Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-09-10 / 37. szám

Szatmár, 1913. szeptemberit).

.HETI SZEMLE

3

Ebbe a 120-ba bele vannak számitva a kívülről bejáró összes növendékek is.

E rövid válaszból is mindenki meggyőződhetik arról, hogy a tanítóképző uj helyiségében a közegészségügy szempontjából egyáltalán nincs ok az aggodalomra.

Perényi János

a kir. kath. tanítóképző igazgatója.

A közölt tárgyilagos nyilatkozatból kitűnik a Szamos vészlármájának és vádaskodásainak teljes alaptalansága. Úgy hisszük, helyes nyomon járunk, ha a nagyhangú támadást nem csupán az újságírói felületességből vagy az uborkaszezon szenzáezióéh- ségéből eredeztetjük. A Szamos czikke mögött kétségtelenül tendenczia rejlik. Egy ka- tholikus intézmény ellen. — Ha csakugyan olyan nagyon a szivén viseli tisztelt laptársunk a közegészségügyi érdekeket, miért nem látja meg az uj tanítóképző közvetlen közelében levő rondaságokat? Miért nem „hül meg benne a vér“ és miért nem kiált a városi főorvos után, mikor az Iskolaközről a káptalani telkek alján elhúzódó nyitott szennyvízcsatornára gondol, melynek eltüntetése vagy legalább befedetése érdekében már évek óta hiába könyörögnek a káptalani tagok s az érdekelt magánosok ? Miért támadja meg a Szamos épen csak a katholikus tanitóképző- intézetet, melyen pedig sem higiénikus, sem tanügyi szempontból semmi kifogásolni valót nem találtak az arra illetékes tényezők ? A város annak idején szintén tanügyi czé- lokra, a polgári és a kereskedelmi iskola számára akarta megvenni a régi gimnáziumi épületét. Hát ha ez a vétel sikerül, akkor ez a „salétromos“, „átnedvesedett“ épület nem lett volna baczillustelep ?

Az ügy érdemére nézve még meg kell jegyeznünk, hogy valótlan a Szamosnak az a beállítása, mintha a város „160000 koronáért sem tudta volna megkapni azt az épületet, melyet annak idején ingyen adott a gimnáziumnak.“ Azt az épületet nem a város adta a gimnáziumnak. Csak a telket adta. A gimnáziumnak 1895-ben történt kibővítése egymagában többe került a város által felajánlott vételárnál. Aztán meg kir. kath. gimnáziumé volt az épület és a püspök kir. kath. képző számára kérte azt. Tehát sem az „udvariasság“, sem a méltányosság nem kívánta azt, hogy a város szűkmarkú ajánlata figyelembe vétessék. Egyébként a város még a jelzett szempontok ellenére is megkapta volna a régi gimnáziumi épületet, ha a megszabott feltételeknek eleget tesz. Ha ingyentelket ad az uj gimnázium számára. A város ezt nem tette, a püspök pedig 174200 koronáért megvette s a minisztériumnak rendelkezésére bocsátotta a főgimnázium

biczióit. Az ő szavaival végezzük ez ismertetést : „Szeretem nézni a modern technikának fölényes, arányos, óriásszülötteit: a kúpos új mozdonyokat, amint robogva szá- guldják át térségeinket és bravúros erővel röpítik tova rájuk bízott kincseinket. Szeretem elgondolni, hogy a Regnum Marianum is ilyen valami az újkor szellemi-erkölcsi zónája alatt. Megtervezve a szorgos ész gondosságával, összekovácsolva a kemény akarat ércerejével, befütve a lelkes szivek tüzével, ime készen áll a magyar társadalom nagy pályaudvarán, hogy a nemzet ifjúságának és a fejlődésre vágyó szépséges lelkek ezreinek szétvigye a fővárosban fölhalmozódott kul- turkincsek legdrágább választékát. Mi, fűtők és masiniszták, akik fönt állunk a szép gépen, tudjuk, hogy minden készen van a reményteljesindulásra,csak abból azigen fontos valamiből nincs még elég, amit a publikum legkevésbbé szokott észrevenni, de amit nekünk éppen a publikumtól kell várnunk és kapnunk : a kerekek csapágyaiba való olaj, — a szeretet megértő olaja.“

Bizony, ez a vállalat megérdemli, hogy a magyar társadalom szine-java köréje csoportosuljon és odavigye a szeretet megértő olaját 1 A lapok kiadóhivatala (Budapest, VII, Damjanich-utcza 50.) kívánatra szolgál mutatványszámokkal.

mostani telkét. Ezért kapta meg a tanítóképző mostani épületét a megyéspüspök áldozatkészségéből ; pedig az épület megszerzése, kir. kath. iskoláról lévén szó, nem is a megyéspüspök, hanem a vallásalap kötelessége lett volna.

Á ferenczrendiek uj rendháza.

(mm dr.) A sok esztendeig tanítóképzőnek használt épület és ujonan emelt Szent János templom a ferenczrendiek tulajdonába ment át. Nem újítás történt e téren, hanem régi jogukba való lépéssel csak visszajöttek oda, abba az épületbe e kedvelt szerzetesek, amely eredetileg az övék volt, az ő részükre készült. Fájó szívvel hagyták el a fitanitó- képzőt annak lakói, jól tudjuk, de ezen változtatni nem lehet, igy kívánták a körülmények : úgymint a- növendékek szap irodása, az internatus megnagyobbitása, a gyakorló iskolának egy fedél alatt kellett lennie a képzővel stb. stb Ilyen körülmények közt átköltözött a fitanitóképző a Kazinczy-utczai régi főgimnáziumi, teljesen átalakított, szép épületbe, az itt hagyott hajlékba pedig f. évi aug. 15-ével a ferenczrendiek jöttek. Mindenki örömmel vette az erről szóló hirt s csak egy hónapi tartózkodás is elég volt arra, hogy a hívők, Szatmár társadalma megszeresse őket. A szelíd, müveit lelkű P. Tamás Alajos házfőnök, volt provinciális és két munkás, Feisz és Majer atyák, olyanok, mintha mind régi ismerőseink volnának. A hitélet mélyítésére, növendékeik nevelésére érkeztek közénk. Plébániájuk 1914. január 1-ével alakul meg. Plébános: P. Tamás Alajos, segédlelkész: P. Mayer lesz, P. Feisz Hugolin a ferenczrendi szerzetesnek készülő, jelenleg 18 növendéknek tanulmányi felügyelője. Mint gondoljuk, a kettéosztással az uj plébánia körébe circa 3000—4000 hivő fog tartozni. A pasztoráczión kívül az iskolában is működést nyertek a szerzetesek. A két fiatal páter a Kinizsy és Wesselényi-utczai állami iskolákban hitoktatók.

Az épület czéljának megfelelően gyökeres átalakítást nyert. A lépcsőház a kartámfal eltávolításával szebbé, világosabbá lett s evvel együtt nappali fény terjed a folyosóra. A lépcsőházban különösen Ízléses a vasrács alkalmazása, a fordulónál virágtartóval. A folyosókat czementlap burkolat, a szobákat uj hajópadló takarja. Az összes ablakok újak, az ajtók részben. Az egész épület világosan festve, uralkodó a fehér szin,

A rendházban helyiségek sorrendje ez. A földszinten a klauzulán kívül a plébániai hivatal. A földszinten a lépcsőházzal szemben a segédlelkósz, mellette a házfőnök és plébános 2 szobája, a kertre néző homlokzattal aztán két laikus testvér szobája, az ebédlő, konyha és élés kamra. Az emeleten a templom melletti folyosón a „Bibliotheka“, ahonnan az újonnan épített oratóriumba lehet jutni. Erről a folyosóról átjáró vezet a templom kórusára. Utczai fronttal széles folyosóval az emeleten találjuk a titkári szobát, a tanulmányi felügyelőét, a provinciális két helyiségét, kertre néző homlokzattal találjuk sorrendben : a növendékek ebédlőjét, a gyengélkedő szobát az ápoló laikus testvérrel, a fiuk tanuló szobáját kézi könyvtárral, két hálótermet ruhatárral. Földszinten és emeleten a szükséges mellékhelyiségek. A szép nagy udvar, gyönyörű kert, amelyet nagyon sokan ismernek, mert hiszen sokáig volt ott iskola. Sok ember fordult ott meg, mindenki irigye volt a gyönyörű kertnek.

A nagy udvarban a klauzula miatt egy külön udvart zártak el vasrácskeritéssel.

De nem felejtkezhetem el a templom újabb felszereléseiről sem. Szabó István prae- latus-kanonok ur ajándékából szentsir-oltár nyer elhelyezést, ugyancsak ő ad baldaehint, velum-ot. A templom uj gyóntatószékeket is kap.

Az ünnepélyes felavatást f. hó 28 án tartja meg megyéspüspök Öméltósága, amelyre a ferenczrendiek legkiválóbb tagjai megjelennek.

A jó Isten áldását kívánjuk a derék szerzetesek minden működésére.

Doctor iuris úrnak.

Valószínűleg tudja, hogy fenti álneve alatt megjelent a Szatmárvármegye 35. számában egy czikke, melynek tartalma bizonyára nem kerülte el a helybeli tanárság figyelmét.

Soha tollat kezembe nem vettem, hogy nézeteltérésemet valakivel szemben a nyilvánosság elé vigyem; még kevésbbé tartom helyénvalónak, hogy két egyéniség a maga dolgait az irodalmi illemmel össze nem férő módon szükebb téren mozgó újságokban a közönségnek mutogassa. Most se irom e néhány sort, mintha czikkének tartalma csak engem, mint tanárembert sértene, hanem azért, mert Doctor iuris ur igazságtalanul, meg nem gondolt könnyelműséggel bántja az egész helybeli tanárságot.

Kedves Doctus iuris, illetve iuris doctor — nem tudom — hagyjon nekünk békét! Ezt nem követelem az egész helybeli tanárság nevében, csak kérem. Sokkal fontosabb dolgunk van nekünk tanároknak, semhogy szappanbuborékokat fujdogáljunk.

Nem tudom, nem is akarom tudni, mi van a zeneiskolával, ki nincs működésével megelégedve, mit csinálnak ott, hogyan tanítanak, ki akart és akar igazgató lenni, milyen pontosan tartják be az órákat, hány művészt nevelt már e derék iskola, mondom, mindezt tudni nem akarom, hisz volt alkalmam betekintést szerezni, talán jobban, mint iuris doctor urnák, még sem merek kritikát gyakorolni két-három emberről, Ön pedig megteszi az egész testülettel szemben.

De mit is ir Doktor ur? Azt Írja: „Hm.-hm. Nagyon érdekes, hogy valahányszor tanárember ragad tollat ez ősi városban, akkor mindig . . . elsül valami, amitől megremegnek a régi romlott várfalak porla- dozó atomjai és a Kálvária százados dombja alatti váromladék — nagy — mély szégyenkezésükben.“ — Higyje meg Doctor ur, nem értem; azaz, dehogy nem értem, sőt haragszom tanárelődeimre, miért pusztították el ezt a dicsőségében, a múlt emlékeiben oly gazdag várost. Ha nem ragadtak volna tollat, festőművészeink bizonyára nem panaszkodnának a város festőiségének hiánya miatt. Kedves kollegáim, nagyon kérlek benneteket, ne „ragadjatok“ tollat, mert lelkem aggódik ott a Kálvária melletti iskola fiatal polgárainak élete miatt. Hadd tánczoljanak a porladó atomok a vakációban 1 Doctor ur! ez nagyokatmondás, ez transcendentális fantázia 1 És ha Ön czikkében azt ajánlja, hogy: „Ha buzgalmak szállnak meg valakit és nagyokat akar mondani, miért nem ir akkor regényt, novellát, avagy verset ?“ mondom, ha ezt ajánlja valakinek, akkor ön nagyon eltévesztette a pályáját. Az ön fantáziája, az ön nagyokatmondása egyenesen uj költői műfajok alkotására való; minek ment Doctor iurisnak ? Higyje meg, fantáziájának kilométeres szárnyain még a „ködös Csimborásszók“ fölé is emelkedhetik, még a ködöt is eloszlathatja fölöttük szárnycsapásaival, a nap gyémántos sugaraival körülragyogná nemes alakját bámulva tekintenénk fel önre, mint a modern technika legnagyobb alkotására, — az élő repülő masinára.

Azt Írja továbbá: „Nem is olyan régen még a tanárság volt e város vezető eleme. Az elite közönség, a legfelsőbb intelligencia. Kiknek szava kissé döntő súlyú is volt. — Hogy eljár az idő et mutamur in illis.“ Higyje meg, nagyon köszönöm ezt az elismerést. El is teszem czikkét emlékbe, főleg hogy meg vau piroskeresztezve és tiszteletpéldány ! Ha csakugyan a tanárság volt e város vezető eleme, az elite közönség, a legfőbb intelligencia, kiknek szava döntő súlyú is volt — akkor én is beletartozom ebbe a legfőbb intelligenciába, minthogy ez Ön szerint nem is olyan régen volt. En is százszorosán boldog vagyok, hogy ezt ön állítja, akinek „jogi felfogása nem hekuba (szegény Hekuba, micsoda jelentést tulajdonítanak neki), akinek filozófiája nem a tizes számrendszerben“ „mozog, aki ért az olasz víváshoz, főleg ért a zene mikénti tanításához, a művészethez pedig nagyon közel áll.“ Ön egy latin mondást idéz, ha jól emlékszem, igy hangzott : „Tempora mutantur et nos mutamur in il-