Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
HETI SZEMLE Sátrai.", 1913. ápri lis 2. 4 Hódoló ünnepély a zárdában aranymisés megyéspüspökünk tiszteletére. {mm. dr.) Mindannyiszor oly sokatmon- dóan hangzik lelkűnkben Krisztus szava: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni s ne tiltsátok el őket.“ Mily szépek ezen igék, az evangélium szavai. Úgy érthetjük azokat, hogy Jézushoz jönni annyi, mint tiszta lelkűnek és erkölcsösnek lenni, már pedig a jó erkölcs nincs még készen a gyermek lelkében, hanem ki kell azt dolgozni vagyis foglalkozni kell vele s nem szabad magára hagyni. S minthogy a gyermek az első benyomásokat a környezettől veszi, a családi háznak a maga rendjével, csínjával és tisztességével alkalmas környezetnek kell lennie az ébredő és fejlődő lélek számára. A gyermek a szülőkön és nevelőkön nevelődik, nem annyira ezek szaván, mint életén. A szülő átok vagy áldás, pokol vagy mennyország a gyermekre. Istenes éle- tet/fegyelmet és bizalmat nem lehet beszéddel tanitani. Necsak hallja az a gyermek, hogy van, amit szabad s van. amit 'nem szabad tennie, hanem ugyanakkor lássa, hogy azt nem teszi meg sem az apa, sem az anya, tehát neki sem szabad. Az összes erények a szülői példa hatása alatt lesznek a gyermeki lélek állandó tulajdonaivá. Össze kell fogni szülőknek, tanítóknak, lelkészeknek, lelkűkben a gyermekek iránti nagy tisztelettel, hogy őket Isten gyermekeivé neveljék s munkájuk és szorgosságuk révén Krisztushoz közeledve hallhassák a szót: ilyeneké a mennyek országa. Jézus szavainak második értelmezése, hogy a gyermekvilágot közvetlen az Ur közelébe kell hozni, vagyis meleg, eleven gyakorlati vallásosságra kell nevelni; a gyermek leikébe az isteni befolyásnak utat kell nyitni. Az Istentől való függés érzését, a benne való bizodalmát, s a hozzá való ragaszkodást Jézus életének a feltárásával kell a gyermeki lélekbe nevelni. A Jézus dolgos és engedelmes élete, a szent család harmonikus képe telve van vonzó s kedves példákkal, amelyeket a gyermek szeret és kedvvel követ. Sokszor kell rámutatni a ragyogó példára ; nincs a gyermeki léleknél alkalmasabb arra, hogy Krisztus világosságát bevegye és példáját utánozza. S lássa a gyermek e világosságot nevelői életében is, mert ha valakit keresztény életre akarunk nevelni, nem elég azt mondanunk, igy éltek a szentek, hanem nekünk magunknak kell keresztény7 életet élnünk s azt példánkkal a gyermek leikébe oltanunk. Krisztus ezen magasztos szavait, tanítását mutatta, értelmezte a helybeli irgalmas nénék tan- és nevelő intézeteiben fennálló önképzőköröknek márczius 30-án d. u. 4—6 óráig tartott diszgyülése. A tartalmas rnüso- .ron szereplő „Az apostol“ czimü szép költemény, „Jézus a gyermekbarát“ bemutatott kedves, bájos életkép, „Szent Filomena“ dramatizált legenda öt felvonásban, előjátékával és élőképeivel (Szűz Mária a kis Jézussal, Filomenát az angy-alok égbe viszik) mind mély és meleg benyomásokat tett úgy a gyermeki, mint a felnőtt lélekre, mert eltöltenek a jónak, a szentnek, a tisztának a szereiével. De ez csak kerete volt a legnagyobb katholikus intézet hódolatának, amely tisztelet, szeletet, hódoló ragaszkodás közös mindannyiunkkal, az egyházmegye minden tagjával. Szívből, gyermeki, romlatlan szivekből jött a hódolat, szivekre talált s fog találni. S a kedves diszünnepély mily méltó keretül szolgált annak az igazi hódolatnak, amelyet Szatmár legnagyobb tanintézetei, ■ z irgal- mas-nénék anyaházában levő iskolák mutattak be a főpásztorunknak. A formás, tartalmas üdvözlő beszéd ki‘- pattantotta, hogy itt nem sablonos diszgyü- lésről van csupán szó, hanem ünnepről, ünnepe lesz az egyházmegyének a közel jövőben, mert szeretett megyéspüspöke dr. Bo- romisza Tibor f. évjul. 31-én aranymiséjét üli. Ünnepelni jöttünk, —mond a beszéd s lelkünk visszaszáll a múltba, mikor Méltóságod mint ujmisés mutatta be az Urnák első áldozatát. A jövőt is összekapcsoljuk a jul. 31-ét az 1803-ikivel, s előttünk a szép múlt, a jótékony, az áldásos, előttünk az 50 éves jubileum. A jó lelkipásztort a jótékony naphoz hasonlítva szerencse reánk nézve, hogy Isten hozzánk vezette, a mi egyházmegyénk élére került. Kérjük is a jó Istent, hogy az aranymisés főpásztorunkat soká, igen soká éltesse. A főpásztoit elfogta a meghatottság, látszott szelíd arczán, a zárda nagytermét zsúfolásig megtöltő előkelő közönség lelkében pedig öröm, lelkesedés kél s az a buzgó kérés, hogy adja meg a jó Isten neki itt a földön még a szép múlt után a még szebb, boldogító jövőt. Jóságos és szeretett püspökünk fényes tetteinek és kimagasló erényeinek méltatását az aktuális, hivatalos ünepre hagyjuk, most csak az ünnepség lefolyását adom. Képviselve volt az ünnepélyen a kebelbeli papság, helybeli intézetek, szerzetes-rendek. Ott voltak a káptalan részéről: Pemp Antal és Szabó István praelatus-kanonokok, Benkő József apát-kanonok-plebános, Hámon Róbert püspöki irodaigazgató, a róm. kath. plébániai hivatal teljes számban; a kir. kath. főgimn. Ratkovszki Pál igazgató. Bagossy, Fölkel, Katona, Bakkay, Benkő, Vajnóczky, Szeleczky, Tóth József tanárok; a fitanitó- Icépzö részéről: Perényi János igazgató, Bodnár Gáspár, Jaklovits György, Tóth József és Schwegler Ferencz tanárok; a nő képző: Kovács Gyula dr. igazgatóval, Holczmann Béla tanárral és az egész tanári testülettel; a Jézustár sasági rendház képviseletében : P. Alaker István házfőnök és Pater Bota Ernő; az Injalmasok rendházának főnöke és egy tag; az Iskolatestvérek valamennyien ; az Oltáregyesület Varjas Endre igazgatóval igen nagy számban ; dr. Bakkay Kálmán Vicerektor, az alapítványi pénztárból: Lovász Győző, Lahocsinszky Béla, Kertész Pál; Scheffler János dr. püspöki szertartó, Mandula Sándor igazgató-tanitó stb. stb. A város intelligens közönsége mindkét nemben oly nagy számbau, hogy a zárda nagyterme kicsinynek bizonyult. Mintha csak megsejtették volna a lelkek, hogy ünnepség lesz, amilyen olyan ritkán fordul elő az életben. Nem volt hivatalos színezetű a hódoló ünnepély s ép ez adta meg neki a melegséget, az őszinteséget, a közvetlenséget. Méltó dicséretre szolgált rá a diszgyülés rendezésével az intézetek igazgatósága és a derék, tevékenységben fáradhatatlan irgalmas nénék. Már úgy látom a jövőt, hogy a szép példát mily megszámlálhatatlan sok helyen és módon fogják utánozni. S mily szép jelenség ez 1 Kényszer nélkül, a szív sugallatát követve fogják ünnepelni az öt vármegyében egyházmegyénk bölcs kormányzóját, az aranymisés. főpapot: dr. Boromisza Tibort. Ünnepelni fogják községek és városok, százezrek örömnapja lesz a jul. 31 ike. A diszgyülés műsora elsőrangú volt. Minden szereplő kiválóan megállta a helyét. Az élőképek pedig valósággal elragadtak bennünket. A felvonások közt előadott zenedarabok mesteri, szakavatott előadásra vallanak. Igazi művészettel játszottak ezek e bájos lánykák, valódi, művészi örömben úsztunk. A hódoló ünnephez illő énekszámmal remekeltek a képzőintézetek növendékei. A történeti hűség kedvéért ideiktatom a teljes műsort: 1. Üdvözlő beszéd. Irta : M. Salvatoris, mondja Coroián Lyvia. 2. Resch : Daloljunk í Éneklik a képzőintézetek növendékei. 3. Bakkay Béla : Az apostol. Szavalja Pál Mariska. 4. Jézus a gyermekbarát. Élőkép. 5. Did. R. — Sik Sándor: Szent Filoména. Dramatizált legenda öt felvonásban, előjátékkal és élőképekkel. A színdarabban előforduló élőképek : I. A görög király hajója az ostiai kikötőbe érkezik. IL Filoména a börtönben. III. Szűz Mária a kis Jézussal. IV. Filoména az aréna porondján. V. A katakomba felé. VI. Filomé- nát az angyalok égbe viszik. Felvonások között : ti. Lang: Habanera. Zongorán előadja Varga Éva. 7. Ascher: Victoire. Zongorán játssza Ihriug Mária. 8. Beethoven : Polonaise. Zongorán előadják: Török Blanka és Üveges Anna. 9. Mayerbeer: Koronázó induló. Harmoniumon és zongorán játsszák : Domokos Irma és Szalay üydia. Teljes fásultság. Zemplén vármegye közgyűlésén gróf Andrássy Gyula egy vádra, amely miatt a magyar bíróság fogházra Ítélt egy embert, azt mondotta : „E vád igazságáról én egyénileg meggyőződtem, ennek igazságához kötöm exisztenciámatU Nehány mondattal alább pedig azt jelentette ki ugyanez a gróf Andrássy Gyula félre nem érthető módon, hogy ha azt, amivel a miniszterelnököt megvádolták (és amely vád igazságához ő az exiszteneziáját köti), egy kisebbrangu közigazgatási tisztviselő követte volna el, akkor e tisztviselő ellen büntető éljárást kellene indítani és őt hűtlen kezelésért hivatalvesztéssel sújtani. — És mikor az ország egyik legelőkelőbb mágnása, a világtörténelem egy geniális alakjának fia, a király titkos tanácsosa, volt miniszter, anyagilag független, gazdag ember, elismert tudományos iró, főleg pedig e9V olyan férfin, akinek becsületességéért és komolyságáért ebben az országban minden írni olvasni tudó ember habozás nélkül tüzbe teszi a kezét, felelőssége tudatában exiszten- ciáját köti ahhoz, hogy igaz az, amiért a magyar bíróság rágalmazóvá bélyegzett egy volt államtitkárt: akkor nem borzad meg a magyar közvélemény, nem csinál forradalmat erkölcsi felháborodásában, sem korbácsot nem fog kezébe, hanem egyszerűen napirendre tér a dolog fölött. A magyar közvélemény erkölcsileg süket, vagy mondhatnék azt is, hogy fenékig romlott. Mert van e ennél a csöndes megnyugvásnál, ekkora döfések felett való napirendre- térésnél nagyobb erkölcstelenség ? — Ha egy előkelő idegen hallja ezeket, az nem azon fog megütközni elsősorban, hogy Lukács László még mindig nem vonult vissza a magánéletbe (elvégre attól, aki képes volt 5 milliót elkezelni, senki sem vár erkölcsi érzéket, sem önérzetet), hanem azon, hogy az Andrássy-féle, különben már ismételten elhangzott kijelentések nyomán nem indul meg a közfelháborodás viharja. Amely országban szalonképes, sőt kormányképes lehet a közpénzek hűtlen kezelése, az férges gyümölcs. Megérett a — lehullásra. M É0ZZ11 é a Sajtóa apra! 11 •*? 0 HÍREK 1 .Ti*!*- M Alleluják után. A kik igaz bánattal sírtak a kereszt alatt és isteni csodákat éltek át — seb forradás, tövis, vérző Isten-arcz — azok letették a hamuszin ruhát és fehérbe, talpig fehérbe, talpig ünneplőbe öltöztek. Virágnyilás a szivük, illat a szavuk, énekes a kedvük. Uj idakon járnak. A föltámadásén. És hangos a hangjuk. Allelujás a kedvük. Glóriát énekelnek, mint a harangok ércz- szava. Lelkűkről kövek gördülnek le. Es föltámad a lelkűk. A szomorú stácziók sírásai helyett ingadoznak. A megroskadás Nagypéntekéből tavaszos hajnalokba lépnek, a hol szárnyaló lelkek szállanak mystikus magaslatokra, mert legyőzték a testet, mikor kivetették magukból a gyónószek alacsony térdeplőjén a mocsánhrágokat: a bűnt. Most tudnak, mint Krisztus, diadalmas testtelenséggel, győzelmes lelkiséggel föltámadni a szépség életére, a melyben nincs formátlanság, inszakadtság, nincsen bénaság, lepra, nincs önzés, érzékiség. Vágyuk a léleké. Szomjúságuk az örökkévalóság. Czéljuk az excelsior. Föltámadás ez! Kedveseim, imádkozzunk azokért, a kik nem sírtak a kereszt alatt és nem láttak isteni csodákat!
