét. Á zsidó ifók saját fajukról. Irta: id. EGÁN LAJOS. Dr. Rupin kimutatja, hogy. a vegyesházasság lefogyasztja a zsidóság létszámát, azzal, hogy a természetes szaporulatot elvonja tőle, mig a kikörösztölés a törvény erejénél fogva elhódítja a fajrokonokat, akiket örökre elveszetteknek kell tekinteniük. A zsidóság a történelmi időkben hozzájuk való áttérés utján az ókorban is vajmi kevés szaporodást mutathat föl, bár akkor az ujhivők szerzésére sokan vállalkoztak és az idumei legyőzötteket fegyverrel kényszeritet- ték a csatlakozáshoz Délarábiában néhány arabtörzs Juszuf király alatt felvette a zsidó vallást, de ez sem volt tartós, mert Juszuf országa csakhamar megsemmisült és az ott képződött zsidóságot a mahomedánizmus föl- szivta. A Krisztus utáni 8-ik században tör3 tént egy tömeges áttérés a zsidósághoz, midőn a Volga alatt lakó kazárok királya egész udvarával és népével áttért. Ez az ország a 11-ik században feloszlott. Innen származnak a mi ortodox zsidóinknak nagy része. A zsidóság áttérése a keresztény vallásra akkor fejlődött ki leginkább, midőn a 19-ik században a zsidóság tömegesen beállt a modern szellemi fejlődés soraiba. Ekkor Németországban : 22.510 ; Angliában : 28.830; az Osztrák Magyar monarchiában : 44.756 ; Oroszországban: 84.536; Eszakamerikában 13.000 ; más országokkal együttvéve : 104.542- re rúgott az áttérések száma. Magyarországban 1896 tói 1907-ig 5148 áttérés fordult elő. Dr. Rupin kijelentése szerint, a müveit és gazdag zsidók áttérése a müveit nyugat Európában ma már oly sűrűn fordul elő, hogy az már szabálynak tekinthető. — Az antiszemitizmus két okból származott, nyugat Európában azért, mert ők lettek a mozgótőkének képviselői és az úgynevezett krach- nak, a hirtelen bekövetkezett értékcsökkenések romboló hatása előidézőinek őket tartották. Francziországban a Dreifusz eset; Amerikában a munkás osztály elégedetlensége idézte azt elő a leszállított munkabérek miatt; legtöbb helyen az ő spekulációjuknak terjedelme és módszere annak oka. Közgazdasági tevékenységük, néha merész vállalkozásuk némelyeket rövid idő alatt nagy vagyonhoz juttatták, miveltségük azonban a régi fokon maradván, vagyoni helyzetük alapján ig; ekeztek a keresztény magasabb körökbe felvétetni, ahol hiányos műveltségűknél fogva a tipikus parvonü szerepét játszották még a demokratikus amerikai • pénzvilág társaságában is. A nyílt antiszemitizmus Dr. Rupin szerint a zsidóság számbeli fogyatkozását nem idézi elő, sőt ellenkezőleg összetömöriti őket a modern ghettóba (Lipótvárosi kaszinó), de ez a ghettó nagyon Külömbözik a régitől, mert a régiben a zsidók az ő külön körükben, külön modorukban még jobban összetömörültek, mig az újban utánozzák a keresztény szokásokat, azokat megtanulják, megszokják és szívesen felvesznek sőt keresnek soraikba neves keresztényeket, ennél fogva Dr. Rupin szerint, ez a hely is a zsidó fogyasztó intézménynek jól bevált helye. Az antiszemitizmusról Dr. Rupin azt is állítja: hogy az idővel gyengülni fog, mert igaz az, hogy a zsidók kiválóan közreműködtek a nagybankok, nagyipar, nagykereskedelem és nagyáruházak létesítésén, a mi végett a kiskereskedők, kisiparosok és más károsultak most siránkoznak, idővel elsimul, mert a keresztények is részesei lesznek ezen intézményeknek és eljön az az idő, hogy azt létszámuknál fogva majorizálni is fogják, akkor eltűnik a zsidó, de megmarad az uj, de megszokott és bevált intézmény. Hogy ez a felfogás Rupin szerint valószínű, igazolja ismét a statisztika, mely kimutatja : hogy a zsidóság Galicziában az összes népességnek 11.1%; Romániában 4.5%; Magyarországban pedig csak 4.4% át teszi ki. A közép- osztály szenvedi ennek az átmenetnek, ennek a gazdasági forradalomnak rombolását, de mint minden forradalom bizonyos nyugvópontra jut, elkövetkezik majd az az idő is, amikor megszűnnek az ellentétek és ezzel a parvenü zsidóság miveit gyermekeit elveszti, úgy vallás mint a nemzetiség és faj szempontjából is; látszik ez mindenből, mert a milyen sietve tolakodik a nagyra tett zsidóság rang és kitüntetés után, oly mértékben fogy valláshűsége és ideálizmusa. Jelenleg az átmenet minden kellemetlenségét érzik mind a két részen, hiszen emberi dolog a túllövés, a határ téves átlépése. A súrlódásnak ez az okozója, melyből a kellemetlenségeket rejtő túlzások származnak. Az egész okoskodást Dr. Rupin azzal a kijelentéssel végzi, hogy mindezen mozgalmakból a zsidóság mint számban vesztes fél kerül ki és hogy ez a veszteség fokozódik, sőt már állandónak mondható. Úgy a történelem, mint a statisztika igazat ad ennek a zsidó írónak. Hiszen látjuk, hogy a zsidóság egy tömegben, mint nemzet, — elpusztult; minden uj kísérlete rövid idő alatt lehetetlenné vált, kámforrá
