Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-05 / 10. szám
a legkülönbözőbb bizottságokban; a városi képviselőtestületnek tagja volt, az ndófelszó- lamlási bizottságnak elnöke, a társadalom sok intézménye és egyesülete dicsekedhetett pártfogásával. Mint az erdőbirtokosság elnöke nagy érdemet szerzett a lőkeképzés, és az erdei ut kiépítése által. Mint gazda szorgalmas takarékos és rendes volt és ezt minden vagyonkezelésben elvárta. Eveken át bizalmas barátság kötötte össze Ugocsa és Mára- maros több előkelő családjával, különösen a báró Perényi családdal. A társaságban vig és barátságos volt. Mint volt szatmári tanítóképző intézeti tanár tanítványai szivében a hálát és sz'eretetet, Szatmár társadalmában pedig a legszebb em lékeket hagyta. Hangja tüneményes mélységű, érces, hatalmas és messzi földön hires volt, mely mint a mély zugásu öreg harang zúgott, búgott a templomban. Életrajzi adatait a következőkben közöljük. Született 1846. október 22-én Barlata- luban, ahol atyja kántortanitó volt. Pappá szenteltetett 1870. április 24-én, s. lelkész volt Munkácson, Nagybányán és Ungváron, 1874 ben tanitóképezdei tanár Szatmáron, 1890-ben administrator Nagyszőlősön, 1891- ben az ugocsai kerületben esperes, 1899 ben máramarosszigeti plébános és máramarosi fő esperes, 1901-ben guechi ez. apát. 1913. márczius 1-én bekövetkezett haláláról a szigeti kerület papsága és a mszigeti kath. kör adtak ki gyászjelentést. * * * Temetése márczius 3 án ment végbe a mszigeti templomból, ahol koszorú erdővel elárasztott koporsóját díszes ravatalra helyezték. Szabó István praelátus kanonok mutatta be a megboldogultért az engesztelő szent mise áldozatot teljes papi segédlettel. A temetésen részt vett városunkból Szabó István praelátuson kívül Benkő József apátkanonok plébános, Jaklovics György és Kertész Pál; a vidéki papság közül: Szalay Sándor főesperes, Zahoray, llosvay, Buday, Tamás Jenő, Szabó Lajos plébánosok, a szigeti esperesi kerület papsága Kaufmann Gyula esperes vezetése alatt. A nagyszámú közönség közt ott voltak: báró Perényi Zsigmond máramarosi, Becsky Emil ugocsai főispánok, a vármegye, erdőigazgatóság, törvényszék, pénzügyigazgatóság, város, a görög katholi- kus vikáriusok és papság, piaristák, apá- ezák, az iskolák tanáraik vezetése alatt és a hívők megszámlálhatatlan sokasága. A temetési szertartást Pilcz Ede nagy- somkuti plébános végezte, mely alatt a polgári dalárda énekkara megható, alkalmi gyászénekeket adott elő. A nagy nép sokaság kikisérte lelki pász torát a temetőbe is, ahol a kápolna mellett fenyőfáktól koszoruzott legszebb helyen he Jyezték siri ölébe a megboldogultnak hült tetemeit. Az ö. v. f. n. Nyilatkozat. A „Heti Szemle“ legutóbbi számában keményen, de nem ok nélkül szóvá tettem Fejes Istvánnak legutóbbi hátbatámadását a katholikusok és a kath. intézmények ellen. A cikk elevenre talált, a cimzett reagált. Egy fél kilométeres cikkben védekezik, de már a múltkorinál jóval szerényebb hangon. Még egy másik rovatban is elejétől végig velem és múltkori czikkemmel foglalkozik. — A rendelkezésemre álló időhöz s a Fejes czikkeinek értékéhez mért rövidséggel felelek. „Megjegyzéseire“ ann3dt, hogy múltkori czikkemnek egyetlen állítását sem cáfolja meg, ellenben ismételten kiállítja a bizonyítványt arról, amit én a múltkor hangoztattam, hogy t. i. az ő katholicitása nem katholikus meggyőződés, hogy ő tehát nem tartozik hozzánk és nem való a katho- likus egybáztanácsba. S ha mégis benmarad az egyháztanácsban, ez jellemző lesz Fejes Ízlésére. Hasonló helyzetben nekem leégne a bőr az arczornról. — Az „apróságokra“ még rövidebben: malom alatti szellemeskedések és czigány- végi köpködések terére nem Követem Demeter urat. Tiltja a jóizlésem. Dr. Vhl Károly teol. tanár. Statiók. Utazott egy ember. Mikor és hogyan került a vonatra, maga sem tudta. Jó czimborák között, tréfás kaczagással töltötték az időt, amíg kívül, a vak éjszakában csikorgóit a sötétben a tél. A vonat egyre zakatolt, robogott: csak itt-ott állt meg egy-egy pillanatra, nem hogy kiszálljanak, hanem hogy megteljenek bent az üres helyek. Már sok idő elmúlt ... A vonat mégis robogott, mintha nem is volna végső állomása. Am egyszer a bizonytalan útnak is vége lett hirtelen. Rettenetes csörömpöléssel, rémes zakatolással, minden előzetes meglassudás nélkül egyszer csak megáll a száguldó Sötétség. Emberünk kinéz, hogy lássa: hol is van tehát? ... Es az állomáson tüzes hetükkel ez a rettenetes név gyullad az éjbe: Pokol. Borzalom !! . . . Sötét iqazsáq ! . . . Pokoli! . . . Semmi kétség, hogy valóban úgy van, amint a rémes betűk Írják! Emberünk nem mer kiszállani. Nem, nem, ezerszer nem!! . . . Nem megyek a pokolba!. . . Nem akar oda jutni!! Eny- nyire mégsem akart rossz lenni, bűnös lenni! . . . De hogy is nem szállott ki az első statiónál ? ?' Hogy is nem tekintett jól maga körül? Hogy is fojtotta el magában ennyire a belső szavakat, lelkiismeretét ? Hogyan fordíthatta el szemlét a statiók véres betűjéről??... Most már emlékezett!! Az első statiónál gyönge Pilátussal elárulta Krisztust, hogy tovább is a császár jóbarátja maradjon! Szolgált a dühnek, a bűnnek és a fal felé fordulva vízzel mosta kezét.. . Nem szállott ki a pokolba jegyet-váltók társaságából, sőt akkor jutott az ördög szekerére ! Egy másik képem az ártatlan erényt ostorozták . . . 0 volt az egyik porkoláb. Egy harmadikon tövissel koronázták . . . 0 hozott töviskoszorut. A negyediken súlyos keresztet vontak isteni váltakra ... 0 dobott legnagyobbat rajta: akkor hullott az Istenfia először a földre, saját vérébe, melyet felszívott a por. Az ötödiken egy édes anya szivébe nyülallik a tör szent Fia eléktele- nedett, tépett arczát látva; a hatodikon, hetediken nyolezadikon . . . tizenkettediken siró asszonyok, reszkető Czirenei Simon, ocsmány katonák vonulnak el előtte; egyik, hogy továbbcsalja, másik, hogy riassza, vádolja, kínozza, a bűn utjának elhagyására bírja őt.. . öt, akiért egy Isten szenvedett! S ö a bűnnel tartott. . . Ide jutott.. . Itt van a — Pokol. Nem, nem, ezerszer nem! Nem akar oda jutni! Egy rettenetes alak észre veszi, feléje tart... A szerencsétlen ember remegve húzódik félre, fejét bűnbánóan szorítja rá egy hideg aczélhoz, a vészfék dermedt fogójához . .. kettős sivitás . . . egy átkos kaczaj — - s emberünk fölébred . . . Álom volt az egész!! Hála Istennek! Tehát még van egy állomás közben az élet és a halál között: a felfeszitett, ellenségei ért imádkozó Krisztus-statio . . . Mikor átszegezi az áldó kezeket! A boldogságot hozó lábakat! Belerángatják a kögödörbe a terhes keresztet és zuhanva rándul a test és tágra nyílnak, szakadnak a piros sebek és ömlik köröttük a vér. . . Ez a statió még várt az élet és halál között. Itt még ki lehetett szállani: sírni megjavulni. . . Másnap egy ember térdelt a kereszt előtt . . . A gyóntatószék előtt. . . Az irgalmas Golgotha mentő-állomása előtt . . . Bánatosan . . . Panaszkodva .. . Megenyhülve . . . Megjavulva . . . * * * Ne habozzatok! Ne késlekedjetek! Minden pillanatban elroboghat lelhetek rémes vonata az utolsó állomás előtt! Az élet, nem álom! És a halál valóság ! . . . * * * Ne vedd le rólam segítő kezed Uram .., Halljad segélykiáltásomat, figyelj könyörgésemre, Királyom, Istenem ! (mb.) Hátralékos előfizetőinket fölkérjük hátralékaiknak még e hó folyamán való kiegyenlítésére annál is inkább, mert a tartozások a múlt évben szokatlanul magasra emelkedtek és kiadóhivatal is csak úgy tud eleget tenni kötelezettségeinek, ha az előfizetők pontosan beküldik az előfizetési dijakat Uj székesegyházi hitszónok. Miután Tóth József képezdei tanár lemondott a 20 éven át kiváló sikerrel betöltött hitszónoki tisztségéről, helyébe az egyhm. hatóság Kertész Pál alapítványi pénztári tisztet nevezte ki a székesegyház egyik hitszónokává. Az Oltáregyesület közgyűlése. Az Egyházul. Oltáregyesület márcz. 9-én, vasárnap d. u. 3 órakor tartja közgyűlését a zárda munkatermében, a melyre ez utón hívja meg a tagokat és érdeklődőket a vezetőség. Lelki gyakorlatok hölgyek és férfiak számára. A férfiak számára márcz. 9., 10., 11., 12., 13 , 14. és 15. napjain minden este fél 7 órakor lesznek lelkigyakorlatok a Kálvária-templomban, a melyeket P. Bóta Ernő tart. — Az Oltáregyesület lelkigyakorlatai pedig a hölgyek számára márcz. 15., 16. és 17 én délutánonkint lesznek a zárda nagytermében, a mely lelkigyakorlatokat Varjas Endre egyházm. oltáregyes, igazgató vezeti. Mindkét lelki gyakorlatot szentgyónás és közös szentáldozás fejez be. Irodalmi estély a Cecil Egyesületben. Az Irodalmi kör által rendezett természettudományi előadás-sorozat vasárnap este ért véget. Ez alkalommal Römer István kir. kath. főgimn tanár volt az előadó, ki „A legfontosabb elektromossági fölfedezés és ennek kísérleti méltatása“ czimen tartott rendkívül érdek feszi tő és szórakoztató előadást. Könnyed és biztos előadói készsége csak fokozta a tanulságos magyarázat élvezetességét. Az estély énekszámait a kir. kath. főgimn. énekkara szolgáltatta. Előbb Beethovennek „Isten dicsősége“ czimü müdalát, majd Sándor V. nek „Magyarnyelv“ czimü müdalát adták elő Sándor Vencze kir. kath. főgimn. tanár avatott vezetése mellett précziz össztaHÍREK
