Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-26 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. Negye<J^re —ET — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba —- egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő ; VARJAS ENDRE. Laptulajdonos 4 SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázuiíniy-MSi jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán Az igazi antidotum. Szatmár, 1913. februárius 25. (+) A szükségletekről beszélni könnyebb, mint azoknak megvaló- sitási módját megtalálni. Mikor Milánót végigpusztitotta a pestis, mindenki érezte a pusztulás szorongását, jie orvosságot nyújtani senki sem tudott. A „fekete halál“ lélekvesztő kaszása most is föltűnt; arat a,katho- licismus ritkuló soraiban. Ám az antidotum, a melyet használt eddig az ólombetűk mindennapos mérgezése ellen a szervezkedő katholikus- ság, itt sem volt igazi orvosság, mert elégtelennek bizonyult. Az egyesületi élet, a társadalmi és vallásos szövetkezések csak a kevés, meg nem fertőzött rétegek megóvására szorítkozhattak, de magát a halálos betegséget meg nem szüntették, sőt korlátozni sem tudták. Ezt az országos nagygyűlések évről-évre hangosabban állapították meg. De mást is. Az igazi orvosságot. Esztendők óta a legfontosabb jelszó — maga az egyház feje adta ki — a hatalmas katholikus sajtó. Hogy ezt megteremteni óriási pénzen kívül csak úgy lehet, ha előbb a vidék helyen kint megalkotja a maga katholikus napilapját és ezzel toboroz olvasókat az egész országban és nevel iskolájában arra termett Írókat az országos kath. sajtó,számára — ez is tudott dolog. Ám ezt az egyházmegyén kint szükséges napisajtót valósággá tenni mint lehet: a kérdésből ez illet és érdekelhet bennünket legjobban. Egy vidéki, szinten álló, 8—10 oldal terjedelmű napilap — szá- monkint átlag 100 koronával — egy évben 30.000 koronába kerül. Katholikus lap nemcsak most, hanem még nagyon sokáig, jövedelméből fönn nem tartható. Ha még „Az Est“ is három első évében nagy deficzittel dolgozott, mennyivel inkább egy katholikus sajtóorgánum. Egy ilyen egyházmegyei napilap hirdetésekből és előfizetésekből évenkint 16—18.000 koronát jövedelmez. Fönmarad még évenkint 12—14.000 korona hiány. Ennyit esztendőről esztendőre egyesek állandó áldozatkészségéből pótolni nemcsak valószínűtlennek, de károsnak is tartanók. Másunnan kell ezt előteremteni. Oly jövedelmi forrást kell megnyitni, a mely könnyen és biztosan födözi ezt az évi jelentős ráfizetést. Minden egyházmegye a maga nagyszámú papságával, nevelőintézeteivel és iskoláival két üzletágat fényes jövedelemről biztosit: a nyomdát és főképen a könyvkereskedést. Ez a kettő az a biztos pénzforrás, a melyet minden egyházmegye a legkisebb áldozathozatal nélkül létesíthet, s a melynek jelentős jövedelméből egész bizonyossággal elő tudja teremteni azt az évenkint szükséges 14000 koronát napisajtója számára. A mi egyházmegyénk pedig e kettőn kívül még más jövedelmi forrásokat is teremthet s azok létrehozásával egyszerre megindítható volna az a napilap, a mely már eminens és a legégetőbb szükségletünk. Nem megfontolatlanul dobjuk oda ezt a határozott állítást. Bizonyítani fogjuk. Lelkem, kis levél.. . (Küldöm a Boldogság titán.) — MAGYAR BÁLINT. — Siess utána, lelkem, kis levél! . . . A neve titok, mint az angyalé. A szeme tűz, láng, iziótüzü dél .. . Siess utána, lelkem, kis levél! És az alakja, mint könnyű madár, A szava, csengő, mint közepes ér . . . Siess utána, lelkem kis levél! És arcza színe, mint a hajnalé, Ruhája hóval hullatott fehér . . . Siess utána, lelkem, kis levél! Kiért a föld is repedez, kiált És porlad a szív és iszik a vér: Siess utána, lelkem, kis levél! Ki harmatcsöpp a száraz levelen, S a koporsókon a szin, meg a fény : Siess utána, lelkem, kis levél! Aki az erő minden más felett S a fönmaradás az évek félén : Siess utána, lelkem, kis levél! Aki egymaga minden álmodds És minden öröm és minden erény ! Siess utána, lelkem, kis levél! Kit ezer világ üldöz, hajt, keres, És mégis áll és senkitől se fél: Siess utána, lelkem, kis levél! Atkozzon érte hűn vagy bűntudat — Nem lehet bűnös, aki szentnek él: Siess utána, lelkem, kis levél! Hol könnytől súlyos szemeim elöl Pihenni gyorsan, titokba letér. És andalog a gyémánt-délelön: Ott keblébe rejt kedves-epedön Ott megtalálni könnyű, csak ne félj!.. Siess utána, lelkem, kis levél!! „A pártütők.“ Irta és a szatmári színházban február l.-jén tartott ifjúsági előadáson fölolvasta : Gazdag: Lajos. Hajnalit kereskedő félrevonulván az üzlettől, testvére gyermekeit magához veszi s falusi birtokára vonul. És ott ugyanúgy él, mint a Clauren hőse, azzal a külömbséggel, hogy Hajnalfi rajong a szinészetért. Ezt a tulajdonságát jól ismervén testvére gyermekei, nevenapján azzal akarják meglepni, hogy Schiller Ármány és szerelem czimü darabját adják elő. Hogy elég szereplőre tegyenek szert, megírják a városban élő barátaiknak, hogy vegyenek részt tervükben. Azok résztvevősüket levélben Ígérik meg. Levelük hangja ép oly tréfás hangú és ép úgy az Ármány és szerelem tq van benne több célzás téve, miként azt már a Clauren novellájában láttuk. A pártütök ben lévő levél is azzal kezdődik, hogy mihelyt beesteledik, kocsira ülnek és kimennek a falusi barátjaikhoz, majd így folytatják : „Ha a dolog jól elsül, és a major Lujzával a mérget szerencsésen megitta, tehát vigan töltsük az estét. A praesi- denst megragadtam. Nem akart ugyan oly későn jőni, de szép sz^vakkr' reávettem; ő csak legyen közöttünk, ma^d elfelejti gondját. A marsall Kalb mediciniroz ugyan, de a pisztolyt mégis mellének szegezem. Az öreg muzsikusnak készíts jó bort, hogy elfelejtse leánya halálát . . .“ Ez a levél a kupaktanács kezébe kerül, egyrészről a levél küldőit, másrészről Haj - nalfiékat fogják el s viszik a községházára, ahol Körmösdy táblabiró őket vallatni kezdi. Itt azután, amiképpen az Clauren novellájában történik, megmagyarázzák, hogy színi előadást akartak tartani s a levélben előforduló nevek a Schiller darabjában szereplő személyek nevei, s hogy ezeket a neveket ők tréfásan vonatkoztatták egymásra. Erre megértik a valót s a honmentő kupaktauács hosszú orral kénytelen távozni. A tárgyat tehát idegenből vette. Ez azonban nem hiba. A kérdés csupán az, hogyan tudta azt czéljának megfelelően át- idomitani. Mert a világirodalom arra tanít, hogy a legnagyobb írók tárgyukat sokszor idegenből veszik. így tesznek a történeti drámák irói, igy tett sokszor Shakespeare és Lapunk mai száma ÍO oldal.
