Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-19 / 8. szám
Szatmár, 1913. februárius 19 HETI SZEMLE 7 IV. Az elnök bemutatja a felülvizsgálóbizottság és igazgató-választmány jelentését az 1912. évi pénztári állapotról, valamint az egyesületi vagyon állásáról. A bevétel volt 8711 K 62 f.; a kiadás 7153 K 44 f. ; az egyenleg, mint pénztári maradvány 1558 K 18 f. A seeélyegyesület alapvagyonának jövedelme 3314 K 42 f.; a költsége 2903 K 44 f.; a jövedelmi maradék 410 K 98 f. A tartalékalap jövedelme volt 54 K 12 f.; ezen alap állása 1348 K 39 f. Az alapvagyon 50,778 K 81 f.; a növekedés 240 K. A segélyekre kifizetett összeg 2600 K, a neveltetési pótlékok összege 100 K ; az összes segélyezés 2700 K. A közgyűlés a számadást rendben, a könyvekkel egyezőnek találta s igy a pénztárosnak, mint a feiülvizsgálóbizottság és az igazgató választmánynak a felmentvényt megadta. V. Az igazgató-választmány jelentése alapján a közgyűlés tudomásul vette, hogy az 1912. évi jövedelmi maradékból 300 K a tartalékalap javára lesz fordítva; és a felül- vizsgáló-bizottság vidéki tagja részére útiköltségül 10 korona lett kiutalva. VI. Az igazgató-választmány azon javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy tekintettel a rendkívül nehéz megélhetési viszonyokra, a neveltetési pótlékokat emelje fel 20 koronáról 30 koronára. A közgyűlés elfogadta az igazgató-választmány javaslatát, e czélra az alapszabály 45 §-a alapján 127 K 50 fillért illeszt be az 1913. évi költségvetésbe. VII. Az igazgató-választmány tudomásvétel czéljából beterjeszti az 1913. évi költségelőirányzatot. A remélhető bevétel: 3918 K 98 f. — Ezzel szemben a költségeket és teljes segélydijat a felemelt neveltetési pótlókra való tekintettel az igazgató-választmány a következőkép ál lapította meg: 1. Segélydijakra ...... 2600 K — f 2. Neveltetési pótlékokra . . . 127 K 50 f 3. A pénztáros tiszteletdija . . 200 K — f 4. Tagdíj tőkésítés.................... 240 K — f 5. Tartalékalap gyarapítására . 300 K — f 6. A f. v. bizottság vidéki tagja részére útiköltségül . . . 10 K — f 7. Irodai és postaköltségre . . 5 K — f 8. A remélhető jövedelmi maradék .................................. 436 K 46 f Öss zesen : 3918 K 96 f Vili. Az alapszabály 36. §-a alapján évről-évre választandó felülvizsgáló-bizottsá- got a közgyűlés a következőleg alakította meg. A bizottság elnöke : Szabó István pre- látus-kanonok, alapitó tag ; tagjai: Hoifmann József és Plank Antal rendes tagok. IX. Heheleiu Károly prelátus-kanonok, segélyegyesületi igazgató a jelenvoltak nevében köszönetét mond a közgyűlést vezető apátkanonok ur Önagyságának a segélyegyesület iránt tanúsított meleg érdeklődéséért. Végül az elnök fejezte ki köszönetét a megjelent alapitó és rendes tagoknak, s a közgyűlést befejezettnek nyilvánító. TÖRLEY © TG) (o' 'ey fei'© * * er 'ö Van tanulsága e hétnek is. Színre került egy Molnár darab: A testőr. Két esztendeje klasszikus műnek kiáltotta ki a klikk-kritika és a reklám dobverése megszéditette a közönséget, a mely belésugge- rált meggyőződésében Molnár Ferenczet, — mesterkéltségét és sekélyességét nem látva, — genlenek hitte/ Csak két esztendő és „A testőr“ kegyetlen kiábrándulást szerzett. Kitűnt, hogy nincs benne érték, problémát nem vet föl és nem old meg. Csak ötlet. Az ötlet élete pedig — a pillanat. Két esztendő — és értéktelen üressége kitűnik a Molnár-daraboknak. Csak egyszer érdekel. A művészi örökké, mert kimeríthetetlen és mindig újat mutat. „A faun“ is a sekélyes darabok közül való. A mivel hat, már a kezdetleges színjátszás ó korában az elkoptatásig agyonhasznált szerszám volt. A moralitások idején dolgozott a színdarab megszemélyesítésekkel, de nem Shaks- pere módján. A Faust Mephistója, a Shakspere- darabok szellemei úgy hajtanak ki a hős leikéből, vele nőnek össze, övéi, gondolatai, czélja; szerves része, nagy psychologiával beillesztett, odatartozó lényeg Goethénél is, Shaksperenél is az álmokból előteremtett, valósággal azonban szükséges phantom — de a faun ép oly megérthetetlenül terem a színpadon, mint a moralitások „Bün“-e, vagy „Erénv“-e. Más tanulsága is volt e hétnek. Színházunk esztendők óta egyszer mert volna nagyot. De csak az akaratnál maradt. Egy operát hirdetett, a „Hoffmanrt meséi“-t. És elmaradt az opera, mert a társulat nem bir meg mást, mint múló, léhaságokkal tömött Molnárdarabokat és szellemtelenül üres férczmüveket, a melyeket a zenei kultúra tönkretevésére Operette czimen ad be a művészi élvezetektől esztendőkön át megfosztott közönségnek Más tanulsága nincs a hétnek. A vendégszereplések jelentéktelenek voltak. Az uj tenorista — bármilyen elfogadható hangja miatt — élvezhetetlen szögletességeivel szánalmas benyomást tesz. És szánalmas az a szinügyi bizottság is, a mely semmit sem tud Csikyről, Szigligetiről, Katonáról, Shakspereről, Ibsenről. A heti műsor: Szerdán: „A faun.“ Csütörtökön : „Sappho“. Pénteken, szombaton és vasárnap : „Délibáb.“ Hamleti monolog. A főtéren éktelenkedik egy vakolatlan, mázolatlan, alacsony, de hosszú viskó. Szemben a templommal, és szemet szúr nemcsak a Fehér-háznak, de mindenkinek. Ez az ocsmányság ott terpeszkedik már két esztendő óta. Benéztem, vájjon mit rejtegethet ez a kis ijesztő szörnyépület már esztendők óta. És csodák csodája — nem fogott el rémület. Egészen üres volt az épület. Ebben az épületes ürességben senki sem és semmi sem volt található. Azaz mégis, hogy jobban körülnéztem, az egyik sarokbau megtaláltam ezt a kérdést, a mely rávigyorog a városra: Miért állok én itt üresen annyi sok hónap, nap és esztendő óta ? Mi vagyok én: Cheops-piramis, vagy 48-as vörössapkás sarki hordár ? Néma csend ült körülöttem. A kongó ürességtől éhen pusztult patkányok üveges, szemrehányó tekintete meredt csak a csupasz falakra. Meghatva szédültem ki ebből a halvaszületett alkotmányból s belebotlottam az első előkelő járókelőbe. — Uram — szólítottam meg — ön városi hivatalnok, ön polgármester, ön mérnök, ön szépészeti bizottság, ön idevaló, de ugye ez a szörnyépület nem idevaló? A megszólított azonban, mert szivarja nem szeleit, kérdésemre nem felelt. Aztán jöttek sorra a járókelők, a szatmári ifjak, öregek és őszbevegyültek, ezek mind szépen összevegyültek és jöttek és mentek és egyéb jöttmentek is mentek. Már évek óta igy járják és ezt a torzalkotmányt régóta látják. De mig a katonazenekar télen oly szépen szól, senki se, de senki se szól: — Minek itt a legszebb téren ilyen ól ? S a kit közülök mégis megkérdezek, az bátran kivágja, hogy ezt a közérdek igy kívánja s a város csak szépül, hogy ez az épület épült. A szatmári „mi tudósok,“ a kiknek száma sok, kérdésemre azt felelték, hogy ezt az épületet azért emelték, mert a tudomány, a város és minden halad, tehát emelni kell egy falat, a mely elfödi azt, hogy ez a város még mindiga főtéren árulja a vadat, halat és mi jó falat. És én beláttam a tudósok leikébe, beláttam a városháza telkébe, de azért ha tudósok is magyarázzák, ha a városatyák álmukat nyugodtan is alusszák, ha a lelkemet is kirázzák, ha a szépészeti bizottság jónak látja s nem botlik meg ebben a rendet őrzők lába — akkor sem fogom sohasem, kérem, tudni: miért kellett ennek a viskónak a főtérre jutni ? Pszt! Pszt I Pszt í PMt! Szíveskedjenek közelebb hajolni, mert csak úgy titokban akarunk önöknek megsúgni valamit: Széles e világon van egy olyan — pszt ! nem jön valaki ? — egyetem, a hol tizenhat félévvel sem adnak absolutoriumot. Pszt! Pszt! Ez az egyetem Halmiban van. — Tessék ezt elhinni! Uj barát. Csak a papir egyik felére tessék írni. Shik Elemér dr. — Önnek pedig őszinte jóakarattal ajánljuk, hogy egyik felére se írjon. Njomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáriul, Iskola-köz 3. sz. Nyilttér*.*) *) E rovat alatt közöltökért nem vállal .felelős séget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. 11030/1911. B. sz. 1. Ő felsége a király nevében ! a debreczeni kir. törvényszék mint sajtóügyi esküdt bíróság a Tóth Aurél kir. törvényszéki bíró elnöklete alatt Nagy Kálmán és Ujfalussy József kir. törvény- széki bírák, valamint Nagy Elemér kir. törvényszéki jegyző mint jegyzőkönyvveze S részvétele mellett a kir. ügyészségnek 1911. évi szeptember hó 18-án 1911. B, 692/3. szám alatt kelt vádiratában dr. Merker Márton ellen nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt foglalt vád felett a kir. törvényszék mint sajtóügyi bíróság 9424/1911. B számú végzése folytán Gáthy Bálint kir. ügyész, mint közvádló és a szabadlábon levő vádlottnak jelenlétében 1911. évi november hó 29. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján, az esküdtek határozatának alapul vételével a vád és védelem meghallgatása után a következően ítélt. A kir. törvényszék, mint sajtőügyi esküdtbiró- ság szabadlábon levő dr. Merker Márton (szül. 1880. október hó 29-én, róm. kafh. vallásu. nagymajténvi születésű, szatmárnémetii lakos, magyar honos, kir. kath. főgyrnn. tanár, nős, 2 gyermeke van, 30000 kor. kor. értékű vagyona van, tartalékos hadnagy) vádlottat, miután az esküdtek a hozzájuk intézett következő kérdésre: „Bünös-e dr. Merker Márton vádlott, mint szerző abban, hogy a Szatmáron megjelenő „Heti Szemle“ 1911. évi május hó 31-iki 22-ik számában „A kultuszvita köréből“ ezim alatt közzétett czikkuek a következő részeivel: „M ég valamit befejezésül Szatmár képviselőjének ! Aljas rágalom, képviselőhöz, úri emberhez nem méltó dolog azt állitani, hogy tanári nyomás szorítja a középiskolai tanulókat a kongregáczióba. Nem csekélységem mondja ezt, hanem velem az egész tanárság. Kérdezze meg őket. Különben a jó Csokonai “Vitéz Mihály már régen megmondta: „A szamár is rúg egyet a becsületes emberen." Én hozzá teszem : „Meg a becsületes intézményeken.* Talán nincs igaza Csokonainak?“ — Dr. Kelemen Samu Szatmár város országos képviselője, tehát törvény által alkotott testület tagja ellen meggyalázó kifejezéseket használt. Igen-e. vagy nem ? — hétnél töob szavazattal igennel válaszoltak,
