Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-11 / 24. szám
4 király egy órás schőnbrnnni kihallgatás után döntött az ország sorsáról. Ebből egyelőre csak azt a konzekvencziát vonhatja le a magyar nemzet, hogy Bécsben nem ismerik Magyarország helyzetét, sőt azzal nem is törődnek. Egyebekben pedig legyünk elkészülve zivataros nemzeti múltúnk legsötétebb napjainak felújítására. Rémuralom következik Tisza kormányzásával, nem lesz többé közszabadság, a rendőrség és csendőrség kezébe kerül minden közhatalom. Tisza eltiporja a gyülekezési, egyesülési jognak és a sajtószabadságnak még meglevő roncsait, darabokra tépi a megcsufolt parlamentarizmusnak utolsó foszlányait, ismerhetjük már azt az arzenált, ahonnan Tisza a fegyvereit válogatni szokta. Bach és Haynau fegyvertárából valók azok. A történelem majd e két név mellett fogja emlegetni a Tisza Istvánét is. Föl fogja jegyezni róla, hogy ő tette tönkre a parlamentarizmust, ő vezetett be idegen fegyveres erőt a törvényhozó testületbe, ő kaszaboltatta a magyar képviselőket és mikor kisült a többségről, hogy az államtól ellopott pénzen vásárolták össze, ezt a pillanatot tartja legalkalmasabbnak, hogy ennek a pártnak korrupt uralmát fegyveres erővel fentartsa. — Ám megküzdünk vele. E harcz alatt szenvedni fog az egész ország, de a végét mindenki tudja: ebbe belepusztul nemcsak Tisza, hanem az egész munkapárt is. S ez lesz a harcznak egyetlen haszna. * * * Ha valaki klasszikus példát keres a gerincztelen szolgalelküségnek, a legsivárabb cinizmusnak s a szemérmetlen hataloméhségnek az illusztrálására, úgy idézze fel emlékezetében a nemzeti munkapártnak az utolsó két hét folyamán tanúsított viselkedését. — Mikor a leleplezések nyomán megdöbbenés súlya fojtotta a lelkeket, mikor őfelsége a király nevében sütötték reá a pártvezér homlokára a „legnagyobb panamista“ bélyegét s mikor ugyanerre a pártvezérre a nyilvános hazugság bizonyul reá: akkor a munkapárti klub tomboló éljenzéssel fogadja és provi- dencziális államférfiuként ünnepli a bírói Ítélettel erkölcsi halottnak deklarált Lukács László immár néhai miniszterelnököt. A hazának minden jó érzésű polgára mélységes szégyenkezéssel kesergett a magyar közéleti erkölcsöknek ekkora sülyedésén; ők, a lopott pénzen megválasztott képviselők pedig pezsgős vacsorát rendeztek. Mikor aztán az a megaláztatás éri a magyar törvényhozást, hogy egyik fizetetett alkalmazottja minden igaz ok nélkül összevagdal egy ellenzéki képviselőt s az egész ország mélységes szomorúsággal látja a Lengyelország felosztását közvetlenül megelőző jelenségek ismétlődését, akkor Tisza is, Lukács is, meg az egész munkapárt is helyesli, sőt dicséri az önmagáról megfeledkezett századosnak „snájdig“ fellépését. Napnál világosabb, hiszen bírói Ítélet állapította meg, hogy becstelen pénzen, becstelen eszközökkel szerzett többséget a kormányzó párt. Azt is tudja, látja az egész ország, hogy a hároméves munkapárti uralom fölforgatta közállapotainkat, elprédálta közjavainkat, anyagi és erkölcsi válságba sodorta a nemzetet. Az időközi választások megmutatták, hogy az ország megundorodott Tiszáéktól és pénzért sem hajlandó támogatni őket. De ők azért rendületlenül hangoztatják és uzsorakamattal kihasználják a többség jogait s vakmerőén országos érdeke nek hazudják a munkapárt fennmaradását. Az élősködők szívósságával akaszkodnak bele a kormányhatalomba s azt minden mocsokban, minden gyalázatosságban elszántan támogatják. Lelkiismeretet, hazafias belátást vagy áldozatkészséget hiába keresnénk bennük. Pusztuljon az alkotmány, sorvadjon el a nemzet, ők avval nem törődnek, csak hatalmon maradhassanak. — Jaj annak az országnak, amelynek sorsát ilyen törvényhozók intézik. Minimax kézi tűzoltó készüléket teljesen felszerelve 60 és 80 koronás árban raktáron tart Poszvék Nándor gazdasági szak- ro dája Szatmár, Attila-utcza (Berecz-ház.) „HETI SZEMLE“ Jegyzetek. A hadsereg Judása. Egy lengyel zsidó beférkőzött a vezérkarba s két országot elárult. Redl ezredes, a prágai hadtest vezérkari főnöke, mint áruló főbelőtte magát és meghalt. EÍ van-e ezzel intézve a prágai vezérkari főnök árulásának ügye? Napirendre lehet-e térni fölötte szó nélkül? Most látjuk, micsoda gondviselésszerü szerencse, hogy a télen nem tört ki a fenyegető háború Oroszországgal. Irtózatos még csak elképzelni is, minő kimenetele lett volna ennek a háborúnak, melyben az ellenség minden részleteiben és árnyalataiban tudja a mi csapataink elhelyezését, erejét s feladatait. Egész szervezett kémbanda működik a közös hadsereg körül s ez a banda, mint Redl esete bizonyítja, be tud férkőzni a vezérkarba is. A kémek működését kiegészítik a máramarosi izgatok, a horvát trialisták, a cseh pánszlávok — mi itt egy rettenetesen aláaknázott földön folytatjuk kisded perpatvarainkat s csak az Isten óvott meg tőle, hogy a télen ez a sok, szépen elhelyezett akna lel nem robbant és mi levegőbe nem röpültünk minden talpfánkkal és sóbányánkkal egyetemben. Csak épen ez hiányzott még a mi állapotaink teljes gyönyörűségéhez. A politikusaink egymás üstökét tépik s mig magyar véreink a határon állottak, hogy legalább a külső veszélytől óvják meg ezt a szerencsétlen országot, addig nemcsak hát mögül fenyegette a „hü“ csehek és horvátok ellenséges érzülete, hanem gyalázatosán elárulta őket a szemközt álló ellenségnek egy osztrák ezredes, akit, ha most le nem lepleznek, két év múlva bizonnyal generálissá léptettek volna elő. Pedig tőlünk féltik a hadsereg egységét! (Szép egységesen árulta el Redl ezredes ur is.) Az osztrák-német és a szláv elemet valósággal dédelgetik, a honvédségben is előnye van a horvátnak a vezető állásokban, a közös tisztikar elszlávosodása pedig szinte feltűnő lesz. (Ennek a szlávbarát szellemnek felelt meg hűségesen Redl is, mikor az — oroszoknak adott el bennünket.) A vezérkarba magyar ember alig jut be mutatóul. A magyarban nem bíznak, a magyar szolgálati és vezényleti nyelv a legfeketébb mumus minden jól nevelt osztrák generális előtt, mert hát ezen a réven a magyarok katonai tehetsége érvényesülhetne a németek és szlávok fölött. — Tessék a mostani kémkedések után megmondani, hol van a hadsereg ereje és megbizhatósága! A dédelgetett nem magyarokban, akik közt Redlek akadnak, vagy a becsületes, hűséges magyar nemzetben ? * Női világkongresszus. Félek, hogy a küszöbön levő női kongresszus a jegeskávék és fagylaltok, az eper- és ananaszparfék birodalmában fontos horderejével mühidegen készül és természetes szellemtelen meleggé olvad majd fel. Félek, hogy nem lesz semmi hatása .épen abban az irányban, amelyben de nagyon szükséges volna ez a hatás. Százszor és százan mondták már, hogy az asszony legyen asszony, főzzön, süssön és varrjon; megengedjük azt is, hogy cicomázza magát egy kissé, hiszen értünk, férfiakért teszi, igaz, a mi költségünkön is, de azt az egyet ne akarja: ne akarjon férfi lenni. Férfi, politikai piszokkal foglalkozó férfi. És ugyancsak százszor és százan magyarázták már, hogy nem is politika kedvéért harczol az asszonyi nem. A politikát ő csak a magánkörnyezetben kívánja azután is gyakorolni; nem. A női nem, amivel odaáll, oda szokott állani a nagyvilág elé, abban őszinteség van, idealizmus van, e tekintetben csak a férfi ravasz; a férfiak nagy akciói mögött nem mindig rejlik a bemondott cél. A nők „ mozgalma határozottan őszinte és üdvös. Ok azt kívánják, hogy az anya, a feleség, a leány nirabusa — mert ők tudják, hogy ez nimbus — hadd szórja fényét a közéletre. Ahol a férfi a haszon kecsegtető élvezetéért megalkuszik anya, feleség, lány fogalmak teljes és erőszakos elfelejtésével, ott ne tehesse azt, mert ők maguk is ott lesznek. Sohasem kellett volna a leánykereskedésnek idefejlődnie, ha az a sok leány- kereskedő az anya, a feleség, a lány fogalmát tisztán bírták volna, ha szóhoz juthatott volna saját nimbusa védelmére az asszonyi nem, mely a haszon fogalmát csak a férfivilágtól tanulta, de maga soha még rá sem jött volna ; ő csak érzelmet ismer közvetitett- lenül. Kár, hogy ez a pesti női kongresszus olyan butitó meleg időbe esik. _______________Szatmár, 1913. junius 11._ BM hírek Bérmálás. Amint utolsóelőtti számunkban jelentettük, az elmúlt hét folyamán szolgáltatta ki a megyéspüspök az ugocsai esperesi kerületben a a bérmálás szentségét. Junius 1-én, vasárnap reggel indult el Szatmárról gépkocsin Hámon Róbert irodaigazgató társaságában Tur- terebesre. Másnap, hétfőn Halmiban bérmált a püspök és tartotta meg az iskola, valamint a plébánia vizsgálatot. Este vacsorán Morvay Zsigmond főszolgabíró vendége volt. Kedden Kőkényesden, szerdán Nevetlenfaluban, csütörtökön pedig Tiszaujlakon volt bérmálás. Tisza- ujlakról csütörtök délután átment a főpásztor Fancsikára, megvizsgálta az iskolát és a plebá- niahivatalt s estére Nagyszőlősre kocsizott át. Pénteken Nagyszőlősön bérmált, ahova a fan- csikai bérmálandók is eljöttek. A bérmálás elvégzése után látogatást tett a püspök id. báró Perényi Zzigmondnál, továbbá az ugocsai főispánnál, alispánnál és az egyházgondnoknál. Délután 5 órakor indult át Királyházára, ahol szombaton, junius 7-én osztotta ki a bérmálás szentségét. A szokásos vizsgálatok elintézése után d. u. 5 óratájban hazafelé indult. Útközben megtekintette Feketeardón az ősrégi, Arpád- korbeli templom renoválási munkálatait, azután Csepében meglátogatta özv. Fogarassy Zsig- mondnét és esti V2 8 órakor érkezett vissza székhelyére. A megyéspüspök, noha előzőleg erős meghűlésen esett keresztül, mégis magas korát megcáfoló frisseséggel és mindenre kiterjedő gondossággal tette meg az egy hetes körutat s a legjobb egészségben, a fáradság legkisebb jele nélkül érkezett haza. Püspökünk az ungvári gimnázium ünnepén. Boromisza Tibor dr. megyéspüspökünk az ungvári kir. kath. főgimnázium 300 éves jubileumán jun. 11-én a hálaadó ünnepélyes szentmisét mondja. A főpásztor tegnap, kedden d. u. indult el az ungvári ünnepségekre Benkő József apátkanonok plébános és Hámon Róbert p. kam., irodaigazgató kíséretében. A helyb. kir. kath. főgimnázium képviseletében pedig Ratkovszki Pál főigazgató utazott el az ősi főgimnázium nagyjelentőségű jubileumára. A mária-pócsi zarándoklat. Már hirt adtunk, hogy a helyb. kir. kath. főgimnasium mindkét szertartásu katholikus érettségizői középiskolai tanulmányaik befejeztével hálaadásukat a mária-pócsi kegyelemhelyen akarják kifejezni. A megkapóan szép gondolat a helybeli Urak-congregatiójának tagjaiból is kiváltotta a csatlakozás eszméjét, valamint a tanárkar és a papság részéről. Az igy megnövekedett bu- csujárók csapata Szt. Alajos napján délután indul el zászló alatt a Kálvária-templomból az állomásra s ugyancsak igy vonul be a mária- pócsi állomásról a kegyelemhelyre. A mária-pócsi baziliták nagy előkészületeket tesznek a ritka bucsujárás fogadására. A bucsujárók gyónásuk végeztével másnap, jun. 22-én ünnepi szentmisén vesznek részt, majd közös áldozáshoz járulnak és szentbeszédet hallgatnak. Megérkezésük vasárnap d. u, lesz, a mikor ismét zászló alatt vonulnak a Kálvária-templomba. Requiem Mayer püspökért. Az egyházmegye kinevezett, elhunyt püspökéért hétfőn, jun. 9-én 9 órakor volt az ünnepélyes gyászmise a székestemplomban. A liberás requiemet teljes segédlettel Hehelein Károly praelatus-ka- nonok mondotta a káptalan és egyházmegye mély gyászának kifejezéséül.]
