Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-29 / 44. szám

XXII. évfolyam Szatmár, 1913. október 29 44. szám vsw ■SÍ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. (félévre — 4 » — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A belmissió. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Organizátoitól megszoktuk már, hogy ha rácsap valamely kérdésre, az a kérdés visszhangot kelt. Mert van belső tüze, lelke­sedése. Meglátásai kivételes figyelők tulajdo­nai. Őszinteségei természetesek. És minden póztól mentesek. Nyíltsága, sőt mérvmondásai nem bántok; de hullámokat, nyugtalanságot keltők. Számadatai mindig kéznél vannak. És igy a részletekkel is tud dolgozni, hogy an­nál szabadabban általánosíthasson. Nagy a bizodalma az indukeziós következtetésekben. .tízért czikkei vegyes érzelmeket válta­nak ki az olvasóban. Majd lelkesedést. Majd lehangoltságot. Temperamentumos lelkében átlendülvén sokszor a lehetőség határain túl, lázas türelmetlenséggel hajtva a restauráció nagy munkáját — sokszor a fiatal és öreg daruk allegóriáját keltik fel a csöndesebb, az intuicziók, a beszédnélküíi gundolkodás és tettek felé hajló lelkekben. Mindig fel tudja kelteni azonban azt a jól eső bizonyságot, hogy szándéka tiszta, ne­mes és ideális. És ezzel eldönti nagy értékét és megbecsülhetetlen forrását az ő lobogó lelkesedésének, hitvalló bátorságának, apos­toli buzgalmának. Kezdettől fogva igy láttam én az ő lel­nek kibontakozását és izmosodó szárnyalását, egész lelkületének nemes világát. így látom most is, mikor a belmissiókról Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Írott czikkét olvasom. És újra olvasgatom. S miként máskor is igyekeztem az ő gyönyö­rűen szálló léghajójára az élet és valóságok súlyát reáakasztani; törekedtem az eszmék egyensúlyának meglátásaival az ő eszméinek szárnyalásait értékesíteni: úgy megkísérlem most is ezt a munkát, ezt a jó szándékot. Hátha sikerül. * A belmissió nagy gondolata adó t létet úgyszólván a mi egyházmegyénknek. Kell-e bővebben erről beszélni ? A legnagyobb, az igazi munka pedig magának az egyházme­gyének határai között a nagy Hám alkotá­saival kezdődik; és rajzolódik meg a maga egész körvonalában. Olvasta-e Organizátor Hám János élet­rajzát, sőt korrajzát? Akkor tudnia kell, hogy Hám gondolatának, nagy koncepciójú alkotá­sainak ez a missió volt úgyszólván tengelye. Nézzen csak szét magában a középpont­ban, Szatmáron. Hasoi-LJza össze a városnak a püspökség előtt való térképét a maival ... és megtalálja a belmissiónak útját, irányát, törekvését és sikereit is egyaránt. Igaz, hogy később az idők és korszakok, eszméknek zajlásai között, ez a gyorsabb tempó meglassudik. Irányt vált. Fordulatokat mutat. Hiszen idők változtatják, törik, hajlít­ják az egyenes utakat is vagy fordítva. De hogy az eredeti ut, a Hám nagy, mélységes gondolata nem pusztult és nem sorvadt el a belmissiót illetőleg sem: annak fényes, áldo­A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Etting-er .János tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------­A- lap megjelenik minden szerdán. * * zatos bizonysága most, hatvan év után . . . a németii plébánia és kolostor. * A miként van ez a jelenség itt, az egy­házmegye szivében: úgy kell azt meglátni, megérteni künn a peiiferiákon is. Hám szelleme lebegett ott. Gondolata, törekvése él ma is, ha sokszor szunnyadva vagy lassúbb kialakulásokban is. Az a hatalmas templom, ott például Beregszászban, a tiszaháti kálvinisták Rómájá­ban, nem oly gondolat és alkotás volt, a mely után pontot tett az idő. Ez a nagy gondo­lata, alkotása Hám püspökségének kisugár­zott egész területekre. Magához vonzotta a lelkeket, hogy aztán hajtások fakadjanak kö­rülötte nagy gyüriizetekben. Ott voltam, mint igen igen fiatal pap a Márokpapi kedves kis templom benedikálásá- nak ünnepén. És tanúja voltam a maroknyi kath. hivőnép szent és tiszta öröménék ott a kálvinisták tömegében É^ láttam szemeikben megcsillani az öröm könyeket, mikor az ősz Smoczer kanonok, czimzetes püspök az ő csudás szónoklatával éppen a belmissió hatá­sairól és áldásairól beszélvén, a Tiszahát lei­kébe markolt. Sokszor volt alkalmam a be- ezézgető gyöngédséget látni, amint a márok- papiak templomának hatása alatt a szom­szédban épült a másik missióra hivatott teinp- lomocska Surányban. Legyünk hálásak és igazságosak; sokan elfeledték, hogy a márokpapi templom épité­A klasszikus nyelvek és a reformjavaslatok. Most, amikor a kultuszminiszter reform- tervezetével már a közoktatásügyi tanácsban is foglalkoztak, midőn a javaslatra pro és contra elhangzanak a vélemények, nem lesz érdektelen, ha e fontos kérdéshez mi is hoz­zászólunk. A javaslat kimondottan azt czélozza, hogy a latin nyelv tanitása a gimnázium III. osztályában kezdődjék, az órák száma redu­kálandó. Valószínű, hogy keresztül megy a ter­vezet, de ez nemcsak a filológusok sajnála­tára, hanem a nevelés kárára fog történni. És ez természetes is, mert a tanítás a közép­iskolai nevelésnek csak egyik eszköze és a nevelés czóljához kell alkalmazkodnia; a ne­velés czélja pedig nem a kizárólagos intel- lektuálizmus, hanem az egész ember az ő értelmével, képzelő tehetségével, akaratával és tetteivel. Mint elv állítható fel, hogy az a tan­rendszer helyes, amely a nevelés czéljának alárendelhető s az a helytelen, amely a ne­velés munkáját akadályozza, vagy tetemesen megnehezíti. Mutassuk ki a mi tanítási rendszerünk történeti fejlődését, pszichológiai és etikai értékét, hasonlítsuk össze a régi iskolát az ujjal s ön­kényt leszürödnek a kellő tanulságok. A régi iskola olyan régi, mint maga az emberiség. Megszoktuk már az ókor kultú­ráját a két klasszikus nép perspektíváján át vizsgálni és ezen át úgy találjuk, hogy az egység, egymásután és gyakorláson alapuló elmélyítés sarkpontjai a klasszikus népek is­kolázásának. Az elemi — grammatikai — ismeretek után kiváló költői és rhetorikai munkák tanulmányozása alkotja a középisko­láinknak megfelelő fokozat gerinezét és ezen épül fel a praktikus római felfogásnak meg- felelőleg a jogi és bővebb rhetorikai képzés, az imitatió és inventio alapján, párhuzamban a test edzésével. A filozófiai ismeretek fej­lesztése inkább a görög szellemű nevelésnek eszköze, kevésbbé a rómaié. A kereszténység átülteti az ókori kul­túrát és megkereszteli azt. Ily értelemben művelik. Ezen vezéreszme irányítása mellett kialakul a középkori trivium és kvadrivium, amelyek közül az első a középiskolának, a gimnáziumnak megfelelő tagozat. A trivium körülbelül öt évre terjedő tanfolyam. Magában foglalja a grammatikát, rhetorikát és dialektikát. S csak miután a képességek kiólesedtek s a lelki erők meg^ aczélosodtak, akkor nyilt meg a kvadrivium, azon positiv ismeretek számára, melyeket a mathematika, geometria, muzika és astrono- mia nyújtott. Hogy ez a rendszer bevált, kitűnik ab­ból, hogy ezen középfokú iskolából kikerült ifjak képesek voltak a legmagasabb fokú spe­kulációt követni és pedig aránylag fiatalkor­ban. Ezen iskola fejlesztette a nagy jelleme­ket, a középkor nem ismert középszerűségeit; de nem hanyagolta el a nemzeti irodalmat sem. Bizonyítja ezt Dante Divina Comoediája, az Árpádok korának nemzeti szelleme. Nem mellőzte a reáliákat sem. Bizonyítják ezt szent Tamás Summája, Bacon Roger felfe­dezései stb. A középkor vége felé a humánizmus egyoldalú túlzásai —- mely a formának fel­áldozta a tartalmat — előkészítették a szel­lemi forradalmit a tanítási téren is. Ezen forradalom romboló erejét megakasztotta va­lamint a vallási téren az ellenrermáció, a tanítás terén a Ratio Studiorum, mely a ta­nítás rendszerének harmadik nagy monumen­tális alkotása. A régi alapon épül föl, törté­netileg fejlődik, a kor követelményeihez al­kalmazkodva kiváló eredményeket ér el. Lé­nyeges ismertető jelei: az egység, a lélektani összhang, alaposság. A Ratio Studiorum há­rom fokozatra osztja a középiskolát: gramma­tikára, humaniórákra és filozófiára (líceumra). Hogy ezen tanrendszerben a nemzeti szellem kárt nem szenvedett, bizonyítják a Pázmány-kor irói, a Zrínyiek, a Balassik stb. irodalmi működése. A Jézustársasága fennállásáig nem si­került a romboló elemeknek rést törni, sőt a protestáns Schola Melanchtoriana is ebből a paedagogiából merhette jórészt erejét, sajnos, épen a filozófiai betetőző alkotórész nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom