Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Szatmár, 1913. januárius 1 „HETI SZEMLE“ 7 Hál ki rendelkezik a munkaadó elhatározásával ! Talán a munkások ? A következő sorokban tagadja állításomat, s azt mondja, hogy a külsőség nem tetszetőst), nem több. Hát én a tananyagbeosztás, a kötelező slöjd és kötelező ifjúsági egyesületek vezetésében még is látok valamit! Azt írja t. kartárs: „a lényeg, a belső tartalom pedig kath. gondolkozás szerint több a kath. iskolánál stb.“ Tényleg e sorokból kath. meggyőződés sugárzik ki, s ép azért nem tudom magamnak megmagyarázni, s nem értem cselekedeteiket, mert amikor az alakuló gyülé sen, az alapszabályok felolvasásánál az egyházi és világi elnökök jogköreinek megállapítására került a sor — csak nagyot néztem, hogy t. Gaál kartárs, barátaival együtt, az egyházi elnöktől a jogot mind elvonni, s a világi elnökre ruházni óhajtották. E soha nem tapasztalt jelenség meglepett, s eszembe idézte II. Józsefet. Tudjuk, hogy József több szerzetesrendet eltörölt, voltak azonban rendek, amelyek a néppel teljesen össze voltak forrva, s József szerint is hasznos munkát végeztek ; ezeket nem bántotta, hanem Kaunitz tanácsára meghagyta, hogy Rómával minden összeköttetést szakasszanak meg. Kaunitz azt mondta felséges urának, ha a szerzeteseket elszakítottuk Rómától, elvágtuk az eret, amely őket fentartja s élteti. És csakugyan a tilalom után hanyatlás állott be. Felfogásom szerint az egyházi elnököt főütőérnek tartom egyesületünk életében. Szerintem ő az összekötő kapocs, ő általa, az ő munkássága által szól hozzánk és fejlődik az a szellem, amely szellemre hivatkozva irtuk egyesületünk czimébe: róm. kath. Mivel: „hasonló okok hasonló okokat szülnek“, a jelzettek szerint, a még megsem indult egyesületi élet csecsemő testébe beoltanék a bomlasztó és sorvasztó szellem bacillu- sait, a folyton megújító és éltető kath. szellemmel szemben. Ami pedig a kérdéses „megfelelő“ helyet illeti, ugyszinte — azt a „bizonyos lanyhaságot,“ azokra — mert röviden kell írnom — nem válaszolok. Kedves Vagányi kartársról csak ennyit. Előbb ismertem és becsültem őt, s humoros pohárköszöntőjéből átvett szavai idézése által egyéniségén a legkisebb makulát sem ejtettem. Hogy én is nemzetiségek : svábok között tanítok, arra csak azt mondhatom, hogy bár minden szinmagyar község ily hazafias lenne. Alább Írja, hogy „ártott a mi hadállásunknak“. Erre meg azt mondom, miszerint én nagyon kicsike, semmi vagyok ahhoz, hogy fizetésrendezésünket illetőleg árthatnék s hogy ártani akarnék, az ki van zárva — de önt és többi társait elég nagyoknak nem látom ahhoz, hogy önerejükre támaszkodva, csak valamit is lendíthetnének, sőt — elérhetnék az államiakkal való teljes egyenlösitésünket. Látja t. Gaál kartárs! Ez az önök által hangoztatott, de az én felfogásom szerint túlhajtott jelszó: „követeljük a teljes egyenlősítést“ adta kezembe a pennát; én se támadni, se védeni, se feltűnni nem akartam, én csak azt és úgy mondtam el, amint érzem. Szívesebben látnám, ha hitvallásos tanítók egyházi hatóságaik vezetése és támogatása mellett munkálkodnának fizetésrendezésünk érdekében. Megengedem, hogy vannak az egyházi férfiak között olyanok, akik nem viseltetnek kellő szimpáthiával a tanítók iránt, lehetnek, akik rossz indulattal vannak egyes tanítók ellen, de kérdés, hogy az össztanitósággal szemben is úgy éreznek e ? Ez ügyben saját meggyőződésemet, véleményemet, — habár a tanítóság 99 százaléka nem helyesli — magam továbbra is vallani fogom. Ezzel befejeztem. Béke velünk! *) Egeli Mihály. *) E válasszal a már szélsőségekbe menő vitát lezárjuk. — Szerk. Miniszteri gondoskodás az iskolásgyermekek egészségéről. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a hitvallásos iskolák fenntartóihoz körrendeletét intézett, amelyben az elemi iskolás gyermekeknek temetéseken való részvételét egészségi okokból megtiltja. Kivételt ezen tilalom alól csak rendkívüli és nagyon indokolt esetekben enged meg. Mindez természetesen csak az iskolás gyermekeknek testületileg való részvételére vonatkozik. A heti műsor: Szerdán délután „Bálkirálynő“, este „Leányvásár.“ Csütörtökön „Az ostrom.“ Pénteken „Erős lánczok.“ Szombaton „Erős lánczok.“ — Hát így ünnepeltem. És most,,hogy elmentek, kapok egy levelet is tőlük. És ebben megint lehordanak, elneveznek mucsai elmaradottnak, a mely megtűri és nem szé- gyenli a sarat és piszkot, a mely eltűri, hogy nyakig sáros legyen 74%-os pótadója mellett; a mely nem szégyenli, hogy a csen- gerbagosi kisbiró is tisztábban tudja tartatni faluja lakóival a kikövezetlen járdát. — Hát miért nyeljem én le ezt ? Hát én vagyok az oka ? Én ? Én ? — A feleletet az előhívott mentők adták meg lapunk barátjának. Ny i Ittér.*) *) E rovat alatt közöltökért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. .Köszönet. Szégyen, gyalázat, botrány! Ezzel a kiáltással tört ránk lapunk barátja. — Ne szidja a „Szamos“-t, — mondtuk neki — hogy újból belekóstolt a papagály- orru nemzetiség radikális díszpéldányába. Elég baj ez neki. — Nem a „Szamos“-t szidom. — Hanem ? — kérdeztük. — Hanem ezt hallottam egész karácsony alatt apósomtól, húgomtól, vömtől, sógoromtól,, a kik az ünnepen meglátogattak. — És miért? — Még kérdezik ? Hát azért, mert itt Szatmáron nem is volt karácsony. — Hát mi volt ? —- Sár. Feneketlen, fekete, ragadós, irtózatos, szégyenletes, gyalázatos, botrányos sár. Az apósom szeme szikrázott, mikor megérkezett: „Ha tudtam volna, hogy ekkora sár van utczáitokon, dehogy jöttem volna hozzátok 1“ A sógorom fülembe recsegte már a szent estén : „Az ember itt ki sem léphet az utczára, hogy régi ismerős arczokat lásson, mert méregdrágán vett ruháját tönkreteszi a sár.“ A sógorasszonyom egész ünnepen sirt, mert karácsonyi uj czipőjót meg ette a sár. — És én szegény benszülött hiába próbáltam mentegetőzni, hogy a fehérházi kanális . . . , hogy a rossz idő . . . hogy az eső — mind rám estek: — Csak nem nézel olyan ostoba naiv nak minket, hogy bemesélhesd ezt az üres kifogást? Hisz egy eleraista gyerek is kineveti az ilyen védekezést! Nézd csak meg a Rákóczi-utczát! Van ott csőlerakás? Utcza ez? Dehogy utcza, bokáig érő, lekvár- szerű sárj — És a mikor hebegtem, hogy az időjárás ... — Ugyan, kedves rokon — rontottak rám — az eső ? Hát ti Szatmáron még azt sem tudjátok, hogy a sarat el lehet hordatni ? Fél napi munkával meg lehetett volna menteni legalább a főbb utczák becsületét. Az újév alkalmából kedves kötelességemnek teszek eleget, midőn hálás köszönetét mondok és boldog újévet kívánok a főtisztelendő lelkészkedő papságnak, valamint minden kegyes pártfogómnak, kik üzletemet a lefolyt évben támogatásban részesítették, s bérem a nagybecsű bizalmat a jövő évben is részemre fentartani. Részemről főtörekvésem leend ezután is a már 44 év óta fennálló üzletem elismert jó hírnevét megóvni s a nagybecsű megrendeléseknek pontosan megfelelni. Hódolatteljes tisztelettel Oberbauer A_. utóda Kronberg József, a Ferencz József-rend lovagja, egyházi felszerelések gyára Budapest, IV. Váczi-utcza 41. Főmagasságn és főtisztelendő Yaszary Kolos bibor- nok-érsek, Magyarország herczegprimása Ő Eminen- tiájának s Klotild kir. herczegasszony ő cs. és kir. fensége udvari — és a budapesti, nyitrai, pécsi, váczi székesfehérvári, gyulafehérvári, győri oltáregylet szállitója. Elismert megbízhatóság, pontos kiszolgálás. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. zz. Ser dtlegnyUt ^ 3 karácsonyi és oj évi szenzácziós olcsióságu NAGYVÁSÁR minden elképzelhető árukban Blatniczky István KAZINCZY-UTCZA 10. Magyarország legrégibb egyházi szerek és zászlók gyára. OBERBAUER ALAJOS as Alapittatott 1863-ban. GYÁR ÉS RAKTÁR . BUDAPEST, V, VÁCZI-UTCZA 41. SZÁM. ÖTSZÖR kitüntetve. Czégtulajdonoe: Kronberg József a Ferencz Józaef-rend lovagja, Klotild főherezegasz- azony ő cs. és kir. fensége és Magyarország herczeg- primás Ur Ő-Eminentiájának udvari szállitója. Egyházi és egyleti zászlók, éroz- ée faárnk. Árjegyzékek és költségtervezetek dij- és bérmentesen küldetnek. A budapesti, váczi, központi és egyházmegyei, valamint a nyitrai, pécsi, székesfehérvári, győri és gyulafehérvári oltáregyleiek, továbbá a kassai egyházmegyei műszaki iroda és a os. és kir. hadsereg szerződött szállítója. Telefon 167—34. Ajánlja: miseruha ée egyhási szerelvényekből dúsan fölszerelt nagy raktárát, mely bővelkedik gót-, román- és reneeánaz-stilü ruhákban, valamint pontifikáló szerekben, stb. stb.
