Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-03-12 / 11. szám

I

XXII. évfolyam. Szatmáp, 1913. márczius 12. 11. szám.

HITI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ | Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázniány-wajtó czimóre (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona---------------- Nyilttér sora 40 fillér. ---------------A lap inogj<“l«Miíli minden szerdán

Az igazi antidotum.

III.

Szatmár, 1913. márczius 11.

(+) A tragikum nem mindig, fönséges, ünnepi katharsist kiváltó érzéseket hoz létre. A nagy és örök törvény megdönthetetlen hatalma előtt való megilletődésnek és tneg- roskasztó félelemnek győzhetetlen hullámai csak akkor Öntenek el és mosnak meg salakos, kicsinyes gondolatainktól, a mikor az örök törvény büntetése nemcsak joggal csap le, de a mit összezúz, abban bűnt is öl meg.

Hanem a mikor a győzelmes törvény bárdja halált hoz ártatlan, sőt szükséges jóra, megöli azt, a minek élnie kellene — ez a tragikum kesernyés izü, föllázasztó s a tehetetlenség fogesik orgató sirva- kacagásával ráz meg érző idegeinkben.

Ilyen a SAvifttől megrajzolt tragikum : Gulliver a törpék közt.

Megérdemli ez az erejét használni nem merő Gulliver, hogy megalázzák, póklábak tapossák meg és kuszszanak végig homlokán,

vékony cz^rnaszálacskák kötözzék a porba, kis hangyaboly csipései zsibbaszszák el — ám ebben a méltatlan helyzetben, a nagy, de tes- pedt erő lebilincsefesében a gyávaságon kiviil bűnhődik még a sok- rahivatot-t energia, a fölényes, a babérkoszorúra érdemes intellectus, az „ember“ szent méltósága is. Nemcsak a tehetetlenségre csap le a guillotine, de a kincset érő kullur- értékekre is.

És ilyenkor nem a megtisztulás magaslatait járjuk, nem az örökkévalóságot megérző félelem excelsi- oros vigasztalásai öntenek el, de feketére sűrűsödik bennünk a meg- gyalázást törni nem tudó vér, indulathullámok esaonak át szivünkön s a haragtól s/.orongatott torok az apostata Juhar os kaczagó horgoséit süvölti. '

Ilyenforma tragikum látásában lesz részünk nem sokára.

Lendülő, sasrepölésre termett szárnyakat engedünk megsorvadni; nagy, diadalmas jövő harczos szerveit hagyjuk czérnaszálakkal lekö- töztetni; a Pázmány-sajtót magára- hagyottan nézzük, mint vergődik

agonizáló gépeivel, elhasznált anyagával krajczáros kis üzletekben, hogy tengesse életét, a helyett, hogy nemesalapitóitól kitűzött nagy czéljához segitenők; összefogó, egy- öntetü tétlenséggel addig odázzuk el a sajtónak az Irodalmi Kör kezébe való juttatását, inig a két évtizedes, küzdelmes múlt után a megroppant gépek rommá zuzód- nak; labodál, gyepet engedünk nőni egy értékes telken, a mely a város kellő közepén van; nem aknázzuk ki a jövedelmet fényesen biztositó könyvkereskedésnek, megnagyobbított sajtónak, az iskolakönyvek kiadásának reális, másutt nagy eredményeket hozó gondolatát, de engedjük, hogy a most még kevés anyagi áldozattal megvalósítható üzleti vállalkozások talán mindörökre dugába dőljenek a Páz- mány-sajó megszűnésével és igy egyúttal engedjük azt is, hogy ennek a nagy, missióterülethez hasonlító egyházmegyének és szétszórtan élő, szervezetlen katholikus- ságának életét megóbresztő napisajtója meg ne indulhasson — bizony ilyen tragikum inegilletődés

Meg ne döbbenj!

3d a úgy látszik, Rogy rosszra fordul Jfz éld útja, meg ne döfíkenj! vÁz ég nem mindig napsugáros, jfüvdik gyakorta szürke ködken. jf (omk se rézdíi[ egyre (ágyán;

TJikav letépi, elsodorja ... természet, em6er egy utón jár § a földi (étnek ez a sorja ...

3lem egyszer fájó könnyet ejtünk f&s szenvedünk a kínok árján S nem csillog át remény sugára Jj gyötrelemnek vak kőmáliján;

I9éges eszünkkel karcz6a szádunk Jj sors, a (ét, isten ellen . . . fPedig csak éj van, melyre nap kél és fénylik annál melegeßken . . .

*

Ok koldog az, ki nem remegve Imádja Istent s mondogatja :

Jdiszek, remélek, nem vitázom,

Megyen az 7/r szent akaratja / . . .

Szemlér Ferencz.

Szatmári történelmi adatok.

II. Vármegyénk a honfoglalás korában.

(Folytatás.)

Irta : BAGOSSY BERTALAN.

Lássuk már most a honfoglalást községneveink útmutatásával.

Őseink is mint az anyatermészet egyszerű gyermekei kezdetben a talaj alakulását figyelték meg s aszerint adtak az egyes helyeknek megfelelő neveket. így keletkeztek : Sima, Homoród, Gyűrűs, Kékes, Aranyos, Tőkés, Homok, Sár, Sárköz, Veresmart. Ilyenek még: Farkasaszó, amely mai nyelven farkasvölgyet jelent; Bikszád, Erdöszáda, amelyek a bükkösnek, illetve az erdőnek nyílását jelölik meg.

Mint első sorban állattenyésztő nép ezen foglalkozás fogalomköréből vett szavakat ruháztak rá egyes hasznosabb helyekre. Erre vallanak : Oköritő (ököritató), Tyúkod, Madarász, Hodos, Hodász, Rákos, Gehe, Méhtelek (ősi nevén : Míhöstelek).

A halászat is kedvelt foglalkozásuk volt, mert folyóink szabályozatlan állapotukban bő zsákmányt nyujtottak. Sőt okszerűen is kezelték a haltenyésztést s azokat a rekeszeket, amelyeket ilyen őzéiből készítettek, szegnek nevezték. Elárulja ezt a Károlyi-oklevél tár egy okmánya, a melyben ezt olvassuk : halfogó hely, a melyet közönségesen sceg-nek hívnak (captura piscium, quae vulgo sceg dieitur). Ahol tehát földrajzi nevekben az összetétel alapszavát a „szeg“ szó képezi,

biztosak lehetünk, hogy ott az őshajdanban halfogó rekesz volt. Ilyenek vármegyénkben : Szamosszeg és Hermánszey, városunk határában pedig a Borszey- és Lator szeg-lankák.

Fák és egyéb növények neveit is szívesen használta fel a honfoglaláskori magyar ember egyes határok, dűlők elnevezésére. S ha később ott falu épült, azon is rajtaszáradt, így keletkeztek: Tölgyes, Körtvélyes, Nyires, Meggyes, Mogyorós, Csanálos, Komlód, Kóród, Porcsalma, Jávorfalu, Rózsapallag, Erdőd, Liget, Tisztaberek, Vetés.

A már ott talált vagy később letelepült idegen népek is alkalmas neveket szolgáltattak, mint azt Tótfalu, Oroszi, Németi, Tatárfalva, Törökfalu nevekben találjuk.

A kutak is nagyon fontosak minden kezdetleges kultúra birtokában. Mutatják a Hidegkút és Somkut nevek.

A települőhelyeket az ősmagyar ember szék, telek, lak, ház, falu, gyarmat, vár szavakkal illette. Ezekből egy egész sereg van vármegyénkben : Fehérszék, Györtelek (György teleke), Pusztatelek, Pórtelek, Újlak, Fábiánháza, Józsefháza, Színfala, Újfalu, Sándorjain stb., Fehérgyarmat, Óvári, Kővár, Váralja.

Jelentékenyen előmozdította az állandó lakóhelyhez való ragaszkodást az egyház is a maga templomaival, kolostoraival és apátságaival. Erre mutatnak : Szent Miklós, Szent Márton, Angyalos bizonyára a templomok védőszentjeinek nevei. Hasonlókat vélek felfedezni a Petri, Pályi, Lázári és Iriny szavakban, mert ezek eredetileg a védőszentek latin nevének birtokos esetei. Bizonyára igy